Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)
1979-10-07 / 275. szám
DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 979. OKTÓBER 7. Lumpenség, bicska, A pécsváradi utcasor ököl, pofonok Ki a lumpen? Az iszákos, a rendszeres munkát nem szívesen vállaló, a társadalom perifériáján élő, a többnyire züllött életmódú, iskolázatlan, primitív ember. Az értelmező szótár meghatározásai teljességükben mégsem képesek visszaadni a lumpenség valamennyi árnyalatát. Ok a bírósági tudósítások, rendőrségi hírek többségének főszereplői. * Milyennek ismerte meg a lumpeneket a több mint két évtizedes büntetőbírói múlttal rendelkező dr. Bertha Pál megyei bírósági tanácselnök? — Az erőszakos bűncselekmények, így a könnyű és súlyos testi sértés, vagy az emberölés, a garázdaság, a hivatalos személy elleni erőszak, valamint a vagyon elleni bűncselekmények — mégha ezek többnyire „csak" kisebb lopások — elkövetőinek majd egyötödét ők adják. — Honnan kerülnek ki? — Három fő területről. Először a csonka családok, a lump szülők, aztán az alkoholizált családok gyerekei, végül a „defektes”, az értelmi fogyatékos gyerekek jelentették és jelentik eztán is a biztos, folyamatos utánpótlásukat. Egyre többen vannak . .. — Öröklött „átok" sújtja őket? — Nem. Közvetlenül egyikük sem hajlamos a bűnöző életmódra, sokkal inkább a családi és egyéb körülmények miatt indulnak el a lejtőn. Néha igaz a mondás, hogy a láp is terem virágot, mert sokan ki tudnak törni a környezetükből. Viszont a többség erre képtelen. — Miért? — Mert magányos . .. ezért galerikba tömörül, vagy profi bűnöző uszályába kerül. A magány és az alkohol viszi rá őket a nemi bűncselekményekre is. Magányosak, tehát társra vágynak. Ha a kiszemelt hölgy nem viszonozza a közeledésüket, akkor erőszakkal vagy bármi áron célt akarnak érni az imádott- nál, netán bárki másnál. A másik visszahúzó az alkohol. .. Mely oldja a gátlásokat és szabadjára engedi, illetve szítja agresszivitásukat. Ilyenkor gyakran csak a késelés, ökölharc, pofonok vezetik le a hirtelen indulatokat. Érdekes, hogy amíg az úgynevezett „intellektuális”, tehát a profi, vagy .„menő" bűnöző tervszerűen és tudatosan cselekszik, addig a lumpent ösztönei hajtják: a létfenntartásért, a betevő italért lop, vagy értelmi színvonalából adódóan torol meg mindent. Jellemző Okarat- gyengeségükre, hogy a profik közé sodródott lumpen az első határozottabb szóra azonnal beköp mindent. — A kés, a bicska hétköznapi eszközük? — Az. Éppúgy maguknál tartják, mint más a pénztárcát, vagy az igazolványt. Ez aztán erőt, biztonságot ad. mert bármikor megvédhetik magukat. De fenyeget is: „Leszúrlak! Be- lédmártom, ha tovább pofázol!” Nála a kés, életvitelével szinte provokálja a helyzetet, melyben egyszercsak előkapja. Tanulságos eset volt: a kocsma előtt a feleség dulakodott egy férfival, a kitántorgó férj ezt meglátva, se szó, se beszéd, az idegen férfi hátába vágta a kését. „Azt hittem, meg akarja ölni a feleségemet” — motyogta a tárgyaláson. — A tárgyalást követi az ítélet és a szabadságvesztés. — Az ítélkezőt főleg a késeléssel végződő tömegverekedések hozzák a legnehezebb helyzetbe, mert nem könnyű megállapítani, hogy ki kezdte, hogyan, mivel és miért? Aztán ki volt a „csak” pszichikai bűnsegéd, aki bár aktívan nem vett részt a csetepatéban, de jelenlétével fenyegetően hatott az „ellenfélre". Ezek a kérdések, legtöbbször csak az előidézett tragédiák biztosak. A tárgyaláson vagy mindent beismernek — közben talán át se érzik, hogy valójában mit is tettek —, vagy elismerik, hogy szúrtak, de másra kenik a kezdeményező felelősséget. Néha úgy tűnik, hogy az ítélet számukra „ajándék”, mert a fogházban, börtönben, a szigorított börtönben, vagy a többszörös visszaesők a letöltött büntetést követő szigorított őrizet alatt biztonságban vannak. Az átlagembernél lényegesen jobb a börtönelviselő képességük, talán a rendszeres étkezés és biztos fekhely miatt. — Szabadulásuk után mihez kezdenek? — Az esetek nagy részében hiába a jó szó, a segítség, előbb-utóbb ott folytatják, ahol abbahagyták. Már benne van a vérükben. Keresik az alkalmat, az alkalom már keresi őket. Indulatukat egymáson, sokszor válogatás nélkül ártatlan embereken vezetik le. Ezért különösen veszélyesek. * A lumpen-tábor olyan, minta jéghegy. Csak a kisebbik része van a felszínen, a többi is bármikor felbukkanhat. Társadalmunk vallja a nevelhetőséget velük szemben is. De ha nem jár sikerrel? Az alkoholisták közül sokan megtértek már a kényszerelvonó kúrán, intézeti kezelés során, vagy Nagyfán. A dologház-intézményt réges régen eltöröltük . . . Jó lenne valami bölcs, igazságos megoldást találni, valamennyiünk érdekében. Murányi László Nagyobb településeink vonzó törekvése: városias arculatot kialakítani. Ez általában a többszintes építkezéssel egyenlő, hiszen építési telkekben sehol sem bővelkednek és mind több az olyan család is, amelyik nem kíván családi házat építeni. A megoldás tehát többnyire kézenfekvő, a megvalósítás azonban nem mindig egyértelmű. A JELENLÉVŐ FEJLŐDÉS Legfiatalabb baranyai városunk, Siklós még nagyközség korábcn „behívta" a panelt, ez az építési módszer uralja azt az új lakóterületet, amely c járásivárosi pártbizottság székháza körül formálódik évek óta. Ez az „egyik” Siklós, a modern arculatú, ami közel van a „másikhoz” és mégsem zavarja azt, s tisztes távolban van a vártól ahhoz, hogy annak műemléki környezetét befolyásolja. Sásd új nagyközség-központot hozott létre kockaházaival — szabadon nyúlhatott ehhez (és nyúlhatott volna bármi egyéb megoldáshoz) a nagyközség, a jobbára falusias jellegű településen az új építkezések sokat lendítettek előre. Szentlőrincről sokszor leírtuk: legdinamikusabban fejlődő településeink egyike. így igaz. A nagyközség új utcáit járva az aszfaltozott utak és járdák, az új házsorok győznek meg a fejlődés jelenlétéről. E két utóbbi példánál időzve nem árt arra emlékeztetni: a helyi vezetők bátran válthatták valóra elgondolásaikat, hiszen e települések jelenénél csak a jövőjük gazdagabb, amivel viszont egyúttal arra is utalunk, hogy múltjuknak nincs olyan figyelemreméltó öröksége, amire különös gondot kellene fordítani. TISZTELET A MÚLT IRÁNT Van azonban Baranyában hely — szerencsére több is —, ahol a múltat nem lehet figyelmen kívül hagyni, s ahol a múlt és a jelen együttéléséből születhet a jövő. Ilyen hely Pécs- várad is, amely csaknem egyidős a magyar államisággal. I. István király öröksége e vidék, a pécsváradi vár és az itt volt kolostor az ő akaratából jött létre. A vár történelmünkben többször is játszott valamilyen szerepet, s romjai ma is uralják a nagyközséget. A pécsváradi főutcán, a Kossuth Lajos utcán járva tekintetünk akaratlanul is a várra irányul — a kapcsolat nagyon is élő és meghatározó. E vár tövében nem olyan egyszerű újat alkotni, mint másutt. Itt számolni kell a vár jelenlétével, mert nem lehet a megszépítő messzeségben fejlődni, itt a holnapot a múlt iránti tisztelettel kell formálni. Úgy érezzük, a Kossuth Lajos utcai beépítés nem ennek a jegyében történt. Az ellentét túlságosan is zajos ahhoz, hogy az egymás mellett élést szolgálja. Az új beépítés 1974-ben kezdődött, most készül el az ötödik ház és ezzel együtt már 60 új lakás lesz itt. A házak kétemeletesek, csak a legújabb három. Erdélyi Zoltán Ybl-díjas építész, aki a vár jól sikerült ellenpontjaként felfogható iskolát tervezte, így vélekedett: „Meglepett, hogy olyan nagy tömegű épületek kerültek a nagyközség központjába. Ezek a hagyományos pécsváradi léptékből nagyon kilógnak. Szerintem sokkal érzékenyebben kellene egy ilyen helyen a rehabilitációt csinálni . . .” MILYEN FOLYTATÁST? Mert rehabilitációról van szó. Pécsvárad központjában elavult épületek voltak — vannak —, ezek pótlására gondolt a nagyközségi tanács a 70-es évek elején, amikor új beépítési terv készítésével bízta meg a PTV-t'. A terv 1973-ban készült el, s a Bem utca—Dózsa György utca közti belsőség megnyitásával mintegy 170 lakást magában foglaló sorházegyüttes építését kínálta, kilépve a Kossuth Lajos utcai frontra is — a környezetbe illő épületekkel. A különböző nézetű rajzok mai szemlélése azt sugallja, hogy e terv megvalósításával Pécsvárad többet nyerhetett volna a mostani megoldásnál, ami további két épület elkészültével befejeződik. Valami azonban elindult, amit már nem lehet csak úgy egyszerűen abbahagyni. Voltaképpen nem is akarták. Közvetlen célkitűzés volt, hogy a Kossuth Lajos utcán továbbhalad a szanálás a Felszabadulás tér felé. Csakhogy itt akadályként van jelen a gyógyszertár 1839—42- ben épült, klasszicista stílusú műemlékjellegű épülete, amelynek bontásába nem ment bele az Országos Műemléki Felügyelőség. A mellette lévő házacskák nem különösebb jelentőségűek, de a Felszabadulás tér sarkán lévő, az élelmiszerboltnak helyet adó épület sorsa már mérlegelendő, a „pro” döntés mindenképpen indokolt lenne. A két sarokpont közötti beépítés ilyenformán már nem sok fontolgatásra ad lehetőséget: egy-, esetleg jó tetőmegoldású kétszintes épületek jöhetnek számításba. A nagyközség részletes rendezési tervét idén rendelte meg a tanács szakigazgatási szerve a BARANYATERV-nél. A terv 1982-re készülhet el, ezért a sürgető problémák megoldására soronkívüli javaslatot várnak a tervezőtől. A terv és a javaslat hivatott arra, hogy megfelelő illeszkedési pontokat találjanak segítségükkel a 60 lakás és a hagyományos Pécsvárad között, s egyúttal a kétségtelenül' élő, ún. telepszerű többszintes építési forma helyigényét is felkutassa. ELKERÜLHETŐ LENNE Van ennek az ügynek még egy tanulsága, amiről Tóth Zoltán megyei főépítésszel beszélgettünk. Az alapkérdés az volt: jelenleg — és ezelőtt is — van-e a megyei főépítésznek jogosítványa beleavatkozni a helyi szándékokba? — Hivatalosan nincs. A helyi tanács hatáskörébe tartozik megrendelni a terveket, azokat jóváhagyni és megvalósításukról gondoskodni. Tehát a településen belül minden jogerősen eldönthető. A főépítészre csak annyi marad, hogy konstatálja azt, ami bekövetkezett, vagy tanácsadással szolgáljon, ha erre felkérik. De általában nem kérik ... Mindenképpen kívánatos lenne a helyi tanácsok és a főépítész közötti olyan együttműködés, ami elkerülhetővé tenne ilyen helyzeteket. Ehhez csupán annyi megjegyzés kívánkozik, hogy a közelmúltban Jantner Antal építésügyi és városfejlesztési miniszterhelyettestől hallottam: a tárca kívánatosnak tartja, hogy a megyei főépítészeknek több beleszólásuk legyen a megye arculatának alakításához, s ehhez nagyobb hatáskört is kapjanak. Hársfai István Fórum Budapest Dr. Sághy Vilmos belkereskedelmi miniszter és dr. Josef Stariba- cher osztrák kereskedelmi- és iparügyi miniszter szeptember 16-án aláírták a Duna-parton fölépülő két szálloda alapítólevelét. Képünkön: a két miniszter megtekinti az új szállodák makettjét. (Fotó: Hauer Lajos) A sajtó már korábban hírt adott róla, hogy a Hungarho- teís és az Intercontinental Hotel Corporation szerződést kötött egy, a pesti Duna-parton készülő szálloda építésére. Egy a sok közül Az Intercontinental Hotels Corporation, a Panamerican Airways légitársaság leányvállalata, jelenleg a világ 51 országában működtet szállodákat. A jelszavuk: „Kényelem, luxus nélkül”. De mit is jelent ez majd a valóságban Budapesten? A Fórum Budapest nevet viselő épület az egykori Ritz szálló helyét foglalja el. Négyszáznyolcvan szobájának több mint a fele a Dunáro néz, és valamennyi légkondicionált lesz. A vendégek rendelkezésére áll egyebek között egy nagyméretű uszoda és szauna is. Az épületben kongresszusi termek, éttermek, a.századvég hangulatát idéző kávéház és 110 gépkocsi számára kétszintes garázs is helyet kap majd. Ami az új hotel külső megjelenését illeti: az eddig foghíjas Duna-part egyik legszebb modern épületének ígérkezik. A homlokzat bronz-színű, a hatalmas üveg- és eloxált alumínium felületek barnás ár- nyalatúak lesznek. Az épület két szinttel lesz alacsonyabb a szomszédos Duno Interconti- nentálnál és stílusban jól illeszkedik hozzá. A Fórum Budapest tervezője, - Finta József Állami-díjas építész ugyanis már — tizenhárom esztendővel ezelőtt — amikor az Intercon- tinentált tervezte, megálmodta az egész Duna-parti szállodaegyüttest. A magyar terveket osztrák építők valósítják meg, az ígéret szerint rekordidő, 28 hónap alatt. A versenytárgyalásokon ugyanis nyugati szomszédaink vállalták a legkedvezőbb feltételek mellett a kivitelezést. Budapesten jelenleg 33 szállodában csaknem tízezer vendéget tudnak fogadni. Ez a kapacitás azonban alaposan elmarad az idegenforgalom, egyre növekvő igényeitől. A külföldiek száma ugyanis a fővárosban meghaladja az évi hétmilliót, a hazai turistákról és a vidékről Budapestre hivatalos ügyekben érkezőkről nem is beszélve, A súlyos szállodahiány már sok-sok éve foglalkoztatja az illetékeseket és cselekvésre is ösztönöz. Még a hatvanas évek elején hosszú távú program készült a szóllodahálózat fejlesztésére. Ennek keretében az elmúlt évtizedben hét új szálloda épült a fővárosban. A modern szállodák többsége — mint például az Olympia, az Európa, a. Wipn, az Intercontinental, a Hilton és a vadonatúj Thermal a Margitszigeten - a legkényesebb ízlésnek is megfelel. De ezzel még nem szűnt meg a szállodahiány. Sőt, ahhoz hogy valamelyest enyhíteni lehessen rajta, nem egy, hanem több új hotelt kell felépíteni. Az elképzelések szerint az újabb létesítmények sem váratnak soká magukra. A Fórum Budapest közelében, a Dunára nézőn egy 708 ágyas, a Hegyalja úton 600, a- Déli pályaudvarnál 790 ágyas hotel építését tervezik. A Népstadion szomszédságában a Sport Szálló kivitelezését már megkezdték, újabb 600 ággyal bővítik a Volga szállót és néhány régi szállodát — köztük elsőként az Erzsébet készül majd el - felújítanak. A meggyorsított szállodaprogram megvalósítása 1982 körül várható. Tehát három év múlva bizonyára jobb körülmények között fogadhatja a főváros a külföldi és vidéki vendégeit. A. É.
