Dunántúli Napló, 1980. január (37. évfolyam, 1-30. szám)
1980-01-27 / 26. szám
1980. JANUÁR 27. -— GAZDASÁGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3. Dunántúli napló Csikós-Nagy Bélát, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökét Hogyan változnak az árak az új árrendszerben? Pincemunkák a Tettyén és a Mecsek-oldalban 183 millió forintos program 1980-ra Új aszfaltszőnyeg több belvárosi utcában Az elmúlt hónapokban több alkalommal esett szó az 1980- ban életbe lépett új termelői árrendszerről, az árképzés megváltozott alapelveiről. Talán nem felesleges néhány vonással gazdagítani az eddig kialakult képet. Elsősorban nem is az alapelveket, inkább a várható hatásokat, a változások következményeit. Ezekről beszélgettünk Csikós-Nagy Bélával, az Országos Anyag- és Árhivatal elnökével. — Kezdjük a beszélgetést a legújabb intézkedésekkel, a január 7-én bejelentett fogyasztói árváltozásokkal. Miképpen függ össze az idei fogyasztói árszínvonal-növekedés a termelői árak változásával? — A fogyasztói árak szempontjából nem a január 7-i, hanem a tavaly július 23-i intézkedés volt a döntő lépés. Ekkor emelkedett a tüzelőanyagok, a villamos energia, egyes élelmiszerek, építőanyagok, cipők és bútorok fogyasztói ára, s ez kereken 9 százalékkal növelte az árszínvonalat. Az idei, összesen 3,7 százalékos árszínvonal-növekedést előidéző intézkedések között 0,8 százalékos a termelői árak 1980. január 1-i változásának hatása. Ez az ármozgás nem elsősorban az árszínvonal szempontjából jelentős, hanem az árarányok változása miatt, hiszen egyes termékek árának növekedése mellett jó néhányé jelentősen csökken. Az árintézkedések végső soron jelentős lépést jelentettek az értékarányos fogyasztói árak kialakításában — mégpedig elsősorban azoknak a termékeknek a körében, amelyek szoros kapcsolatban vannak a külkereskedelemmel — vagy azért, mert jól exportálhatok, vagy mert a tőkés importigényt növelik. Azoknál a termékeknél, illetve szolgáltatásoknál, amelyek nincsenek kapcsolatban a külkereskedelemmel, nem tartjuk égetően fontosnak az értékarányos árak kialakítását. Nem emeljük például a lakbért, a városi és távolsági személyszállítás díját és néhány más alapvető szolgáltatás árát. — Az áremelés 'mértékére vonatkozó adatokat ismeri a közvélemény. Mégis sok az aggodalom, hiszen a rendel- kezésekböl megtudhattuk, hogy idén bővült a szabad árformába tartozó termékek aránya. A „szabadáras termék" fogalma pedig a közvélemény számára gyakran azt jelenti, hogy az ár a termelők „szabad" akaratától függ. — A szabadáras termékek arányának növekedése nem annyira jelentős, mint amilyen, nek talán első látásra tűnik. Ez az árforma nem újdonság, 1968 óta alkalmazzuk. Akkor a fogyasztási árualap 23 százalékát tették ki azok a termékek és szolgáltatások, ahol az árakat felszabadítottuk. 1968 és 1977 között a szabadáras termékek aránya 40 százalékra emelkedett, s azt az új árrendszerre való könnyebb áttérés érdekében 1978-ban további 10 százalékkal növeltük. A jelenlegi arány ennél alig valamivel magasabb. Emellett a szabadáras termékek árának növelése korántsem csak a termelő vállalat elhatározásától függ. Az áremeléssel kapcsolatos bejelentési kötelezettség változatlanul érvényben van, s szabályozza az árakat a tisztességtelen haszonnal kapcsolatos rendelkezés is. Természetesen az árrendszer változásával a tisztességtelen haszon fogalma is megváltozott — a korábbiakban is ipdokolatlanul nagy nyereség volt a legfontosabb kritérium, az új szabálynak azonban az az alapvető követelménye, hogy az ár legyen arányos, tehát ne legyen magasabb a hasonló, illetve helyettesítő termék áránál, s illeszkedjen a külkereskedelmi árarányokhoz. — A külkereskedelmi árakhoz való igazodás tehát az új termelői árrendszer egyik fontos alapelve. Csakhogy nem minden belföldi forgalomban lévő terméket exportálunk. Ebben az esetben mi a mérce? — A világpiaci árakhoz való igazodás alapvetően két formában valósul meg. A vállalatoknak tőkés beszerzési áron kell kalkulálniuk az energiát és alapanyagokat, ugyanakkor az általuk gyártott termékek árszínvonalát az exportban elért árszínvonal szabályozza. A korábbi önköltségi árképzéshez képest ez alapvető változás, hiszen az alkalmazott versenyárrendszerben a vállalatok az emelkedő anyag- és energia- költségeket csak olyan mértékben háríthatják át a fogyasztókra, amilyen mértékben ezt az exportáraikban érvényesíteni képesek. A versenyárakat azonban nem lehet mindenütt al- kclmazni, csupán az ipar egy — bár meglehetősen nagy — részében. Az áraknak azonban azokon a területeken is ösztönözniük kell a hatékonyság javítására, ahol a versenyárak nem alkalmazhatók. Ennek érdekében valósítjuk meg az árarányosításon alapuló árképzést. Az árarányosítás az egymással helyettesíthető, illetve rokoncikkek körében alkalmazható elv, s voltaképpen eddig sem volt ismeretlen. Hiszen a kereskedelem korábban sem hagyhatta figyelmen kívül, hogy egy-egy új termékért, amely valamilyen tulajdonságánál fogva jobb az egyébként azonos rendeltetésű, de már ismert terméknél, a fogyasztók mennyivel hajlandók többet fizetni. Az új árrendszerben az árarányosítási módszert széles körűen alkalmazzák a termelői árak megállapításánál, s ezt a munkát a szakmai árbizottságok segítik. — A vállalatok tehát emelhetik a belföldi termelői árakat, ha exportáraikat növelni tudják. Ha ezt egy-egy korszerű terméknél sikerül elérni, növekszik-e az elavult, korszerűtlen teltételekkel gyártott termékek ára is? Vagy egyszerűbben fogalmazva: a jó minőségű termékek révén drágább lehet a bóvli? — Az új árrendszerben,|gha egy vállalat a hotékonyTágot az exportált termékek körében javítani tudja, akkor az exportárak növelése révén elérhető előny a teljes termelésre érvényes. Ez elfen persze lehet észrevételeket tenni. De mit csináltunk eddig? Korábbi árképzési gyakorlatunkban a tényleges ráfordításoknak, az önköltségnek volt jelentős szerepe. Ezzel összefüggésben részben tudatos, részben spontán elemekből kialakult egy átlagos vállalati nyereségráta, amit azonban any- nyi körülmény befolyásolt, hogy végül a közgazdasági megfontolásoknak kevés szerep jutott. Az új árrendszer kialakításánál kiválasztottunk egy döntő láncszemet, ami az egész árrendszert meghatározza, s ennek megfelelően egy közgazdasági szempont, a nemzetközi versenyképesség, az exporthatékonyság szabályozza a vállalati nyereségrátát. Ez is rejt maA fogyasztói árszínvonal és a termelői árak ♦ Igazodás a világpiaci árakhoz gában ellentmondásokat, de nincs olyan árrendszer, amely minden részletében biztosítaná a társadalmi érdek érvényesülését. Az ilyen ellentmondások feloldására azonban van mód — a forgalmi adó korrekciójával elérhető, hogy bár a korszerűtlen feltételekkel gyártott termékek termelői ára is növekedhet a jó minőségűek exportárának emelésével, a fogyasztói áruk ne emelkedjen. — A korábbi árrendszer egyik hibájául rótták fel, hogy nagy szerepet játszik a hiánycikkek szaporodásában. Előfordult, hogy egy-egy termék gyártását az alacsony árak miatt megszüntették, s miután egy időre eltűntek a boltokból és az üzemekből, sokkal magasabb áron importáltuk ezeket. Segít-e az új árrendszer e probléma megoldásában? — Ez igen összetett probléma, s az ilyen ellentmondásos helyzetek kialakulásában nemcsak az ár, hanem sokféle egyéb intézkedés is szerepet játszik. Az elmúlt években például a struktúraváltási törekvéseknek megfelelően széles körben felvetődött, hogy állítsuk le a gazdaságtalan termelést, s importra rendezkedjünk be. Az ilyen vállalati törekvések azonban nem mindig voltak reálisak. Nem volt például reális az a feltételezés, hogy az export olyan dinamikusan nő, hogy az ebből származó bevétel finanszírozni tudja az ily módon létrejött többletimportot. Ugyanakkor nehezebbé vált egy sor termék beszerzése is, növekvő igényeinket a szocialista országok nem tudják mindig kielégíteni. Ha tehát az ellátás javításáról beszélünk, az korántsem csak árprobléma. Ilyen gondok az új árrendszerben is lehetnek, hiszen az árakat az export alapján állapítjuk meg, s az export-árbevétel általában kisebb, mint az importköltség. Az új árak azonban mindenképpen körültekintőbb mérlegelést tesznek lehetővé. És még egy , körülményt meg kell fontolni. Lehet, hogy megszüntetjük valamely termék gyártását. Ha azonban a megszüntetett termékek helyett újat, korszerűbbek gyártunk, amelynek exportbevétele magasabb, mint a megszüntetés miatti importköltség, akkor érdemes ezt az utat választani. Tavaly 162,6 millió forintot fordított Pécs a pincékkel kapcsolatos feladatokra. Idén, a tervidőszak utolsó esztendejében az ütemezésnek megfelelően a legmagasabb az állami támoga. tás összege: 183,1 millió forinttal gazdálkodhat a város. A felhasználás programját a közelmúltban hagyta jóvá a tárcaközi bizottság. Növekvő feladatok Az évről évre emelkedő állami támogatás lehetővé teszi, hogy a terhes örökség felszámolásában egyre többet vállaljon Pécs. Mint mindig, 1979-ben is a pincemegerősítésekre és megszüntetésekre fordították az állami támogatás nagyobbik felét. A felhasznált 89,7 millió forintból folytatódott az ún. vonalas program, amelynek lényege az, hogy egy-egy utcát teljes egészében, vagy nagy részben mentesítsenek. Tavaly 59 — túl. nyomó többségében belvárosi — utcában 191 épület alatt dolgoztak az aknamélyítők és a metrósok. A főbb akcióterületek voltak 1979-ben: a Doktor Sándor utca, a Felsővámház utca, a Kossuth Lajos utca, a Könyök utca, a Megye utca, a Perczel utca, a Sörház utca, a Vak Bottyán utca. Meggyorsult az elmúlt évben az üregkutatás és -feltárás, az építésföldtani térképezés. A már elkészült térképek hatékonyan segítik a tervezett feladatok végrehajtását. Tetemes túllépés volt az épületek szanálására, a területelőkészítésre szánt összeg fel- használásánál. A szanálási költségeket ugyanis becsléssel állapítják meg, a tényleges költségek viszont legtöbbször polgári peres eljárás utón alakulnak ki. Nem sikerült elkölteni a városfal helyreállítására szánt összeget, az akadályt a folyamatban lévő régészeti vizsgálatok jelentették. A tervezettnek megfelelően halad a közművek felújítása, valamivel lassabban az útkorszerűsítés. Négyszáz pince Az idei terv jelentős fordulatról tanúskodik. A felhasználható 183 millió forint kisebbik felét — 84 milliót — fordítják pincék megerősítésére és megszüntetésére. Viszont minden eddiginél több munkahely áll az aknamélyítők rendelkezésére. 88 utcában, 411 épület alatti pincében kerül sor valamilyen beavatkozásra. Figyelemreméltó, hogy idén erőteljesen jelentkezik a történelmi belvároson kívüli terület, elsősorban a Me- csek-oldal és a Tettye. Nagyszámú beavatkozásra számíthatnak a Bartók Béla úton, a Böckh János utcában, a Déryné utcában, a Dimitrov utcában, a Felsőhavi utcában, a Hegyalja utcában, a Hunyadi úton, az István utcában, a Marx utcában, a Nyíl utcában, a Péter utcában, a Radnics utcában, a Szé. kely Bertalan úton, a Tettye utcában (30 pince!), a Vak Bottyán utcában, a Zerge utcában és a Zöldfa utcában lakók. Az idei terv szándéka: növelni a megerősítés arányát. Ha sikerül e törekvést valóra váltani, tovább növekszik az a gond, amit a már eddig megerősített pincék használatba adása je. lentett. Utak, közmüvek 99 millió forint marad az egyéb feladatokra, ennek közel a felét — 48,4 millió forintot — utak korszerűsítésére, közművek felújítására fordítják. A szokatlanul magas összeg a belvárost elkerülő érintőutak építését, illetve azok építésének előkészítését, tehát a belváros közlekedési tehermentesítését szolgálja. Korszerűsítik a Petőfi utcát, a Sallai utcát és a Székely Bertalan utat, előkészítik a közműrekonstrukció megkezdésével a keleti érintőút építését, új aszfaltszőnyeget kap a pincemunkák során tönkrement burkolatú Báthory utca; Czinde- ry utca, Teréz utca, Mátyás király utca, Megye utca, Zrínyi utca. Koller utca, Toldi utca, valamint a Kodály Zoltán út. Megkezdik a Landler Jenő utcai és a Citrom utcai városfal- szakasz helyreállítását, s folytatják ugyanezt az Aradi vértanúk útján. Tovább gyorsul a város építésföldtani térképezése, amit a tervezői kapacitás növekedése tesz lehetővé, s a várható adatok szükségessége in. dokol. 10 millió forinttal támogatja b város a Bányászati Aknamélyítő Vállalat új telephelyének építését a déli ipari út mellett H. I. Több könnyűipari termék a külpiacokra Baranya nagy múltú köny- nyűipari vállalatai a gazdálkodás nehezedő feltételei közepette is megbirkóztak tavalyi feladataikkal, s figyelemre méltóan növelték szállításaikat is a külpiacokra. A feltételek az idén sem könnyebbek, ennek ellenére — amint köriképünkből kiderül — az idén még magasabbra tették a mércét. ♦ A Pécsi Bőrgyárnak évről évre szembe kell néznie a nyers marhabőrök világpiaci áremelkedésével, ami az utóbbi években hihetetlen méreteket öltött. Tudni kell, a gyár a nyers marhabőr 60 százalékát importálja, s ma már ott tartanaik, 1 kilogramm nyers marhabőr világpiaci ára átlagban 100 forint, a holland bőrök esetében 130-150 forint. Ilyen feltételek közepette a Pécsi Bőrgyár igyekezett javítani, olcsóbbá tenni a felhasznált nyersbőrök összetételét, ugyanakkor korszerűbb, magasabb minőségű készbőröket gyártani. A termelés kedvezőbb összetételét mutatja a tervezettnél magasabb ne- mesítési arány, ami tavaly a marha színfelsőbőröknél már elérte a 74, a sertés színbőrök esetében a 65 százalékot, ami természetesen az átlagárat is növelte. Mindent egybevetve, a Pécsi Bőrgyár az 1979-re vállalt 5,5 millió dolláros exportját végül is 6 millió dollár fölé tornázta, amit elsősorban termékei minősége állandósításának és rugalmasságának köszönhet, miután az intenzív gyártmányfeljesztés eredményeként rövid idő alatt nagy volumenben tudták termelni a piacon nagyon keresett cipő- velúrt és a cipőnubukot. Ugyanakkor 4 százalékkal mérsékelték fajlagos nyersbőrszükségletüket, ami csaknem félmillió dolláros megtakarítást jelent a népgazdaságnak. A vállalat létszáma közben csökkent, egy év alatt 80 fővel, vagyis az eredményeket a termelékenység fokozásának köszönhetik. Az idei terv: az eddig elért gazdasági pozíciók megtartása, az exportforgalom kis mértékű növelése. Takarékoskodnak az anyaggal és energiával, ugyanakkor növelik a korszerű, magos minőségű készbőrök arányát. ♦ Nehéz évet zárt tavaly a Pécsi Kesztyűgyár. Elsősorban a bőrkesztyű piaci helyzete volt rossz, miután 1978 novemberében és decemberében enyhe időjárás uralkodott, továbbá, mert az alapanyag — a nappabőrök ára — meredeken emelkedett. Végül is a tervezett 2,74 millió párás exporttal szemben meg kellett elégedniük a 2,407 millió párás kivitellel. Ezen belül a tervezettnél kevesebb bőrkesztyűt szállítottak a tőkés piacokra, ugyanakkor több volt a szovjet export. A kivitelen belül nőtt a bérmunka, főként az olcsó műbőrből készült kapuskesztyűkből varrtak többet. A bőrruhák kereslete ezzel szemben nagy volt, a tervezettnél 2,5 ezer darabbal többet varrtak, s néhány száz darabbal többet exportáltak a tőkés piacokra. Az idei esztendő célkitűzései : a kesztyűtermelés 3,42 millió pár, az export 2,5 millió pár, ezen belül a tőkés kivitel 1,9 millió pár. Miután a nappabőrök ára változatlanul magas, az idén erőteljesen növekszik a kesztyűbérmunka. Bőrruhából az évi 75 000 darabos termelésből 65 000 bőrruha exportját irányozták elő. A tervek szerint megkezdik a bőrdíszmű exportját is, nemrég küldtek sításka- modelleket az olasz piacra. Fennállása óta a legtöbbet tavaly szállította a külpiacokra a komlói Carbon Könnyűipari Vállalat: 700 millió forintos termeléséből 560 millió volt az export. Kivitelük háromnegyed része irányult a szocialista országokba, míg a tőkés kivitel 3 millió dollár. Exportjuk fele ruházati cikk, másik fele cipő — pontosabban a női csizmáknál lényegesen kisebb anyaghányadú férficsizma. A Carbon az idén tovább szeretné növelni exportját. Konfekcióból a tőkés rendelések már kéznél vannak, cipőre most kezdődnek a tárgyalások. A vállalatnál az idén lép be az új cipőgyár, ahol évente 700 ezer pár magas minőségű lábbelit, főként férficsizmákat gyártanak. M. Z.
