Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-07 / 275. szám

1979. október 7., vasárnap Dunántúli napló 3 Közlemény az FS2DP küldöttségének magyarországi látogatásáról A Magyar Szocialista Mun­káspárt központi bizottságának meghívására október 1—6. kö­zött Magyarországon tartózko­dott a Finn Szociáldemokrata Párt küldöttsége, Veikko Hellé­nek, a párt elnökhelyettesének vezetésével. A küldöttség tag­jai voltak: Allan Rosas, a kül­ügyi bizottság tagja és Aame Heikkilö, az FSZDP Vaasa kör­zetének titkára. A küldöttséget fogadta Apró Antal, az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja. A vendégek­kel megbeszéléseket folytatott Győri Imre, a KB titkára, Be- recz János, a KB osztályvezető­je, valamint a KB több más ve­zető munkatársa. A szívélyes, baráti légkörű megbeszélések során a két pórt képviselői tájékoztatták egymást országuk helyzetéről, pártjuk tevékenységéről és áttekintet­ték a nemzetközi helyzet idő­szerű kérdéseit. Egyetértéssel állapították meg, hogy az európai bizton­sági és együttműködési konfe­rencia óta a különböző társa­dalmi rendszerű országok kap­csolataiban bekövetkezett elő­rehaladás továbbra is fontos, előremozdító tényezője az eny­hülésnek, a népek biztonságá­nak, a békés egymás mellett élés gyakorlati érvényesítésé­nek. Ugyanakkor egybehangzó­an úgy vélték, hogy a helsinki záróokmány szellemében elért eredményeket, az enyhülési fo­lyamat kedvező kibontakozását mindinkább veszélybe sodorja a fegyverkezési hajsza fokozó­dása, amely óriási anyagi ter­heket ró a világ népeire. A két párt cselekvőén hoz­zájárul és támogatja a haladó és békeszerető erők törekvéseit az egyetlen ésszerű alternatíva, a békés egymás mellett élés, az államok és népek közötti együtt­működés erősítésére; kiemelke­dő jelentőségűnek tekinti a stratégiai támadófegyverek' kor­látozását szolgáló Salt II. egyez­mény megkötését és annak mi­előbbi életbe léptetését elen­gedhetetlenül szükségesnek tartja; üdvözöl és aktívan kíván részt venni minden olyan kez­deményezésben, amely érdem­ben segíti elő a fegyverkezé­si hajsza megfékezését, Európa és a világ békéjének és biz­tonságának megszilárdítását. A tárgyalásokon hasznosnak ítélték a két párt között rend­szeressé vált kontaktusokat, amelyek lehetővé teszik a köl­csönös tájékoztatást egymás tevékenységéről, a nyílt és őszinte véleménycserét a nem­zetközi helyzet időszerű kérdé­seiről és törekvéseik összehan­golását a két ország népei kö­zötti barátság erősítésében. Megállapodtak abban, hogy tovább fejlesztik együttműködé­süket a magyar—finn kapcso­latok kölcsönösen előnyös ki- szélesítése és elmélyítése, Európa békéjének és biztonsá­gának javára. A finn küldött­ség elutazott Budapestről. A görög miniszterelnök szombati programja Görög-magyar megbeszélések Budapesten. Képünkön: Konsztantin Karamanlisz Lázár György társaságában. Koszorúzás a Hősök torén Ismerkedés a föuárossal A hazánkban hivatalos lá­togatáson tartózkodó Konszton- tin Karamanlisz görög minisz­terelnök szomaton délelőtt megkoszorúzta a magyar hő­sök emlékművét a Hősök te­rén. Ezt követően a kormányfő és kísérete rövid budapesti au­tóúton vett részt; útjuk az új­lipótvárosi lakónegyedet érint­ve a Margitszigeten, a Mar- git-hídon, majd a Lánchídon át a várbeli nemzeti galériá­ba vezetett. A vendégek nagy érdeklődéssel szemlélték aXIX. századi magyar festészet és Magyar—osztrák határ menti béketalálkozót tartottak szom­baton Sopronban, ahol a két delegációt Pethő Tibor, az Or­szágos Béketanács alelnöke, il­letve Ernst Schwarz, az Osztrák Békemozgalmat Koordináló Bi­zottság titkára vezette. Az oszt­rák delegáció a világ körüli út­ját járó békestaféta okmányát is magával hozta, amelyet a magyar békemozgalom aktivis­tái továbbítanak Lengyelország­ba. A stafétát a magyar kül­döttség vezetője vette át és át­nyújtotta az osztrák küldöttség vezetőjének az Országos Béke­tanács állásfoglalását tartal­mazó okmányt. A magyar ál­lásfoglalás és az Ausztriából érkezett üzenet egyaránt síkra- száll a biztonság, a nemzetkö­zi együttműködés fokozásáért, az enyhülés továbbfolytatásáért és elmélyítéséért, a tömegpusz­szobrászat remekeit, közöttük Munkácsy Mihály, Paál László és Pátzay Pál alkotásait. A program a vári negyedben folytatódott: Konsztantin Kara­manlisz és kísérete a Halász- bástyát és a Mátyás templomot nézte meg, majd a budapesti ismerkedés a Gellérthegyen fe­jeződött be. A vendégek este — Lázár György miniszterelnök, s politi­kai életünk több vezető szemé­lyiségének társaságában — a KISZ Központi Művészegyüttes műsorát tekintették meg az együttes székházában. tító fegyverek betiltásáért és a fegyverkezési verseny megállí­tásáért. A két delegáció áttekintette a nemzetközi békemozgalom időszerű kérdéseit és közös fel­adatait. Ennek megfelelően sür­gették a SALT—II. szerződés amerikai ratifikálását és a meg­egyezést a közép-európai had­erőcsökkentés kérdésében. Rá­mutattak, hogy ezzel jelentősen elő lehetne segíteni a politikai és katonai enyhülés ügyét az egész világon. Ebben a küzde­lemben a nemzeti békemozgal­mak összefogása és baráti együttműködése, a közvélemény szerepe jelentős tényező. Az osztrák békedelegációt el­kísérte Hans Van Der Welte, a nemzetközi békestaféta holland kezdeményező bizottságának képviselője is. Aradi vértanúk Megemlékezés, koszorúzás Arad A 13 aradi vértanú ki­végzésének 130. évfordu­lóján, szombaton Aradon koszorúzási ünnepséget tar­tottak. A délelőtti borús idő­ben több száz helybeli és környékbeli gyűlt össze az egykori vesztőhelyen emelt emlékműnél. A Magyar Népköztársa­ság nemzeti szalagos, vö­rös szegfű koszorúját Raj­nai Sándor, hazánk bu­karesti nagykövete, Lukács József ezredes, katonai és légügyi attasé és dr. Sze- pes István, kolozsvári fő­konzul helyezte el. Ezt követően a Hazafias Népfront Békés megyei Bi­zottságának küldöttsége koszorúzott Nagy János­nak, a megyei tanács el­nökhelyettesének vezetésé­vel. A koszorúzásnál jelen volt Ignat Vasile, az Arad megyei Pártbizottság titká­ra és Groza Mircea, az Arad megyei Tanács első elnökhelyettese. Az emlékmű talapzatán elhelyezték a kegyeletes emlékezés virágait a hely­beli és környékbeli lako­sok is. Magyar-osztrák határ menti béketalálkozó A hét három kérdése O M/f hozott Carter elnök be­széde a „kubai ügyben?" Álválságra álmegoldás szüle­tett — a tekintélyes New York Times szellemes megállapítását szinte az egész világsajtó idéz­te. Carter elnök valóban bonyo­lult helyzetbe manőverezte bele önmagát: miután a Fehér Ház is úszott az árral, egyes szená­torok szélsőséges hangulatkel­tésével, mind nehezebbé vált elismerni, hogy nincs „kubai ügy", s a szovjet katonai kikép­zők már több mint másfél év­tizede tartózkodnak a szigetor­szágban. A jóelőre beharangozott Car- ter-beszéd így meglehetősen felemás arculatot mutatott és igazából senkit sem elégített ki. Az elnök elismerte, hogy nincs indok a hidegháború leg­jegesebb korszakához történő visszatérésre, s nem lehet helye vclamiféle „árukapcsolásnak" sem a szovjet kiképző személy­zet kubai jelenléte, valamint a SALT-2 ratifikálása között. Ugyanakkor az Egyesült Álla­mok katonai erőfitogtatásának újabb módjait jelentette be: partraszállási gyakorlatokat a Kuba területére ékelt guantana- mói támaszponton; különleges katonai parancsnokság létreho­zását Floridában; a karibi csa­patmozdulatok és légifelderítés növelését. Mindezek nyomán elégedetlenek azok, akik to­vább akartak játszani a nemlé­tező válság húrjain, s azok is. akik képesek voltak pontosan felmérni a valós helyzetet. Car­ter, abban a törekvésében, hogy egy erőskezű elnök képé­ben jelenjen meq újraválasztá- si kampányának startjánál, tu­lajdonképpen gyengeségről és bizonytalanságról tett tanúsá- got, 0 Mi a berlini ünnepségek nemzetközi jelentősége? A „kubai ügy" mesterséges hisztériájának időszakában a világ érthető figyelemmel kísér­te a szovjet vezetés megnyilvá­nulásait. Erre három ízben is mód kínálkozott a hét folya­mán, hiszen Leonyid Brezsnyev fogadta a Szocialista Interna- cionálé leszerelési kérdésekkel foglalkozó munkacsoportját, a Szovjetunióban hivatalos láto­gatáson időző Karamanfisz gö­rög miniszterelnököt, majd Ber­linbe utazott, hogy a szovjet párt- és kormánydelegáció élén részt vegyen az NDK kikiáltásá­nak jubileumi ünnepségein. A szocialista német állam 30. születésnapjának jelentőségét mutatta, hogy magasszintű kül­döttségek érkeztek a testvéri szocialista országokból, s a fej­lődő világ számos államából. A nyilatkozatok kiemelték az NDK-nak, mint különösen fon­tos béketényezőnek szerepét az európai kontinensen, s a törté­nelmi áttekintés, valamint érté­kelés mellett természetesen nagy súlyt kapott a nemzetkö­zi helyzet mai állapota is. Leonyid Brezsnyev Moszkvá­ban, illetve Berlinben elmondott szavai egyaránt tükrözték, hogy a Szovjetunió, a szocialista kö­zösség folytatja következetes küzdelmét az enyhülés, s azon belül következő láncszemként a katonai enyhülés, a leszerelés érdekében. A világ ügyeiért ér­zett magasfokú felelősség csen­gett ki, amikor az SZKP főtitká­ra a nyolcvanas évtized távla­tairól beszélt és felülemelked­ve az óceánon túlról keltett hangzavaron, a leglényegesebb kérdéseket helyezte ismét elá^ térbe. (A Szocialista Interna- cionálé képviselőivel tartott megbeszélés során már a SALT —3 keretei is felvetődtek az európai földrészen elhelyezen­dő középhatósugarú rakéták, illetve azok korlátozása kap­csán. Csakhogy a hármat a számsorban és a SALT-témában is megelőzi a kettő. Érthető, ha vissza-visszatér a SALT-2 szer­ződés mielőbbi életbe lépteté­sének szükségessége, miután ez a kiegyensúlyozott, gondosan kimunkált megállapodás alap­vető érdeke a Szovjetuniónak, az Egyesült Államoknak, s az egész emberiségnek.) o Mi jellemezte a héten a magyar külpolitika aktivitá­sát? Az ENSZ közgyűlési üléssza­kok hagyományaihoz és drama­turgiájához tartozik, hogy a csaknem százharminc napirendi pont megtárgyalása előtt, a tagállamok összegezik külpoli­tikai törekvéseiket az általános vitában. Ezt rendszerint a kül­ügyminiszterek teszik meg, így lépett csütörtökön a világszer­vezet szónoki emelvényére Púja Frigyes, a magyar diplomácia irányítója is. Külügyminiszterünk beszéde képet adott az MSZMP és a Magyar Népköztársaság követ­kezetes politikájáról, amelyet a szocialista közösséggel való szoros együttműködés, az anti- imperialista erőkkel való szo­lidaritás, s a más társadalmi berendezkedésű országokkal való korrekt partneri viszony jel­lemez, a kölcsönösség alapján. Mindez akár ennek a hétnek krónikájában is sokszoros iga­zolást nyerhetett. A Kádár Já­nos vezette párt- és kormány- küldöttség éppen Berlinben tartózkodik az NDK ünnepén — Budapest vendége viszont Ka- ramaníisz görög miniszterelnök, első ízben történik ilyen magas szinten politikai érintkezés a két európai ország között. Ám a heti budapesti vendégkönyv­ben nem kevés bejegyzés ta­lálható a csehszlovák miniszter­elnök-helyettestől a kuvaiti pénzügyminiszteren át a világ legnagyobb pénzintézetének, a Bank of America-nak elnökéig. Réti Ervin ERDOS ÁKOS w WKfi HAJÓNAPLÓ \< RAMADAN IDEJÉN (6.) MOTTÓ: „Háromféle ember léte­zik: élő, holott és olyan, aki a tengert járja. (Anacharsis, i. e. 600) Egy hete tartott már a Ra- madán, a mohamedán gyász­ünnep, amikor a líbiai fővá­rosba érkeztünk. A rakodó- munkások éhesen-szomjasan dolgoztak, az éttermek zárva tartottak. Napnyugtáig az arab világban még a turista sem kaphat enni- és innivalót, s neki még a hűvös mecsetek sem nyújthatnak menedéket. Napközben kihalt a város. A munkahelyeken döcögve halad az ügyintézés, a rakodómun­kások kezet, lábat mosnak és óránként fohászkodnak Állati­hoz. A líbiai Tripoli nevében is őrzi, hogy három városból született. Leptis Magna, Sab- rata és Eubea az ókori görög nevei Tripoli negyedeinek. A fővárost öt oázis határolja. Mindezeket már o MAHART líbiai ügynökségének egyik al­kalmazottjától tudom meg. A magyjr tengerhajózás vala- menn i világkikötőben ügynök­ségeket bízott meg ügyei in­tézésével. Az ügynökség címé­re érkeznek a hazai levelek, az ügynökség intézi a rako­dást, segít a hajónak az ivó­víz s az üzemanyag beszer­zésében, a helyi ország pénz­neméből a kívánt összeget ki­szolgáltatja a parancsnoknak. Egyszóval illik mindenről gon­doskodnia, amire az adott ki­kötőben a hajónak szüksége lehet. Mindezért természete­sen tisztes ügynökségi díjat, jutalékot fizet a MAHART. Líbiai ügynökségünk, a Sab- rata nem tett ki magáért, hi­szen a hosszúra sikerült hor­gonyállás ideje alatt mégcsak nem is tájékoztatta a hajót a várható fejleményekről. Ramadán idején Tripoliban éjfélkor kezdődik az élet. Ek­kor nyitnak ki az üzletek és ekkor érdemes felkeresni a Szű­köt, a főváros tarka bazárvilá­gát. Régi erődítmény omlo- dozó falai között villany és petróleumlámpák fényénél áru­sok ezrei kínálják portékáju­kat. Líbia olajhatalom, s az ország gazdagsága a bazár­ban is érezhető. Nem az ezer­egyéjszakája világa ez. A ha­gyományos arab csecsebecsék csak mutatóban láthatók az árusok gyékényein, szőnyege­in. Japán szuper-órák, csoda­magnetofonok, arany és bri­liáns ékszerek éppúgy kapha­tók itt, mint a mohamedán ötlözködés hagyományos kellé­kei, a fátyol, a burnusz, a bő­szárú nadrág,a bocskor. Nyu­gat-európai nagyáruház sem versenyezhetne a tripoli bazár választékával. Mikor a hajnali órákban visszaérkeztünk a hajóra, még változatlanul dolgoznak a da­ruk és folyik a rakodás. Itt más arcokat látunk, mint a tarka bazárvilágban. A kikö­tőben vendégmunkások dol­goznak. Az olajország városi arabjai nem végeznek fizikai munkát. (Folytatjuk) Napnyugta után előkerülhet a hagyományos arab vizipipa is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom