Dunántúli Napló, 1980. február (37. évfolyam, 31-59. szám)

1980-02-17 / 47. szám

DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1980. FEBRUÁR 17. Szekeres Ottó körletvezetö és Kiss Lajos szakvezető vájár az új technológia előnyeiről beszél. . Az LB típusú pneumatikus rakodó-szállító alkalmazásával csök­ken a fizikai munka a vájvégen. Fotó: Erb Vájárok, gumikeréken A közelmúltban azt vágták a fejemhez: elfelejtetted. hogy honnan indultál! Valóban így lenne? Hiszen azon a beszél­getésen első, bizonytalan lépé­seinkről vitáztunk, szó esett az első vájárvetélkedőről, a kettes bányaüzemben első bányajá­rásról, mikor a csörgőt követve jutottam el az aknáig. Hadd mondjam most az emlékezés jogán: az a gyaloglás a főszál­lítóvágaton, a bányavíz útját kísérve hozta igazán közel hoz­zám a feltörésben kereplő fúrók zaját, talán akkor értettem meg, hogy a rezgésártalomtól olyan hideg a Gadó Pista kéz­szorítása. Sokan elmentek az­óta ... S most, hogy vagy nyolcszáz méter mélységben a légakna irányába csattogunk a csillené­pessel, a valamikori Hadnagy csapat jut szembe, akik tizen­két évvel ezelőtt soha nem is­mert teljesítményt értek el a vá­gathajtásban itt, a Mecsek ölén a MÉV négyes üzemében. Nagyot zökkenünk a váltón, a mozdony csökkenti a sebessé­get, innen már lejtős a vágat. Tizenkét esztendő telt el, ám ez a bánya él, éli mindennapjait. A vasút, amin haladunk, akkor épült.. . Szekeres Ottó a né­gyes körlet vezetője is ezen tű­nődik. — Annak idején én is itt kezdtem a Hadnagyékkal, a Horváth Pistával és a többiek­kel. Az akkori munkakörülmé­nyek és technika összehasonlít­hatatlan azzal, amivel most a hanminchatos csapat dolgozik, amit a kezükbe adtunk. A Mi- nimatic fúrókocsi, a Toro és az LB típusú gumikerekes szállító­rakodók értéke megközelíti a ti­zenkétmillió forintot. Az LB-500/2200-as pneuma­tikus rakodó-szállítót nemrég húzta fel a srkréper a hatodik szinti alapvágatról. A sárgára mázolt kerekeken gördülő gé­pet az NDK-ból hozták, és mint ilyen, első a vállalatnál. Kiss Lajos vájár a rakodó kezelő- kairjait próbálgatja. Hatalmas erő feszül ebben a súlyra is te­kintélyes — azt mondják leg­alább hat tonnás — monstrum­ban, amely úgy mozog előre- hátra a vágatban, mintha csak aszfaltozott útszakaszon gördül­ne, pedig eléggé egyenetlen a talp. — November óta irányítom az LB-t, hordom ki a fejtésből a lerobbantott ércet, a döntő­höz. Nagy előnye, hogy nem kell annyiszor fordulni, mert a kanállal először a puttonyba öntöm a követ; ha megtelik két köbméternyi teherrel ara­szolok hátra ... A fejtési mód­szerünk egészen új, más mint, ahogy eddig csináltuk. Most a főtepásztás fejtési módot al­kalmazzuk. Eredményeink is bi­zonyítják, hogy megfelelőkép­pen. Januárban több mint száz­negyven százalékos teljesít­ményt értünk el a fejtésben: ezt a gurítót az alatta levő döntőt és a kamrát a múlt hó­napban hajtottuk ki, az elké­szült szintes és ferdevágatok hossza januári eredményeinket tekintve meghaladja a száz métert. Novák László segédvájár, aki eddig régi vájártársát figyelte, bekapcsolódik a beszélgetésbe.- Azelőtt egy szakba jártam én is. feltörést hajtottam. De­cembertől dolgozom a Nagy Zsigmond csapatán', de mond­hatom, ilyen kollektívában1 a hét évem alatt még nem vol­tam. Nagyon jól megértjük egy­mást: itt mindenki egyet akar. Kísérlet ide vagy oda, bizonyí­tani szeretnénk, hogy a guruló vágathajtási technikával jó tel­jesítmények elérésére vagyunk képesek. Leereszkedünk a gurítón a hatodik szintre. A döntőnél, Melitz György fordul a Toro százas rakodóval, a kanálból nagy robajjal hullik alá az érc. Elindulunk a csapat másik munkahelye irányába. Az utá­nunk haladó Toro fénycsóvája végigfut a vágaton. Bokáig gá­zolunk a vízben, a levegő pá­ratartalma mind nagyobb lesz. A munkahelyre érve ingünk át­nedvesedik a melegtől és a nedvességtől. Félrehúzódom, s míg kollégám a lerobbantott készlet tetejéről felvételeket ké­szít, Melitz György mozdulatait figyelem, aki könnyedén mo­zog a csüklóstengelyű rakodó­val. A kanál beletúr az ércbe, a kerekek kapaszkodót keres­nek, aztán a rakodó már teli kanállal megindul hátra a dön­tőhöz ... — Műszakonként negyven- negyvenötöt fordulok, de most már mind messzebb kerül a vájvég a döntőtől. Tulajdon­képpen két szakmám van. A vájárvizsga mellett lakatosszak­mával is rendelkezem. Ha ki­sebb meghibásodás történik, magam is elháríthatom a gép üzemzavarát. A keresetre sem panaszkodhatom, havonta ha­zaviszem a tízezer forintot. Tu­lajdonképpen azért jöttem ide; mert épíkezni akartam és ke­vés volt a pénzem a házam felhúzásához. Kozármislenyben vettem az újtelepen telket, tíz­éves szerződést kötöttem a vál­lalattal, amely ennek fejében százezer forintot biztosított még a családi vállalkozáshoz. Kurucz István is, mint a hu­szonötfős brigád valamennyi tagja, fiatalember. Hozzá az iparosok tartoznak. — Valamennyi gépkezelőnek a vájár képzettségen kívül megvan a lakatos szakmája is. Az olajcserét, a zsírzásást ők végzik, és az apróbb meghibá­sodásokat is elhárítják. A mi feladatunk a berendezések kar- banartása. Azt hiszem, ez a legjobb megoldás arra, hogy minél kevesebb legyen az üzem­zavar. Somogyvári Zoltán ugyan­csak meglepett, mikor elkezdfe sorolni, hány szakmával is ren­delkezik. Még viccesen hozzá is tette: — Melyikkel kezdjem? Először is, az eredeti szakmám autó­szerelő, aztán lakatos, vájár és emellett megszereztem a papírt a hegesztővizsgáról is. Nekem nem volt ismeretlen ez a tech­nika, mert már a tizenhatos csapattal korábban próbálkoz­tunk vele. Most viszont érzem, hogy mindannyian azt akarjuk bizonyítani, hogy ezekkel a gé­pekkel lehet dolgozni. Mint if­júsági kollektíva, a vállalat ki­váló brigádja címet szeretnénk elérni. Ehhez biztosítottak az adottságok is. Legutóbb több mint száz méter vasutat építet­tünk a bányában kommunista műszakon, részt veszünk a po­litikai oktatásban is, és az sem utolsó szempont, hogy a bri­gádban dolgozók korátlaga nem haladja meg a harminc­két évet: a fiatalos lendület a teljesítményeinkben is érezhető. Nagy Zsigmond, a brigád ve­zetője tizennyolc éve vájár. A valamikori egyes üzemben kez­dett, onnan került át Petőcre. — Ez a második brigádom. Tizenkét év után váltam meg az egyes csapattól és hat esz­tendeje, hogy átvettem a har­minchatos brigád vezetését. Ed­dig négyszer lettünk aranyko­szorús csapat, kétszer nyertük el az üzem kiváló brigádja cí­met. Pártunk XII. kongresszusa tiszteletére felajánlottuk, hogy műszaki teljesítésünk éves szin­ten száztizenhat százalék lesz, szakmánytervünket pedig száz- tizenkét százalékra teljesítjük. Az eddigi eredményeink bizta­tóak. Ha az eredeti vállalásun­kat vesszük figyelembe, akkor november hetedikére befejez­zük éves tervünket. Természete­sen az említetteken túl számos egyéb vállalásunk is van. Részt veszünk az egy brigád - egy újítás mozgalomban, külön gondot fordítunk arra, hogy csak a szükséges mértékben használjuk a villamos energiát, az egyéb segéd- és biztosító anyagokat.’ Az új technológia betanítására nagy gondot for­dítanak a csapatón dolgozó ta­pasztaltabb vájárok, segítve a fiatalok mielőbbi beilleszkedé­sét. Nagy jelentőségűnek tar­tom, hogy a vájvégen levő vá­járok együtt dolgoznak az ipa­rosokkal. Ha ez a technika to­vább terjed, akkor mindenütt erre a komplexitásra lesz szük­ség. ^ A harminchatos csapat, amely tavaly novemberben fejlődött föl tizennyolc főre, ez év ele­jén újabb embereket kapott. A lakatosokkal és villanyszerelők­kel kiegészült brigád ily módon komplex csapattá vált. Elkép­zeléseik között több újszerű megoldás is szerepel. Mindezt, már kifelé jövet mondja Sze­keres Ottó körletvezető. A csa­páskamrákra osztott bányame­zőben általánossá kívánják tenni a szegecselt biztosítási módot. Nincs már messze az az idő, amikor csak a vájvégen lesz ember, a készlet kihordá­sát pedig az LB rakodó-szállí­tó automatikus irányításával oldják majd meg. Salamon Gyula Az ideális, ha két, sőt három szakmához is ért egy ember M unkaszervezés a DEDASZ-nál Létszá m ki vá Itó intézkedések A DÉDÁSZ-nál a feladatok évente 6—8 százalékkal növe­kednek: különösen sok teendő vár a hálózatszerelőkre. Mind­ezt egyre kevesebb munkással látják el, hiszen az utóbbi öt évre tervezett 8—10 százalékos létszámnövekedés nem valósult meg. Erre az esztendőre több mint három ezer dolgozóval szá­moltak, de a jelenlegi létszám majd négyszázzal kevesebb. Eleve nagy az elvándorlás bizonyos népszerűtlen szakmák, ban. Mégis a 6 megyében, 19 000 négyzetkilométernyi terü­leten tevékenykedő vállalatnál új munkásokat nem vesznek fel. Tavaly 80, idén pedig 90 olyan dolgozótól váltak meg, akinek baj volt a munkaerköl­csével, szakmai felkészültségé­vel. Akik így mentek el, nem tettek panaszt, megértették a munkájuk elleni kifogásokat. Egyébként a legtöbbjüknek fel­ajánlották, hogy vállalaton be. lül a nehéz hálózatszerelő szak­mában helyezkedjenek el. A vállalatvezetés a szakszer­vezettel egyetértve úgy döntött, hogy csak a legjobb szakembe­reket tartják meg, és kevesebb létszámmal is képesek lesznek a mind több, főként szolgálta­tási feladat teljesítésére, A ki­tűnően dolgozók körében erős bérdifferenciálásra töreked­nek: lehetséges például az öt százalékos bérszínvonal-emel­kedés is. Saját erőből nagy arányú munkaszervezést hajtottak vég­re és létszámkiváltó intézkedé­seket vezettek be. A nyolc üzemigazgatóság­ban az összes munkafeladatot, munkakört elemezték és eldön­tötték, hogy egy területen hány emberre van szükség. Csak a feladatcsoportok száma majd­nem ötven. Bizonyos funkciókat összevontak, például autóveze­tőket szerelésre köteleztek. A kettős szakmát végzők száma mintegy hatszáz. Ezen kívül az erőgépvezetők most már se­géd-, kiszolgálómunkát is el­végeznek. Nem építenek új autószervizeket, a meglevőket fokozatosan megszüntetik és a szervizelést teljesen az AFIT-ra bízzák. A szerelőket megkérték, hogy vállalják a gépkocsik ve­zetését, vagy milliós értékű erő. gépet vezessenek, de átkérhetik magukat az AFIT-hoz. Végleg leállítottak 13 vállalati személy- gépkocsit és mindenkit a saját kocsija használatára ösztönöz­nek a vállalati célok érdekében. Keszthelyen évente egyszer ol­vassák le az órákat az úgyne­vezett fogyasztási ellenőrök, akik nem csupán pénzbeszedők, de szerelnek, tanácsot adnak, ké­szülékeket vizsgálnak. Idén Sió­fokon, Kaposváron és Nagyka­nizsán is megjelennek az uni­verzális fogyasztási ellenőrök. A beruházások jelentősen mérséklődnek, például hálózat, építés alig lesz. Ehelyett sok ap­ró rekonstrukcióba kezdenek. Új munkacsoportokat szerveztek, hogv az építkezések előkészí­tésében, a felvonulásban pél­dául időt, anyagot nyerjenek, a ráfordítási költséget mérsékel­jék. Egy csoport egyidőben több megkezdett munkáért felelős. A hálózatszerelők anyagellátá­sát folyamatosan biztosítják. Ezentúl a hálózat, a villamos­művek karbantartására nem cik­likusan, hanem a mindenkori ál. lapotoknak megfelelően kerül sor. Fontos cél, hogy egy ember két. sőt három szakmához ért­sen, és bármikor bármelyiket magas szinten gyakorolja, ha hirtelen átirányítják más mun­kakörbe. A bére senkinek nem csökken, sőt a többoldalú kép­zettség révén csak emelkedhet. Csuti János A környezetvédelem nemzetközi körképe Világrészek összefogására van már szükség Elemző, tudományos színtű segédkönyv Rendkívül nehéz feladatot oldott meg dr. Láng István, amikor megírta „A környezet­védelem nemzetközi körképe" című, 212 oldalas könyvét, a Mezőgazdasági Könyvkiadó megbízásából, a szocialista országok mezőgazdasági ki­adóinak elhatározásából. Az ötvenes évektől 1978. közepé­ig dolgozta fel a világ szo­cialista, tőkés és fejlődő or­szágainak környezetvédelmi tevékenységét, amit mindin­kább a nemzetközi összefo­gás jellemez, hiszen a környe­zetszennyezés a vizek, a leve­gő révén — hatásait tekint­ve — aligha veszi figyelem­be az országhatárokat. Egyre inkább világrészméretekben szükséges összefogni. Maga a szerző bevezetőié, ben elismeri, hogy nagyon komoly dplog ennek a ne­gyedszázadnak a környezet- védelmi történelmét megírni, mivel gyorsan változnak a jogszabályok, újabb és újabb szervezetek születnek, kü­lönböző nézetek, szemléletek csapnak össze, és,maguk a kutatási eredmények állandó­an módosítják az ítéletrend­szert. Az ENSZ munkásságával több mint ötven oldalon át foglalkozik. Nem véletlen, hiszen ez a szervezet sokat fáradozott eddig is a környe­zetvédelem ügyének nemzet­közi méretűvé tételében. Éles fordulópontot jelentett az 1972-ben, 113 ország rész­vételével Stockholmban meg­tartott Környezetvédelmi Vi. lágértekezlet. Azóta sorra alakulnak a kontinensek, or­szágok környezetvédelmi munkásságát koordináló szer. vezetek, bizottságok. A KGST Környezetvédelmi Tanácsára igen sok feladat megoldása vár még, hogy o környezetvédelmi komplex program gyorsabban valósul­jon meg. Külön részletezi mindegyik tagország e téren kifejtett ténykedését, ami ösz. szehasonlításhoz, számvetés­hez ad alapot. Bemutatja hazánk néhány nemzeti park. ját és külön kiemeli a víz-, talaj- és • levegőtisztaság­védelem égetően fontos ak­tualitását. Tanácsadó, eligazító mun­kát írt Láng István, merészen, kritikusan, és erős tömörítés­sel. Ez egy elemző, tudomá. nyos szinten megalkotott se­gédkönyv is egyben, amit könnyen lehet a környezet­és természetvédelem népsze­rűsítésének o szolgálatába állítani. Tanulhat belőle szak. ember, felnőtt, diák egy­aránt. Könnyen, gyorsan át­tekinthető, ugyanis pontokba szedi a legfontosabb meg­állapításokat, célkitűzéseket, eredményeket, kedves tanáro. san súlykolja az anyagot. Van mit tanulni belőle, hogy a sokféle, felszedett ismere. tünket helyre tegyük és szem­léletünk megújuljon, valóban tudományos is legyen. Mind­azok ellenére, hogy tömören sokezer adatot sorakoztat fel, — stílusa könnyed, olvas­mányos. Cs. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom