Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-29 / 327. szám

4 Dunántúlt napló 1979. november 29., csütörtök Lvov-Kertváros déli része tály vezetője lesz. Azt mondja, eddigi munkássá­ga során különösen ügyelt ar­ra, hogy a tudományos mun­kával együttjáró nyilvánvaló specializálódással párhuzamo­san megőrizzen magában egy bizonyos értelmű nyitottságot is, mert ma enélkül nem lehet továbbfejlődni. Pécshez köti munkája, csoládja. Két gyer­meke van és rengeteg elkép­zelése az előtte álló tudomá­nyos feladatokkal, az élettel kapcsolatban. • Dr. Németh Árpád adjunk­tus, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Kórbonctani Intézeté­nek kutatója ugyancsak egé­szen fiatal emberként került Pécsre, miután a hatvanas évek elején elvégezte az egye­temet. 1966-ban tanársegéd lett Kelényi docens munkacso­portjában. Azóta dr. Kelényi professzor vette át az intézet vezetését, dr. Németh Árpád pediq moga mögött tudhategy tiszteletet parancsoló tudomá­nyos pályaívet. Kezdetben a vérsejtek közül egy speciális fehér vérsejttel foglalkoztak, aminek a funkciójáról akkori­ban elég keveset tudtak még. Németh doktor 1971-72-ben kezdett bekapcsolódni a dr. Romhányi professzor áltol ki­dolgozott speciális szerkezet­elemző módszerek (polarizációs mikroszkópos módszerek) alkal­mazásának vizsgálatába, amit az újszülöttkori tüdőelváltozá. sok felderítésére alkalmaztak. Az újszülöttek közül a koraszü­löttek jelentős része tüdejük differenciálatlansága miatt nem tud spontán lélegezni, ez pedig tragédiához vezet. Pon­tosan meg kellett ismerni a betegséget ónnak érdekében, hogy az ilyen beteg gyermekek száma csökkenjen. Ma már az eredmények összefoglaló fázi­sánál tartanak. Dr. Németh Ár­pád nemrég elkészült kandidá­tusi értekezésében ezeket az eredményeket foglaljo össze. Olyan eredményekről van szó, amelyeket most már a gyakor­latban lehet és kell alkalmazni. Az eredményekre, omikről persze igen szerényen beszél, akkor még nem gondolt, ami­kor úgy döntött, hogy Pécsett marad. Akkor csak egy vágy vezette, hogy a POTE Kórbonc­tani Intézetében dolgozhas­son . .. Más alternatívát el sem tudott volna képzelni. A jelen­legi jó közérzethez feltétlenül kellett ez o város, kellett az egyetem, ahol 12—14 órát dol­gozik naponta, mert hobbijá­nak tekinti ezt a munkát. Meg­kérdeztem tőle, sikeres ember­nek tartja-e magát? Igen, mondta De, ha ez siker, akkor eqváltolán nem tekinthető ol­csó sikernek. • Az olcsó siker szerintem sem komoly embernek való, A ko­moly embereknek való, komoly munkalehetőséget, sikert kínáló városról sokakkal beszélgettem még. Pécs a környező megyék­nek, a környező megyék vala­mit akaró, ombiciózus emberei­nek olyan volt és olyan ma is, mint az országnak Budapest. Pécs nemcsak az első magyor egyetem városa, hanem a hol-, nap városa is. Egy országrészt lát el általános iskolai tanárok- kol, közgazdászokkal, jogászok­kal, orvosakkal, építőipari üzemmérnökökkel. Pécsett mű­ködik a Magyar Képzőművé­szek Szövetsége Dél-dunántúli Területi Szervezete és külön csoportja van itt a Magvar írók Szövetségének. Pécs színházá­nak ö1- társulata orszáqos ér­deklődés reflektorfényében lép színpadra estelente a Pécsi Balett pedig világhírű. Ma már ritkán éneklik a fia­talok hogy „holnapra megfor­gatjuk oz egész világot", pe­dig énekelhetnék, mert a haj­dani ambíció e szép dalának ma is jó oz akusztikája. Bebesi Károly A történelem tanúja a pécsi minaret remtettek belőle, helyette. Se- regestől érkeztek a falvakból, a szomszédos megyékből a mun­kások, az értelmiségiek, áz újat, szebbet akarók, hogy itt az ipar és a kultúra eme régi köz­pontjában találjanak végre magukra, váltsák végre valóra vágyaikat. Az álmok ilyen jellegű való­ra váltása persze nem maradt egyszeri. Több nemzedék kö­vette egymást, hogy érvényt szerezzen a nagy, egyetemes összefüggéseken belül a társa, dolmi haladás, a fejlődés tör­vényeinek és hogy ugyanakkor a régi jelszó lehetségességét, iqazán is ismételten bizonyítsa^ itt és innen valóban „meg le­het forgatni az egész világot". Ma és talán holnap is. Hány tíz- és százezer évesek lehetnek ezek a kis kagylók, csigák, kövületek, nem tudom. Hány milliomodszor tűnik el és búvik meg a Nap a Jakab- hegy mögött? Legalább annyi­szor elnézném még... Ha le­hetne egy állandó ablakom, egy láthatatlan nézőpontom itt a Havihegyen a mészkósziklák. a szétszórt tavaszi keserűman- dula-virágszirmok és a hallga­tagon gubbasztó bokrok között. Itt igazán mélyenlátó, gondol­kodó lénynek érezheti magát az ember. Innen igazi ajándék­kal küldhetjük el a távolról ér­kezett vendéget. Mert elég, ha csak azt mondjuk neki: nézd! Innen nemcsak egy városra, egy országrészre tárul kilátás, itt az ember őzt érzi, hogy a Föld lakója, hoqy célja és ér­telme van az életének, amely nagy, egyetemes összefüggé­sekbe ágyazódik. Ezek az összefüggések nyil­vánulnak meg az oprócska mészkövületekben és ezek vil­lantak föl a néhány évtizeddel ezelőtti éjszakák Dráva menti torkolattüzeiben — új társadal­mi rendet, új világot görgetve maguk előtt kétezer éves vá­rosunk falói felé. Aztán az egyik reggelen, pontosabban 1944. december 6-ón megjelent egy rendelet, Pécs város katonai parancsno­kának I. sz. rendelete, amellyel kezdetét vette ez az új rend, új világ ... Erről beszélgetek dr. Fodor István kandidátussal, a Magyar Tudományos Akadémia Dunán­túli Tudományos Intézetének főmunkatársával, aki 1962-ben került ide Pécsre Szegedről, mint fiatal, bölcsészkart vég­zett történelem—földrajz szokos tanár. 1966-ban már tudomá­nyos kutatómunkát végez, ter­mészeti földrajzzal, éghajlat­tannal foglalkozik. Mint segéd­munkatárs boldogan kapcsoló­dik be az intézet munkájába és már az első lépések idején nagy perspektívát lát maga előtt. 1969-ben megírja doktori értekezését a barlangklimatoló­giáról. 1976-bon a doktori disz- szertációban foglaltakat maga. sobb szinten feldolgozva, euró­pai kitekintéssel kiegészítve megírja és megvédi kandidá­tusi értekezését és ezzel pár­huzamosan folytaja a hetvenes évek elején megkezdett kör­nyezetvédelmi kutatásait. Rö­videsen az MTA Pécsi Akadé­miai Bizottsága környezetvé­delmi és urbanisztikai szakbi­zottságának a titkára, a Du­nántúli Tudományos Intézet főmunkatársa, a földrajzi osz­Megkezdődött a küzdelem a fizikai és a szellemi munka frontjain, fölparázslottak ' a munkásmozgalom tüzei és nem. sokára már egy nemzedék in­dult a „fényes szellőkkel” nem­csak énekelve, honem jnély meggyőződéssel vallva, vállal­va a korszakalkotó feladatot: „holnapra megforgatjuk oz egész világot. ..” Megforgatták-e? Igen. Át­alakították, átgyúrták, újat te­„Holnapra megforgatjuk az egész világot...”

Next

/
Oldalképek
Tartalom