Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)
1979-12-24 / 352. szám
ÜNNEPI MELLÉKLET 8. KULTÚRA 1979. DECEMBER 24. Hogyan lett „hírmondó" a pécsi Nádor? Kávéházi krónika (t.) Jellegzetes, fővárosi hatásra kialakított szecessziós kávéházterem: a pécsi Royal kávéház északi terme, a század elején. (Volt megyetanács-épület földszintje.) Tervezik a művészek szövetkezetének megalapítását Képzőművészek szövetségben Beszélgetés Rétfalvi Sándorral, a területi szervezet titkárával Valkó László grafikusművész, a Pécsi Grafikai Műhelyben „A kávéház egyszerűbb ételeket felszolgáló, főképp (csendes) időtöltés, társalgás végett látogatott, kényelmes, tágas vendéglátóipari üzem." (Magyar értelmező szótár). A meghatározás nagyjából (legalábbis a délelőtti órákban) ráillik a pécsi Nádor kávéházra. Tágas, kényelmes, barátságos. A belépőt jellegzetes kávéházi miliő, egy évszázados hagyomány lehelete fogadja. A pulton speciális kávéházi ételek, friss pogácsákba hűtőben kocsonyák. Jólesik leülni az ódon zöldmárvány asztalok mellé; jólesik találkozni, beszélgetni, nézelődni, olvasgatni. A Nádornak ma is törzsközönsége van. És sok-sok visszatérő vendége: mind a kávéházért jön ide. Ma az eszpresszók, bisztrók,' snack-bárok világában mindez már aligha mondható el más helyekre. A közvélemény szerint a pécsi Nádor az utolsó tradicionális kávéház. És ezt a napokban fővárosi muzeológusok, műtörténészek is megerősítették. A Nádor ma „a kávéház". Több, mint 130 éves múltja van. Milyen ez a múlt — milyen egyáltalán a kávéházak múltja hazánkban —, milyen a jelene s van-e, lesz-e jövője? Szegődjünk a nyomába ennek — némi történelmi visszapillantás után. * A kávéház nemcsak a „csöndes időtöltés” intézménye volt a történelem folyamán. A legősibb ősei a keleti, utcai kávéárusok sátrai voltak. A kávéfogyasztás elterjedésekor, kb. a XVII. század derekán az első európai „kávéházak” is ehhez hasonlítottak. Magyarországon a hódoltság alatt számos török kávézó működött, s lehetett ilyen Pécsett is. A XVMI—XIX. századi nagyvilágvárosok kávéházainak fontos társadalmi szerepük is volt. A nagy francia forradalomban a politikai élet fórumaivá váltak. (Párizsban 1790-ben mintegy 900 kávéházat tartottak nyilván). A szolgáltatások közben bővültek, különösképp, hogy a XVII. században szinte a kávéházakkal együtt születik meg a biliárd, a dominó, a XVIII. században a tombola. Kialakul a kávéházi lottóhúzások szokása, megjelenik a bazárárukat kínáló kucséber, s természetesen a testét kínáló prostituált is, persze szigorúan külön asztaloknál gyülekezvén ... 1810 körül egy merész reform; egyes kávéházak újságokat bocsátanak vendégeik rendelkezésére. Egy 1833-as útmutató szerint Pesten már valamennyi kávéháznak egy vagy több játékszobája volt. * Magyarországon a hagyományos kóvéhózintézmény kialakulása kb. a XVIII. század utolsó két-három évtizedére tehető. Gundel Imre nemrég megjelent kitűnő történeti munkájában említi, hogy a régi Lipótváros területén neves kávéház volt, a Három Oszlop, amely az 1790-es évek első felében Mar- tinovicsék, a magyar jakobinusok gyülekezőhelyévé vált. (Gundel—Harmath: A vendéglátás emlékei. Bp., 1979. — A A történeti ismertetésben az adatok egy részét ebből a kötetből vettem. — W. E.) A Három Oszlop, de még inkább a XIX. század- derekán — főképp 1848—49-ben, a pesti Pilvax, mint a jurátusok és a forradalmi magyar ifjúság, Petőfi, Jókai. Vasváryék gyülekezőhelye is igazolja —, némely kávéházak nevüket halhatatlanná tették a magycr történelem legszebb lapjain.' A szolgáltatások bővülésével újabb és újabb kávéházak nyíltak Pest-Budán, a múlt század utolsó harmadában. Számuk lassan meghaladta a 200-at. (1887-es adat.) Sok vendéglős tönkre is ment emiatt. 1907-ben hivatalosan is szembe kerültek egymással a vendéglősök és kávésok, az utóbbiak melegétel-szolgáltatásai miatt. Ebből évtizedes vita kerekedett, amit az első „café- restaurant”-ok megnyitása robbantott ki. Minden kávéház ugyanis valamilyen ételspecialitásokra törekedett, ami meleg ételek, meleg szendvicsek, pirítások nélkül nyilván nem ment. De éppen .ebben állt egyebek közt szolgáltatásaik egyik varázsa, vonzereje. A századfordulón már Budapestről, mint a „kávéházak városáról” beszéltek. Ez idő tájt mintegy 500 kávéház működött a fővárosban. Közülük a fenti kötet olyan másfél százat említ részletesebben, jellemezve sajátosságaikat, vendégkörüket, rétegzettségüket, s persze ételkülönlegességeiket is felsorolva. A kávéházak virágkora nálunk kb. a kiegyezéstől az I. világháborúig tart, amikor a kialakulás időszaka után — a vendégkör és a szolgáltatás szerinti erős differenciáltság alapján — létrejönnek az irodalmi, politikai és a művész- kávéházak. Ezenkívül a polgári rétegzettség révén jönnek létre, alakulnak ki újabb műinté- ízetek. Más-más kávéházakba járt a kispolgárság; az ügynökök, iparosrétegek (szakmák), ismét máshová külön az ügyvédek, katonatisztek, sportolók stb. * Gundel szerint „... az irodalmi kávéház kitüntető címet csak azok az üzletek érdemlik meg, ahol egy lap szerkesztősége dolgozott, illetve amelyek az irodalmi élet jelentős képviselőinek huzamosabb időn át rendszeres találkozóhelyei; ahol naponta eszmecserék, viták zajlottak, ahol alkotások, új irányzatok születtek ..." Néhány közülük: a legnagyobb, a legismertebb a századfordulótól (1894) kétségtelenül a New York kávéház. (Egy francia műtörténész szerint: ez Budapest „kávé-főszékesegyháza" volt.. .); majd a 20-as, 30-as években a Japán. De már a múlt századtól így ismeretes a Pilvax, a Kávéforrás, a Karomon, a Fiume, a Korona, a Centrál, az Országház, az Abbázia és c Baross kávéház és hosszan sorolhatnánk. A mai árakhoz mérten is bizton állítható ... olcsó és jó helyek voltak és demokratikusak, ahol mindenkinek egyenlő mértékkel mértek. Szabó Ervin szerint: „... a kávéház az egyetlen kultúrintézménye Budapestnek. Kultúrintézmény! Mert demokratikus. Sokaknak hozzáférhető, kevés pénzért..." (Sok évtizedes hagyomány volt ugyanis, hogy a vendéget nem zaklatták a rendelésért akkor se, ha csak egy szimpla kávéra futotta a pénzéből, vagy csak leült olvasgatni, nézelődni...) Volt még valami a megfizethető szolgáltatásokon túl: a hely atmoszférája. Jó példa erre egy neves belvárosi „matuzsálem”, a Korona kávéház esete. 1783-tól működött, később Mikszáth, Vajda János, Ambrus Zoltán és mások találkozóhelyeként. A 910-es években lebontásra ítélték. A tulajdonos fia szemközt egy új Korona kávéházat rendezett be, ahová a régi berendezésből csak egy-két márványasztalt vitt át. „Az új kávéház születése pillanatában megbukott. A közönség, amely megszokta a patinás, öreg kávéház hangulatát, be sem tette a lábát a csillogó új helyiségbe ..." * A harmincas évek végefelé megszületnek az eszpresszók, hogy alig tíz év után kiszorítsák a kávéházakat. Az első pesti presszó a Quick volt (olasz presszógéppel!). Érdekes, ség: akkoriban 14 grammból főztek egy duplát, ma 6-ból .» . (Ha beleteszik.. .) A kávéházak kihalásába természetesen társadalmi és politikai okok is közrejátszottak. Különösképp a negyvenes évek végétől... Szerepüket fokozatosan a klubok és a presszók vették át, ahogyan az életritmus is felgyorsult, és ahogyan a napilapújságírásból is eltűnt „Az Est"- lapokhoz hasonló bulvárújságírás. Van néhány védett régi cukrászda és vendéglő a fővárosban (Ruszwurm, Vörösmarty, Mátyás pince például), s irtott a régi kávéházakra utaló motívum is felbukkan (pl. Hungária néven a volt New York), de a régi atmoszférát már egyik sem őrzi. Ezt — úgy hírlik — egyedül Pécsett, a Nádorban sikerült csaknem teljes egészében átmenteni. Véletlen ez vagy „csoda”? Kuriózum? Vagy csak-azért-is! „tüke”-önérzetből? ... Úgy gondolom, egyik sem pontos. Egyszerűen a konkrét és széles körű igényeket teljesítő hagyományőrzés tartotta életben. És gondolom, az a tudat, hogy a Nádor kóvéház a város szellemi és kulturális életének a része. Egy darabkája. Emlék, amely sok mindent látott, hallott itt, a Széchenyi tér szívében, 135 év alatt. Múltjáról és jelenéről majd legközelebb szólunk. Wallinger Endre A Magyar Képzőművészek Szövetsége dél-dunántúli területi szervezete Baranya, Somogy, Tolna és Zala megye művészeti életét fogja össze. A területi szervezet titkárával, Rétfalvi Sándor szobrászművésszel beszélgettünk a szövetségi munka eredményeiről, tennivalóiról. — A harmadik évet kezdte meg a szervezet új összetételű vezetősége. Milyen eredményekről adhattak számot j nemrég lezajlott szövetségi közgyűlésen? — A vezetőséget — amelyben Baranyát Fürtös György és Simon Béla; Somogyot Csiszár Elek és Szabados János, ő egyébként a budapesti összekötő és titkárhelyettes; Tolnát megbízottként Szilágyi Miklós múzeumigazgató; Zalát pedig Németh János és Szabolcs Péter képviseli, kiegészülve dr. Orbán György ügyvezető titkárral — megválasztásakor az a cél vezette, hogy megteremtse a szövetséggel, illetve a megyék párt- és állami vezetésével azt a munkakapcsolatot, amely eredményezheti a területi szervezet hitelének a helyreállítását, ez által az eddiginél jobb művészeti munkának biztosít kedvező feltételeket. A konkrét tevékenység munkabizottságokban történik, ezek közül a legfontosabb a közművelődési munkabizottság. Feladatai közül néhány. A területi szervezet, mint szákmai tanácsadó testüle*. részt vett a Pécsi Grafikai Műhely újjáalakításában. Feladatának tekintette a társ szövetségek kel való elevenebb kapcsolat kialakítását — a közös rendezvények csak erősítik annak igényét, hogy élénk szellemi közélet legyen Pécsett. Nagy fontosságot tulajdonítunk az amatőr művészeti mozgalom segítésének. Feladatunknak tartottuk, hoqy a ré- qióbon lévő művészeti szimpo- zionok munkájában is részt veqven a szövetséq. Elmondhatjuk, aktív résztvevői va- qyunk már munkájuknak, s hogv kitűnő kapcsolatunk van a szimpozionokkal. Nagyon fontosnok tartjuk a KISZ Baranya megyei Bizottságával létrejött kapcsolatunkat, melynek keretében például a képzőművészek társadalmi munkában vesznek részt az ifjúsági klubok esztétikusabbá téte'ében. Hasonló fontossáqú munkánk a Gyermekklinika esztétikai formálása. Ezt uqyan a nemzetközi qyermekév alkalmából kezdtük, de annok végeztével sem kívánjuk abbahagyni. A második munkabizottságunk a külügyi tevékenységet iránvítia. Az eszéki és a lahti kapcsolat Pécs testvérvárosi kapcsolatainak keretében egyre jobban kibomlik, s gyümölcsözők a lengyelországi Opo- léval és a jugoszláviai Szabadkával tartott művészeti együttműködések is. A legújabb, egyben a legerősebb együttműködésünk a lipcsei területi szövetséggel van. Éppen az ő gyakorlatuk tapasztalata alapján kívánjuk a művészek szövetkezetét megalapítani. Ez az alkotómunkában is jelentős hatású lenne, állandó bemutatkozási lehetőséget biztosítana és foglalkozna az itt élő művészek al kottásai na k f orga I ma - zásával is. A szövetségi munka harmadik fő területe a kiállítások szervezése. Legnagyobb feladatunk, hogy Kaposvárott életre hívjuk a „Dunántúli tárlatot" az észok-dunántúli területi szervezettel közösen. Sajnos, még nem mindenütt ismerik fel ennek jelentőségét, pedig a dunántúli művészek rendszeres seregszemléje lendítője lehet az egész magyar képzőművészetnek. Baranyában hosszú ideig szünetelt a megyei tárlat, tavoly viszont sikerült elérni, hogy mindenki szerepeljen ozon. Feladat, hoqy Somogy és Tolna mellett Zalában is rendszeressé tegyük a megyei tárlatot. A testvérkapcsolatok jegyében örvendetesen megszaporodtak a külföldi művészek kiállításai Pécsett. így a közönség is, a helyi művészek is valamelyest betekinthetnek a világ művészeti életébe. Ezeket a kiállításokat a jövőben szeretnénk a szomszédos megyékben is bemutatni.- Ezzel át is térhetünk a tervekre ... — A szövetség életében jelentős változások lesznek a közeljövőben. A területi szervezetek megerősödése is alkalmat adott arra, hogy napirendre kerüljön a képzőművészeti élet irányításának a teljes decentralizálása. Természetesen - a tervezet szerint — ezzel több lesz a feladatunk is, rangunk megnövekszik. Szándékunk, hogy a megyei tanácsoknak olyan segítséget adjunk, illetve hogy olyan variációs lehetőségeket dolgozzunk ki számukra, amik az eddiginél jobb művészeti munkát eredményeznek. Ehhez szükséges természetesen a szövetség szigorúbb munkarendje és a szövetségi tagok jobb munkamorálja. — Végül kérem, beszéljen a szövetség érdekképviseleti tevékenységéről. — Első helyen a tagfelvételt említem. Hat-hét olyan művész él a területen, akik régóta érdemesek lennének a szövetségi tagságra, ezek felvételét a területi szervezet szorgalmazza. Ezzel egyenrangú, hogy a művészek munka- és életfeltételeit a magunk ereje szerint javítani igyekezzünk. A régi vezetőség is sokat tett ennek érdekében. A szomszéd megyékkel ellentétben Pécs-Baranyában a műteremellátás nem kielégítő. Könnyít majd a helyzeten a hat műteremlakás felépítése. Sok, főképp fiatal művésznek befolyásolja kedvezőtlenül a közérzetét a rossz alkotási lehetőség, a műterem, munkahely hiánya'. A művészeknek munkával való ellátottságáról teljes képünk nincs, de sajnos tapasztaljuk, hoqy a festők és a grafikusok állami nagy munkával való megbízása a zérus felé tart. Ez óhatatlanul arra vezet, hogy igénytelenebb munkákat is elvállalnak. Sok megyében bevett és jó gyakorlat, hogy a nagyobb vállalatok, intézmények társadalmi ösztöndíjat kötnek művészekkel. Baranyában is tág lehetőségek adódnának erre mindkét fél megelégedésére. Jó példa terület tünkről Tolna, ahol a megyei KISZ-bizottság dolgozott ki egy ösztöndíjrendszert. Ezek a társadalmi ösztöndíjak meggátolják a művészek elszigetelődését, s gyarapítják a műértő közönség számát is. Bodó László Galambosi László ÉJFÉLI ÉNEK Boldog bojtár jeget roppant, fejek fölé gyertyát lobbant József dől az ajtófának, muzsikálgat Máriának. Ezüst holdban tej kotyog, dúdolnak a pásztorok: „Bátor fenyő havat zsákol, király lészen Jézuskából. Boróka a koronája, hódbundából a subája. Hogyha lendít nap-csizmát megkondul a csillagág.” Ropog a jég. Fénytoronyban boldog bojtár kürtje harson. Deres kapuk mind megnyílnak, bárányokról gyapjút nyírnak. Kaskából bújt tyúk kotyog, hódolnak a pásztorok: „Bátor fenyő havat zsákol, király lészen Jézuskából. Vendégei játszó sasok, szarvashangú magaslatok. Szikláira jár a vad, pata tükröz szirmokat.” Keljetek! Keljetek sugarakkal. Jöjjetek! Jöjjetek madarakkal. Karját tárja, akit vártunk, szánról szállva citeráljunk. Járjuk körbe kisurunkat, gőgicsélő királyunkat. Lábacskáját lehelgessük, lángocskánkat lebegtessük. Mirhánk égjen, mint a rózsa hálálkodó aranybokra. Keljetek! Keljetek sugarakkal. Jöjjetek! Jöjjetek madarakkal. Bátor fenyő havat zsákol, nagy király lett Jézuskából. Korbács ne gyötörje, lándzsa le ne döntse, hogyha koptat gyémántcsizmát csillagág köszöntse.
