Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-06 / 5. szám

1980. JANUÁR 6. KULTÚRA DN HÉTVÉGE 9. Dómján Tibor Fodor Lajos A harmadik évtized előtt Téri Piri A Pécsi Balett alapító tagja. Előzőleg is táncos volt. a Pécsi Nemzeti Színház tánckarának tagjaként. Intellektusa, színház- szeretete és szakmai tudata — kevesek közt — alkalmassá tet­ték azokra a megnövekedett feladatokra, amelyeket az 1960-ban megalakult Pécsi Ba­lett elvárt valamennyi táncmű­vészétől. Tánckari tagként pél­dás lelkiismeretességgel végez­te munkáját, teljesítette felada­tait. Néhányszor — például az „Egyszer volt..Boszorkány szerepében — kiváló karakter­alakítással keltett figyelmet. Rónay Márta Az Állami Balettintézetben végzett. Pályája első állomása a Fővárosi Operettszínház volt. Innen került a Pécsi Nemzeti Színházhoz húsz évvel ezelőtt, a Pécsi Balett megalakulása­kor. Az együttes eddigi több, mint száz bemutatott produk­ciójának nagyobb részében közreműködött, mint tánckari tag. A pontosság, lelkiismere­tesség és emberi szerénység egyéniségének fő jellemző vo­násai. Az együttes repertoár­jának nagy részében ma is közreműködik. Később újabb diplomát szerzett; évek óta a Művészeti Szakközépiskola ’tánctagozatának balettmeste­re. Paronai M agdolna Éppen tíz éve, 1970. augusz­tusától tagja az együttesnek. 1976-tól magántáncos. Adott­ságai, formálhatósága, művé­szi átalakuló képessége igen sokféle szerepre tették alkal­massá eddig is. Feltűnő al­kati tulajdonságai a rendkí­vüli teherbíró és koncentráló képessége és művészi munká­jában a lelkiismeretessége. El­ső fontosabb feladatait a Pé­csi Balett fiatal művészeinek Mezítláb című bemutatkozó mű­sorában teljesítette. Igazi debü­tálása azonban már 1971-ben a Kötelékek női főszerepében — amit Handel Edittől vett át—, majd a Társaság női főszere­pében következett be. A kö­zönség nagy szeretettel fogad­ta az „Egyszer volt..." című mesebalett királykisasszony sze­repében. Ezenkívül szólisztikus feladatokat kapott o b-moll szvit és a Megdicsőült éj című balettekben is. Legközelebb a „Balett, 1980." című jubileumi műsorban láthatjuk Bach III., Angster Pál I960 óta korrepetitor a Pécsi Balettnél. Az együttes zenei tanácsadója, a koreográfus, a balettmester legközvetlenebb munkatársa. Pedagógiai véná­ja, türelme nagy segítséget nyújt a fiatal táncosok muzika­litásának kifejlődéséhez. Mind­emellett a zene világának nagy tudású ismerője, aki pedagó­giai adottságainál fogva isme­reteit és főleg a zene szerete- tét át is tudja adni tanítvá­nyainak. Bekapcsolódott a Mű­vészeti Szakközépiskola tánc­tagozatának munkájába: kor­repetál és zongorát tanít. Rendkívül vonzó emberi és mű­vészi magatartása révén mű­vésztársai körében kezdettől tisztelet, megbecsülés, szeretet övezi személyiségét. Végvári Zsuzsa Az Operához balettiskolájá­ban végzett 1950-ben, s az Operához szerződve számos fontos vezető szerepet táncolt el. Később táncpedagógusi diplomát is szerzett. A Pécsi Baletthez 1962-ben szerződött táncosként, majd rövid idő múlva, a táncot abbahagyva teljes emberként az együttes balettmestere és asszisztense lett. A táncosok technikai fej­lődése szempontjából rendkí­vül fontos munkát végzett, a táncok megalkotásában is nagy segítséget nyújtva a koreográ­fusoknak, köztük elsősorban férjének, Eck Imrének. 1974-től a Művészeti Szakközépiskolá­ban megalakuló tánctagozat vezetője. branderburgi versenyében és a Gyermekgyászdalokban. Művé­szi feladatait általában na­gyon céltudatosan oldja meg, rendkívül szerény, közvetlen emberi magatartásával pedig közszeretetnek örvend művész­társai körében. A társulat mű­vészeti irányítói szerint kiemel­kedő technikoi felkészültségű és az egyik legkiválóbb ugró­készségű táncosa az együttes­nek. Humorérzékével jónéhány- szor derűt fakasztott a szín­padon (Tótágas, Egyszer volt..."). nuií evvci cz.eívjii, i juu-iajii szerződött a Pécsi Baletthez tánckari tagként. Azóta is részt vesz az együttes tánckari fel­adataiban; folyamatosan és megszakítás nélkül beépült az együttes teljes repertoárjába. Művészi pályafutásának bizo­nyos szakaszaiban kiemelkedő­en jó karakteralakításokkal bi­zonyította táncművészetének értékeit. (Például Szöllősy—Eck „Oly korban...", majd 1966- ben Ránki—Tóth Cirkusz című táncjátékaiban). A táncművé­szetben megszerzett több évti­zedes gyakorlata alapján kri­tikai észrevételei több ízben fontos visszajelzések művésztár­sai számára. Domján Mária ö is az első évben, 1960- ban szerződött a Pécsi Balett­hez tánckari tagként és máig is az együttes aktív tagja. Dómján Tibor tánckari tag testvére. Éveken át a könnyű, zenés darabokban nyújtott tán­cos alakításaival hívta fel ma­gára a figyelmet, illetve kapott szólisztikus feladatokat. Az utóbbi években táncművészi te­vékenysége mellett a Pécsi Mű­vészeti Szakközépiskola növen­dékeit segíti színpadi gyakor­latuk végzésében. Dómján Má­ria az együttes egyik „nagy öregje”, aki lelkiismeretes, pél­daadó munkájával mindenki előtt megbecsülést szerzett. Körmend y László A Pécsi Baletthez ő is 1970- ben szerződött. Paronai Mag­dolna férje. Harmonikus em­beri kapcsolatuk mellett sok­szor együtt oldanak meg mű­vészi feladatokat is o színpa­don. Körmendy László energi­kus alkatú művész, akinek technikai felkészültsége is igen magasfokú. Különösen nagy fi­gyelmet keltett elmélyült mű­vészi szerepépítésével, virtuóz ugrás- és forgáskészségével. Eleinte karakterszerepeivel tűnt ki. Az 1974-ben felújított Az iszonyat balladájában Tóth Sándor egykori szerepét, az egyik Csukaszürke drámai fel­adatát táncolta. Fontosabb szerepeket kapott a Társaság című balett egyik epizódjában, a Tavaszünnepben, a Carmina Burana- bon. Vérbő, robbané­kony személyisége szinte vé­gighömpölyög a színpadon egy-egy szólisztikus táncában. Bizonyos szólóiban pedig -ki­tűnt, milyen belső örömmel, tűzzel - táncol. Szólói általában igen nagy hatást váltanak ki, ... Ez a húszéves pálya nem volt kényelmes sétaút, sem egyértelmű diadalmenet. Eck- nek ezt előre tudnia kellett, nem is ígért csupa sikert az 1960 tavaszán mellé szegődött, s a friss diploma birtokában optimista, akár kalandra is kész táncosoknak. Az indulás azon­ban olyan döbbenetes hatású volt, a fogadtatás annyira fe­lülmúlt minden reményt, hogy az ováció zaja elnyomta a foly­tatást illető óvatos figyelmez­tetést. * Minden a pécsi táncosok­nak kedvezett az indulásnál. Egy évvel a társulat megala­kulása' előtt már megszervezték a színház operarészlegét, szim­fonikus zenekar várta őket. Ugyanabban az évben szerve­ződött újjá a zeneművészek szövetsége, a szerzők az új kor­szellemnek megfelelő társadal­mi megbízatásra vártak, ez azonban nehezen öltött konk­rét formát. De Szervánszky már megkomponálta, s a rádió hangszalagra vette első dode- kafon-művét, a Hat zenekari darab-ot... Ebben a légkörben csak me­rész álmok születhettek a pécsi albérleti szobákban. A tánc if­jú művészeinek azonban meg kellett még ismerniük az érem másik oldalát. Azt a közhelyes igazságot is, amit a népnyelv rég megfogalmazott: minden csoda három napig tart. Az emberiség évezredek óta álmodott repülő varázsszőnye­gekről, Ikarosz szárnyairól; va- rázsos kristálygömbről, amely — hipp, hopp, azt lássam, amit akarok — mutatja a távolban történőket, akár az óperencián túlról is; a holtak felidézhető hangjáról; a Holdbéli világ­ról... De a repülő és a rádió egy pillanatig sem számított csodának a pécsi táncosok szemében, mert már léteztek, amikor ők születtek. S a most megvalósult csodákról is lát- niok kellett, hogy milyen hamar megszokja és napirendre tér felettük az ember. Az a meglepetés is rövid ide­ig tartott, amit a modern tánc megjelenése szerzett a magyar művészeti életben. 1964-ben * Részletek a Pécsi Balettről ké­szülő tanulmánykötetből. jóllehet, szerepeit általában igen erőteljes belső küzdelem árán alkotja meg. Jelenleg a „Balett, 1980"-ban és a Rek­viem-felújításban kapott fel­adatokat. A repertoáron levő darabokban általában kulcs- fontosságú szerepkört teljesít, főleg karakterisztikus tulajdon­ságai révén. Ezért is egyfajta szerepkör kialakításában je­lenléte a Pécsi Balettben igen fontos, de epizódokban is igen átütő táncos személyiségnek bizonyult, mint erről az elmúlt években többször is meggyő­ződhettünk. harminc előadást tartottak az NSZK-ban és Luxemburgban, bemutatták Eck kék-etűdjeit és Hyperbo/áját, bemutatkozott első koreográfiájával Tóth Sán­dor és Fodor Antal, szerepeltek néhány este Budapesten, be­mutatták A fából faragott ki­rályfit Szegeden, aztán hirte­len semmi. „Siker van, előadás nincs — nyilatkozta Eck szep­temberben. Egyelőre gyakoro­lunk. Aztán majd október köze­pén lesz két tájelőadásunk . ..” Ez volt az első csalódott hang. * A zeneszerzők még mellettük álltak, készült az új produkció. Lendvai, Szöllősy, Petrovics, Kurtág zenéire, jelentkeztek a dzsessz-komponisták is. De a kis pécsi rés, melyen a modern zene beszüremlett zeneéletünk­be, közben kitárult az egész or­szágra, sőt, az európai feszti­válok és rádióstúdiók irányába, Varsó, Darmstadt, Párizs ígér­te a nemzetközi hírnevet. Az ifjúság türelmetlen, s most ezerféle új jelenség kínálta fel - ajzóan magát. Jött a beat-hul- lám zajosan, agresszíven, prob- lémátlanul véve magára min­denfajta türelmetlenséget. Jött az elektronikus zene, jött Brook színháza. Magasra csapott az utazási láz, a televízió ott volt szinte minden otthonban, most jöttek az autók. Az indulásnál a pécsiekért lelkesedő fiatalok ettől még nem lettek hűtlenek. Csak éppen az évek kikezdték a fiatalságukat. Családot ala­pítottak és az új otthonok le­béklyózták őket. Az utánuk jö­vők között is támadt érdeklő­dés a felszabadultnak tűnő táncprodukciók iránt, de ők már nem voltak kortársak. Az első évtized ennek elle­nére tele volt izgalommal, si­kerrel, tárulkozó lehetőségek­kel. Húsz-harminc fellépés kül­földön: London, Bécs, Párizs szakértői és merőben különbö­ző közönsége előtt; Moszkvá­ban, Leningródban lelkesedést és viszolygást keltve; lengyel és olasz színpadokon többször is, Jugoszláviában mintha ott­hon lennének; Közel- és Távol- Keleten a tánc őskultúrájának eleven forrásainál. A hetvenes években ez az érdeklődés is a töredékére zsugorodott. Egy­két estére szóló meghívások, de némelyik évben semmi. Lovas Pál 1971 óta tag, 1977-től mo- gántáncos a Pécsi Balett társu­latában. Lírai egyéniség. Ideá­lis táncos alkatú művésznek te­kintik, aki kitűnő fölépítésű, izomzatú testi adottságokkal rendelkezik. A klasszikus gya­korlatokban és a művészi sze­repformálásban egyaránt ki­emelkedő szorgalmú balettmű­vésznek ismerik. Több alkalom­mal partnere Tamás Gyöngyi magántáncosnok. A Mezítláb című produkciósorozat egyik Adagiójában (Albinoni: Val­lomás) kapott először nagyobb feladatot. Itt egy tiszta, szép, harmonikus szerelem megjele­nítésében figyeltek fel lírai al­katára. Művészi fejlődése az utóbbi években felgyorsult. Ezt a folyamatot lényegesen befo­lyásolta Murdmaa Daphnis és Cloé című kettőse, amelyet Ta­más Gyöngyivel táncolt el igen színvonalasan. Lovas Pál tánc­esztétikája magas szintű. Balet- tes nyelven szólva az egyik „legtisztább lábú” táncos, ami Az együttes művészi munká­ja viszont éppen ebben a pe­riódusban emelkedett önmaga színvonalára. * Lábán Rudolf, akinek száza­dik születésnapjáról világszerte méltóbban megemlékeztek az elmúlt hetekben (dec. 15.) mint mi a szülőhazájában, kezdeti eredményeit a történelem, ne. vezetesen a nácizmus felülke- rekedése Németországban, de- rékbatörte. Éppen e történelmi szituáció el is térítette a ba­lettszínpadtól az önművelő munkáskollektívák felé. Tanít­ványai pedig vagy csak techni­kai vonatkozásban használták fel útmutatásait, azok filozófiai­esztétikai tartalma nélkül, vagy csak egyes momentumukat fej­lesztették tovább, elsősorban pedagógiai célzattal. Eck és a pécsiek a modern táncművé­szet különböző megnyilatkozá­saiból, apró áttételeken talál­kozhattak csak váraljai Lábán Rudolf iskolájának szétszórt eredményeivel, de azokat mind a balett alkotóelemeiként ér­tékesítik. S ebben a nem intuí­ció nélküli munkában, az el­múlt — kevésbé látványos — második évtized koreográfus­ként is felzárkóztatta Eck mellé a cimbalometűdöket megalko­tó Tóth Sándort. Az emberi viszonylatok társa­dalmi modellje, amely alap­képletként van jelen úgyszól­ván minden újabb produkció­jukban, nem valamiféle elmé­leti szülemény, hanem a műfaj törvényszerűségeiből, azoknak az aktuális mondanivalókhoz alkalmazásából, a gyakorlat­ban alakult ki. Szigorúan kötő­dik az Itt és Most művészetet hitelesítő elkötelezettségéhez, amit a mai valóságismeret, ko­runk világképe akkor tehet még teljesebbé, még maibb érvé­nyűvé, ha az együttes képes lesz túllépni az európai kultúra körén, integrálni azoknak a né­peknek — sokszor a Nyugaté­nál jóval mélyebb gyökerű — kultúráját, amelyek meghatá­rozó dinamizmussal vesznek részt az embervilág globális arculatának alakításában. De ez már a harmadik évti­zed feladata, amelyben ott rej­lik egy új, felívelő sikerkorszak lehetősége. A 8. és 9. oldalt Wallinger Endre állította össze azt jelenti, hogy kivételes pon­tossággal és precizitással telje­síti és zárja a különböző pozí­ciókat. Rendkívüli szorgolmá­val, elhivatottságával és mű­vészi felelősségével az együtte­sen belül is őszinte megbecsü­lést szerzett. Fontosabb szere­peit a h-moll szvitben, az emlí­tett Daphnis és Cloé-ban a Rekviemben és az öt etűdben táncolta. Legközelebb a II. brandenburgi versenyben és a Gyermekgyászdalokban láthat­juk majd a „Balett, 1980" elő­adásakor.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom