Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-13 / 12. szám
DN HÉTVÉGE 4. GAZDASÁGPOLITIKA 1980. JANUÁR 13. Tervszerűbben, következetesebben Mit kell tennünk az új szabályzók szellemében? * Beszélgetés Kasó Józseffela Szigetvári Állami Gazdaság Igazgatójával Az új szabályzók megjelenésével egyidőben valamennyi ipari és mezőgazdasági üzemben a kérdések- kérdése az volt, hogy a rendelkezések részletekbeme- nően, hogyan érintik majd a vállalatokat. A szabályzók ma már minden gazdasági vezető előtt ismertek, túljutottak azok áttanulmányozásán és azokra alapozva fogalmazzák meg az 1980-as esztendő feladatait. A főművezető elégedett Kasó József, a Szigetvári Állami Gazdaság igazgatóját és munkatársai is körvonalazták az idei esztendő teendőit: Az új szabályozórendszerből kiolvasható és világosan nyomon követhető, hogy a korábbi termelési érték centrikusság helyett az eredményre építenek az új rendelkezések. Ezt nagyon lényeges szempontnak érzem: nekünk is ennek megfelelően kell változtatnunk a termelést. Tehát azokat az ágazatokat szükséges fejlesztenünk, amelyek eredményesek és azokat visszafejleszteni, a- melyek az új körülmények között nem nyereségesek. Végső soron ezért is vált szükségessé a termelési szerkezet felülvizsgálata, átértékelése.- Önöknél melyik ágazatokat érintik az előzetes kalkuláción alapuló változások? — Csökkenteni kívánjuk a zöldség és paradicsom — valamint a tojástermelést, ugyanokkor növeljük a konzervborsó területünket. A görösgali tehenészeti telepünkön emeljük a tehénlétszámot, a tejtermelést. Olyan termelési módokat és technológiákat keresünk és olkalmazunk majd, amelyeknek kisebb az anyag- és energia- igényük. Az elképzeléseink között szerepel a szárító átalakítása, a termények nedvességtartalmának csökkentése oly módon is, hogy a lehetőségekhez képest a legoptimálisabb időben takarítjuk be azokat. Elérhetőnek érzem azt is, hogy például a kukoricát mesterséges szárítás nélkül haszNovember végén Baranyában is megkezdődött a fűz- aratás. Az Erdészeti Fűz- és Kosáripari Vállalat sellyei üzemvezetőségéhez 770 hektár fűztelep tartozik a Dráva mentén, s ebből 682 hektár a termő fűz. S több elöregedett, felújítását ebben az évben kezdi meg a vállalat. A termő füzesek az idén az átlagosnál jobb, hektáronként 51 mázsás termést ígérnek, s tekintve, hogy az idén nem kaptak jeget — ami a fűzvessző legfőbb ellensége — kiváló minőségű. A sellyei üzemvezetőség az idén nagy lépést tett a fűz- betakarítás gépesítésében. A korábbi években egészen kezdetleges fűz aratógépekkel, lényegében házilag átalakított csehszlovák fűkaszákkal dolgoztak. Az idén azonban kaptak három kenderaratógépet, s ezek a gépek már nemcsak levágják, de kévékbe is kötik a füzet. Learatja és kötözi is a fűzvesszőt az Olympia nádarató náljuk majd fel. Vizsgálat tárgyává kell tenni azt is, hogy az eddigi késztakormány etetése helyett mennyit hozhat például a kukoricoszár legeltetése. Vagy: a gépkocsiknál már a fogyasztás szerinti premizálást alkalmazzuk. Ugyanezt kívánjuk bevezetni a traktorüzemnél. Azzal is tisztában vagyunk, hogy ez nem megy majd simán, mert, az emberek szemléletét nem lehet csak a szabályzókkal, pénzzel vagy utasításokkal megváltoztatni. Minden feltételt és lehetőséget biztosítanunk szükséges a munka elvégzéséhez, ami alapja lehet a jó munkahelyi légkörnek, a megfelelő emberi kapcsolatoknak.- Az 1980-as esztendőre milyen terveket fogalmaztak meg az új szabályzóknak megfelelően? — Terveink kialakításánál az eredménycentrikus szemlélet a mérvadó, de figyelemmel kell lennünk környezetünk igényeire is. A zöldségre szükség van, a Szigetvári Konzervgyár tőlünk is várja a feldolgozandó alapanyagot. Keményebb, tervszerűbb és következetesebb munkára van szükség. Ugyanazokkal a módszerekkel, amelyeket korábban alkalmaztunk, az idei évben nem tudnánk elérni az 1979. évi eredményt. Megváltoztatjuk tehát a gazdaság belső ösztönzési rendszerét, amely minden ágazatot érint. Következésképpen a tervünk lebontásával kívánjuk biztosítani a terv szerinti költség- gazdálkodást. így kívánjuk érgép, ebből az idén kettőt állítottak munkába, miután saját műhelyükben fűzvágásra némileg átalakították. Az aratás befejezésének a határideje minden évben március 31-e. Az idén azonban jóval előbb fejezik be, hiszen már az első hó megérkezése előtt a fűztermés 70 százalékát betakarították. A tervezett 34 500 mázsa fűzvessző megtermett. A 345 vagon nyersvessző egy részét társvállalatoknak szállítják el, zömét azonban Sellyén feldolgozzák. A sellyei fűzfeldolgozóban most van a nagyszezon. Hetven dolgozó főzi, osztályozza, szárogatja, válogatja és kötözi a barnavesszőt. A vényesíteni o szükséges érdekeltségi elveket, bátrabban alkalmazni a jövedelem- és bérdifferenciálást. Az 1980. évi 4 százalékos bérfejlesztést reálisnak érzem, de mindez csak akkor válhat valóra, ha a nehezebb körülmények ellenére elérjük a tervezett eredményt.- A mostani szabályozó- rendszer sújtja a természeti adottságaik miatt hátrányos helyzetben lévő gyengébb üzemeket. Lesznek olyan gazdaságok, amelyek objektív okok miatt képtelenek lesznek változtatni termelési szerkezetünkön. Az önök területének egy része sem mentes ezektől a gondoktól. — A mi területünk közel negyed része gyengén hasznosítható. Ezért telepítettünk húsmarhát a zselici legelősített földekre. De azok a gazdaságok, amelyek teljes területe hátrányoson gyenge, nehéz helyzetbe kerülhetnek. Ezért is tartom fontosnak, hogy kormányzatunk külön is kísérje figyelemmel az ilyen üzemeket. — Vannak jól kialakult technológiáink véleményem szerint viszont az emberi képességekre jobban lehetne építeni. — Én azt mondom: ne dobjuk el a réginek vallott technológiákat még akkor sem, ha az kézi munkaerőt igényel. A nagyüzemi szemlélet, korábbi évek erőteljes gépesítése miatt valahogy háttérbe került valóban az ember, az egyedi megítélés. Nagyvonalúak voltunk és azt hittük, hogy a minőségi munkát elfedi a mindent ‘betakaró átlag. Ha szükséges, ne szégyelljük kigazolni a növényi kultúrát, összeszedni az elhullott terményt, összességében van tehát miben javulnunk és ne szégyelljük oz elődeink által alkalmazott jó módszereket sem, ha egy ideig azok figyelembevételét elhanyagoltuk. hántolóst, ami az egyik legkényesebb munkafolyamat, már gépesítették. Három darab automata hántológép üzemel. Az így előállított félkészterméket, a barnavesszőt a vállalat békési kosárgyárába szállítják, ahol fonott bútort, kosarat, tálcát gyártanak belőle belföldi ellátásra és nyugati exportra. Most ismét divat a fonott bútor, a sellyeiek szerint nincs az a mennyiség, amivel ki tudnák a külföldi vevők igényeit elégíteni. Ezért, ha új telepítésre nem is gondolhatnak, ültetvényeik rekonstrukcióját még ebben az évben megkezdik. — Rné — A Bőrgyár portájáról hosszú az út az új sertésbőr feldolgozó üzemrészig. A gyáriak közül többen kerékpárral közlekednek. Időt nyerek, amíg a Dévai László munkahelyéig érek. Most nem beszélgethetünk a gyermekkorról, talán majd a Nándi bácsiról is csak néhány szót ejtünk. Nemrégiben mondták a PEAC sport- csarnokában, hogy még mindig emlékeznek rá a pécsi sporttükék, amint elmaradhatatlan bőröndjével munkába ment. Több mint tíz esztendeje temették apját... A Kálmán utcai régi rozzant házat átépítették, mint hallom lánya az utolsó karácsonyt töltötte velük, májusban férjhez megy. Ha elkezdenénk o régi Kálvária utcai foci derbikről beszélni, aligha volnék képes felvázolni a munkásból műszaki vezetői beosztásig jutó, többszörös újító portréját. Az új gyárrészleghez át kell menni a Bőrgyáron keresztül folyó Fekete víz túlsó partjára. Gumicsizmás, bőrkötényes munkások jönnek szembe, ujjatlan pulóverük alatt nem hordanak inget, a havazásban szinte megdermedek, amint nézem őket. Az előbb a nagymeszes nyitott ajtaja előtt orrfacsaró nyersbőr szag csapott arcomba. Régi bőrös családok otthonában is érezni lehetett a gyár szagát, bőrükbe ivódva vitték haza a munkások. A sertésmeszes előtt kisebb tócsa, próbálom kerülgetni, aztán szégyenkezve taposok raj- to keresztül. Mindannyian ismerjük az érzést, amikor utcai ruhában kell munkások között mozogni, amikor ügyelnek ránk, hogy össze ne piszkolódjunk, amikor másként beszélnek, mint szoktak. Amikor köz- vetlenkedni próbálunk és suta dadogássá torzulnak szavaink. Dévai László főművezető is munkaruhában van, a vegyszer tetőtől talpig összefröcskölte, vastagtalpú cipőjét a sav kikezdte. Még szerencse, hogy nincs rajtam nyakkendő... — Tudod, amikor nálunk a szerkesztőségben fehér ingben, sötét ruhában, nyakkendőben feszengünk, azt szoktuk kérdezni : hová mész, miért jöttél munkaruhában? Ha ugyanis magasrangú vendégek érkeznek a megyébe, vagy velük kell interjút csinálni, kötelező az alkalomhoz illően felöltözni. — Hát akkor most miért nem öltöztél így? Hálisten. Már minden rendben, már beszélgethetünk mindenről. — Több, mint 28 éve dolgozom itt a Bőrgyárban, csak a katonaság közben szakadt meg a munkaviszonyom. A talpasban kezdtem ... — Ott kell naponta több száz 70—80 kilós bőrt emelgetni? — Nem, de az ember ott minden tagjával dolgozik. Balkézzel a kést, jobbal a kuplungot, egyik lábbal a pedált kezelni, a másik lábon naphosszat támaszkodik. Mindezt persze érzéssel kell csinálni. Aztán az égetés sem kutya: 70 fokos zsírba kellett márto- gatni a bőrt. Most már gépesítették ezt a munkát. Hajtottunk, mint a lovak. A sertésmeszes az amire gondolsz: a hagyományos módszer az volt, hogy a bőrök húsoldalát kénnátriumos oldattal kezeltük, így a másik oldalon lejött a szőr. Nehéz, gusztustalan munka volt, az oldat sokszor kilyukasztotta bőrünket. Valahogy mégis jó társaság dolgozott együtt: Győrfi Feri, Klar Pali, a Czirkos Jancsi, Szegleti Irén .. . Este népi táncot csináltunk, dalárda, színjátszó csoport működött a gyárban... Dévai László itt ismerkedett meg feleségével, aki ugyancsak a Bőrgyárban dolgozik mo is. A főművezető 1961- ben 28 esztendős korában kezdte a bőripari vegyész technikumot, de már harmadéves korában csoportvezető beosztást kapott. — Az első időben csökkent a keresetem, háromezer helyett csak 1900 került a borítékba, de úgy érzem, megérte. Akkoriban kezdtük a sertésbőrt ruházati bőrré feldolgozni kezdetleges körülmények között, régi gépekkel. Aztán a régi krómos helyén, napi 7 tonnás termeléssel már korszerű üzemnek számított, ahol Ribli János irányításával a tulajdonképpeni nagyüzemi gyártás megkezdődött. Most az új gyáregységet mutatja a főművezető, a szobányi, forgó fahordók között járunk, amelyek ugyan még a régi üzemben is dolgoztak, de új vasalást kaptak, új a meghajtás is. Négy tonna bőrt dolgozhatnak fel egy ilyen hordóban, de csak alig több, mint 3 tonnával terhelik, ugyanis meg- gyűrődnek a bőrök, ha sóikat raknak bele, utána pedig ezen már nehezen lehet segíteni. Kicsit sokáig időzünk itt a három méter hosszú és ugyanilyen átmérőjű, sebesen forgó hordók között, ezekhez fűződik ugyanis Dévai László első jelentősebb újítása. Kiinger Tamás mérnökkel gondolták ki, hogy a hordókban lévő forgató dugókra sokszor ráteke- redik a bőr. Ők a dugók mellé lapátokat is konstruáltak, a- melyek valósággal kiemelik a bőrt mielőtt a forgató dugókra tekerednének. Volt egy másik újításuk is, amelyet Ri bl Isfvánnal, Marton Imrével, Kiinger Tamással és III Józseffel közösen csináltak, s összesen 200 000 forintot kapták újítási díjként. Ez éppen 2 százaléka a megtakrításnak. Milyen egyszerű is tízmilliót évente megfogni: mindössze azt kellett kitalálni, hogy a bőrökről a hulladékba valót még a vegyi feldolgozás, a festés előtt kivágják. Napi 30—35 tonnás feldolgozásnál ez akkora mennyiség, amely sok vegyianyagot, festéket, időt felemészt. Nem lenne teljes a portré, ha az utolsó 11 esztendei pártmegbízatásáról nem beszélnénk. Ennyi ideig volt ugyanis egy hatvan tagú alapszervezet párttitkára, éppen most köszönt le. — Mi volt a legnehezebb feladatod a pártmunkában? — A bérezésben — persze a gazdasági vezetőkkel együtt — rendet kellett tenni. őt évig tartott, amíg meg lehetett csinálni. — Most tehát mindenkit a munkája szerint díjaztok? — Nehéz ilyet kimondani, mert biztosan van, aki úgy érzi, hogy ő nem annyit kap, mint amennyit érdemel. Bizonyára egy-két probléma még lehet. Azt azonban állíthatom, hogy a bérezési alapelveink szerint a bér nem fegyelmező eszköz most, hanem ösztönző. Befele jövet nem mertem gondolni, hogy ilyen hosszú az út a portától a főművezetői irodáig. — Emlékszel? — Te is emlékszel? Tíz és tizennégy évesek voltunk, éjfélkor a Tettyétől az üdülőig kellett menni, rémekkel zsúfolt képzeletünket hurcolni a sötét erdőben. Aki a próbatételen nem felelt meg. gyávának és árulónak számított. — Akkor azt hittem, — mondja elgondolkodva —, hogy a legnehezebben életemben túlestem. Nem kell mondanom, hogy tévedtem, de arra azért jó volt, hogy emlékezzem: csak menni kell és csinálni dolgainkat... L. J. Salamon Gyula Megkezdődött a fűzaratás Hektáronként 51 mázsás termést várnak Nagyüzem a sellyei fűzfeldolgozóban
