Dunántúli Napló, 1979. december (36. évfolyam, 329-357. szám)

1979-12-15 / 343. szám

2 Dunflntmt tíctdiö 1979. december 15., szombat Korszerű lakásépítési technológia (Folytatás az 1. oldalról.) tes. dr. Dányi Pál, a Baranya megyei Tanács elnökhelyettese, Mészáros Vilmos, az OKISZ el­nökhelyettese, Fekete László, az OTP vezérigazgató-helyettese és Maletics Miklós, a Baranya megyei Ipari Szövetkezetek párt- bizottságának titkára. Ezt kö­veteién dr. Dányi Pál köszön­tötte az ünnepség vendégeit, s elmondta, hogy a korszerű családiház-építés jelentősége a jövőben sem fog csökkenni. — Baranyában a VI. ötéves tervidőszakban 5—6000 családi ház felépülésével számolunk. A megye aprófalvas jellegéből következik, hogy Baranya 296 települése közül 230 az olyan, ahol 1960 óta napjainkig 50 lakásnál kevesebb épült mi­vel a házépítők töbnyire a fej­lődő és a fejleszthető települé­seken keresik az építés lehető, ségét Gyakran felmerül külön­böző fórumokon, hogy a csaló, di házak építői nem kapnak kellő támogatást. A technológia baranyai bevezetésével az a célunk, hogy a párthatározat értelmében az eddiginél is jobban segítsük a saját erőből történő lakás és családiház­építést Ezután Szilágyi Lajos minisz. terhelyettes megnyitotta a ki­állítást melynek, mint hangsú­lyozta, fő célja, hogy ez az épí­tési módszer minél szélesebb körben elterjedjen. Az ünnep­ség végén a résztvevők meg­tekintették a kiállított tervraj­zokat, fényképeket és makette­ket Roszprim Nándor Galambos gondolatok Amikor tegnap reggel megeleve­nedett a város, jó néhány százzal — ha nem ezerrel — kevesebb galamb kellemetlenkedett a járókelőknek. Megtörtént ismét, aminek történnie kellett. De ezek a galambok, ma­gasfokú urbanizáltságuknak köszön­hetően ismét el fognak szaporodni, ismét kellemetlenek lesznek, s emi­att újfent a megtizedelésükre kell gondolni, majd fanyalogni. De vajon ezek a galambok csak kellemetlen­kedhetnek, hasznukat nem láthat­nánk? Nem tudom, hogy a velenceiek hogyan vélekednek a galambjaikról, de egy biztos: a külföldiben elvá­laszthatatlan egymástól a Szent Márk tér a galamboktól. Európa eme egyik legszebb és leghíresebb teréről nem is láthatunk olyan képet, amelyen ne lennének ott az ezrével nyüzsgő galambok. Idegenforgalmuk szolgá­latába állították a galambokat. A példa, amit ajánlanék, szemé­lyes tapasztalatból ered. Pár éve Dubrovnikban jártam. Előzetes ta­nulmányaim során megragadta a fi­gyelmemet egy fénykép: az óváros főterén, a Szent Balázs templom melletti Onofrio-kűtat ábrázolta repdeső galambokkal. Ugyanezek a galambok a kúttal együtt időnként a jugoszláv televízió reklámfilmjeiben is megjelennek. Amikor először tet­tem a lábamat a nagyon szép, ódon hangulatú térre, hirtelen elámultam a turisták lábai között sétálgató ga­lambok sokasága láttán. Feltűnt az­tán egy farmeros hölgy, aki oda-oda- lépett egyik-másik turistához, zsebé­ből fél marék búzát szedett e!ő, aztán kézzel-lábbal magyarázva mu­tatta, mit csináljon. Nos, a turista szétosztotta két kezébe a búzát, kar­ját kiterjesztette, s a galambok pil­lanatokon belül máris ott nyüzsög­tek a tenyerén, a karján, a vállán, még ci fején is, és a hölgy készítette a fényképet a kedves látványról. S mivel a fényképezőgép Polaroid tí­pusú volt, a fénykép pillanatok alatt elővarázsolódott, s a turista néhány dinárért máris vihette magával a hi­teles dokumentumot Dubrovnikről és a galambjairól. Nos, ilyenfajta hasznát láthatnánk mi is a Széchenyi téri galamboknak. A dzsámi pompásan, egyedülálló háttérül szolgálhatna az ilyen gyors idegenforgalmi emlékfotóknak. Emlék a városról, reklám a városnak, s amellett még üzletnek sem lenne utolsó. H. I. Ülést tartott az Egészségügyi ss Szociálpolitikái Bizottság Családpolitika, anya- és csecsemővédelem A családpolitikai tevékeny­ség, az anya-, csecsemő, és gyermekvédelem eddig is, ez­után is az egyik legfontosabb feladata az egészségügynek. 'Hogy milyen gondokkal küzde­nek ezen a területen, s me­lyek a legfontosabb tennivalók, arról tanácskoztak tegnap az Egészségügyi és Szociálpoliti­kai Bizottság ülésének résztve­vői. Az anya-, csecsemő- és gyermekvédelem tapasztalatai mellett a Szigetvári Konzerv­gyárban folyó családpolitikai tevékenységet értékelték, ele­mezték. A termelést és a családpo­litikát igen bonyolult dolog összehangolni, hiszen mind­kettőnek megvannak a köve­telményei, s ezek sokszor el­lentétesek. A táppénzen, a gyermekgondozási segélyen, a rehabilitációs munkahelyeken lévők száma sokszor érzéke­nyen érinti a termelést, Ho csak azt az egy adatot ra­gadjuk ki, hogy a konzervgyár 170—180 dolgozója van gye­sen, ez önmagában véve is magas szám, s akkor még nem szóltunk azokról, akik a 49, gyáron belül létesített rehabili­tációs munkahelyeken dolgoz­nak — tehát ők sem a szak­munkájukat végzik. Az összes táppénzes egyharmada terhes, 10-15 százaléka pedig gyer­mekápolási táppénz miatt kénytelen távol maradni mun­kahelyétől. S e magas számok és a népességpolitikai intéz­kedések ellenére mind orszá­gosan, mind pedig a megyé­ben egyre inkább csökkenő tendenciát mutat a születések száma. Megállapították azt is, hogy a megye általában elég­gé elmaradt az üzemi bölcső­dék építésével, így például a konzervgyárnak nincs is böl­csődéje, s az, a szinte már or­szágosan elterjedt szemlélet tarthatatlan, hogy minek a bölcsőde, ha úgyis mindenki gyesre megy. Különösen ak­kor, ha figyelembe vesszük, hogy Baranya a bölcsődék számában utolsó az ország­ban, s a jelentésből az is ki­derül, hogy a gyesen lévő kis­mamák nem használják ki ezt a három évet. 1975-től mind- össze huszonegyen szereztek ez idő alatt valamilyen szak- képesítést. Ennek a negatív ténynek abból a szempontból is nagy szerepe van, hogy a gyár dolgozóinak többsége nő, s természetesen jövedelmük alakulása szorosan összefügg szakképzettségükkel. Ugyan­akkor elismeréssel kell adózni o konzervgyárnak o rehabili­táció segítéséért, s a hátrá­nyos helyzetű — elsősorban ci­gányszármazású — munkásnők helyzetének javításában elért eredményeiért. Az egészségügyi ellátás egyik legnagyobb problémája Felhívjuk kedves vásárlóink és üzletfeleink figyelmét, hogy a KONZUM ÁRUHÁZ telefonszáma 24-422-re változott. TOVÁBBI SZAMAINK: 24-649, 24-798, 24-998. a védőnők helyzete, amely vi­déken már-már tragikusnak mondható. Az ilyen állások 30 -40 százaléka betöltetlen, s a más területről átjáró helyette­sítő védőnők nem tudnak ek­kora hiányt pótolni. Munkáju­kat nehezíti, hogy Baranya aprófalvas település, s busz- szal képtelenség valamennyi helységet kielégítően ellátni, utazási átalányuk pedig mind­össze havi 120 forint, s ez úgyszólván semmire nem elég. Gyermekgyógyászban is hiány van vidéken. A Siklóson meg­hirdetett gyermekgyógyászi és szülész főorvosi, valamint a Komlón hirdetett gyermekgyó­gyász főorvosi állásra egyetlen pályázat sem érkezett E néhány kiragadott példa is bizonyítja, hogy sok még a tennivaló, s ezt a jelenlegi eszközrendszer felhasználásá­val, racionális átszervezéssel lehet csupán megoldani. D. Cs. 1980-as munkaprogramok Ülést tartott a Pécs városi Tanács vb Tegnap ülést tartott Pécs megyei város Tanácsának vég­rehajtó bizottsága. Megtár­gyalta a város 1980, évi költ­ségvetését és fejlesztési tervét és azt megvitatásra és elfoga­dásra a december 21-re össze­hívandó tanácsülés elé terjesz­ti. A továbbiakban Lakj Ist­vánná dr., o tanács vb-hivata- lának elnöke számolt be a hi­vatal közel egy esztendős te­vékenységéről, az ezzel kap­csolatos tapasztalatokról. Ha­tározatot hozott a végrehajtó bizottság arról, hogy 2,9 mil­lió forintos beruházási költ­ségelőirányzattal Vasas 1. te­rületén, a Somogy utca és Pajtás utca sarki területen kör­zeti orvosi rendelőt és orvos­lakásokat kell építeni. Jóvá­hagyta a végrehajtó bizottság a város jövő évi 77 millió fo­rint összegű út-híd költségve­tését; elfogadta az idei — 162,6 millió forint költség irány­zatú — pincemunkák elvégzé­séről szóló jelentést és jóvá­hagyta az 1980-ra szóló 183,1 millió forint összegű pénzügyi tervre kidolgozott munkaprog­ramot. A Pécsi ingatlankezelő Vállalat tájékoztatta a végre­hajtó bizottságot az idei ialkó- házfelújítási munkákról, s elő­terjesztette a jövő évi 184 mil­lió forintos programot, amit a vb elfogadott. 4 Majláth utcától úx Arttnykovácsí£*i* Nem is olyan régen, a Szé­chenyi tér fái alatt beszélték meg napi gondjaikat az em­berek: emlékszem, hogy ami­kor a Hunyadi szobrot avat­ták, egy rövid időre leállt a villamos, hogy aztán amikor újra indul, néhány fillérért le­vigyen a volt Hadapród lak­tanyáig — ha jól mondom —, s útközben aki akart, kiszállt az Aranykovácsnál, vagy be­ugrott Kotolák bácsi fűszer­boltjába ... Bontják a várost - bontjuk a várost. A mai tizenévesek nem tudják, hogy hol volt a Majláth utca, a holnapiak nem emlékeznek o Harangöntő ut­cára ... Az Őz utca se a régi már, Kis-Gyűd utca, Kis- Rókus utca s a többiek, öreg há za ikka I - u d va ra ifcka I tég Ián­ként fogytak el. Idősebb pécsi emberek mondják: ez már nem a régi Pécs. Fényképek után kutatnak: ez így volt, amaz meg úgy, a családi ebé­dek egyre gyakoribb témája múlt évek emléke: házakhoz, utcákhoz kötődő, tereken élő gondolatok... A reptér meg a bulgárkert Uránvórosnak nevezett lakóte­lep. Innen kell elindulnia an­nak, aki városunk jelenét pró­bálja megérteni. Éppen húsz esztendeje annak, hogy meg­lódult az első bontókalapács, hogy levették az első törede­zett cserepű, salétromos falú házának mestergerendáját, hogy megindult és megindul­hatott a város rekonstrukció­ja. A város újkori történelmét a városrendezők éppen húsz éve kezdték újra írni... Gyor­san, e 20 esztendő gyorsasá­gával. A Szigeti városrészben új épületek nőttek, magasház­zá cseperedtek. Most a Bu­dai városrész lakói köszöntget- nek egymásnak Kertvárosban, s oda a Doktor Sándor utca vége-közepe, oda a Bonbon is. A kezdet - 1959 óta —, a közösségi épületeket nem szá­mítva, a boltokat-kocsmákat­Bontják a várost Nosztalgiával gondolunk a régire, de ürülünk az újnak kisipari műhelyeket-vendéglő- ket figyelemre sem méltatva 2782 lakás szűnt meg. Maszek bontóbrigádok szedték szét őket — ;gy alakult ki egy sajá­tos pécsi életmód-életvitel, a szanálok élete — s adták to­vább kilincsként, ablakkeret­ként, dara btég Iáiként, gerenda­ként ... Pécs sajátos építő­anyagtermelő lett, s ma már nincs ki megmondja: melyik új ház-villa vagy éppen közös­ségi épület állt föl a Tavasz utcai, a Mezőszél utcai, Lánc utcai vagy éppen Móré Füjöp utcai házak maradékán. Jó volna emlékezni ezekre az utcákra, terekre, jó volna tudni, hogy hol állt pontosan a Juhász-féle ház — talán ma éppen az óvoda van a he­lyén —, hogy az Irányi Dániel tér melyik házában is lakott az a barát, ismerős .. . De csők emlékezni. Vissza már jószerivel — úgy sem le­het — semmit sem kívánok. Jó tudni azt is, hogy a lebontott- szanált 1782 lakás helyett 26 002-őt épített a város, hogy egészséges, szép, új otthonok nőttek ki helyettük... A ker­tész is megnyesi az ágakat, a jobt szebb termés reményé­ben. Húsz év mérlege: 23 ezer lakás — tisztán. Új terek és utcák, új tér és utcanevek, üz­letek, ABC-k, óvodák, iskolák... Jobb a tévétoronyból nézni ezt a várost, mint a Kiss József- ki látóról. Ma is bontják o várost. Le­dőlt egy fal, kis kalapáccsal verik a tégláról a porzó ha­barcsot. De — ma is épül a város. Fiatal kollégám a minap vette át első emeleti kétszobás la­kásának a kulcsát. Kozma Ferenc nw A régi időkre emlékeztet Eisner Dóczi még álló háza a gép­iparival szemben. Krónikaírók találkozója Szigetváron 1971-ben született megyei tanácsi vb-határozat a Baranya megyei krónikaírásból, melynek azóta évenként egy-egy évfo­lyama született meg a városok, ban, községekben. Igényesebb és szerényebb munkák, minden­esetre seregnyi hasznos tám­pontot adva a megye települé. seinek mindennapjairól. Teg- hap a szigetvári járás krónika­íróit hívta össze értekezletre a Baranya megyei Levéltár a já­rási tanács nagytermébe, hogy közösen értékeljék az évi mun­kát. Varga Dezső, a levéltár munkatársa, a szigetvári járás krónikareferense elmondotta, hogy a megyében itt születtek a legigényesebb munkák. A krónikaírónak ugyanis évkönyv- szérűén fel kell jegyeznie a te­lepülésen történt jelentősebb eseményeket, összegeznie kell az évet, s gyűjtenie a különfé­le dokumentumokat — újság­cikkeket, tanulmányokat, fotó- és hanganyagokat. 1977-hez képest emelkedett a járás kró­nikáinak színvonala — állapí­totta meg az értékelés. Míg ebben az évben csak egy hely­ség, Szigetvár városa végzett kiemelkedő munkát, 1978-ban már felzárkózott mellé Szentlő- rinc nagyközség, Kacsóta, Dencsháza, Mozsgó és Rózsafa. A szigetvári „krónikaíró" brigád mellett kiemelkedik Mányi La­jos, Péteri Ferenc, Wágner Ádámné és Gáspár Györgyné munkája, aki Szentlőrinc króni­kaírója, és igen magas szín­vonalú krónikát írt. A Baranyai Krónikaírás kötetében négy tanulmány kap helyet a sziget­vári járás területéről: a rózsa­fai évkönyv Wágner Ádámné összeállításában, a szigetvári geográfiai vizsgálatok dr. Kapronczay József tollából, a dencsházi—szentegáti urada­lom volt napszámosainak visz- szaemlékezései Mányi Lajos le­jegyzésében, valamint Endrőc- nek, az évi összefoglalója Horvát Antalné összegezésé­ben. Nagyon sok múlik azon, ki vállalja, ki végzi a községek­ben ezt a munkát, amely fel­tétlenül olyan emberre vár, oki alaposan ismeri a települést, együtt él azzal. Nagyszerű le­hetőségek rejlenek a krónikaíró és a honismereti szakkör közötti kapcsolatban — ahogyan azt Mozsgó községben megvalósí­tották. Hiányolták a tanácsko­záson a nemzetiségi nyelven megjelenő krónikákat: a járás­ból egyedül Dróvakeresztúr kül­dött be szerb-horvót nyelvű munkát. A következő év fel- szabadulási jubileuma, a párt- kongresszus eseményei, a taná­csi választások eseménydús év­könyveket ígérnek — e doku­mentumok, visszaemlékezések gyűjtésére kell figyelmet fordí­taniuk a helyi krónikaíróknak, nemcsak a szigetvári járásban, hanem a megye egész területén. G. O.

Next

/
Oldalképek
Tartalom