Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-08 / 7. szám

1960. január 8., kedd Dunántúlt napló 5 A Biztonsági Tanács előtt az „afgánkérdés” Holtai Imre felszólalása--------------------------------- *--------------------------------­A z ENSZ Biztonsági Tanácsa vasárnap délután folytatta az úgynevezett „afganisztáni helyzet" megvitatását, amit az Egyesült Államok, valamint más imperialista és reakciós erők nyomására szombaton kezdett meg. Az első felszólaló Donald McHenry amerikai ENSZ-nagykövet volt. Az Egyesült Államok képviselője megpróbálta hamis színben feltüntetni a testvéri barátságon és szolidaritáson alapuló szovjet—afgán kapcsolatokat, és figyelmen kívül hagyva a két ország ba­rátsági, jószomszédsági és együttműködési szerződését, a Szovjetuniót „intervencióval" vádolta.--------------------------------- « ■ A Biztonsági Tanácsnak az afganisztáni helyzettel foglalko­zó vitájában vasárnap felszó­lalt Hollai Imre nagykövet, ha­zánk állandó ENSZ-képviselő­je). Egyebek kört 'rámutatott: Mint a múltban Vietnam, Kam­bodzsa és Irán népe, most Af­ganisztán népe került szembe a haladás ellen küzdő imperi­alista erőkkel. Ezután emlékeztetett arra, hogy a külföldről támogatott aknamunka megakadályozásá­ra az afgán vezetők számos alkalommal kértek katonai se­gítséget a Szovjetuniótól, hogy eredményesen verhessék vissza az Afganisztán Demokratikus Köztársaság megdöntésére törő külső és belső ellenség táma­dását. Egyetértünk az afgán külügy­miniszter által itt kifejtett állás­ponttal — folytatta a magyar ENSZ-nagykövet —, amely sze. rint az afgán vezetők többszöri kérése nyomán nyújtott szovjet segítség teljes összhangban áll az ENSZ alapokmányával és a két ország 1978 decemberé­ben aláírt szerződésével. A tör­téntek kizárólag Afganisztán belügyét képezik és nem tar­toznak másra, mint a két érin­tett országra: Afganisztánra és a Szovjetunióra. Hollai Imre néhány adatot idézett arra vonatkozóan, hogy milyen magatartást tanúsít a nemzetközi ügyekben az Egye­sült Államok, amely most ter­jeszkedéssel és egy másik or­szág megtámadásával vádolja a Szovjetuniót. Amerika jelen­leg 429 állandó támaszpontot és 3000 egyéb katonai rendel­tetésű létesítményt tart fenn a világ 30 országában, A második világháború óta az Egyesült Államok 215 katonai akciót haj­tott végre más országok ellen. A magyar ENSZ-nagykövet figyelmeztette azokat az orszá­gokat, amelyek most hozzájá­rulnak az Egyesült Államok ál­tal kezdeményezett hisztéria­kampány szításához, hogy ezzel a hidegháborús hangok fel­erősödését segítik elő és ve­szélyeztetik az elmúlt időszak pozitív eredményeit. Hollai Imre végül a magyar nép és kormány támogatósá­ról és szolidaritásáról biztosítót, ta az országa társadalmi ha­ladásáért küzdő szuverén, de­mokratikus és el nem kötele­zett afganisztáni népet. Kabul: „Az afgán fővárosban az élet fokozatosan visszatér a normá­lis kerékvágásba, csökken a feszültség, az emberek nyűgöd, tabbak és egyre inkább bizton­ságban érzik magukat” — írják a vasárnapi Pravdában a lap kabuli tudósítói. Ugyanakkor azonban folytatódnak az új af­gán rendszerrel szemben az ellenséges erők akciói. Maoista csoportok röpiratokat terjesz­tenek Kabulban és ezekben tá­madják a Szovjetuniót, rágal­mazzák az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítséget és az új rendszer elleni lázadásra szólítják fel a lakosságot. TASZSZ-nyilatkozat (Folytatás az 1. oldalról) ellentmond az afgán nép, o szuverén afganisztáni kormány kinyilvánított akaratának. Az elnök beszédében jelen­tős helyet kapott az iráni ügy is. Az elnök ismét arra pró­bálta felhasználni az Egyesült Államok teheráni nagykövetsé­ge munkatársainak fogvatartá- sát, hogy zsarolja és fenye­gesse a Szovjetunióval szom­szédos Iránt. Mint ismeretes, több más or­szághoz hasonlóan, a Szovjet­unió is kifejtette álláspontját a diplomáciai kapcsolatokról szó­ló bécsi konvenció valomeny- nyi állam részéről történő be­tartásának szükségességével, valamint azzal kapcsolatosan, hogy az iráni—amerikai vitát békés eszközökkel rendezzék. Az amerikai fél lépései vala­mint az amerikai elnök január 4-i nyilatkozata azonban arról tanúskodnak, hogy az Egye­sült Államok más eszközöket részesít előnyben, többek kö­zött Irán gazdasági blokádjára törekszik. Washingtonnak ter­mészetesen nincs ínyére az irá­ni nép által végrehajtott forra­dalom, az az iráni törekvés, hogy az ország szembeszálljon a fenyegetés és a nyomás im­perialista politikájával. Felme­rül a kérdés: vajon kellően fel­mérték-e Washingtonban, mi­lyen következményeket vonhat moga után Irán gazdasági blo­kádja, az Iránra gyakorolt nyo­más, vajon hogyan végződik és kinek árt leginkább ez a po­litika. Beszédében az Egyesült Álla­mok elnöke egy sor intézke­dést jelentett be a szovjet— amerikai kapcsolatok területén. Közölte, hogy csökkentik az amerikai fél lépései miatt már amúgy is korlátozott gazdasági, tudományos-műszaki kapcsola­tokat és kulturális cserét, va­lamint hogy akadályozni fogják az amerikai gabona vásárlásá­ra vonatkozó szerződések teljes volumenben történő realizálá­sát. Az ilyen jellegű intézkedé­seket aligha fogadják jóváha­gyással az amerikai lakosság széles köreiben, hiszen ezekben a körökben már nemegyszer mutattak érdekeltséget o Szov­jetunióval való együttműködés, az üzleti kapcsolatok kiszélesí­tése iránt, jogosan vélve, hoay mindez az Egyesült Államok számára is előnyös. Ha a Fehér Házban elhatá­rozták, hogy befolyást próbál­nak gyakorolni a Szovjetunió külpolitikájára, ez reménytelen dolog. Az ilyen kísérletek a múltban kudarccal végződtek és most is meghiúsulnak. Az Egyesült Államok elnöké­nek egész beszéde azt a be­nyomást kelti, hogy hiányzik belőle a politikai egyensúly, a nemzetközi helyzet reális számbavétele, túlértékeli az Egyesült Államok reális lehető­ségeit, és bizonyos mértékben alábecsüli azoknak az orszá­goknak a lehetőségeit, ame­lyekkel szemben az Egyesült Államok ilyen vagy olyan lé­pésre készül. Azonban az Egyesült Államokban senki sem kételkedhet abban, hogy a Szovjetunió képes megvédeni törvényes érdekeit, csakúgy, mint szövetségesei és barátai érdekeit is. A Szovjetunió vezető körei­ben szeretnék remélni, hogy a szovjet—amerikai kapcsolatok, többek között a béke megőr­zését célzó erőfeszítések józan, előrelátó megközelítése végső soron az Egyesült Államokban is felülkerekedik. A Zimbabwe Hazafias Front katonái sóira foglalják el a tűzszü- neti megállapodásban kijelölt gyülekezési pontokat Rhodesiában. A képen a gerillák egy csoportja indulásra vár. * + TOKIÓ: Izsák Jenő nyerte a Jomiuri Simbun, a szigetor­szág egyik vezető napilapja által megrendezett első nem­zetközi karikatúrapályázat fődi­ját. A másik fődíjat Octavian Covaci román művész kapta. A nagydijat egy thaiföldi karika- turistának ítélték oda. + KAIRÓ: Begin izraeli mi­niszterelnök hétfőn délben né­pes küldöttség élén a felső­egyiptomi Asszuánba érkezett, ahol négy napig lesz Szadat egyiptomi elnök vendége. A repülőtéren egyiptomi kollégá­ja, Muszafa Khalil fogadta Bég int, aki a fogadási ceremó­nia után Szadat elnökkel foly­tatandó tárgyalásainak színhe­lyére, az asszuáni Oberoi szál­lodába hajtatott. Elutazott Budapestiül az NSZK külügyi államminisztere Elutazott Budapestről dr. Hildegard Hammbrücher, az NSZK külügyi államminisztere, aki a Német Szövetségi Köz­társaság kulturális hetének megnyitására érkezett hazánk­ba. A vendéget a Ferihegyi repülőtéren Meruk Vilmos, a Kulturális Kapcsolatok Intéze­tének elnökhelyettese és Jo­hannes Balser, a Német Szö­vetségi Köztársaság budapesti nagykövete búcsúztatta. 4- BECS: Oskar Fischer, a Német Demokratikus Köztár­saság külügyminisztere hétfőn hivatalos látogatásra Auszt­riába érkezett. Az NDK diplo­máciájának vezetője osztrák kollégája, dr. Willibald Pahr meghívásának tesz eleget. + MOSZKVA: Lenin-renddel tüntették ki a megalapításának 50. évfordulóját ünneplő Szov- jetszkij Szojuz című folyóiratot, amely havonta jelenik meg, az orosz mellett számos idegen nyelven is. A folyóiratot ma­gyar nyelven Szovjetunió cím­mel adják ki. Üdvözlő táviratok Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táv­iratban üdvözölte Heng Sám­ánt, a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottsá­ga elnökét, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanács elnökét ja­nuár 7-e, a kambodzsai nép­nek a Pol-Pot—leng Sary rend­szer felett aratott győzelme el­ső évfordulója alkalmából. A Hazafias Népfront Országos Tanácsa ugyancsak táviratban köszöntötte a Kambodzsai Nemzeti Egységfront Központi Bizottságát. + MOSZKVA: A kambodzsai nép győzelmének első évfor­dulója alkalmából Leonyid Brezsnyev és Alekszej Koszigin a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa és Minisztertanácsa, va­lamint az egész szovjet nép ne. vében vasárnap forrón üdvözölte Heng Samrint, a Kambodzsai Népi Forradalmi Tanácsot, a Kambodzsai Nemzeti Egység­front Központi Bizottságát, a testvéri kambodzsai népet.-f PÁRIZS: Egyiptom és Iz­rael szövetsége az Egyesült Államok elképzelései szerint crra hivatott, hogy magja le­gyen egy új, agresszív katonai tömbnek, amely később az Egyesült Államok más szövet­ségeseivel egészülne ki, olya­nokkal, mint Oman és Pakisz­tán — írja az Al-Saab című libanoni lap. Politikai gyilkosság Palermóban A szicíliai Palermóban meg­gyilkolták Piersanti Mattarellát, oz Olaszországhoz tartozó auto­nom jogokat élvező sziget tar­tományi kormányának elnökét. A politikai merénylet a legsú­lyosabbnak számít azóta, hogy megölték Aldo Morót, a keresz­ténydemokrata párt elnökét. A 44 éves Mattarella Moro poli­tikai hívének számított és a ke­reszténydemokráciának ahhoz a szárnyához tartozott, amely azt vallotta, hogy a sziget és az ország gazdasági-társadalmi gondjait csak a kommunisták­kal együtt, demokratikus nem­zeti egységpolitika keretében lehet orvosolni. A merényletet először egy „Fasiszta foradalmárok cso­portja” nevű szervezet vállalta, nyomban ezután viszont a „Vö­rös brigádok” és az „Első vo­nal”. Még nem tudni, valójá­ban melyikük hajtotta végre oz akciót, csupán annyi bizonyos, hogy sem módszereik, sem cél­jaik tekintetében nincs lénye­ges különbség köztük. Mattarellát akkor gyilkolták meg, amikor Szicílián újból szóba került, hogy olyon tarto­mányi koalíciót hoznak létre, amelyben az OKP is részt ven­ne. (Korábban kirekesztették belőle az OKP-t — összhang­ban azzal a jobbra tartó poli­tikával, amelyet a keresztény­demokrácia országos méretek­ben is folytatott.) A szicíliai me­rénylet hátterében tehát felté­telezhetően az húzódik meg, hogy megakodályozzák egy ilyen haladó koalíciónak n lét­rejöttét. Vezető olasz politikai körökben nagy megütközést keltett a gyilkosság híre. LAPZÁRTA A Pars hírügynökség hétfői közleménye szerint Khomeini ajatollah bejelentette, hogy fá­radtságára való tekintettel ja­nuár 12-től két hétre felfüg­geszti közéleti tevékenységét, A 79 éves ajatollah Iránba történt visszatérése múlt év februárja óta már többször jelentett be hasonló „pihenőket". * Hétfő délelőtt Adolfo Suarez miniszterelnök meghívására hi. vatalos látogatásra Madridba érkezett Helmuth Schmidt, az NSZK kancellárja. Schmidt ka­rácsony óta Spanyolországban tartózkodott, Palma de Mallor­cán töltötte az ünnepeket, on­nan érkezett most a spanyol fővárosba, ahol szerdáig ma­rad. Helmuth Schmidt kan­cellárt röviddel megérkezése után a Zarzuela-palotában fo­gadta I. János Károly király, a hivatalos tárgyalások vendég­látójával, a spanyol miniszter- elnökkel kedden kezdődnek meg a Moncloa-palotában. * Harold Brown amerikai hadügyminiszter Pekingben el­hangzott beszédében élesen támadta a Szovjetuniót. Ha az Egyesült Államok és Kina „kö­zös érdekeit veszély fenyegeti, akkor e két ország egymást ki­egészítő akciókkal válaszol a védelem és a diplomácia terü­letén egyaránt” — mondot­ta egyebek között Brown azon a díszvacsorán, amelyet Mszü Nsziang-csien, kínai honvédelmi miniszter adott tiszteletére. Az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét measzállva tar­tó „iszlám diákokat” hétfőn pa­namai diákok egy csoportja ke­reste fel. Mint egy szóvivő kö­zölte, szolidaritásukról biztosí­tották egymást az imperializ­mus elleni harcban és egye­bek között megállapodtak, hogy a jelenleg Panamában tartózkodó volt sah kiadatása érdekében állandó kapcsola­tokat tartanak fenn egymással. Washingtonban Waldheim ENSZ-főtitkár tájékoztatta Carter ame. rikai elnököt iráni megbeszéléseiről A legújabb jelentések sze­rint Indira Gandhi pártja, (a nemzeti kongresszusi) jelentő­sen előretört az indiai vá­lasztásokon. Megfigyelők sze­rint aligha férhet kétség ah­hoz, hogy a világ második legnépesebb országának kor­mányfője ismét India első miniszterelnökének, Dzsava- harlal Nehrunak a lánya, Indira Gandhi lesz. A hat­vanéves politikusnő három esztendeje az ellenzék leg­fontosabb, legmarkánsabb alakjaként tevékenykedik, s kétségtelenül ő a legcélra­törőbb, a legkeményebb az indiai belpolitikai porond népes mezőnyében. Nemcsak személyi vonzereje és politi­kai érzéke páratlan, hanem szorgalma is: a mostani vá­lasztások előtt országában ötvenezer kilométeres kam- pánykörútat tett meg. Poli­tikai előretörése annál figye­lemre méltóbb, mivel 1977- ben súlyos vereséget szenve­dett a választásokon. Mik voltak az akkori bukás okai, milyen tényezők vezettek a mostani sikerhez és milyen feladatok várnak az új kor­fncflra és India mányra — ezek a most ké­zenfekvő kérdések. Ami a bukást illeti, a leg­főbb motívumok a követke­zők: 1. 1977-ben Indira Gandhi már tizenegy esztendeje állt megszakítás nélkül az or­szág élén és ellenfelei „új kísériet, tiszta lap” jelszóval próbálták összefogni ellene. 2. Indira Gandhi főleg három dologgal könnyítette meg munkájukat — és ásta alá akkor a saját népszerű­ségét: a sterilizálás túlzott erőltetésével, a rendkívüli állapot bevezetése nyomán végrehajtott tömeges letartóz­tatásokkal, és fia Szandzsaj nagyratörő, anyagi, valamint politikai igényeinek kritikát- lan támogatásával. A mostani siker titka egy­értelműen azokban az ered­ményekben rejlik, amelyek 1977 után zajlottak le In­diában: sem Morardzsi De- szai, sem utódja, Csaran Szingh nem tudott felnőni a hatalmas ország problémái­hoz. A hatalomra jutott el­lenzékről, elsősorban annak vezető erejéről, a Dzsanótá­ról hamar kiderült, hogy la­za szövetség, amelyet csak az Indira-ellenesség hozott létre, de amely a miniszter­elnök-asszony bukása után elemeire hullott szét. A Dzsanata-kabinet egyik leg­nagyobb gyengesége az volt, hogy nem tudott megbirkóz­ni a nyersanyag árrobbanás és a rossz termés nyomán bekövjetkezett gazdasági gondokkal. A pénzromlás elérte a húsz százalékot és ez még elviselhetetlenebbé tette a tömegek helyzetét. A szüntelen belvillongásokkal küzdő Dzsanata-kabinet rá­adásul nem tudott eredmé­nyesen szembeszállni sem a vallási, sem a szeparatista fanatikusokkal. Csökkent az indiai közegben oly fontos központi irányítás hatékony­sága is. Indira Gandhinak, mind a tapasztalata, mind a képes­sége megvan ahhoz, hogy szembenézzen országa nyo. masztó gondjaival. Azt azon­ban csak a jövő döntheti el, hogy tanult-e az 1977-es ke­serű leckéből. Harmat Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom