Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-04 / 303. szám

1979. NOVEMBER 4. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. Távbeszéljünk - röviden! Bővítik a távhívó hálózatot Egyenjogúság nappal és napnyugta után (1.) Napjainkban új telefonok fel­szerelése, a meglévő hálózat bővítése, korszerűsítése országos ügy. Az eldugott kis falvak, a száz főnéi nagyobb lélekszámú települések bekötése az orszá­gos távközlési hálózatba, — a posta egyik legfontosabb fel­adata. A telefonellátás helyzetéről, a tervekről, a gondokról a Pos­ta-vezérigazgatóságon elmon­dották, hogy a távhívó rendszer kiépítésével, a Crossbar közpon­tok üzembe helyezésével már 158 helyiségből hívhatják az előfi­zetők közvetlen tárcsázással az ország más vidékein lévő előfi­zetőket anélkül, hogy emberi beavatkozásra szükség lenne a kapcsoláshoz. S hogy a távhí­vást az elmúlt években milyen mértékben szélesítették ki, erre egyetlen adat is elegendő: az összes előfizetők — számuk ta­valy 534 ezer volt — 80 száza­léka már távtárcsázással hív­hatja egymást. Földrajzilag tá­voleső megyékben élő embere­ket köt össze percek alatt a te­lefon. A városokban általában éj­jel-nappali távbeszélő szolgála. tot teljesítenek a központokban. Sok helyen még ún. manuális, tehát kézikapcsolású központok működnek, és csak kezelői kap­csolják a kért számot. Jelenleg még 194 ilyen központ működik az országban, s az ide bekap­csolt előfizetők száma 47 ezer. A legnagyobb gondot az a 2219 legrégibb típusú „tekerős" —1 induktoros központ jelenti, me. lyek a kisebb falvakban vannak felszerelve. Ezek a készülékek általában délután 16 órától másnap reggelig némák marad­nak, mert a kis falvakban a postahivatalban nincs éjszakai szolgálat. Kevés vigaszt jelent az ott lakóknak, hogy így sin­csenek teljesen elvágva a kül­világtól, mert minden község­ből egy vagy több, a 100 lé- lekszámnál nagyobb települé­sekről 1—1 állomás a helyi pos­tahivatal zárvatartása után át. kapcsolható a legközelebbi éj­jel-nappal szolgálatot teljesítő központhoz. Ez természetesen csak szükségmegoldást jelent, de legalább ezen a készüléken lehet az adott településről or­vost, mentőt hívni vagy a tűz­oltókat, a rendőrséget értesí­teni. Különösen a fővárosban, de egyes megyeszékhelyeken is fo­kozza a posta gondjait az el­avult közmű és kábelhálózat. A csatornákat általában a múlt század végén építették, a víz­nyomócsöveket pedig 50—70 évvel ezelőtt fektették e föld­Sopron zeg-zugos utcáin ba­rangolva hirtelen egy tér ugrik a szemünk elé, a sorkon kis bo­rozó silbakol szemben oz Óvó­nőképző Intézet ablakaival. Az ódon, hatalmas falakon szinte furcsának hatnak a kis oblakok, amelyek csak lentről tűnnek ki­csinek, hiszen ha egy 18—19 esztendős lány kényelmesen ül­dögél a párkányon, az az ab­lak nem is lehet olyan kicsi. A tűztorony előtt jövünk el, néhány idős pár sétál kézen­fogva, németül beszélik meg, hogy mi lesz az aznopi ebéd, és mi történt a szomszédban. Olykor magyarra fordítják a szót, és alkalmaznak egy-egy német kifejezést is. Sopronban és környékén sok a német anyanyelvű ember. Őrzik nyel­vi emlékeiket, hagyományaikat, kultúrájukat, vegyítve a magyar hagyományokkal, kultúrával, élettel. A nagymamák szeret­nék, ha unokáik az óvodában csiszolnák tovább az otthon hallott német beszédet, termé­A pécsi Crossbar-központ be. Akkoriban az úttesten sze­kerek cammogtak, most sok ton­nás kamionok dübörögnek. Az anyag kifárad, a régi útteste­ket sem erre a terhelésre mé­retezték, ez okozza a csőtöré­seket, kábelbeázásokat. Tehát még eső sem kell ahhoz, hogy néhány ezer telefon napokra el. hallgasson ... Az igazi veszélyt azonban mégsem ez jelenti, ha­nem a gázbetörés. A gázcsövek is elavultak, a száraz földgáz pedig egyre jobban kikezdi a csövek eresztékeit és a földben szivárog, terjed. Elárasztja az úttest alatt a postai kábelakná. kát. Mielőtt egy kábel kijaví­tásához hozzáfognának, előbb egy műszert kell leereszteni a postásoknak s meggyőződniök arról, hogy az aknát nem ön- tötte-e el a gáz ... A közmű és kábelhálózat átfogó rekonstruk­ciója milliórdokba kerül, egy­szerre megoldhatatlan feladat. A postát ostromolják a tele­fonigénylők. A központok bő­vülésével a hálózat fejlesztésé, vei minden évben új előfizetők ezrei kapnak telefont. A múlt évben 25 270 állomást kapdsol­szetesen a magyar nyelv isme­retében. A Soproni Óvónőképző Inté­zet most két évtizede kezdte meg új képzési formával műkö­dését. Az ország majdnem egy- harmada — szinte az egész Du­nántúl — számára nevel óvó­nőket. A német nemzetiségi képzés egyik régen elismert nagytudású ismerője, Bauer Tiborné Sopronban dolgozik, a képzőben. Vele együtt szintén elismert pedagógusok - Lagler Erzsébet és Bencze Bernadett — vesznek részt a német nem­zetiségi. képzésben. Bauer Tibornéval arról be­szélgettünk, hogy milyen a két megye, Baranya és Győr-Sop- ron kapcsolata. Az első évesek kéthetes gyakorlatra minden év. ben Pécsre mennek, a diákok elméletből és gyakorlatból egyaránt sókat tanulnak ott. El­látogatnak a Pécshez közeli német nemzetiségi falvakba, megnézik a jól működő óvodá­kat. Természetesen a kapcsolat azért is kiváló, mert a képző­tök be, ebből 15230jat vidé­ken. Az összes telefon több mint a fele üzemek, intézmények al­központjaira csatlakozó mellék, állomás. Ezeken napközben a kapacitásukat többszörösen meghaladó forgalmat bonyolí­tanak le. Ekkora terhelést csak nagyon nehezen viselnek el a központok berendezései, az elő­fizető pedig vonalra vár és dü. höng ... Ebben az évben bekapcsol­ják az országos távhívó rend­szerbe Tatabányát és Salgótar­jánt. Ezeken a helyeken a je­lenleginél háromszor nagyobb kapacitású központok állnak majd rendelkezésre. Ugyancsak bekapcsolják még Szekszárdot és Paksot is ebbe a hálózatba. A jövő évben üzembe helyezik az új győri és mosonmagyaróvá. ri központot, amely az egész megyében javítja majd a távbe­szélő forgalmat. Komárom me­gyében például több központ­hoz szerelnek távhívó áramkö­röket, melyekkel nem közvetle­nül az előfizető, hanem a pos­tai kezelő tud bekapcsolódni az ország távhívó hálózatába, így az előfizetőnek a megren­ben felvettek több mint fele er­ről a környékről kerül Sopronba. Idén például a hét sikeresen felvételiző többsége Baranya megyei volt. Bauer Tiborné, az Oktatási Minisztérium megbízásából, négy éve készítette él o német nemzetiségi óvónőképzés tan­tervét, melyhez segítséget nyúj­tott a Pécsi Tanárképző Főis­kolán működő német tanszék vezetője, dr. Szende Béla főis­kolai docens. Az ottani, pécsi oktatók sokszor elmennek Sop­ronba órát tartani, és ilyenkor ellenőrzik is — mint felügyeleti szerv — az intézetben folyó né­met nemzetiségi oktatást. A diákok nemcsak a pedagó­gusoktól tanulják a nyelvet, hanem gyakorlatra is mennek Haliéba, a Német Demokrati­kus Köztársaságba. Nyolc hétig végeznek fonetikai tanulmányo­kat, megismerkednek a germa- nizmusokkal, az óvodapedagó­giai szaknyelvet és a kéziköny­veket tanulmányozzák. delt hívást az eddiginél sokkal gyorsabban kapcsolják majd. Jövőre két megyeszékhely kerül még be a távhívó hálózatba: Kecskemét és Békéscsaba. Van azonban még mindig 2300 olyan község, ahonnan es- te nem lehet telefonálni. Eze­ket fokozatosan — több közsé. get összevontan — egy köz­pontba kapcsolják majd, és ez­zel megoldódik a cikk elején említett gond is. A távhívás kiterjesztése azt is megköveteli, hogy az ország bármely részén minden előfize­tő kapcsolási számát és lakcí­mét képes legyen megadni a tudakozó. Az óriási mennyiségű adatot napra készen mikrofilmen tárolják majd, és pillanatok alatt pontos felvilágosítással szolgálnak az érdeklődőknek. Végül mégis jó hírrel szolgál a posta azoknak, akik telefon­ra várnak: a jövő évben 52 572 új állomást szerelnek fel, 30 252 állomást a fővárosban és 22 320 állomást vidéken. Az idén hét elsőéves és hat másodéves tanul a nemzetiségi évfolyamon. Rezsnyák Istvánhé, az intézet fiatol igazgatónője elismeréssel emlegeti a Bara­nya megyeiek segítőkészségét, hiszen többek közt az is a kö­zös erőfeszítésnek köszönhető, hogy a Sopronban végzett óvó­nők végzettségüknek megfele­lően el tudnak helyezkedni. Csak egy példa: tavaly előtt egy. általán nem hirdettek meg nem­zetiségi óvodában helyet. A diákok csak személyes kapcso­lataik révén próbáltak meg ál­lást találni. Akkor ez figyelmez­tető jel volt, Gyüdi Sándorné, Baranya megye óvodoi felügye­lője és a megye más szakem­berei is a soproni képzővel ösz- szefogva próbáltak segíteni. En­nek eredménye, hogy tavaly a nyolc végzett óvónő közül ötöt el tudtak helyezni, idén pedig minden új diplomás szakkép­zettségének megfelelő helyen dolgozik. A hét óvónő közül öt Baranya megyében kapott ál­lást. A nemzetiségi óvónőjelöltek ugyanazt tanulják, mint a töb­biek, csak náluk az orosz nyelv mellett a német is nagyon fon. tos, sőt annak az oktatás-ne­velés módszertanát is tonulniuk kell. Tehát többletmunkát vé­geznek, de hivatásszeretetből mennek erre a pályára, így so­ha nem érzik soknak, amit csi­nálnak. Bódi Ágnes Erősen szurkolok egy fiatal- asszonynak. Kétgyermekes anya, aki most fejezi be az egyetemet, levelező tagoza­ton. Néhány éve „gyesen” van, ezalatt tette meg a nagy utat. Sok munkával, lemon­dással járt a tanulás a kis­gyerekek mellett, vizsgaidő- szakokban általában az éj­szakák felét fel kellett áldoz­nia. Talán sikerül neki az utolsó akadály vétele, az ál­lamvizsga is. Szerencsére nincs egyedül. Csoporttársai közül számo­sán a „gyes” időszakát hasz­nálták fel á tanulásra. Érett­ségiznek, főiskolát, egyetemet végeznek. Kétszeres energiá­val munkálkodnak a jövőn, készülnek a holnapra. A ma­guk és a gyermekük jövőjé­re. Ez persze óriási erőkifejtést igényel, nem is sikerül min­denkinek. Kevesen jutnak el az elhatározásig, még keve­sebben tudják megvalósítani azt. Van, akit már a „gyes” első két éve is fojtogat, sze­retne minél előbb dolgozni, hiányzik neki a munkatársak, barátok, ismerősök társasá­ga. Kritikus évek ezek — hal­lani férjektől, feleségektől egyaránt. Nem ritkán ilyenkor romlanak meg az egyébként jónak tartott házasságok. A teherpróba napvilágra hozza a házastársi kapcsolatok gyenge pontjait, más esetben persze meg is erősítheti a két ember között meglazult szá­lakat. Az a másik fiatalasszony, akit már „vesztesként” ismer­tem meg, az iménti ellenpél­dája is lehetne. Nem tudom, milyen volt, amikor a bará­tom beleszeretett. Mire ké­szült? Mit forgatott a fejé­ben? Állítólag tanulni akart, szeretett volna még valami­lyen képesítést szerezni az érettségi mellé. Aztán jött a házasság, jöttek a gyere­kek ... Az értelmiségi férj a munkájára hivatkozva el-el- maradozott estelente. Amíg nem volt gyerek, az asszony is vele lehetett. Aztán? En­nek is vége szakadt. Mikor egyik este náluk jártam, dur­va szavak szabdalták szét a gyerekzsivajban néha beálló csöndet. Ereznem kellett: még a megértés szándéka is kive­szett a kis lakás falai közül. Ez volt a „szerelemből szüle­tett” gyermekek nevelésének első hároméves mérlege a kívülálló számára. Az asszony — huszonegynéhány éves lé­tére — öregasszonyos mozdu­lattal tárta szét a karját: — Ez van ... A férfinak aztán „támadt valakije”. Megbeszélték, le­zárták az ügyet. A következő kapcsolat viszont „apává tet­te". Annak rendje-módja sze­rint elköltözött hazulról és beadta a válókeresetet. Próbált volna a nő elmen­ni... I Neki maradnia kellett, hiszen a kisgyerekei mellől eddig sem mozdulhatott el. Ezután még inkább hozzájuk van kötve, hiszen ő a felelős értük jelenükért és a jö­vőjükért. Egyenjogúság? Mást je­lent ez a szó nappal és este, másképp cseng ebben és másképp abban a családban. Másként fest a papíron és másként a gyakorlatban, az emberek, a családok minden­napos gyakorlatában. Ha például egyik este át­mennék D.-ékhez, mit lát­nék? D.-ék ugyancsak értel­miségi családnak számítanak és ténylegesen értelmiségiek is. Ha ma mondanák, már nem hinném el, milyen büsz­ke volt annakidején D. a fe­leségére, a menyasszonyára. Egy korábbi rossz házasság után egyébként is óvatos az ember... D. azt mondta: ez a nő okos is, művelt is, hiszen pedagógus, ugyanakkor a fe­hérneműjén kívül van még egy s más a családjuk birto­kában . .. Ideális házasság lesz. Aztán jöttek a gyerekek, jött a „gyes" négy hosszú éve. A családi munkameg­osztás úgy véglegesült, hogy az apa — amíg türelme volt hozzá — „sétáltatott”, és persze végezte a maga mun­káját, az anya pedig — reg­gel hattól este kilencig — „babázott”, dolgozott a gye­rekekre. Az ilyen kép kívülről mindig idillikus (kívülről az egész gyermeknevelés idilli­kus!)... A családi villámhá­rítóba azonban egyre gyak­rabban bele-belecsapott a villám. D. kevesellni kezdte azt az időt, amit olvasásra fordíthat, rossznak nyilvánította az ott­honi körülményeket: — Itthon csak lígek-lógok, nem tudok csinálni semmit... Az asz- szony pedig azt mondta: kezd torkig lenni a pelenka­hegyekkel, a vasalnivalóval, fojtogatja az otthoni pers­pektíva lezártsága, kikészíti a mindennapos monoton ro­bot ... Ha átmennék hozzájuk, el­nézést kellene kérnem tőlük a zavarásért, pedig többször is hívtak már. Elnézést kelle­ne kérnem, hogy idejüket ra­bolom . .. A férfi, azaz D. már a fele­ségével való megismerkedése előtt kandidátusi dolgozatter­vet forgatott a fejében. Hány éve is ennek? öt? Hat? Még talán időben van. Ha eze­ken az estéken ki tudja vere­kedni magának azt a néhány órát, ami naponta minimáli­san kell az irodalom tanul­mányozásához, talán tető alá viheti a dolgot. Attól tartok, azonban, hogy ez csak úgy volna lehetséges, ha az asz- szony estelente tehermentesí­tené, biztosítaná körülötte a nyugalmat, az elszigeteltsé­get. Mert az elmélyült mun­kához — az ilyen jellegűhöz — az kell. Félek: már nem lesz abból a dolgozatból semmi. Ha igen, milyen áron. Válás, durva sértegetések, megaláztatások árán? így ta­lán mégsem... Ha átmen­nék hozzájuk, mindezt el tud­nák takarni előlem, hiszen művelt emberek. Adnak arra, hogy a „magánügyüket" a „kívülálló is annak lássa. Ha néha becsúszna mégis egy ingerült kifejezés, rossz szó, hibás mozdulat kettejük vi­selkedésébe, ha csak egy arasznyi rés támadna vala­hol, ahol belepillanthatnék zaklatott problémáik valódi világába, talán széttárnák a karjukat és azt mondanák: — ez van . .. Mindketten fá­radtak. Bebesi Károly Bermann István Sopron és Pécs kézfogása Nemzetiségi óvónők Kéthetes gyakorlatok Baranya megyében

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom