Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-27 / 26. szám
DN HÉTVÉGE 6. RIPORT 1980. JANUÁR 27. „Hogy is kell a kötelekkel?” Ez a fordulás nem sikerült, majd legközelebb A szakadék szélén: „Ugye nem lesz baj, fiúk?” ¥ Síléccel, kötéllel, jégcsákánnyal Amerre nézek, a felkészítést szolgáló eszközök. Sílécek és síbotok, földbevert jégcsákányok, különféle anyagú, vastagságú, hosszúságú és rendeltetésű kötelek kenderből és műanyagból, van mászó, vezér, biztosító és kisegítőkötél, a csavarbiztosítású karabinerek, a jégsarkantyú és a jégsaruk is előbukkannak a hóból. Letelt a szünet, folytatódik a kiképzés. A sziklamászást most a több mint tíz méter magas partoldalon gyakorolják a pécsi katonák kötéllel, ön. és társbiztosítással. Az ereszkedés sokkal félelmetesebbnek tűnik. Dúsbajszú honvéd következik, most ereszkedik először alá. Talán fél a mélységtől, de nincs ideje erre gondolni, a biztosító katona szorosan tartja a kötéllel, ő is végigcsinálja a korábban biztonságos talajon begyakorolt mozdulatokat, megfeszíti a kötelet, aztán újjai a teste előtt és mögött, is görcsösen szorítják a vastag, hótól, jégtől csúszós kötelet. Háttal áll a szakadék peremén, szétterpesztett lábakkal indul. A lába, törzse, a válla, aztán a feje is eltűnik a látómezőből, csak a vastag kötél egyenletes csúszása jelzi, jól halad lefelé. A kötél nem csúszik tovább. Simán talajt fogott. Fent már készül a következő. A „vietnami híd" síkos talpfáin csúszkál a láb, óvatosan lépkedve, mindkét kezükkel a függesztő drótkötélbe kapaszkodva haladnak előre a szakadék fölött a katonák. A partoldal havas, fákkal, bokrokkal teli, a sűrű növényzettől nem látni a völgyet. Az alegység jégcsákánnyal indul fölfelé, eleinte csak a gallyak ropogását hallani, aztán a tüdők zihálását egyre közelebbről, megjelennek az elől haladók, a jégcsákány hegyét a hóba vágva felhúzzák magukat és ezt addig ismétlik, amíg föl nem érnek. A síkiképzés a legnépszerűbb, legtöbbjük most csatol életében először sílécet, s bár az elméleti felkészítés után fújják a tennivalókat, a gyakorlat merőben más ... A „könnyű drótkötélpálya” építése komoly szaktudást igényel, a fizikai állóképességed az ügyességet is próbá- rtfífészi. A rajparancsnokok már gyakorolták, most bemutatják a lesiklást: bekötözik magu- kaf,°d karabinerekre akasztják av'Kígát, azt beakasztják a dtÖfkót élre és siklónak a levegőben egyre gyorsuló se- be^éggel az alsó pont felé, ott ketten a kötéllel feszített csigával fékezik meg a száguldást, a rántást követően végre biztos talajt fog a láb. Minden a téli kiképzéssel kapcsolatos, a napi étkezési norma is pótlékkal kiegészítve, jól fűtött barakkok. Más az élet mint a laktanyában, változatosabb, izgalmasabb, fárasztóbb, de jól érzik magukat. A téli hegyi kiképzés talán majd eszükbe jut a leszerelés után, hasznát veszik az itt tanultaknak, a sítudásnak, a kötélkötéseknek -w csúszó, matróz, ülő, mellkötés, takácscsomó — netán még az igazi hegymászáshoz is kedvet kap. nak. Murányi László A „vietnami hídon” minden lépésre ügyelni kell könnyebb feljutni a havas kaptatón Drótkötélpályán a célba érés ;(ei OVDS Jégcsákánnyal A szerző felvételei
