Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-03 / 33. szám

DN HÉTVÉGE 8 IRODALOM 1980. FEBRUÁR 3. KUNKOR IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI FOLYÓIRAT CSOORI SÁNDOR verse 87 DOB AI PÉTER: Csontváry (film-forgatókönyv részlet) 98 CARAI GABOR versei 107 * KOLOZSVÁRI GRANDPIERRE EMIL: Pécsi diákok Taorminában (elbeszélés) 109 GÖNCZ ÁRPÁD: Öregek (elbeszélés) 119 CSORDÁS JANOS verse 126 ROZSA ENDRE versei 127 LAKATOS ISTVÁN versei 128 * Tudásportrék * HALLAMA ERZSÉBET: Beszélgetés Grastyán Endrével 129 * BORI IMRE: Jugoszláviai szemle 139 TÓTH ERZSÉBET verse 145 PINCZÉSI JUDIT versei 146 * CZINÉ'MIHÁLY: Hű lovasok utján (Csőóri Sándor ötven éves) 147 HUNYADI ISTVÁN versel 153 LÁNCZ SÁNDOR: Képzőművészeti krónika 155 BÉKÉSI GYULA versei 158 ORSOVAI EMIL versei 160 BÖRÖNDI LAJOS versei 161 BALASSA PÉTER: Vagyunk (Esterházy Péter: Termelési-regény) 162 PÁKOLITZ ISTVÁN versei 171 1900 FIBMJA'R A Jelenkor februári száma A Pécsett szerkesztett iro­dalmi és művészeti folyóirat új számának lirai rovatában I többek között Csoóri Sándor, f Garai Gábor, Lakatos 1st- } ván, Pákolitz István, Rózsa I Endre és Tóth Erzsébet köl- ' teményei kaptak helyet. A prózai írások sorában | részleteket olvashatunk a I Csontváry-film forgatóköny­véből, melyet Dobai Péter I készített. Kolozsvári Grand- j pierre Emil írása a harmin- ; cas évek elején Pécsett vég- i zett néhány bölcsész múlt évi I taorminai találkozójáról szá- I mól be. Göncz Árpád elbe­széléssel jelentkezik. A „Tu­dósportrék” sorozatbon Gras­tyán Endre professzorral be­szélget Hallama Erzsébet. „Jugoszláviai szemle” cím­mel új sorozat indul a fo­lyóiratban. írója Bori Imre, a kiváló újvidéki egyetemi tanár és irodalomtörténész.- A Képzőművészeti króniká­ban Láncz Sándor néhány jelentős fővárosi kiállítás anyagát ismerteti és értékeli. J A „Versről versre” sorozat- | ban Weöres Sándor: Ablak négyszögében ... kezdetű költeményéről beszélget az íróval Domokos Mátyás. A kritikai rovat élén Sőtér István elemzi Takáts Gyula új tanulmánykötetét. Garai Gábor Huszonöt éve épp ezen a tájon jártam, és most várom, hiába várom, hogy szembejöjjön velem ifjúságom Ugyanaz vagyok, ki valaha voltam, se meg nem nőttem, se meg nem hajoltam, magam tüzén égtem, magam csiholtam; s mert szikár voltam, utóbb szikkadt lettem, saját zsarnok parancsaim követtem, s magam ellen, ha voltam engedetlen, én fizettem rá, stigmáim megőrzőm; de mégsem adatik meg elidőznöm negyedszázadnyi hő- és hómezőkön. És nem köszön rám, aki voltam régen, se itt, se más, járt, járatlan vidéken; nem tiszteli a kort ifjabbik énem, csak hajt előre, vissza jelenembe, mintha a jövendő küldötte lenne, s nem halálra szánna, de kegyelemre. Pákolitz István Enyhülő Kajtora szél üget, nem enged föl a fagy, bár dudos kis rügyek lepik az ágakat. Vagy mégis föleszmél a dermedt-vak világ? — Együgyű rögeszmém gágják a vadlibák. Grastyán Endre, o Pécsi Or­vostudományi Egyetem élettani intézetének professzora mind­össze három éve kapta meg ki­nevezését. Sokak szerint túlsá­gosan későn. Grastyán Endre körül mindig voltak olyan han­gok, amelyek igazságtalon mel­lőzésről suttogtak. Valakik va­lamiért gyűlölik. Kik? Miért? Mások szerint viszont jól tudja „adminisztrálni” magát. Elő­adásokat, vitákat vállal, túl sű­rűn lép ki a laboratórium falai közül, túl sok mindennel fog­lalkozik, Szereti a népszerűsé­get. Tüntető nonkonformizmusa mellé dobjuk csak ezt is a mér­legre ... A viták ütközőpontja sovány, ötvenes férfi. Az o fajta, akinél a soványság nem véletlen kül­sőség, hanem létezési forma. Arca is sovány, éles ráncok te­szik jellegzetessé, de nem hi­szem, hogy egy karikaturistának öröme telne benne. Mert ez a jellegzetesség nem belülről fa­kadó, nem állandó. Az arc in­kább képlékeny terep, olyan vi­dék, amelyet a szél formál pilla­natról pillanatra: a csatázó gondolatok vihara, a megértés szellője, a figyelem szélcsendje. Ez az orc, így ahogy van, több­féle helyzetben is elképzelhető. Bármilyen méretű hatalom szür­ke eminenciásaként, aki egy szempillantásával életek tucat­jairól dönt, de középkori ván­dorló szerzetesként is, aki már tudja, hogy a föld forog, s el­rémítő tudása elől, önmaga elől próbál menekülni. Nem akarom azt mondani, hogy Grastyán Endre ilyen vagy olyan, hiszen egy alkotó embert beszorítani valamely jelző szűk börtönébe amúgy is nagy fele­lősség — de Grastyán Endre esetében a szóbajöhető jelzők gyámoltalansága mór-már arc­pirító. Legjobb esetben egy jel­ző marad fönn a rostán: szel­lemi. Igen, Grastyán Endre szel­lemi ember, a legszellemibb, akivel valaha találkoztam. Nem mintha nem létezhetnének nála szellemesebb emberek, okosab­bak, költőibb lelkűek, a végső kérdések avatottabb feszegetek Puritánabbak is akár. De hogy valaki o transzcendentális édes mákonyától szellemi elrugaszko­dással szabadulván, a megszün­tetve megőrzés klasszikus mód­ján, hűvös fejjel megtartsa szí­vében a szeretetet minden szel­lemi teljesítmény és emberi ér­ték iránt, majd hogy egy ab­szolúte szellemi ember egész fáradozása a „sárból vétet­tünk” bizonyítását szolgálja ... A jobb megértés végett né­Feledy Gyula: Balázsolás hány szakcikket, összefoglalót kaptam Grastyán Endrétől. Egyiknek — a lehetőségek sze­rint leegyszerűsített — gondolat­menete a következő: Az emberi szervezet fennma­radását, a változó környezettel szembeni viszonylagos állandó­ságát a homeosztázis biztosít­ja. E folyamatokat (légzés, ke­ringés, testtartás, hőháztartás, folyadék- és táplálékfelvétel, -ürítés, elemi szexuális reak­ciók és bizonyos emocionális magatartásformák) oz idegrend­szer különböző szintjei szabá­lyozzák. Valamennyi funkcióhoz motivációs modellt ad a táplá­lékfelvételé: a fél-központok ki­egészítik egymást, ha egyiket agyműködés és az érzelmi ál­lapot elválaszthatatlanok egy­mástól. Mi mozgatja az embert? A szükséglet. De hogyan? Az ösz­tön- és reflexlánc-elméletek nem bizonyultak kielégítőnek. Pavlov tejen fölnevelt kutyája, amely elutasította a húst, bizo­nyította, hogy a legelemibb szükségletek fölismerésében is közrejátszanak tapasztalati (azaz tanulási) motívumok. Lé­tezik tehát egy motivációs konstrukció, ami a különféle cselekedeteket tartósan egy cél felé irányítja. Ez az FR-hez, il­letve a limbikus rendszerhez kapcsolható. Grastyán 1955­ben sikerrel vizsgálta a központi elektromos ingerléssel létreho­zott éhség, félelem stb. tanulá­si következményeit. A motivá­ciós izgalom megszűnésekor a környezeti ingerek szignál je­lentőséget nyertek. Végül is te­hát a tanult viselkedés homeo- sztatikus, „zsigeri” szabályozás­ra vezethető vissza, ez a sza­bályozó rendszer azonban a legtágabb környezetben moz­gatja a lényt. A tanult szignál olyan független céllá válik szá­mára, amiért hajlandó dolgozni is. Tehát a primer biológiai cé­lokra másodlagos célok relatíve független rendszere épül, akár egy fordított piramis. A homeo- sztatikus szabályzás, ez a ve- lünkszületett etalon a jelensé­geket érték-kategóriákba sorol­ja. A szervezet saját érdekei­nek megfelelően, „elfogultan” tárolja a külső információkat. Mindezek alapján a fiziológus nem az ember végtelen lehető­ségeit hangsúlyozza. „Számára is kétségtelen, hogy o poten­ciálisan megszerezhető tartal­mak tartománya végtelen vagy legalábbis végtelenül változatos lehet, de megszerzésüknek a biológiai reguláció természete és organizációs elvei igen reá­lis határt szabnak." S ha majd a társas viselkedés szabályait sikerült jobban feltárni, „akkor talán nagyobb bátorsággal vál­lalkozhatunk annak a sejtésnek a megfogalmazására, hogy a Kant- által megcsodált erkölcsi törvény egy fiziológiai apriori, amely nem kevésbé érdemes csodálatunkra, mint egy transz­cendentális a priori". — őriszentpéteren születtem. Apám mint gyógyfürdővezető Ausztriában dolgozott, de a burgenlandi maqyarellenes hangulat visszaűzte őt nagyszü- leimhez, öriszentpéterre. A kö­zépiskoláimat Sopronban vé­geztem, ma is úav érzem, sop­roni vagyok, pedig csak nyolc évet éltem ott. A természetre) iz- tanárom hatott rám erősen, filo- zófiailaq is. azután a soproni református lelkész, a neves Kari Barth tanítványa, aki a teoló- qia felé fordított. Érdekelt a kéozőművészet, az Irodalom, a zene. a történelem is, amit pe­dig Csatkai Endre tanáromnak, a kismartoni Mozart-mú^eum, majd később a soproni múzeum igazgatójának köszönhettem. Egy teljes évet Kantra fordítot­tam. a szüleim azt hitték, vala­mi lány van a dologban, mert a bizonyítványom is leromlott. Apám mindenáron erdőmórnö- köt akart belőlem faragni, ez olyan nagy ellenérzést váltott ki belőlem, hogy idővel a fákra is gyűlölettel néztem. Mit te­gyek? Tanár nem akartam len­ni, hát elmentem Pápára a re­iktatnánk ki, az egyed nem tud­ná abbahagyni az evést, ha a másikat, egyáltalán nem enne. A fél-központok a környezet ké­miai vagy idegi információira jönnek működésbe, vagyakkor, ha a szervezet belső állandói eltérnek az optimálistól. Nagy lépés volt az aktiváció mecha­nizmusának fölfedezése. Régeb­ben úgy vélték, az alvás-ébren­lét a (kívülről érkező hatásoktól függ. Előbb kiderült, hogy az FR (a középagyi hálózatos állo­mány) pontszerű elektromos iz­gatása aktivizálja az egész nagyagykérget. Aztán kiderült, hogy az alvás-ébrenlét tehát az aktivációs struktúra állapotától függ, amelyben az FR-n kívül részt vesz az egész limbikus rendszer, vagyis a köztiagy, az ősi kéreg is. A Lindsey nyomán elterjedt „emóciók aktivációs elmélete” — ezt vallja Grastyán is — tehát azt állítja, hogy ez az állapot a külső hatások és a belső (érzelmi!) állapot együt­tese, más szavakkal: az aktív Hallama Er zsebet Besz élqel lés GRASTYfll 1 FNI ŐRÉVEL — részlet formátus teológiára. Apám vé­gül beleegyezett, de azt mond­ta: visszaút nincs. — Mégis volt visszaút. Miért? Meghasonlott? — Nem tudom, hogy alakult volna, ha szegény apám 45-ben nem halt volna meg. Mert azért erősen a hatása alatt vol­tam. Az ok egyébként nem meghasonlás volt. Legalábbis nem az iskolával. Nagy tudású, tiszteletreméltó embereket is­mertem meg ott. Trócsányi De­zső, a filozófiatörténet tanóra minden művet eredetiben olva­sott. meg se tudtuk számolni, hány nyelvet beszél. A légkör demokratikus volt, nyitott, tole­ráns. Ott olvastam először a Kommunista Kiáltványt is. A pá­pai kollégium a népi gondolat bázisa is volt. Ismertük, bekap­csolódtunk Veres Péter, Né­meth László mozgalmába, részt vettünk a nyári táborokban. Az emberi tisztességről soha any- nyit nem tanultam, mint akkor. Ezeknek az embereknek csak könyveik voltak, s legfeljebb egy-két öltözet ruhájuk. Mi diá­kok jártunk ki prédikálni, be­hoztuk az érte kapott kis pénzt, egyik része a miénk lett, másik része az iskoláé. Ebből tartották fenn magukat. Ott tanultam meg a türelmességet, ami, mint később rájöttem, rokon o ter­mészettudományéval. Ott ala­kítottam. ki azt a két alapelve­met, ami később is mindig ve­zérelt: hogy mindig csak egy kofferem lesz és hogy mindig oda megyek, ahol a legtöbbet lehet megtudni a világról. — Akkor mi volt oz oka, hogy átiratkozott az orvoskarra? — Előbb még fél évet ven­déghallgatóként töltöttem a ko­lozsvári egyetemen is, Bartók professzor filozófiai előadásain főként. Közben azonban javá­ban folyt a háború. Egyre nyug­talanabb lettem. Semmit se tudtam hasznosítani abból, amit tanultam. Nagyanyámék falujá­ban a patikus fia medikus volt, vele sokat beszélgettem. Meg az öreg iskolaorvossal. Apám kórházba került, naponta jár­tam be hozzá. Egyik nap a jár­dán egy női kéz hevert, valami robbanás szakította le a test­ről. A kórházban láttam az or­vosokat. Beléjük kapaszkodtak az emberek. Megirigyeltem, őket. Aztán mikor apám meg­halt, csatlakoztam o patikus fiá­hoz és vele jöttem Pécsre. — S mégsem gyógyító orvos lett... — Az ideggyógyászat és az élettan érdekelt kezdettől. Ügy volt, hogy Környei professzorhoz kerülök. Közben az élettanon kísérletezgettem már hallgató koromban, állás is éppen volt, ott rekedtem. A figyelem közép­pontjába az idegrendszer kuta­tása került. Az első Pavlov la­boratóriumot Pécsett állítottuk fel elsőiként az országban. El­kezdtük a maaatartáskísérlete- ket. Azután, hagy Szentágathai megcsinálta az első agycélzó készüléket, Lissák is szerzett egyet. Mi kezdtük először alkal­mazni az elektrofiziológiai mód­szereket. Úttörő munka volt Eavszer kaptunk egy levelet az Akadémiától, amelyben csúnyán elítéltek, hogy Pavlovot össze akarjuk kapcsolni a nyugati elektrofiziológiai módszerekkel. De aztán nem lett a dologból nagyabb baj. Folytattuk a kí­sérleteket is. Azokban az évek­ben — hoav csak Szentágathait, Lissákot. Környeit említsem — a pécei vitathatatlanul a legjobb egyetem volt. — S a további tudományos eredmények? — Első témánkat 1957-ben Marseille-ben egy nemzetközi kongresszuson ismertettük. A következő 1959-re érett be, ez a limbikus rendszer megismerésé­re vonatkozott. Egy agyi hul­lámféleséget próbáltunk össze­hozni egy viselkedési funkcióval. Ez valóbán nagy port vert fel a szakmai közvéleményben. A hatvanas években, sőt, volta­képpen ma is ezt a vonalat folytatjuk. Azt kellene megtud­ni, hogy — leegyszerűsítve — mit csinálnak ilyenkor az ideg­sejtek.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom