Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-07 / 306. szám

1979. november 7., szerda Dunántúli napló 7 Munka Érdemrend arany fokozat Munka Érdemrend ezüst fokozat Munka Érdemrend ezüst fokozat Hetesi Lajos 'Hetesi Lajos éppen a nyug­díjba menetel előtti szabad­napokat éli; a felmondási idő december 31-én jár le, akkor kapja kézbe a munkakönyvét a Bányászati Aknamélyítő Vál­lalat munkaügyi osztályán. Tizenhat éve párttitkár, előt­te is, szinte egész életében végzett valamiféle mozgalmi munkát. A felszabadulás után kapcsolódott az ifjúsági moz­galomba, bejárta Komlót a város hőskorszakában. Hogy mi vitte oda? — Én mindig ott voltam, ahol valamit tenni kellett, ten­ni lehetett. Vitt az örök nyug-, talanság. — Hogy milyen idők voltak azok? A trösztnél - a szénbá­nyáknál — ha jól emlékszem, 312 brigád volt akkoriban, s 56 ifjúsági brigád. De az ifjú­ságiak hozták a többletterme­lés 80 százalékát... Igen, az egyik legszebb dolog az ellen- forradalom után az ifjúság szervezése, a KISZ-ek létreho­zása volt. Micsoda erő rejlik a fiatal­ságban. Ezt akkor és ott, a si- kondai ifjúsági tábor építése­kor érezte és értette meg. Nem több mint 36(!) óro alatt fel­építették a központi épületet, bevezették a táborba a vizet, a villanyt. .. Hetesi Lajos pécsi, még in­kább meszesi. Bányászcsalád­ból származik. Ha hirtelen vé­gignéz a családfán, az ősök is mind bányászok voltak. Ap­ja, anyja öt gyereket nevelt fel, két lányt és három fiút. — Nekem 39 és fél évem van, s korengedménnyel me­gyek nyugdíjba. ötvennégy éves leszek. Nem küldtek, ma­gam megyek nyugdíjba. Visz az egészségi állapotom. A kérdés kézenfekvőnek lát­szik. A mozgalomban dolgozni, 16 évig párttitkóri feladatokat ellátni, megannyi ügyes-bajos emberi gonddal foglalkozni könnyű, avagy nehéz? Gyorsan válaszol: — Nem nehéz, nem. Soha nem ismertem olyan feladatot, amit ne lehetne megoldani. Viszi az embert a szíve, a lel­kesedés. S ha az ember va­lamit szívvel csinál, akkor nincs gond. S főleg, ha fiatal az ember, fiatal tud maradni. Nem az évek határozzák meg a kort. Láttam már 18 éves vénembert is. Míg a felesége behozza o kávét, az unoka felmászik a szomszéd karosszékbe. Két és fél esztendős. A papa ránéz, Tünde szeme mosolyog. — Látja — mondja Hetesi Lajos mintegy magyarázatkép­pen -, az élet nem áll meg. Mindig van valami tennivaló, talál az ember munkát. Mikor megyünk kifelé, bú- csúzkodunk, akkor veszem ész­re, hogy az ajtó mellett o polcon, egy fából faragott bá­nyász-szobor. A talpazatán: Glück auf! Szerencse fel! K. F. Varga Sándor írógép mellől kel fel, éppen kopogtatott rajta valami hiva­talos iratot. — Hivatalnok lett belőlem, meg kell tanulni gépelni is... — magyarázza a helyzetet Var­go Sándor nyugdíjas tsz-he- gesztő, a siklósnagyfalusi ta­nácsi kirendeltség vezetője, az egyházasharaszti tanácsi kör­zet megyei tanácstagja. 1919 óta él itt a faluban, 1950. augusztus 20-án lett tanácstag és termelőszövetkezeti tag, 1960-ban vették fel a párttag­jai sorába. Ma is aktív ta­nácstag, a tsz-től azonban öt esztendeje rokkantságival nyug­díjba ment. Most 66 éves és ebből bizony most már a har­mincadik a tanácsoké. így beszél erről a három évtized­ről : — Itt a faluban választottak meg tanácstagnak, 1958-ban lettem megyei tanácstag. Gon­dolom, felfigyeltek addigi ta­nácstagi munkámra, a Haza­fias Népfrontban végzett te­vékenységemre, meg, hogy a járási értekezleteken is igye­keztem mindig fellépni a köz érdekében. — Mindig sokan jöttek hoz­zám gondjaikkal, bajaikkal, s ha lehetett, segítettem nekik. Egyszer például egy jogtalan lakóház-államosítási ügyben egészen Dobi István titkársá­gáig kellett elmennem, de el is intéződött az ügy. Persze a megyei tanácstagi körzetén is igyekszik segíteni. Annak idején — sok éve már ennek — nagy szükségét éreztük egy állatorvos letelepítésének. De a tanácsnak nem volt pénze egy ház megvételére. Akkor addig jártam a megyét, amíg kaptunk 80 ezer forintot és azóta van Egyházasharasztiban állatorvos. Aztán az alsószent- mártoni napközi... Sok agye­rek ebben a faluban, a szülők legtöbbje a tsz-ben dolgozik. A tanács elkezdte a napközi építését, de az árváltozások miatt túllépte a keretet. 400 ezer forint kellett még. A me­gye nagyon megvizsgálta, mi­előtt megadta volna, de most már látjuk: érdemes volt. Még egy dologban szerettem volna segíteni, de ez már nem ment és egy kicsit fáj is, hogy de­cemberben, amikor be kell számolnom eddig végzett mun­kámról a közös községi tanács előtt, nem mondhatom azt, hogy ebből valami is lesz. Két tantermes bővítés kellett volna az egyházasharaszti iskolában, hogy a mostani négy helyett egy helyen tanulhassanak a gyerekek. — A megyei tanácsban előbb az ipari bizottságban tevé­kenykedtem, aztán beválasztot­tak a jogi és igazgatáspoliti­kai bizottságba, A magam­fajtának nem könnyű bizottság ez; alaposan meg 'kell fontol­ni mindent, hiszen jogászokkal dolgozunk együtt. De jó bizott­ság ez, úgy tudom a megyei tanács egyik legtevékenyebb bizottsága. H. I. Bánfai József Tíz éve dolgozik a Hazafias Népfront Baranya megyei Bi­zottsága elnökségénél főelőadói munkakörben. Ezt a titulust nem túlságosan kedveli, jobban sze­reti a politikai munkatárs meg­jelölést. Munkaterülete a mű­velődéspolitika, a népművelés. Korábbi munkahelyén, a me­gyei tanács oktatási és műve­lődési osztályán eltöltött 18 év­ből 13-ban szintén a művelő­déspolitikával, népműveléssel foglalkozott. Néhány hete töltötte be 55. életévét. 1924-ben született So- mogyon, az egykori Pécs kör­nyéki községben, melynek la­kói annak idején fele-fele arányban parasztok és bányá­szok voltak. A község már köz­igazgatásilag Pécshez tartozik, s negyedszázada úgy egybenőtt Vasassal, hogy a nevét is el­vesztette. Bánfai József számá­ra azonban Vasas I. mindig is csak Somogy marad, noha 30 éve, hogy elkerült onnan. Parasztgyerek volt, a falu­ban talán a legszegényebb, így a bányászok is maguk közé valónak érezték, A könyvek, a tudás iránti vonzódás mára fel­nőttkor küszöbén meghatározó volt életében. Katona volt, ami­kor 1946-ban belépett a párt­ba. Szerette volna elvégezni a jogi egyetem esti tagozatát, be is fizette a tandíjat, de végű! is nem tudta elkezdeni sem: a csalód néhány holdnyi föld­jét kellett megművelni. A tanulásra három évvel ké­sőbb került sor, mikor a komlói nagyüzemi pártiskolára küldték. A tanulóból csakhamar előadó lett a villányi majd a pécsi pártiskolón. Pártpropagandista, aki elsősorban a pedagógusok ideológiai továbbképzésében dolgozott, miközben levelező tagozaton tanult a budapesti Lenin Intézetben. ... Munkájáról szívesebben beszél, mint életéről, ám itt sem a látványos eredményeket említi. A közművelődés terüle­tén az olvasómozgalomban, a különböző intézmények tevé­kenységének összefogását tekin­ti a népfrontmozgalom elsőd­leges feladatának. Ezekkel o té­mákkal már a megyei tonócsan eltöltött éveiben is foglalkozott: így érthető, hogy tíz év utón is a népfrontmozgalomban meg­ismert új közművelődési tevé­kenység, a honismereti mozga­lom a legizgalmasabb számá­ra. Erről szólva még egy kis szerény dicsekvést is megenged magának: Baranya honismere­ti mozgalma már hosszú idő óta az elsők között van az or­szágban, s nemegyszer kösm- tendó példaként, állítják a töb­bi megye népfrontmozgolma elé. Ám sietve hozzáfűzi: „ftt is lehetne még az eredménye­ken javítani.” Azt hiszem, ez életem mot­tója. D. L Munka Érdemrend bronz fokozat Kiváló Pártmunkáért emlékplakett Munka Érdemrend bronz fokozat Horváth Lajos Traktorosbetegség nem kí­nozza, kiegyensúlyozott életet él, legjobb korában, ereje tel­jében levő férfi. Horváth La­jos, a dobszai tsz traktorosa negyvennégy éves, alapító tag­ja a szövetkezetnek, ötvenki­lencben elsők között lépett be az akkor még molványi tsz- be. Egész életében úgyszólván összenőtt a traktorral, már öt­venkilenc előtt gépállomáson dolgozott. Pöfögő Hofferek nyergében kezdte, most MTZ-vel dolgo­zik. ötéves, jól karbantartott traktor, az idén még nem is volt vele javítóban. A dobszai tsz-elnöktől tudom, Horváth Lajos a legkényesebb munkát, a műtrágyaszórást végzi — igen szakszerűen és igényesen. Szeptemberben 326 liter üzem­anyagot takarított meg 1304 forint értékben, a megtakarítás tíz százalékát egyébként év végén visszajuttatja a tsz. Horváth Lajos naponta Mol- ványból jár be dolgozni, este viszi haza a traktort, ha netán tűz ütne 'ki a községben, ő vontatná a fecskendőt. így nincs is váltótársa. Mégsem magányos. Szocialista brigád­vezető, aki mindennap talál­kozik a brigádtagokkal és köz­vetít a brigád és a vezetőség között. Ő maga több szakmá­val is rendelkezik: növényvédő gépész szakmunkás, hivatásos gépkocsivezető. És közéleti em­ber: tanácstag, önkéntes tűz­oltó, hamarosan önkéntes rendőr, emellett — bár nem párttag —, részt vesz a párt­oktatáson. Nyitott, széles látó­körű ember. Molványban ötven csalód él, a házak 90 százaléka új. Közel van Szigetvár, innen senki sem akar költözni, Hor­váth Lajos háromszobás, für­dőszobás, felújított családiház­ban él feleségével és felesége szüleivel, közös háztartásban. Nagy háztájit tartanak, két fe­jőstehén, évente két hízóbika, disznók és megszámlálhatatlan baromfi, sőt még negyven család méh is. A családi föld­terület három hold, takar­mányra nincs gond. A boltból úgyszólván csak a kenyeret kell venni. így nem csoda, gyógyszerész asszisztens lányá­nak négyszázötvenezerért vett háromszobás lakást Szigetvá- rott, és ugyanezt kapja, no meg kocsit Pécsett tanuló fia, aki rhost a mezőtúri gépészeti főiskolára készül. Azért nem minden a pénz, a gyűjtés. Szeret autózni, volt már országjáráson, Győrben, Kecskeméten, s Mezőtúron, melyre azért volt kiváncsi, mert ott katonáskodott. Aztán a tsz elvitte nyaralni Lengyel- országba, s járt családostul Jugoszláviában. Vagyis Horváth Lajos igényesen igyekszik élni, amilyen igényesen dolgozik. M. Z. Drágán Istvánná Ránézésre el nem tudnám képzelni róla, hogy három lányt nevelt fel - nem akármilyen kö­rülmények között —, s hogy négy unokája csimpaszkodik rá zsí­ros kenyérért, ötvenhárom éves, Mohácson a Temaforgnál a fo- nolraktórban göngyölegelőké­szítő. Egyéb elfoglaltságai már hosszabb felsorolást igényel­nek: a városi párt-vb tagja, vállalatánál a pártvezetőség tagja, a munkaügyi döntőbi­zottság tagjo, egyik szocialista brigád vezetője. Mindezt úgy, hogy férje kíméletre szorul, tö­rődést igényel. Igaz, a lányok már felnőttek, ki-ki a maga családjával él. Ha azt kérde­zem Drágán Istvánnétól, hogy melyik volt élete legnehezebb szakasza, okkor őzt az időt em­líti, amikor - 1956—1960 között — a férjét a szívével műtötték, gondoskodni kellett a három lá­nyáról, három műszakban dol­gozott és emellett iskolába járt. Battonyán született, 1945- ben már tagja lett a párt­nak, ebben azonban semmi véletlen sincsen: — Szüleim gazdasági cselé­dek voltak. Sokan voltunk test­vérek, ismertük, mi az a sze­génység. Magától értetődő volt, hogy az új rend hívei lettünk, s nemcsak én, hanem a szüleim és a férjem is a kommunista párt togja lett. Most Mohácson laknak, ket­ten a férjével, a Felszabadulás lakótelepen. — 1973 óta tagja a városi párt-végrehajtóbizottságnak. Hogy érzi magát o nem egy­szer nehéz döntések meghoza­taláért felelős testületben? — Nekem nincsen magas is­kolai végzettségem. Amikor a vb tagjo lettem, ez természete­sen az eszembe jutott. De az idők folyamán kiderült: ebben a testületben mindenki egyfor­ma, o szavának azonos súlya van. Ez azonban csők az egyik oldal. Munkásasszony vagyok, úgy érzem, ha gazdasági kér­désekről, a munkásosztály hely­zetéről van szó, ,,első kézből" közvetítek véleményt. Erre pe­dig o testületben is szükség van, és a véleményemet elfo­gadják. Napjai munkával telnek. Túl a háztartás gondjain, állan­dóan lépést kell tartania jele­nünk történelmével. Ezért — mondja —, ha hazaért, első a sajtó. Azután készülnie kell a különböző testületi ülésekre. — Én soha sem ismertem a lehetetlent, ha dolgozni kellett. Éjszaka? Hát akkor éjszaka! ÉTetem egyik legkellemesebb szakasza az volt, omikor idejöt­tem dolgozni a Temaforghoz, pedig nem volt könnyű a mun­kám .. . Nem tudok munka nél. kül meglenni. Még van néhány évem a nyugdíjig — 1981-ig —, de már most azon töröm a fe­jem, fiol keressek magamnok állást. Még ha csak egy négy­órást is ... M. A. Kon rád Tamás Először a gépműhelyben ke­resem arra gondolva, hogy a szemerkélő eső miatt leálltak a betakarítással. Munkatársa a major bejáratáig kísér és mu­tatja: ha tovább megyünk száz méterrel, az első földúton tér­jünk le jobbra és a tábla vé­gén megtaláljuk Konrád Ta­mást . . — Ez az eső még nem zavar bennünket a kukoricabetaka­rítással — mondja, miközben meginvitál a John Deere veze­tőállásába. — Idén augusztus közepén kezdtük a munkát, a hibridapák vágásával. Egy-két nap és ezzel az utolsó táblá­val is végzünk Károlymajor szomszédságában. Jó termést hozott az idei esztendő kuko­ricából: eléri a száz mázsát hektáronként. A fajtakísérletek folytatásával, megfelelő műtrá­gyázással és a jó minőségű ta­lajelőkészítéssel tovább növel­hetők a hozamok.' Ebben lá­tom a tartalékot, a termésnö­velés lehetőségét. Hallgatom a kimért beszé­dű, középkorú kombájnost, s közben arra gondolok: hiszen ő eredetileg géplakatos és mégis olyan szakértelemmel szól a teendőkről, mintha gazdász lenne. Bár most már akár an­nak is vallhatja magát. A nyá­ri és őszi időszakban társaival — akik ugyancsak gépszerelők — a betakarításban segédke­zik. Huszonöt éve dolgozik a me­zőgazdaságban és mindvégig a bóFyi nagyüzem adott számára kenyeret. Éveken át Sárokról járt be Károlymőjorba, míg Kis­lippón, az újsoron fel nem épí­tette saját házát. — Az utóbbi években nagyot fordult a világ. Emlékszem, kö­zel húsz éve, mikor fölszaba­dultam, egy istállóból átalakí­tott gépszínben dolgoztunk. Három éve pedig korszerű mű­helybe költözhettünk. A, régi pusztajelleg is egyre inkább megszűnik. Sorra bontják a voft cselédlakósokat és talán nem kell sok idő ahhoz, hogy a még meglévő harmincöt is eltűnjön: bár az idősebbek nehezen moz­dulnak. Konrád Tamás nem csupán saját dolgaival törődik. Ha kell, a brigádnak segít előadók szervezésében, emellett jelen­tős társadalmi elfoglaltságot je­lent számára az alapszervr párt- titkári teendők ellátása, tagja a kombinát pártbizottságának és a járási párt-végrehajtóbi- z'ottságnak is. Némelykor mind­ez fárasztónak tűnik: de azt vallja, a dolgokat komplexen kell vizsgálni, így kerül össz­hangba a helyi feladatok vég­rehajtása a központi célokkol. S. Gy.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom