Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-01 / 329. szám
6 Dunántúli napló 1979. december 1., szombat Komplexitás és regionális szemlélet A terület is erőforrás! A megyei politika része a gazdaságpolitikának, alkotó eleme a területfejlesztési politikának A téma felvetője biztosan érzékeli és látja azokat a folyamatokat, amelyek hazánkban az elmúlt években nemcsak a politikai szervezetekben, hanem az egyes emberekben is megindultak a települések, a városok, a nagyobb területi egységek fejlesztéséért, alakításáért. Erősebb kötődés, nagyobb odafigyelés, tettrekészség jellemzi napjainkat, a széles körű társadalmi munkától egészen a helyi labdarúgócsapat közönségtámogatásáig terjednek. Érzékenyebbek, fogékonyabbak lettünk lakóhelyünk iránt, a fejlesztés, a bővítés hibáit hama. rcbb meglátjuk, és kimondjuk véleményünket, illetve adott lehetőségeinkhez mérten teszünk is ellenük. így jogos és szükségszerű, hogy a megyei politikát, mint adott területi egység fejlesztésének stratégiai rendszerét széles körben megvitassuk. Még egyszer a térgazdaságról „A gazdasági munka térbeliségét kell hogy jobban szem előtt tartsák és tartsuk" — írja Dányi Pál vitaindító cikkében. De mi ez a térbeliség, milyen okok és gazdasági folyamatok eredménye az „egy- pont” gazdaságot felváltó térgazdasági szemlélet? Ezekre a kérdésekre kell először válaszolnunk, mert így pontosabban tudjuk közelíteni a megyei politikát és annak kialakulási körülményeit. Véleményem szerint a gazdaság térbelisége akkor került előtérbe, amikor az extenzív fejlesztés csatornái a növekedési pólusokban (ipari körzetekben, központokban) beszűkültek, vagy egyszerűen kiapadtak. Ugyanakkor az intenzív gazdaságfejlesztéshez még nem álltak rendelkezésre a megfelelő gazda, sági és pénzügyi eszközök. A gazdaság elsősorban az ipar termelésének további bővítésére törekedett (a kedvező közgazdasági és piaci környezet miatt), kereste és megtalálta a területen, a „vidéken" az extenzív fejlesztés formáit és lehetőségeit. Az itt még megfelelő mennyiségben rendelkezésre álló szabad munkaerő könnyen és gyorsan megismerte a munkafolyamatokat, illetve a letelepített, nem a legkorszerűbb technológiával kellő hatékonyságot lehetett elérni. A részfolyamatok és a munkaigényes műveletek leadásával a növekedési pólusban lévő ipar tehát „megszabadul" az intenzív fejlesztés magas tőkeigényessé, gétől, és fokozatosan fejleszteni tudja vidéki üzemeit egy adott — önmagában korszerűnek ítélt—: technikai szintre. A gazdaság térbeliségének megjelenése tehát objektív folyamat, amely a termelés erőforrásainak szűkösségéből indul meg, és egy új erőforrás feltárásához, a területhez vezet. A területen sem végtelenek a rendelkezésre álló erőforrások, megvoltak és megvannak ezeknek is a felső korlátjai, illetve a szűk keresztmetszetei. Ezeknek a szűk keresztmetszeteknek, vagyis a területi egység sajátosságainak az ismerete és érvényesítése — vagy nem érvényesítése — a vidéki iparfejlesztés lendületes korszakában meghatározta a területi ipari szerkezet jellegét, formáját és hatékony működésének feltételét. A terület, mint erőforrás azonban a munkaerő oldaláról napjainkra már kimerült, az extenzív út egyik meghatározója nem ad lehetőséget a további telepítéshez, A kör bezárult, a vidék extenzív forrása megszűnt, vagy rövidesen megszűnik, a kialakult szerkezetek adottak, azt működtetni kell, és ehhez az eddigiekhez képest valamilyen más módszer kidolgozása és alkalmazása szükséges. Ez a módszer a terület erőforrás-elemeinek alapos feltárása és számbavétele, hiszen a természeti tényezők, az ágazati szerkezet és a társadalmi, szakmai struktúra átfogó megismerésével a fejlesztési irányok objektív feltételeiről lesz áttekintésünk. A megyei politika szerepe véleményem szerint éppen ez: megfogalmazni a terület, a megye objektiv társadalmi, gazdasági fejlődésének irányait, ezek megvalósításához eszközöket és módszereket kidolgozni és azokat következetesen érß venyesiteni. Alulról fölfelé A megyei politika tehát valamiféle gazdasági szükség- szerűség'ből fakad, hiszen Lenin szavaival élve „a politika a gazdaság koncentrált kifejezője". Ennek a politikának a jellegét és jellemzőit én alulról, a megye, a terület szempontjából fogalmaztam meg. Egyetértek Kisvári Andrással, amikor azt írja: „a térség teherviselő képességét a legjobban a helyiek ismerik és a térség lakosságával ők élnek együtt." Ugyanakkor vitatkozom Bruck Józsefnéval, ahogy ő írja: „a megyei politika az országos politika végrehajtása, az országos és a helyi érdekek egyeztetése és egybeesésének saját hatáskörben tett intézkedésekkel történő elősegítése." A kapcsolat a megyei politika és az országos politika között így csak a végrehajtás szintjén értelmezhető, és ebben a merev fölé- és alárendeltségben a visszacsatolás elveszik. Pedig éppen a tervezési és irányítási rendszerünkben adott a lehetőség a visszacsatolásra, a részegységek hatásainak érvényesítésére. A megyei politika része a gazdaságpolitikának és azon belül is a területfejlesztési politika alkotó eleme. A terület- fejlesztési politika az állam politikájának sajátos kategóriája, olyan intézkedések rendszere, amely a társadalmi-gazdasági élet területi-területközi folyamatát irányítja, befolyásolja. A megyei politika összegzi és számba veszi az adott terület fejlesztésének lehetőségeit, korlátáit és formáit, majd ezek beépülnek a megfelelő ütköztetés utón a gazdaság területi politikájába és így a pazda- sáqpolitikai célok részévé válnak. Az ütköztetés szervezeti rendszere ma még nehézkes, komplikált, mivel külön fut az ágazati és a területi tervezés. A tanácsok pénzüqyi eszközök hiányában nem tudnak kellően hatást gyakorolni az ágazati tervezés területi szemléletének erősítésére. Holott éppen egv, a népgazdaság fejlődésével és fejlesztési irányaival • területi szinten összhangba hozott ágazati tervezés képes az erőforrások hatékony és gazdaságos felhasználására, működtetésére. A hiányokat és a fejlődés fékieit nemcsak elemeznünk kell, hanem valamilyen más eszközrendszerrel fel kell oldanunk és — véleményem szerint — erre egy jól megalapozott, 'következetesen képviselt megyei politika alkalmas. Két követelmény A megyei politika kidolgozásánál sok más mellett két tényezőt következetesen kell érvényesíteni. Az első a komplexitás igénye, azaz a megyében lezajló társadalmi-gazdasági folyamatok és azok alkotóelemei egymástól nem választhatók el, egymással szoros kapcsolatban vannak. Egy beruházási döntésnek például nemcsak gazdasági, hanem infrastrukturális, környezeti, településfejlesztési és társadalmi következménye van, és ezek a közvetlen vagy közvetett hatások egyszerre jelentkeznek térben és időben is. A megye ágazati fejlesztési elképzeléseinél a kitekintést, a kapcsolatokat fel kell tárnunk (erre jó példa már a megyei iparfejlesztés hosszú távú koncepciója), és ennek alapján jelölhetjük ki az egésznek, a megyének a tevékenységi formáit, feladatait és azok tartalmát. A megyei politika kidolgozásával a vertikális szemléleten túl létezik egy horizontális is, és ez — egyetértve Belyácz Ivánnal — a regionális szemlélet. Kozma professzorra többen hivatkoztak hozzászólásukban. Ugyancsak az említett művében elemzi az ágazati termelési rendszereket, ezek sajátosságait, működését. A „Mire vagyunk képesek?" kérdéssel együtt felmerül a „Milyen lehetőségeink vannak?" kérdés is. Ennek a megválaszolása során kialakíthatjuk a jövő, a megye gazdaságának másik arculatát, az olyan szerkezetet vagy szerkezeteket, amelyek a meglévő ágazatok gazdasági kapcsolataira épülnek, annak előnyeit és lehetőségeit kiaknázzák, és hátrányait a későbbi beruházásokkal (fejlesztésekkel) csökkentik. Adottságaink számbavételével és ebből a legjobbak kiválasztásával — a népgazdaság hosszú távú igényeinek figyelembe vétele alapján — a területi munkamegosztás előnyeit használjuk ki. Ezeket az előnyöket csak regionális szemlélettel érvényesíthetjük. Hiszen nélkülözhetetlen és szükségsze. rű a területi specializáció kialakításakor széttekinteni, megbeszélni a szomszédokkal a jövőt, kidolgozni együtt az egymást kölcsönösen érintő területek fejlesztési elképzeléseit. Dr. Rechnitzer János MTA Dunántúli Tudományos Intézete Közös koncepció kellene Dr. Dányi Pál vitaindító cikkére érkezett számos átgondolt hozzászólás azt bizonyítja, hogy a „megyei politika" elvi és gyakorlati kérdései számos szakembert élénken foglalkoztatnak. A magam részéről úgy vélem, Ihogy a helyi adottságok figyelembe vételével fel kell tárnunk azokat a konkrét problémákat, amelyek akadályait képezik a gazdaságpolitikai célkitűzések (rész- politikák) megyei (illetve regionális) szintű realizálásának. Ezt követően megalapozott és reális javaslatokra, majd azok i gyakorlatba való átültetésére van szükség annak érdekében, hogy a gazdaságpolitikát alkotó részpolitikák a megyei politika részévé váljanak. Lássunk erre egy konkrét példát. A munkaerő-politika, ezen belül a káderpolitika gazdaságpolitikánk szerves részét képezi, s e tekintetben megyénkben a legutóbbi évékben sok szempontból előrelépés történt. Ismeretes, hogy országszerte élénk érdeklődés, kereslet mutatkozik felsőfokú végzettséggel rendelkező közKoordinal a földtani társulat A mecseki szén ügye túlnő a megyehatáron Mi is a megyei poiitika ? (VITA) Mi is a megyei politika? Szeptember 15-i Közgazdasági élet oldalunkon ezzel a címmel irt vitacikket dr. Dányi Pál megyei tanácselnök-helyettes. A cikkben felvetett gondolatok élénk érdeklődést váltottak ki, a maival együtt négy teljes oldalt szenteltünk a vitának. Most újabb hozzászólásoknak adunk helyt. M. Z. KÖZGÁZDASÁCI ÉLET Ismeretes, hogy a mecseki feketekőszén-terület hazánk egyetlen kokszszéntermelésre alkalmas előfordulása. A terület gazdájára, a Mecseki Szénbányákra az elkövetkező években fokozott leladatok várnak. A többlet- termelés érdekében új területek kutatása és feltárása vált szükségessé. Ilyen meggondolásból javasoltuk a Máza Dél—Váralja Dél-i terület fúrásos kutatását, mely az utóbbi évek (mondhatnánk nyugodtan évtizedeket is) egyik legnagyobb jelentőségű kutatási eredményét szolgáltatta. Eddig mintegy 500 millió tonna szénva- gyon számbavétele történt meg, melyből mintegy 300 millió tonna ipari értékű. Ez utóbbi mennyiség a Mecseki Szénbányák jelenlegi évi termelésének százszorosa. Vajon a Máza Dél-Váralja Dél-i terület termelésbe való bevonása milyen vonatkozású politikai feladatokat vet fel? A kutatás, a tervezés, a beruházás, a termelés és az értékesítés folyamata rendkívül összetett. Ezeknek van nép- gazdasági, megyei, ágazati, vállalati, multiszektorális politikai vonzata. Ezeken belül még sok gazdaságpolitikai cél fogalmazható meg. Kezdjük talán a kutatással. Magának a kutatási célnak a kitűzése népgazdasági politika. A kutatási cél megvalósítása mikéntjének meghatározása vállalati politika. A kutatási javaslat kidolgozása, a kutatófúrások lemélyítési sorrendjének megállapítása a vállalati politiko része. Ennek megfelelően a kutatások finanszírozása központi alapon történik, a kutatás kivitelezése, irányítása, ellenőrzése, javaslattétel vállalati feladat. A kutatófúrásokból kikerülő magmintákon végzendő anyag- vizsgálat, azok eredményeinek feldolgozása, jelentések, javaslatok, tervek elkészítése és beterjesztése egy sor intézmény feladatkörét érinti. Ezek alapján kerül sor a beruházási döntésre, mely a népgazdasági politika szférájába tartozik. De hol itt a megyei politika? A feladat és a célkitűzés összetettsége szükségszerűen igényli a megyei politika nép- gazdasági politikai érdekhez való igazítását. Egy nagy bányaüzem vagy üzemek létesítése, a beruházások megvalósítása. a járulékos létesítmények megépítése a helyi (megyei) építési kapacitás lekötését, azok tevékenységének megtervezését igényli, amely már megyei politika feladat, szintúgy a lakótelepek tervezésével és megvalósításával kapcsolatos településfejlesztési, kommunáli". és közművesítési feladatok, építési tilalom elrendelése stb. Az új bányaüzemek termelésbe való bekapcsolása szükségessé teszi a megyei szintű tervszerű munkaerő-gazdálkodást Ennek segítése alapvetően vállalati érdek. Ebből a célból van szükség az Északi Bánya- és Brikettüzem működési feltételének biztosítására mindaddig, amíg g létesítendő új üzem vagy üzemek a termelésbe be nem lépnek. Az ott foglalkoztatott szakképzett munkaerő átmentése a vállalati munkaerő és káderpolitika kulcsfeladata. A felszínre kerülő szénmeny- nyiség feldolgozása, felhasználása a beruházási politika által meghatározott. Viszont a nyersszén, valamint a fél- és késztermék elszállítása népgazdaság: és ágazati politikát érintő döntéseket igényel. Itt komolyan számításba jöhet a folyami szállítás, melynek érdekében megépítendő a Báta- szék—Mohács közötti vasútvonal, vagy a teherszállításra alkalmas szekszárdi hajóállomás. Ezzel szemben a különböző termékek felhasználása kizárólag a népgazdasági politika szférájábo tartozik. Az értékesítés feladata viszont lényegesen bonyolultabb, mivel a termékeket a hazai és a külföldi piac is befogadja. így az értékesítés lehet vállalati vagy interszektorólis politika. Ez utóbbi lehetőség azért jöhet számításba, mivel az új bányaüzem és a járulékos létesítmények megépítése rendkívül tőkeigényes. Ismerve jelenlegi gazdasági helyzetünket, kokszszén iránti igényeinket — szintúgy o szomszédos államokét —, felmerülhet a beruházások államközi megállapodásokon alapuló kooperációs megvalósítása. (Ilyen kooperációra, külföldi tőkebefektetésre már volt példa a mecseki kőszénbányászat történetében.) Megállapíthatjuk tehát, hogy a Máza Dél-Váralja Dél-i terület feketekőszén-vagyonának hasznosítása nemcsak vállalat? és ágazati, hanem országos ügy, de mindenképpen gazdaságpolitikai. településpolitikai, szociálpolitikai stb. ügy. A beruházási és egyéb terveknél o helyi adottságokat messzemenően figyelembe kell venni, a lehetőségeket reálisan fel kelt mérni, mely már mindenképpen megyei feladat. Befejezésül hangsúlyoznunk kelt, hogy a földtani szerkezetek, a fold mélyében levő nyersanyag-előfordulások nem „igazodnak" a megyehatárokhoz. Éppen ezért a tervkészifís- nél dél-dunántúli régióban kell gondolkodnunk, ahol elsődleges célként kell megjelölni a különböző munkaterületeken dolgozó, földtani kutatásokat irányító szakemberek szoros- együttműködését, folyamatos és rendszeres szakmai információcseréjét. Ezen a téren már vannak hagyományaink, ilyen témákban a koordináló szerepet a Magyarhoni Földtani Társulat Dél-dunántúli Területi Szervezete tölti be. Ezt a szerepet a jövőben is vállalja. Kovács Endre Agrárközgazdász- ellátottság Dél-Dunántúlon gazdászok iránt. Az viszont kevésbé ismert tény, hogy például mezőgazdasági vonalon a helyzet mind országos, mind pedig regionális és megyei vonatkozásban szinte katasztrofálisnak tekinthető. Baranya megyét illetően ez annál kevésbé érthető, minthogy o Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán megalakulásától kezdődően folyik agrárirányú közgazdász- képzés is. Ebből az következne, hogy g megyei gondok lényegében megoldottak, vagy az országos átlagnál jóval kedvezőbb a helyzet. A Baranya megyei Mező- gazdasági Termelőszövetkezetek Szövetségének elnöksége még a nyáron behatóan foglalkozott a megye termelőszövetkezetei számviteli, pénzügyi, közgazdasági, munkaügyi vezetőinek és dolgozóinak helyzetével, képzésével és az utánpótlással ösz- szefüggő javaslatokkal. A felmérések szerint az említett szakterületek vezetőinek mindössze 17 százaléka rendelkezett egyetemi, illetve főiskolai végzettséggel, míg 60 százalékuk középiskolát, 23 százalékuk pedig csupán általános iskolát végzett. Azok az ésszerű és hasznos javaslatok, amelyeket a szövetség elnöksége előterjesztett, mihamarább a megyei politika szerves részévé, elemévé kell hogy váljanak, különben félő, hogy a problémák továbbra is permanensen fennmaradnak és krónikussá válnak. Amíg ugyanis a helyi adottságot kihasználva iparszakon nappali és esti képzés keretén belül számos közgazdász kerül Baranya megye és a régió vállalataihoz, intézményeihez, addig az agrárszakon évente 15-20 hallgató végez mindössze, minthogy az esti képzés elvi lehetősége e szakon gyakorlatilag nem realizálható. A Marx Károly Köz- aazdasáqtudománvi Egvetem Közgnzdasáai Továbbképző Intézetének Pécsi Reoionális Bizottsága a Pécsi Tudomány- eavetem, valamim a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbkéo- ző Intézetének támogatását élvezve számos továbbképző, illetve szakmásító jellegű tanfolvamot szervezett Baranya és Tolna megyében. A mező- gazdasági termelőszövetkezetek megyei szövetségeivel és a megyei tanácsokkal való együttműködés eredményei vitatho- tatlanok, de egyelőre sajnos alkalmi, rövid távú és regionális szempontból teljességgel koordinálatlan tevékenységről van szó. Ismeretes, hogy Zalaegerszegen a Pénzügyi és Számvitel? Főiskolának jelentős létszámú agrárirányú tagozata működik (sajnos a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán az üzemgazdászképzés megszűnőben van), önként adódik a kérdés, hogy a jövőben — elsősorban a VI. ötéves terv időszakára vonatkozóan — nem lehetne-e az említett felsőfokú intézmények, vdlamint megyék állami és társadalmi szerveinek, közös közép- és hosszútávú koncepció; kidolgoznak a dél-dunántúli megyék agrárközgazdász ellátottságának elősegítése érdekében? E' tekintetben az első lépést véleményem szerint a megyékben működő termelőszövetkezeti szövetségeknek kellene megtenniük. Dr. Szabó Gábor, a PTE Közgazdaságtudományi Karónak docense
