Dunántúli Napló, 1979. november (36. évfolyam, 300-328. szám)

1979-11-12 / 310. szám

Az európai ifjúság konzultatív tanácskozása

Az európai ifjúság széles körű együttműködésének politikai elveit és e kapcsolatok fejlesztését szolgáló dokumentum egyhangú elfogadásával vasár, nap befejezte munkáját az európai ifjúsági és diákszervezetek Keszthelyen megtartott, háromnapos konzultatív találkozója.

A résztvevő közel 60 nemzet, közi regionális és nemzeti ifjúsági szervezet 140 küldötte jó légkörű, a meglevő nézetkülönbségeket sem leplező, de kézzel fogható eredményekre törekvő — esetenként a késő éjszakába nyúló — viták utón fogadta el a közös törekvéseket tartalmazó okmányt.

A jelenlegi nemzetközi politikai helyzet talaján a korábbi két- és több oldalú ifjúsóqi tanácskozások gyümölcseként, e mostani magyarországi megbeszélésen olyan pozitív eredményekre jutottak, amelyek lehetővé teszik az összeurópai ifjúsági együttműködés magasabb szintre emelését.

Elhatározták, hogy a jelen időszak egyik legfontosabb feladata az Európában állomá- soztatott fegyverrendszerek

csökkentése — az enyhülés katonai területre való kiterjesztése — érdekében 1980-ban Európa-szerte akciónopot szerveznek az „ifjúság a leszerelésért" jelszó jegyében. További lényeges eredmény, hogy jövőre Helsinkiben világifjúsági leszerelési konferenciát hívnak össze, amelynek célja a közvélemény mozgósítása, a pozitív nemzetközi politikai folyamatok támogatására.

A KISZ és a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa által rendezett sikeres keszthelyi találkozó széles körű és nyílt vitái az eltérő érdekek mellett is megvalósítható, hasznos együttműködés jó példáját szolgáltatta. Az elért eredmények alapján minden remény megvan arra, hogy jövőre létrejön a közös érdekeket, az enyhülési folyamatot, a leszerelést, a népek közötti jobb megértést és bizalmat hatékonyan szolgáló összeurópai ifjúsági együttműködés szervezett formája. Valamennyi részvevő fontos jelentőséget tulajdonított annak, hogy erről az eredményről tájékoztassák Európa kormányait, az 1980-as madridi találkozón.

Amerika-ellenes tüntetések Iránban

Reza Pahlavi elfogadja Egyiptom ajánlatát

Egy hete tartják megszállva iráni diákok az USA teherání nagykövetségét Képünkön: az amerikai csillagos-sávos lobogót égető diákok változatlanul a New-Yorkban tartózkodó sah kiadatását követelik.

Abol Hosszan Báni Szadr megbízott iráni külügyminiszter szombaton felhívást intézett az USA közvéleményéhez, kérve, hogy támogassa az ott-tartóz- kodó, megbuktatott soh kiadatását. A felhívás hangsúlyozza: összhangban lenne az emberi jogokkal, ha Reza Pa'hla- vi iráni bíróság előtt felelhetne az iráni nép ellen elkövetett „szörnyűséges bűneiért".

Reza Pahlavi elfogadta az egyiptomi elnöknek azt az ajánlatát, hogy Egyiptomba utazzék. Asraf Ghorfoal, Egyiptom washingtoni nagykövete szombaton kijelentette: Reza Pahlavi személyesen közölte vele, hogy kész Egyiptomba utazni, mihelyt „állapota ezt lehetővé teszi".

Mint ismeretes, Anvar Szádat, egyiptomi elnök a hét végén elhangzott nyilatkozatában személy szerint gyalázta az iráni forradalom vezetőit, s eközben felajánlotta: személyi repülőgépét küldi New Yorkba, hogy a megbuktatott sah azon utazzék Kairóba.

Báni Szadr kijelentette: Irán élismeri a diplomáciai testületek sérthetetlenségének elvét, de nem engedheti meg azt, hogy egy nagykövetség az „ország kormányzásának központja" lehessen.

Az iráni külügyminiszter, a

korábbi találgatásokkal ellentétben, nyomatékosan elutasította az olajfegyvemek a volt uralkodó kiadatása érdekében való bevetését, mondván, hogy az „nem megfelelő eszköz". Két francia rádióadó riporterének kérdésére a külügyminiszter elmondotta, hogy nem tervezik az Egyesült Államokkal fenntartott diplomáciai kapcsolatok megszakítását.

Teheránban, az amérikai nagykövetség épülete előtt, közben tovább folytatódtak az amerikaeflenes tüntetések. Vasárnap a nagykövetség előtt tüntetőkhöz csatlakozott az iráni légierő 200, egyenruhát visdlő tisztje is. — A japán Kyodo hírügynökség jelentése szerint a tisztek nyilatkozatot olvastak fel, amelyben követelték az Egyesült Államokkal való diplomáciai kapcsolatok megszakítását, az összes külföldi tanácsadó hazaküldését, és a nemzetközi tőke iráni tevékenységének beszüntetését.

Rámában, a Szent Péter téren, őrizetbe vettek mintegy 70 iráni diákot, akik közvetlenül a pápa beszéde előtt ameri- kaellenes plakátokat és Kho- meini-arcképeket mutatott fel, és a pápa beszéde alatt tüntetni akart. A rendőrségi kihallgatást követően a diákok többségét szabadon engedték.

A palesztin tiltakozások mellett egyre komolyabb belpolitikai feszültséget is okoz Izraelben a megszállt területeken létrehozott települések ügye. Képünkön : vasárnap Elazar közelében, a településpolitika miatt csaptak össze jobb—baloldali csoportok.

■ - — * -----------------------------------♦ LUANDA: Az Angoloi Népi Köztársaságban vasárnap ünnepelték a függetlenség kikiáltásának negyedik évfordulóját. A fővárosban, Luandában, színpompás felvonulást tartottak,' és a tömeggyűlésen ünnepi beszédet mondott Jósé Eduardo dos Santos, a nyugat, ofrikoi ország elnöke.

A Pravda az atomriadóról

MOSZKVA

— Az Egyesült Államokban szombaton elrendelt atomriadóhoz hasonló erődemonstrációk rendkívül veszélyesek — írja a vasárnapi Pravda kommentátora, Sz. Filatov. Az írás szerzője különösen veszélyesnek ítéli, hogy az Egyesült Államok vezetőit nem értesítették időben az incidensről, s hogy a történtekről Carter elnököt és Brown hadügyminisztert csak a vakriadó lefújása után értesítették. „Az Egyesült Államok vezetőinek fel kell mérniük, hogy mihez vezethetnek a hasonló tévedések" — állapítja meg Filatov.

+ ATHÉN: Erős földrengést észleltek vasárnap reggel Görögország északnyugati részén. A Richter-skála szerinti 5.1 erősségű rengés csupán anyagi károkat okozott, epicentruma Athéntől 320 kilométerre volt. A térségben négy nap alatt több rengés volt, a legerősebbik következtében egy ember életét vesztette, többek megse. besültek.

* WASHINGTON: A washingtoni Fehér Ház szombaton bejelentette: az iráni ex- sah kiadatását követelő petíció, amelyet állítólag a teherá- ni amerikai nagykövetségen fogva tartott túszok közül 33 írt alá, „minden bizonnyal kényszerből tett nyilatkozatok”, mint ilyenek, „nem érvényesek, s az ilyen dokumentumok semmilyen hatással sem lesznek az Egyesült Államok magatartására. Számukra nem is léteznek . .

* TORONTO: Ki siklott egy clajat és vegyszereket szállító vonat Toronto egyik elővárosá. ban vasárnap. A vonat több kocsija felrobbant. Áldozatokról eddig nem érkezett jelentés. A hatalmas tűz közeléből sikerült elvontatni az épségben maradt vagonokat, de a környékről több mint 8000 lakost evakuálni kellett. Meg nem erősített hírek szerint a vonat különlegesen mérgező vegyszert — klórgázt — is szállított, amely súlyos környezetszennyezést okozhat.

* CAGLIARI: Hét, kolerában megbetegedett személyt szállítottak kórházba a legutóbbi napokban Szardínián. Dél- Olaszországban is több koleragyanús esetet észleltek. Az olasz egészségügyi hatóságok szerint a megbetegedéseket o Cagliari környéki szennyezett vizekben fogott halak és kagylók okozták.

+ NEW YORK: A Daily World, az Egyesült Államok Kommunista Pártjának lapja, élesen bírálja az amerikai kormánynak azt a tervét, hogy mintegy hatszáz új, nukleáris robbanófejjel ellátott, középhatótávolságú rakétát akar elhelyezni Nyugat-Európában. A lap rámutat, hogy ez a terv az európai katonai egyensúly megbontásával, a hidegháború éveihez való visszatéréssel fenyeget.

— villamostelep- kezelőt,

— felvonószerelőt,

— tetőfedőt, és termelőüzemeibe

— női segédmunkást

JELENTKEZÉS A VÁLLALAT MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN PÉCS,'BOLGÁR NÉPHADSEREG ÚTJA 52.

Lesiklás sítalpakon a „világ tetejéről”

„Mint egy kődarab, zuhanok lefelé”

Három Ívig kéjiült Juhira Miura, Japán hegyi sifutá arra, hogy I«siklik a „világ tetejéről", a MM méter magas Mount Everestről. Hajmeresztő vállalkozása sikerrel járt. Erről tudásit a moszkvai „Nyigyelja" című hetilap legutóbbi száma, Mhasználva Miura beszámolóját

„A szél az Everesten ma meglehetősen kedvező. Csak néha kell a lökéseinek ellenállnom. A síléceim pereme éles, mint a borotvapenge. A botok vége hegyes kopjára hasonlít.

Köztem és a parányivá zsugorodott narancsszínű sátracska között négy ezer méter a távolság. Ebben a sátorban működik az ellenőrző központ. Jeges lejtő választ el bennünket, esése 45 fok.

Számításaim szerint a start után hat másodperccel, óránként több mint 170 kilométeres sebességet érek el. Ha hét má. sodperc múlva nem nyílik ki az ejtőernyőm, nemcsak a hegyi lesiklás világrekordjának fuccs, de az életemnek is.

Az expedíció vezetősége már néhány hónappal korábban előre látta, hogy ebben a pillanatban gondolatban eltérek a legfontosabbtól, a céltól. Ezért most pontos és szigorú utasítások érkeznek a sisakomba szerelt rádióvevő-készülékből. Lentről, az ellenőrző központból jól látnak engem.

A sisakom pilótasisak, el van látva különböző védőberendezésekkel, De a legfontosabb feladata, hogy a fejem ép és sértetlen maradjon.

Világos felhők gomolyognak. Szerencsés napot fogtunk ki. Nem sokkal múlt egy óra. Ebben az időben rendszerint sűrű felhők szokták elborítani a lejtőt, most azonban egy sötét foltot sem látni az égen.

Sokáig gyakoroltam, hogyan kell bánni a felszerelésekkel kesztyűben. De ma biztos akarok lenni abban, hogy minden kifogástalanul jó, és csupasz kézzel dolgozom. Fél óra múlva az ujjaim olyanok, mint a fadarabok. Kisebb fogyás.

Kameránknak mínusz tíz fok mellett kell felvételeket készíteni. Felmondja a szolgálatot. Az operatőr a kabátja alatt melengeti .. .”

— 1964-ben kezdődött Cir- viniben. Ez az észak olasz hegyi üdülőhely arról nevezetes, hogy itt rendezik azokat a hagyományos lesíkló versenyeket, melyeken a gyorsaság új rekordjának a beállítása a cél. Miura 1964- ben több mint 171 kilométeres sebességet ért el, de ezzel csak a hatodik lett. Háromszor zuhant. „Az olasz riporter mindannyiszor azt kiáltotta: Miura még él! Ez önbizalmat adott nekem!” — emlékezik Miura.

„Egyáltalán nem vagyok szu- perman. És a gyorsaság megszállottja sem. Idegesít, ha gyalog megyek az utcán, és az autók túl gyorsan és túl közel hajtanak el mellettem.

Lentről, az ellenőrző központból közük, hogy a déli szél óránkénti sebessége 20 kilométer, s felfelé emelkedik. A hang a fejhallgatóban erős, tiszta. Az időjárásjelentés és a széljelzés kapóra jön. De a start előtti utolsó pillanatokban önállóan kell döntenem.

Ezt a jeges falat még nem próbálták megmászni alpinisták. Rendkívül veszéyles, de én éppen itt akarok lesíklani. Most, hogy oly közel van, a jeges fal mesésen szép. A jégből sziklák meredeznek elő, a szél porhavat kavar fel. A körültekintő szemle nem önt belém túl nagy bátorságot, azonban nem is félek. Startoltam már jónéhány hegyről, köztük nem egy halálos veszélyeket rejtegetett. Megtanultam, hogyan kell ilyenkor az embernek túltenni magát a kellemetlen érzéseken.

— „Vajon le tudnárh-e győzni ezt a csúcsot?” Juhiro Miura ezt a kérdést először Tokio belvárosában, barátja lakásán tette fel magának. Barátja egy dokumentumfilmet készített Nepálról. A nepáli utazási iroda tokiói ki- rendeltségének vezetője, aki a filmet rendelte, rögtön támogatta az ötletet. „Igen, ez óriási dolog lenne! A jövő év februárjában utazzanak Katmanduba — ott minden segítséget megkapnak a terv vég reha jtásához.”

Azonban a pénzt nem volt könnyű előteremteni. Hogy megszerezzék a szükséges összeget, az expedíció felkészítésére, társaságot alapítottak. A vállalkozást elsősorban újságok és jelentős dokumentumfilm-stúdiók támogatták, de segítette néhány kitűnő japán alpinista is.

„Betöltöttem a 37. életévemet, mikor rászántam magam erre a vakmerő kalandra. Már nem tudtam olyan könnyedén bánni a testemmel, mint húsz, vagy harminc' éves koromban. Akkor még semmi nem okozott kellemetlenséget és nyugtalanságot. Mostanában kezdtem érezni a koromat.”

Miura trenírozni kezdett. Megváltoztatta az étrendjét. A felesége csak gyümölcsöket tett az asztalra. Húst és rizst egyáltalán nem evett. Két hét alatt tíz kilót fogyott. Aztán még többet...

Majd a felkészülés következett. Tábor a Himalájában, hegymászások. Egy lavinaomlás nyolc kisegítőt maga alá temetett. A tragédia emléke nyomasztó volt.

„Vajon a .legrosszabb velem is megtörténhet? Most nincs időm erre gondolni. Elszántam magam, kész vagyok mindenre.

Start! A szél az arcomba vág. Ahogy gyorsul a futásom, úgy lesz erősebb. Már olyan tömör, mint valami fal. Még egy pillanat, s az ejtőernyő kinyílik. A talpam alatt jég. Hasadékok, mélyedések, bennük kövek. A síléceim élesek, mint két szamuráj-kard, a botjaim teljesen használhatatlanok, mert a jég acélkemény.

Nem tudok megállni. Fékezni a rohanást? Reménytelen. Az ejtőernyő hevederéhez nyúlok, de a szél hátulról fúj, egyenesen az ernyőre, s deformálja. Ide-oda sodródom, mint egy játékbaba.

Rádöbbenek: az ejtőernyő is teljesen használhatatlan! El innen, de gyorsan! A léceim hirtelen recsegő, üvegesen áttetsző jégre futnak. Most már a legkisebb esélyem sincs arra, hogy egy oldallejtőre csapódjak, ahol fékezhetném a rohanást.

Teljesen elvesztettem az uralmam a mozdulataim felett Olyan vagyok, mint egy kő, mely a jeges falon zuhan lefelé. A lécek leszakadtak a lá- bomról. Semmi lehetőségem, hogy akár kísérletet tegyek a fékezésre. Még tíz másodperc — s a gleccser pereméről lezuhanok a sötétkéken tátongó mélységbe ...

Élek, és eszméletemnél vagyok! Arccal lefelé fekszem, elnyúlva a jeges köveken. Tőlem néhány méterre gigantikus ha- sadék ... Meqrázom a fejem, a sisakom néhányszor a jégnek koppon, így győződöm meg, hogy élek. Az öröm szétárad a testemben. A botokkal megpróbálok a jégbe kapaszkodni. A rádiókészülékből máris hallom a kiáltást: „Ne mozogj, Juhiro, az istenért, meg ne mozdulj!” Az egyik segítőtársam hangja ez. Hamarosan megpillantom három barátomat, és a két kisegítőt. Utat vágnak hozzám a jégmezőn keresztül .. .

A többi már kevésbé érdekes. Ezzel befejeződött életem nagy kalandja.”

(Fordította: K. S.)