Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-27 / 26. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1980. JANUÁR 27. Emelkedett az átlagos neurózis panaszszám... Egészségesek-e az egyetemisták? Több éves vizsgálat két pécsi felsőoktatási intézményben Belvárosi rekonstrukció — új értelmezésben A Dél-dunántúli Tervező Vállalat területrendezési irodáján a Fortwingler László építész vezette munkacsoport elkészítette a pécsi belváros részletes rendezési tervének előzetes programját — a BARANYATERV-nél és a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán készült munkarészek felhasználásával —, amelyet megvitatásra és jóváhagyásra a Városi Tanács végrehajtó bizottságának soronkövetkező ülése elé terjesztenek. Maga a rendezési terv várhatóan ez év nyarára készül el. Ez közérthetőbben a belváros rekonstrukciós terve. Nem mellékes, hogy egy népes társadalmi réteg egészségi, higiéniai kultúrája milyen fokon áll. Különös figyelmet érdemel ez az értelmiségnél, amely magasabb képzettsége, szélesebb látóköre révén az egészséges életvitel modellje ■kell, vagy kellene, hogy legyen. Vajon betölti-e ezt a feladatát, vagy már az egyetemeken és főiskolákon másként történik minden? Erre keres választ az a kutatócsoport, amelynek tagjai a Pécsi Orvostudományi Egyetem Egészségügyi Szervezéstani Intézete testnevelési csoportjának és a Pécsi Tanárképző Főiskola Testnevelési Tanszékének oktatói. Az 1975/76-os tanévben 1069 elsőéves orvostanhallgatót és tanárképző főiskolást vizsgáltak meg és kérdeztek ki. Elhatározták, hogy a diákokat az államvizsgáig még két, illetve egy alkalommal megkérik, vessék alá magukat ugyanilyen vizsgálatnak, hogy megállapíthassák, mennyit változott a hallgatók testi és pszichés állapota az eqyetemi—főiskolai évek alatt. A kutatócsoport tagjai abból indultak ki, hogy az utóbbi évtizedekben bekövetkezett életszínvonal-javulás következtében biológiai akceleráció figyelhető meg a fiatalabb generációkon, vagyis a fiatalok egyéni fejlődése nagy mértékben meggyorsult. A kép kedvező lenne, ha nem árnyékolnák be a civilizációs ártalmaknak nevezett megbetegedések: az érrendszer kóros elváltozásai, a szívbetegségek, a neurózis. A kérdés az, hogy vajon törvényszerű-e ezeknek a betegségeknek a kialakulása? Az első felmérések után a ■kutatócsoport 200 oldalas tanulmányban rögzítette a vizsgálatok eredményeit. Idézzünk ebből néhány megállapítást: „Egyetemi és főiskolai ifjúságunk fizikai és egészségi állapotát otthoni szociális körülményeik döntően nem befolyásolják." A kóros egészségmagatartási formák (dohányzás, alkoholfogyasztás) még irreverzibilisen nem determinálják a hallgatók fizikai és egészségi állapotát. Ez felhívja a figyelmet arra, hogy az ebben a korban végzett rendszeres testedzés, illetve a kóros szokások kialakulásának megelőzése fokozott jelentőséggel bír, „Az I. éves hallgatók beilleszkedése a számukra új életformát jelentő egyetemi rendbe, nem problémamentes. Ez különösen pszichés vonatkozásban jelent fokozott igénybevételt, s ez kedvez a kóros egészség-magatartási formák kialakulásának. . .. Ezt az alvásidővel, dohányzással, alkoholfogyasztással, szabadidő eltöltéssel kapcsolatos adataink is hangsúlyozzák.” A 608 tanárjelölt és 461 orvostanhallgató szociális helyzetét, életmódját, egészségi állapotát, aktuális neurotizáltsági szintjét, állóképességét, testi fejlettségét és élettani adatait mérték fel. Nézzük az alvási idő, az élvezeti cikkek fogyasztása és a szabad idő eltöltésének elemzése után született eredményeket. Dr. Horváth Erzsébet vizsgálatai szerint a POTE női hallgatóinak az alvásideje a legkevesebb a felmérésbe bevont diákok között. Az ő körükben találhatók legnagyobb arányban olyanok, akik hat óránál kevesebbet alszanak naponta. Nem véletlen, hogy náluk összefüggést lehet találni a hat óránál kevesebbet alvók és a neurózis panaszszám között, ami arra utal, hogy pszichés egyensúlyukat az alvási idő jelentős mértékben befolyásolja. A hallgatók többsége egyébként átlagosan 6—8 órát szán az alvásra. Elszomorítóbb adatokat árul el az alkoholfogyasztás gyakoriságát bemutató táblázat A diákok 85 százaléka legalább 4—5 naponként fogyaszt alkoholt, s csupán minden tizedik hallgató absztinens. Naponta fogyaszt szeszes italt a medikusok 2,6, s a tanárképzős fiúk 9,3 (!) százaléka. Ne felejtsük el, elsőévesekről van szó, akik az évek múlásával csak „fejlődhetnek" ezen a téren, ösz- szességében több tanárképzős lány jelölt meg valamilyen szeszes italt kedvenc italként, mint orvostanhallgató fiú! Ami a dohányzást illeti, a kép valamivel biztatóbb, ugyanis a megkérdezett első évesek kétharmada nem dohányzott. Kevesen voltak, akik naponta 10 szálnál többet szívtak. Kérdés: így maradt-e ez a továbbiakban is? A választ az első kontrollvizsgálat eredményei adják meg. Legalábbis részben. Ugyanis a tanárképző főiskolásoknak már csupán egyharma- dát sikerült rávenni arra, hogy újra vegyenek részt a felmérésben. Az orvosegyetemen a követéses vizsgálat második „fordulója" sikeresen befejeződött, az adatokat most értékelik. A felmérésben részt vevő harmadéveseket három csoportba osztották aszerint, hogy ma is ak. tívan sportolnak-e, sohasem sportoltak, vagy harmadéves korukra abbahagyták az aktív testedzést. Megdöbbentően kevés a harmadik évben is sportoló hallgatónők száma: mindössze négyen vannak. A vizsgálat kimutatta, hogy hallgatónak telatív testsúlya mind a három csoportban csökkent, a fiúknál ezzel szemben emelkedő tendenciát mutat. A szubjektív betegségtudat — a hallgatóknak a saját egészségi állapotukról alkotott véleménye — a folyamatosan sportoló lányokat kivéve, minden csoportban romlott. A felmérés alapján többek között megállapítható, hogy az elmúlt két évben valamennyi csoportban emelkedett az átlagos neurózis panaszszám. A legnagyobb mértékben azoknál, akik a harmadik évre abbahagyták a sportolást. A tanulmány írói végezetül megállapítják, hogy az egyetemisták biológiai fejlődése, a vizsgálat adatai szerint, az egyetem első éveiben még nem zárult le. A javuló testi fejlettségi mu- tatószámok mellett azonban már kedvezőtlen tendenciák is föl- deríthetők. (Pl. testsúlycsökkenés, neurotizáltsági szint emelkedése, a szubjektív egészségi állapot romlása.) A hét évre tervezett vizsgálat összegzése majd csak a felmért évfolyam államvizsgái után lesz lehetséges, ha már a harmadik kontroli-vizsgálatot is megtartották. De az adatok addig is gazdag áttekintést adhatnak a főiskolák és egyetemek állami és társadalmi vezetésének. Havasi János A téma legalább egy évtizede „él” már Pécsett; a tömbrekonstrukcióról sok szó esett, ám nagyon kevés előrehaladás történt. A tervezési megbízás még 1971-ben kiment, de ténylegesen csak 1978-ban láttak neki a munkának. A belváros rekonstrukciójának generáltervezője a DTV. Mi történt eddig? Az elmúlt években azért történtek dolgok, amelyek áttételesen a rekonstrukciót is szolgálják. Elsőként említendő az állami finanszírozású pinceprogram, amelynek keretében erőteljes ütemben folyik a belváros területén a pinceproblémák végérvényes felszámolása és ezzel összefüggésben a korszerű közműhálózat — főleg a csapadékcsatorna-hálózat — kiépítése, valamint a belvárost elkerülő úthálózat létrehozása. A lakóház-felújításra kapott 'három negyedmilliárdos állami támogatásból jelentékeny kapacitásfejlesztést hajtottak végre a Pécsi Ingatlankezelő Vállalatnál és a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalatnál —, ez is részben a rekonstrukció érdekében történt. Mielőtt az új program ismertetésébe belefognánk, érdemes emlékeztetni a rekonstrukció eddigi értelmezésére. Tömbrekonstrukció — ez volt a közkeletű fogalom, ami azt jelentette, hogy egy-egy tömb belsőségét .„kitakarítják”, ösz- szefüggő szabad, közösségi használatra alkalmas, általában parkjellegű területeket alakítanak ki. Minthogy azonban a pécsi belvárosi tömbök eléggé nagyméretűek és beépítettek, a gondolat érthetően inkább elrettentést keltett, semmint lelkesedést. És azt se feledjük, hogy rekonstrukciós területként mindeddig a történelmi belvárost — tehát a falakkal körülvett belvárost emlegettük, most a tervezési területet kelet felé kiterjesztették. r Uj értelmezés A koncepció megváltozott. Mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy védett műemléki területről van szó. E területen nemcsak az egyes épületek védendők, valamint a történelmileg kialakult városszerkezet, hanem a telekosztás, a beépítettség jellege és foka, tehát a terület teljes morfológiája. Ez azt jelenti, hogy csak az ésszerű „takarításokat” lehet figyelembe venni. A tömbök teljes feltárása ellen szól az is, hogy a pécsi épületek többségének hátsó traktusa meglehetősen előnytelen képet mutatna, hiszen általában a külsőknél jóval igénytelenebb megfogalma- zásúak a belső homlokzatok, építészetileg roppant heterogén, össze-vissza képet mutatva rontanák a városképet. Az sem biztos, hogy mindenütt szükség volna a keresztül-ka- sul járkálásra. Persze, ahol erre bármilyen közösségi célból szükség van, ott meg is teremtik a lehetőséget. Gondolni kell a tömbök lakóira is; o fölösleges sallangoktól — sufniktól, oda nem való garázsoktól stb. — megtisztított udvarokat elsősorban az ő szolgálatukba kell állítani, a tömbbelsők mindenáron való megnyitásával nem szabad a lakáértéket csökkenteni. Az sem elhanyagolható szempont, hogy a hegy lábánál elterülő városnak jelentős értéke a felülnézeti képe. A tetők játéka, az épülettömegek arca, a formák gazdagsága tűnne el a tömbbelsők radikális kitakarításával. Ez a szó, hogy „kitakarítás", annyiszor leíródott már, hogy érdemes elidőzni mellette. Említettük, hogy az eredeti elgondolás szerint a tömböket teljesen „letisztított" házsorok ölelték volna körül. Ez hallatlan anyagi áldozatot követelt volna, hiszen sokszor megtartásra érdemes belsőségeket kellett volna felszámolni. Az udvari szárnyak egy része szervesen kapcsolódik a főépülethez, s követi az évszázados — védelemre méltó — telekosztást. Világos, hogy ezekre nem sújt le a csákány. Mint ahogy a főépülettel együtt született, ma is használható melléképületeket sem fenyegeti a megszüntetés veszélye. Sokkal inkább fenyegeti azonban ez a sok-sok, az évtizedek során hevenyészve odavetett mindenfélét, amivel egy megújhodó belvárosban nem lehet mit kezdeni. Mindezek között is a legtöbb gondot a tömbbelsőkben meghúzódó ipari üzemek, kereskedelmi raktárak okozzák, amelyeknek kevés — vagy éppen semmi — keresnivalójuk nincs itt. A nyárra elkészülő rendezési terv határozza meg, melyek ezek közül a belvárosban nem kívánatosak, s annak alapján már fel lehet majd szólítani az illetékes vállalatokat: gondoskodjanak új helyről. Miből mennyi? A több ötéves tervet átívelő program végrehajtása során tehát sok mindent meg kell szüntetni, de sok újat lehet építeni is. A lakásállomány pl. egyértelműen csökkenni fog. A jelenlegi 4024 lakásból becslés szerint 1185-öt kell megszüntetni. Ezek nagy része a felszámolásra ítélendő, emberi hajléknak többségében alkalmatlan sufnikban van. Csak 144 új lakás építésére kínálkozik lehetőség. Iparból elvileg semmi nem maradhatna a megújuló belvárosban. A működő kereskedelem ösz- szesen 26,200 négyzetméteréből 2,400-at kell megszüntetni, 10,400 négyzetméter pedig épül. Jelentősen gyarapodhat a lakossági szolgáltatásokat ellátó hálózat és o belváros vendéglátó hálózata. Mindezek azt is jelentik, hogy alapvetően megváltozhat a belváros jellege is. r Átmenő forgalom nélkül Mindenképpen reformra szorul a belváros közlekedési rendszere. Részben ezzel is összefügg a tervezési terület kiterjesztése. Megvalósulóban a belvárost elkerülő úthálózat kiépítése. Ennek első láncszeme a Landler Jenő út volt, most folyik az északi érintő út építésének előkészítése (Aradi vértanúk útja, Vak Bottyán utca), a Budai városrészben folyó szanálások pedig lehetővé. teszik a Lánc utca—Alsó-havi utca vonalában a keleti érintő út építését. A tervezett út és a keleti városfal közötti terület kapcsolódik most a belvároshoz, s ezt az is indokolja, hogy itt van az Ágoston téri műemléktemplom, a Kossuth Lajos utcának o belső szakasszal hasonló értékű épületsora, s nem utolsósorban a Felsőmalom utca keleti — műemléki és mű- emlékjellegű — épületsora. No és milyen lehetne a belváros közlekedési rendszere? Az alapelv: a belvárosban átmenő forgalom ne legyen, a célforgalmat pedig olyan útvonalakra kívánják terelni, amelyekről a leggyorsabban ki lehet jutni az érintő utakra. Az egykori városkapuktól induló történelmi útvonalak sétálóutca jelleget kapnak. Ezek: a Sallai utca, a Kossuth Lajos utca, a Bem utca (I). És a Széchenyi tér? Feltehetően eléggé szűkre szabott átmenő forgalmi jellege lesz csupán, amit elsősorban o Nádor szállodakombinát indokol. Az említetteken kívül még néhány gyalogosvonal alakul ki, például a Rákóczi út—Felsőmalom utca találkozásától a Belvárosi Áruházig, a Líceum utcától a tömb átvágásával a Felsőmalom utcai piac mellett az irányi Dániel térhez, a Fürdő utcától a Nemzeti Színházhoz, a Citrom utcától egy gyalogos passzázsrendszer az Elefántos tömbig, valamint a Sallai utca 22—24-tő| a Geisler Eta utca felé történő tömbmegnyitás. Az új program erőteljes törekvése: a lehetőségekhez mérten minél jobban növelni a belváros zöldfelületét. Ebben jelentős részük lesz a meg- újhodó udvaroknak. A legnagyobb összefüggő zöldterület azonban az lesz, ami a mostani tűzoltólaktanyától (a hajdani városfalnak itt egy eléggé nagy betüremkedése volt) a Landler Jenő utcában kialakuló vársétányon, a Bar- bakán-kerten és várárkon, és a város által a közelmúltban megvásárolt püspöki kerten át egészen a Kálvária-domb lábáig terjed. Ez — az István térrel együtt — az egész belváros területének mintegy egy- tizedét teszi ki. * A belvárosi rekonstrukció menetrendjére a nyárra elkészülő rendezési terv tesz javaslatot. A hatodik ötéves terv akcióterületeire azonban már tettek ajánlást. Hársfai István
