Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)
1979-11-11 / 309. szám
1979. NOVEMBtR I I. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. 5500 gyermek esett át a szűrővizsgálaton Pécsett egyet lépett a gyermekszemészet ■ Hogyan tovább — Baranyában? ■ Országos hálózat — mondják A gyermekszemészet kérdésével már többször foglalkozott lapunk; legutóbb közel egy esztendeje szerkesztőségi kerekasztal- beszélgetés alkalmával volt mód megállapítani: egészségügyünk egyik hiánycikkéről van szó. Nem megoldott a gyermekszemek gondozása. Azóta azonban némi előrelépés tapasztalható; a beszélgetéseknek volt foganatja. Ahogy mondani szoktuk, az ügy sínen van. Legalábbis Pécsett. Ausztriában 28 hónapos kortól... Kézenfekvő a kérdés: vajon c szemész szakmán belül miért indokolt külön foglalkozni a gyermekszemészettel, mint külön szakággal, miért e loikus szemében túlzottnak látszó spe- cializálódási tendencia? Az élet szüksége hozta magával, hogy az utóbbi évtizedekben egyre többet foglalkoznak világszerte kizárólag a szembeteg gyerekekkel. Ugyanis gyermekkorbon bizonyos szembetegségek meg. gyógyításának sokkalta nagyobb az esélye, mint később. Tompalátás esetén például a korai kezelés jelentősége abban áll, hogy ilyenkor az orvosi fellépés 8Q—90 százalékban teljes gyógyuláshoz — teljes két- szemes látás eléréséhez — vezet. Később — mondjuk oz iskoláskor kezdetén — a tompalátás már csak javítható, gyakorlatilag nem sokat tehetünk. Még később — semmit. Éppen e koroi kezelés eredményessége miatt vezették be Ausztriában — hogy egy követendő példát említsünk — a 28 hónapos korú gyermekek kötelező szemészeti szűrővizsgálatát az Osztrák Szemorvos Társaság javaslatára. A különböző szűrővizsgálatok bizonyítják, hogy a gyermekpopuláció 22-25 százaléka szorul szemészeti ellátásra. ElgonDebrecenben dolkoztató továbbá, hogy hazánkban — egy 1973-ból származó adat szerint — a különböző szakmára jelentkező fiatalok 30 százalékát kellett a választott szakmától eltanácsolni, más területre irányítani — kizárólag szemészeti jellegű ok miatt. Pécsett két rendelőben Megyénkben már jópár esztendeje felismerték — néhány, a témában érdekelt orvos és szervező —, hogy csak megfelelő szemészeti szűrőhálózat kialakításával, egy erre specializálódott gondozó intézet létrehozásával lehet csak előbbre lépni. Igen ám, de akkor nem csak technikai okok miatt esett gondolkodóba egészségügyünk: hiányoztak a képzett — megfelelően képzett — szemorvosok is. Ekkor jött a Pécsi Orvostudományi Egyetem szemklinikája, ahol a már több éve folyó szakorvosképzés mellett vállalták a gyermekszemorvosi képzést, amelynek nyilvánvaló eredménye: máris két gyermekszemorvosunk rendel Pécsett. így érhettük el. hoav a ooli- klinika gyermekszem-szakren. delésén ez idáig 5500 pécsi óvodáskorú gyermek szűrővizsgálatát végezték el, kiemelve a betegeket, megkezdve az azonnali gondozást-gyógyítást. Dr. Jászai Vera. a ooliklinika szolgálatvezető főorvosa szerint ez már nagy eredmény, s van arra remény, hogy Pécsett néhány éven belül megvalósuljon a nagy álom: a szűrővizsgálaton minden érintett korú gyermek átessen. Csak megjegyzéskép. pen — dr. Szabó Márta szemész-szakorvos szerint — a szak- rendelés indulása óta igen sokan éltek a lehetőséggel, s vitték gyermeküket a vizsgálószo. bába. S nemcsok Pécsről, hanem o város környékéről, a megye különböző településeiről is. Ugyancsak jó hír továbbá, hogy november elejétől immár két rendelőben két orvos végzi a ayermekszemek vizsgálatát. Ügy vélem, hogy egyöntetűen örömmel foqadhatjuk a pécsi lépéseket. (Csak zárójelben: a megye-város szemészeti ellátása feltehetően tovább javul mojd, hiszen jelen pillanatban 5 szemészorvost kéoemek a POTE-n, pécs—baranyai státusra.) Mindezen örömök mellett azonban nem szabad szem elől téveszteni, hogy Pécs csak a megye egyharmada, s o mohácsi, siklósi, vagy éppen má- qocsi qyerek vajmi kevés hasznát láthatja e^vplöre --•^klinika szakrendeléséből. Méa akkor sem, ha a szakrendelésen ar e városokból-közséqekből érkező gyerekeket is fogodják. Hiszen, éppen ami a leglényegesebb: a bölcsődés-óvodás korú ^ver^eke1- '■»űrőv'^snálnta e'kerüli őket. (Két sezmorvos Pécsről, a Munkácsy Mihály ut. cából, nem bírja erővel.) Országos gondról van szó Éppen ezért — a kezdeti lépések jelentőségét elismerve —. további intézkedésekre volna szükséq. Baranyábon is, a megye határain túl is, hiszen a gyermekszemészet tekintetében nemcsak Baranya érdekelt, hanem szinte valamennyi megyénk. S ismerve o helyzetet, nyuqodt lel'kiismereHel kiielent. hetjük: orszáqos aondról vn szó. Bizonyítja ezt az is, hogy tovasz. szal éppen Debrecenből — ahol jól szervezett városi gyer- mekszemgondozó intézet működik — tettek egy felhívást közzé a „hajdú-bihari szemészeti hónap" nyomán a jelenlévők. E felhívás legfontosabbnak látszó pontját érdemes újból szó szerint idézni: „Az Egészségügy/ Minisztérium vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy az egészségpolitikai koncepció keretében a gyermek-szemgon- dozá intézetek országos hálózatát hogyan lehetne mielőbb kiépíteni." Ezt kérjük mi is. Kozma Ferenc Egyenjogúság nappal és napnyugta után (2.) D élben ott álltak az asz- szonyok az épülőfélben levő ház árnyékában, a kiásandó gödör, a vasúti pálya, a nyers zúzalékkal beborított út, a kaszára váró búzatábla mellett, és vártáik, mikor teszi le az ember a kanalat. Gyors csomagolás, néhány szó után indultak haza, ellátták az állatot, kapáltak, vacsorát készítettek. Este a férfi, miihelyt csak tehette, magára húzta a takarót, mert hajnalban menni kellett. Az asszony még rendet tett a konyhában, megnézte a gyereket, aztán ő is lefeküdt. De reggel — mire a férfi fölkelt — már ott volt valami az asztalon. Valami, attól függően, kinek mire tellett. A családfő aztán — ho volt munkája — elment dolgozni, és csak este későn ért haza. Hajtani kellett, munka csak annak járt, aki hajtás volt. Aki nem birta, nem számíthatott a munkáltató jóindulatára. Mindezt egy apám-kora- beli férfitól hallom, aki éppen mostanában ment nyugdíjba. — Abban az időben még o férfi is örülhetett, ha munkát kapott és valahogyan el tudta tartani a családját — teszi hozzá. Sokat lehetne erről beszélni, de minek? Vaíó'ban, hiszen mindez már tanult történelem. A „történelem” azonban nagyvonalú. Átplántálja belénk a korszakok, korszakváltozások lényegét, a kisemberi, egyéni tragédiákról, nyomorúságokról azonban máshonnan szerezzük meg a minket érdeklő információkat. A történelem különben is az emberrel foglalkozik, az emberek alkotta osztályokkal, azok mozgásával, harcaival. Pedig az ember: nő és férfi. — A nő azókban a harmincöt-negyven évvel ezelőtti időkben arra kellett nekünk, hogy ellásson bennünket, hogy nevelje a gyerekeket, tisztán tartsa a házat, lakást. Ezt ő is elfogadta, ez volt a sorsa, az élete — mondja idős beszélgetőpartnerem. Ugyanakkor persze szerettük is egymást, kitartottunk egymás mellett... Jobban, mint a mostaniak. Mi, ha megtehettük volna, sem küldtük volna el dolgozni az asszonyt. Ki végzi el akkor az otthoni munkát? Meg aztán: az számított embernek, aki el tudta tartani a családját. —• A jobb körökben, az urak világában másra használták a nőt. Dísz volt, és persze anya. De csak szült, a gyerékekkel már mások foglalkoztak. — Egyenjogúság? Ezt a szót talán csők a szervezett munkások és a felvilágosult értelmiségiek ismerték. Történelem és jelen? Mi volt ékkor meg akkor, és mi van mo? Hogy kerülnek ezek a dolgok egymás mellé itt és most? Hiszen már több, mint harminc éve megváltozott itt minden... vethetné a szememre bárki. így van. Csakhogy az a „minden", ami megváltozott, mégsem minden. A fejekben még nem zajlott le az, ami a történelemben. Legalábbis nem mindegyikben. Csodálkozva, de kénytelenkelletlen megértve hallgattam egy másik idősödő, nehéz fizikai munkát végző embertől: — Az én családomban én keresem meg a pénzt. Háromszor annyim van, mint a feleségemnek. Ezért legalább háromszor annyit is kell dolgoznom. Csak nem azt akarja mondani, hogy ezért még azt sem várhatom el, hogy az asszony kimossa az ingemet, meg a gatyámat? — Na és a gyerekek nevelése, a házkörüli állatok, meg az itthoni rengeteg munka, amit az asszony a napi nyolc órán túl elvégez? —próbálkoztam vitatkozni. Nem ment. A válasz lehengerelt. Próbálja meg az osszony megfogni a szerszámnyele: ós csak napi két órát lehúzni abból, amit ő csinál. Erre képtelen volna — láttam be. Aztán elgondolkod. tam. Ebben a családban, ez már csak így lesz, amíg a világ a világ. Azaz: talán addig, amíg a gyerékek fel nem nőnek ... Akkor két lehetőség adódik. Vagy ugyanazt viszik tovább ők is, amit otthon láttak, megszoktak, vagy másként próbálnak élni. Sajnos, oz anyjuk a készhez szoktatta őket. Ha a lánynak szakadt volt a blúza, megvárta, amíg az anyja megvarrta. Ha a szoknyáját föl kellett hajtani, azt is az anyja csinálta. Elvárta, hogy a nála éppen aktuális fiúnax az onyja készítsen szendvicseket és az apja szaladjon a kocsmába borért... A másik gyeréknek, a fiúnak, ha kedve szoty- tyant szombaton „szórakozni menni", ott volt a szekrényben a vasait ing a tiszta trikó. Néha azért még egyszer kivasaltatta oz ingét vagy c nadrágját az anyjával. Ami pedig a legextrább márkájú farmert illeti, annak bizony lenni kellett, ha a fene fenét eszik is. Hiszen mi lenne akkor a világból, ha a szomszéd gyereknek volna, az övéknek pedig nem ... E gyenjogúság? Van? Nincs? Van. A történelem meghozta. De mi, hacsak lehet, magánüggyé tesz- szük. Már így neveljük a gyerekeinket is. Ebben a ki- szolgáltságban adagoljuk be nekik azt a követelődző hajlamot, aminek alapján a majdani házasságban is mindent a másiktól vár- • nak. Attól, oki „kevesebbet keres”, ciki alárendelt, aki az „otthonért felelős". Azaz az asszonytól, a nőtől. Aki többnyire ugyancsak nincs hozzászokva a családi élet önellátásához. Akinek mindez természetesen teher lesz. Nyűg, amit le akar rázni magáról. Amibe — miközben elfutnak az évek —■ ki- pihenhetetlenül belefárad. Rossz ruhát visel otthon. Nem ad magára. És ha a családi életbe belecsap a villám, ott áll egymagában o maga teljes egyenjogúságával és azon töpreng, hogy mihez kezdjen ezek után. Bebesi Károly NEM KIZÁRÓLAG FÉRFIMUNKA A vasúti forgalmista Csak a pontosság kedvéért: rendelkező forgalmi szolgálat- tevő. Ez a hivatalos elnevezése annak a munkakörnek, amelyben Ecker Magdolna dolgozik Pécsbónyarendező állomáson. A rendelkező azt jelenti, hogy bentről, az íróasztal mellől irányítja a személy- és teherforgalmat, a tolatást, a mozdonycserét, a kocsirendezést. Valamikor külső forgalmistaként kezdett, de ezt a beosztását is megelőzte két kisebb állomáson való munkája, a tisztképző iskola, illetve a vasútforgalmí szakközépiskola elvégzése. A nagymányoki születésű fiatal lány családjában ő az első és az egyetlen, aki a vasúthoz szegődött. Az általá- nos iskolai osztályfőnöke ajánlotta neki, hogy sima gimnázium helyett próbálja meg a dombóvári vasútforgaími szak- középiskolát, ahol négy év után érettségi bizonyítványt és szakmát is kap. Az iskola abban az évben indult, s bizony nem tolongtak a lányok. Az iskola után Mázaszászvárra került, ahol háromhónapos gyakorlati időt és a szakvizsgát követően forgalmista lett. Úgy érezte többre képes, nagyobb feladatra vágyott, jelentkezett a tisztképző iskolába. Jó eredménnyel végzett és egy nagyobb állomásra, Hi- das-Bonyihádra osztották be forgalmistának. Szeretett volna Pécsre jönni. Teljesítették a kérését, Pécsbányarendezőre helyezték. Kezdetben külső forgalmistaként dolgozott, két év óta pedig rendelkező forgalmista. Aznap, amikor találkoztunk, délután 16 óra 20 percre ment dolgozni. Mint mondta a váltásokat a közlekedési lehetőségekhez igazították, mivel Pécsbányarendezőn sok a bejáró vasúti dolgozó. Tizenkét órányi szolgálat után egy napja szabad. Ez a tizenkét óra folyamatos munkát, pillanatnyi kihagyás nélküli figyelmet, gyors döntéskészséget, pontosságot követel. Egy-egy munkanapján átlag 40—50 vonatot irányít rendeltetési helyére. Külön feladata a szénpályaudvar üres kocsikkal való kiszolgálása. Azt mondja nincs két egyforma munkanapja. Egy műszakban 20-25-en dolgoznak együtt Ecker Magdolna irányításával. Fegyelmezett, összekovácsolódott brigád. Nem is lehet más, hiszen emberek életét, milliós anyagi értékeket veszélyeztetne a lazaságuk, pontatlanságuk. Mesélte, hogy eddigi munkája során egyetlen egyszer, de előfordult, hogy elfelejtett kimenni váltásra. Jóval előbb bent volt ugyan a szolgálati helyén, de nem. figyelt eléggé az t időre. Azonnal megkapta az írásbeli figyelmeztetőt. Ecker Magdolna 25 éves. ötezerkétszáz forintot keres havonta, Ebbői fizeti a pécsi albérletét és minden hónapban ezer forintot küld özvegy édesanyjának. Legközelebbi terve, hogy elvégezze a Marxista—• Leninista Esti Egyetemet. Ecker Magdolna forgalmi szolgálattevő a pécsbányai rendezőn — Szokolai felv. —
