Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)

1980-01-27 / 26. szám

DN HÉTVÉGE 6. RIPORT 1980. JANUÁR 27. „Hogy is kell a kötelekkel?” Ez a fordulás nem sikerült, majd legközelebb A szakadék szélén: „Ugye nem lesz baj, fiúk?” ¥ Síléccel, kötéllel, jégcsákánnyal Amerre nézek, a felkészí­tést szolgáló eszközök. Sílécek és síbotok, földbevert jégcsá­kányok, különféle anyagú, vastagságú, hosszúságú és rendeltetésű kötelek kender­ből és műanyagból, van má­szó, vezér, biztosító és kisegí­tőkötél, a csavarbiztosítású karabinerek, a jégsarkantyú és a jégsaruk is előbukkannak a hóból. Letelt a szünet, folytatódik a kiképzés. A sziklamászást most a több mint tíz méter magas partoldalon gyakorolják a pé­csi katonák kötéllel, ön. és társbiztosítással. Az ereszke­dés sokkal félelmetesebbnek tűnik. Dúsbajszú honvéd követke­zik, most ereszkedik először alá. Talán fél a mélységtől, de nincs ideje erre gondol­ni, a biztosító katona szoro­san tartja a kötéllel, ő is vé­gigcsinálja a korábban biz­tonságos talajon begyakorolt mozdulatokat, megfeszíti a kötelet, aztán újjai a teste előtt és mögött, is görcsösen szorítják a vastag, hótól, jég­től csúszós kötelet. Háttal áll a szakadék peremén, szétter­pesztett lábakkal indul. A lá­ba, törzse, a válla, aztán a feje is eltűnik a látómezőből, csak a vastag kötél egyenle­tes csúszása jelzi, jól halad lefelé. A kötél nem csúszik tovább. Simán talajt fogott. Fent már készül a követke­ző. A „vietnami híd" síkos talpfáin csúszkál a láb, óva­tosan lépkedve, mindkét ke­zükkel a függesztő drótkötél­be kapaszkodva haladnak előre a szakadék fölött a ka­tonák. A partoldal havas, fákkal, bokrokkal teli, a sűrű növény­zettől nem látni a völgyet. Az alegység jégcsákánnyal indul fölfelé, eleinte csak a gallyak ropogását hallani, aztán a tüdők zihálását egy­re közelebbről, megjelennek az elől haladók, a jégcsákány hegyét a hóba vágva felhúz­zák magukat és ezt addig is­métlik, amíg föl nem érnek. A síkiképzés a legnépsze­rűbb, legtöbbjük most csatol életében először sílécet, s bár az elméleti felkészítés után fújják a tennivalókat, a gyakorlat merőben más ... A „könnyű drótkötélpálya” építése komoly szaktudást igényel, a fizikai állóképessé­ged az ügyességet is próbá- rtfífészi. A rajparancsnokok már gyakorolták, most bemutatják a lesiklást: bekötözik magu- kaf,°d karabinerekre akasztják av'Kígát, azt beakasztják a dtÖfkót élre és siklónak a le­vegőben egyre gyorsuló se- be^éggel az alsó pont felé, ott ketten a kötéllel feszített csigával fékezik meg a szá­guldást, a rántást követően végre biztos talajt fog a láb. Minden a téli kiképzéssel kapcsolatos, a napi étkezési norma is pótlékkal kiegészít­ve, jól fűtött barakkok. Más az élet mint a laktanyában, változatosabb, izgalmasabb, fárasztóbb, de jól érzik ma­gukat. A téli hegyi kiképzés talán majd eszükbe jut a leszerelés után, hasznát veszik az itt ta­nultaknak, a sítudásnak, a kö­télkötéseknek -w csúszó, mat­róz, ülő, mellkötés, takácscso­mó — netán még az igazi hegymászáshoz is kedvet kap. nak. Murányi László A „vietnami hídon” minden lépésre ügyelni kell könnyebb feljutni a havas kaptatón Drótkötélpályán a célba érés ;(ei OVDS Jégcsákánnyal A szerző felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom