Dunántúli Napló, 1979. október (36. évfolyam, 269-299. szám)

1979-10-07 / 275. szám

a Dunántúli napló 1979. október 7., vasárnap Leonyid Brezsnyev beszéde (Folytatás az J. oldalról) jük erőforrásainkat, termelési kapacitásainkat, hogy sikere­sebben oldjuk meg a gazda­sági fejlődés legbonyolultabb problémáit. Pártjaink, állami és társa­dalmi szervezeteink, vállalata­ink és tudományos kutató köz­pontjaink számára megszokott normává, sőt, mondhatnám, létszükségletté vált az állandó, alkotó jellegű kapcsolattartás. A Szovjetunió és az önök köz­társasága dolgozóinak ezrei és ezrei közvetlenül ismerik egymást, s milliók tartanak fenn szoros kapcsolatokat a különféle szervezetek keretein belül. És ez nagyon jó, elv- társak. A népek barátsága a legnagyobb kincs, amelyet ér­tékelni, őrizni és gyarapítani kell. A jubileumi napokban nem árt visszaemlékezni a megtett útra. 1949 őszén, amikor a Né­met Demokratikus Köztársaság megalakult, a politikai helyzet Európában — és nemcsak Eu­rópában — rendkívül feszült volt. A földrész felett a „hi­degháború” szele fújt. Már létrehozták a NATO tömbjét — az imperializmus fő katonai eszközét. A Nyugaton egyes politikusok a „hidegháború” „forró háborúvá” változtatásá­val fenyegetőztek. A „háború szélén” való egyensúlyozást az imperialista tábor külpolitiká­ja majdhogynem legfőbb elvé­nek kiáltották ki. A szocializmus hajnalaazon- ban, amely a negyvenes évek második felében sok ország felett felvirradt, egyre fénye­sebben ragyogott. Az NDK megalakulása és megszilárdu­lása a szocializmus és a bé­ke ügyének új, hatalmas, va­lóban történelmi jelentőségű győzelme volt. Egyre inkább eltávolodunk 1945-től, amikor itt, Berlin­ben, befejeződött az emberi­ség történelme legvéresebb háborújának utolsó aktusa. Ma Berlin, a Német Demokratikus Köztársaság fővárosa jó hír­névnek örvend. A népek há­lásak a Német Szocialista Egységpártnak, az NDK kor­mányának és dolgozóinak azért, hogy kategorikus „nem"- et mondtak a fasizmusnak és a militarizmusna'k, hálásak azért, hogy igazolták a Hitler- ellenes front harcosainak re­ményeit. Minden állam politikájának tartalmát könnyű megérteni a következő egyszerű kérdésekre válaszolva: mit ad állampol­gárainak, mit nyújt szomszé­dainak és az egész világnak? A Német Demokratikus Köz­társaságban, csakúgy, mint a többi szocialista országban, valóban átfogóan gondoskod­nak o dolgozók jólétéről, ar­ról, hogy a társadalom min­den egyes tagja magabiztosan tekinthessen a jövőbe. Őrzik és továbbfejlesztik a német munkásmozgalom legjobb ha­gyományait, valóra váltják a német forradalmárok, huma­nisták, gondolkodók nagysze­rű csapatának eszméit. Szomszédaival az NDK ba­ráti kapcsolatokat tart fenn, kész az együttműködésre, a kölcsönös megértésre. A szo­cialista közösség többi orszá­gával együtt mindent megtesz annak érdekében, hogy az emberiség ne sodródjék ismét a háború pusztító örvényébe. Mindez mély tiszteletet vált ki. Ebben gyökerezik az NDK állandóan növekvő nem­zetközi tekintélye. Az NDK nemzetközi jogi el­ismerése lényegében az euró­pai biztonság megszilárdulá­sának fordulópontjává vált. Mint azt önök jól tudják, ez egyáltalán nem volt könnyű. Az elismerésért, a hetvenes évek ismert szerződéseinek megkötéséért, a háború utáni realitások figyelembe vételé­ért, az összeurópai konferen­cia megtartásáért a szocialista közösség országainak évtize­dekig kellett harcolniuk. Az európai biztonsági és együttműködési konferencia el­fogadta a záródokumentumot: az európai népek biztonságá­nak egyfajta Chartáját, a bé­kés élet, az államok közötti békés kapcsolatok okmányát. Hő óhajunk, hogy ez a char­ta teljes egészében valóság­gá váljék. A szavakból ítélve úgy tűnik, mintha a nyugati államférfiak is ezt akarnák. Sajnos azon­ban partnereink tettei megle­hetősen gyakran más irányba mutatnak. Nem hunyhatunk szemet a valós tények előtt: a fegyverkezési hajsza hívei bár­milyen, sőt mondhatni, akár nem létező, kiagyalt ürügyet is felhasználnak arra, hogy ki­élezzék a helyzetet, szítsák a háborús előkészületeket. Ami Európát illeti, itt a béke épü­letét, annak alapját próbál­ják aláaknázni. Komoly aggodalomra adnak okot azok a veszélyes tervek, amelyek az amerikai nukleáris rakétafegyverek új típusainak nyugat-európai területen tör­ténő elhelyezésére vonatkoz­nak, amiről most az egész nyugati propaganda harsog. Mondjuk meg nyíltan: ezek­nek az elképzeléseknek a valóra váltása lényegesen meg­változtatná a kontinensen ki­alakult stratégiai helyzetet. E tervek célja az, hogy szétzúz­zák az európai erőegyensúlyt, és megpróbálják biztosítani a NATO katonai fölényét. A katonai fölény kérdésével kapcsolatban azt mondhatom: a dolog majd elválik. A szo­cialista országok természetesen nem szemlélnék közömbösen a NATO militaristáinak erőfeszí­téseit. Ebbín az esetben meg kellene tennünk a szükséges intézkedéseket biztonságunk megszilárdítására. Más lehető­ségünk nem marad. Az azon­ban tökéletesen világos, hogy a NATO terveinek valóra vál­tása elkerülhetetlenül kiélezné a helyzetet Európában, és nagymértékben mérgezné az egész nemzetközi légkört. Nem titok, hogy e veszélyes tervek előkészítésben az Egye­sült Államokkal együtt nem kis szerepet szántak a Német Szö­vetségi Köztársaságnak. Őszintén szólva azok, akik ennek az országnak a politiká­ját meghatározzák, most nagyon komoly választás előtt állnak. Dönteniük kell, hogy mi jobb az NSZK számára: hozzájárulni az európai béke megszilárdításá­hoz, az európai államok békés, kölcsönösen előnyös együttmű­ködésének fejlesztéséhez a jó­szomszédság és a fokozódó köl­csönös bizalom szellemében - vaav beleegyezni abba, hogy területén olyan amerikai nuk­leáris rakétafegyvereket tárol­janak, amelyek a Szovjetunió és szövetségesei célpontjaira irányulnak. Világos, hogy a má­sodik esetben jelentősen rosz- szabbodna az NSZK helyzete is. Nem nehéz megérteni, milyen következményekkel járna az NSZK-ra nézve, ha ezt az új feayvert gazdái valaha bevet­nék. Az imént mondottak termé­szetesen a többi európai NATO- tagországra is vonatkoznak, amelyeket abban akarnak „szerencséltetni”, hogy terüle­tükön amerikai középhatósuga­rú nukleáris rakétafegyvereket helyeznek el. Ami a Szovjetuniót illeti, új­ból megismétlem, hogy mi nem törekszünk katonai fölényre. Sosem volt és nem is lesz szán­dékunk egyetlen ország vagy államcsoport fenyegetése. Stra­tégiai doktrínánk kizárólag vé­delmi jellegű. Semmi közük sincs a valósághoz azoknak az állításoknak, amelyek szerint a Szovjetunió úgymond, védelmi szükségleteit meghaladóan fo­kozza kptonai erejét az euró­pai kontinensen. Ez a közvéle­mény tudatos becsapása. Mind Európában, mind a vi­lág minden más térségében békét, tartós békét akarunk. Ez külpolitikánk alapja és gerin­ce. Ezt a politikát következete­sen és ingadozás nélkül folytat­juk. Mint a Szovjetunió Honvé­delmi Tanácsának elnöke, tel­jes határozottsággal kijelenthe­tem: 10 év óta a Szovjetunió európai részének területén a közép-hatótávolságú nukleáris fegyverhordozók mennyiségét egyetlen rakétával, egyetlen repülőgéppel sem növeltük. El­lenkezőleg, valamelyest még csökkentettük is a közép-ható­távolságú rakéták indítóberen­dezéseinek mennyiségét, épp­úgy, mint e rakéták nukleáris tölteteinek hatóerejét. Csökken­tettük a közép-hatótávolságú bombázók számát is. De a Szovjetunió más államok terü­letén ilyen eszközöket egyálta­lán nem helyez el. Már évek óta nem növeljük a Közép- Európában állomásozó csapa­taink létszámát sem. Többet mondok. Készek va­gyunk a jelenlegi szinthez ké­pest csökkenteni a Szovjetunió nyugati területein telepített közép-hatótávolságú nukleáris eszközök mennyiségét, de ter­mészetesen csak akkor, ha Nyu- gat-Európában nem helyeznek el további, közepes hatótávol­ságú nukleáris eszközöket. Szeretném ünnepélyesen ki­jelenteni, hogy a Szovjetunió sohasem fog alkalmazni nuk­leáris fegyvert olyan államok ellen, amelyek lemondanak a nukleáris fegyverek gyártásáról és vásárlásáról, s területükön nincsenek ilyen fegyverek. Attól az őszinte óhajtól indít­tatva, hogy az európai katonai enyhülés elérése érdekében tett több éves erőfeszítéseket kive­zessük a zsákutcából, példát mutassunk a szavakról a reális tettekre való áttérésre, az NDK vezetőségével történt egyezte­tés. valamint a Varsói Szerződés többi tagállamával folytatott konzultációk után úav döntöt­tünk. hoqy egyoldalúan csök­kentjük a Közép-Európában ál­lomásozó szovjet csapatok lét­számát. Az elkövetkező 12 hó­náé során a Német Demokrati­kus Köztársasáa területéről 20 000 szovjet katonát. 1000 harckocsit, valamint meghatáro­zott mennyiségű haditechnikát vonunk ki. Meggyőződésünk, hogy Euró­pa és az egész világ népei he­lyeselni fogják a Szovjetunió és szövetségesei békeszeretetének és jószándékának ezt az újabb, konkrét megnyilvánulását. Fel­hívjuk a NATO-országok kor­mányait, hogv értékeljék kel­lően a szocialista államok kez­deményezését, és kövessék jó példánkat. Országunk amellett van, hogy tovább kell szélesíteni az euró­pai bizalmat erősítő intézkedé­seket. Mi egyebek között ké­szek vagyunk megállapodni abban, hogv a nagyobb szá­razföldi hadgyakorlatok előze­tes bejelentése — amit a Hel­sinkiben aláírt záróokmány elő­irányoz — a jelenleginél koráb­bi időpontban, és nem a mos­tani 25 00Ö fős szintnél, hanem kisebb, mondjuk 20 000 fős szintnél történjék. Kölcsönösségi alapon arra is készek vagyunk, hogy ne tartsunk olyan had­gyakorlatot, amelyen 40—50 000 főnél többen vesznek részt. Természetesen továbbra is ér­vényes a szocialista országok­nak az a javaslata, hogy be kell jelenteni minden nagyobb lé­gi, és olyan haditengerészeti gyakorlatot, amelyet a helsinki konferencián részt vett államok felségvizeinek közelében tarta­nak. Még azt is szeretnénk java­solni a Nyugatnak, hogy a hel­sinki záróokmányban meghatá­rozott térségben idejekorán je­lezzük ne csak a hadgyakor­latokat, hanem a 20 000 főnél nagyobb alakulatok szárazföldi mozdulatait is. Megvizsgálhatunk más elkép­zeléseket is, amelyek az álla'- mok közötti bizalom erősítésé­re, az európai háború veszé­lyének csökkentésére irányul­M o sz kva Leonyid Brezsnyev és Alek- szej Koszigin üdvözletét küldött az NDK vezetőinek a köztársa­ság megalakulásának 30. év­fordulója alkalmából. Az Erich Honecker és Willy Stoph nevé­re címzett távirat szerint az el­ső, valóban demokratikus és békeszerető német állam meg­alakulása múlhatatlan jelentő­ségű esemény az európai tör­ténelemben. A szovjet vezetők méltatják az NDK sikereit a gazdasági építésben, a tudo­mány, a technika, a kultúra nak. Az európai katonai eny­hülést célzó intézkedések szé­les kérdéskörének megvitatásá­ra a legalkalmasabb fórumot továbbra is a politikai szintű össz-európai konferenciában látjuk, amelynek előkészítése és összehívása rendkívül időszerű, mondhatni, megérett feladat. Mint ismeretes, fontos tár­gyalások várnak ránk a SALT— 3-mai kapcsolatban is. Mi amellett vagyunk, hogy ezeket a tárgyalásokat a SALT-2 ha­tályba lépése után azonnal el­kezdjük. E tárgyalások kereté­ben készek vagyunk megvitatni nemcsak az interkontinentális, hanem az egyéb fegyverfajták korlátozásának lehetőségeit is, természetesen minden errevo- natkozó tényező figyelembe vé­tele és a felek azonos biztonsá­ga elvének szigorú megtartása mellett. Ily módon a Szovjetunió, az NDK és a többi európai szocia­lista ország világos perspektí­vát javasol: valamennyi európai nép biztonságos és békés éle­tének reális szavatolását. Most a nyugati országokon van a sor. Válaszuk megmu­tatja majd: készek-e számolni a népek akaratával és létérde­keivel. Reméljük, hogy a rea­lizmus, az államférfiéi bölcses­ség, azaz végül is a józan ész kerekedik felül. A mai forrongó világban a szocialista közösség szilárd ta­lajon áll. Ezt mi magunk terem­tettük meg, elérvén gazdasá­gunk szakadatlan fejlődését, tökéletesítve a szocialista de­mokráciát, biztosítva népeink életszínvonalának állandó emelkedését, közös erővel szi­lárdítva honvédelmünket. Kap­csolataink mélyen gyökerez­nek és sokfelé ágaznak és mind jobban működünk együtt. A szocialista internacionaliz­mus az a politikai és erkölcsi erő, amely lehetővé tette szá­munkra, hogy győzelmeket arassunk a békéért és a társa­dalmi fejlődésért vívott harc­ban. Naqyszerű dolog, hogy a Né­met Demokratikus Köztársaság a. valódi internacionalizmus légkörében ünnepel. Éljen a Német Demokratikus Köztársaság, a béke és a szo­cializmus megbízható bástyá­ja Európában! Szüntelenül erősödjék a meg­bonthatatlan barátság a Szov­jetunió és a Német Demokrati­kus Köztársaság között, marxis­ta—leninista pártjaink között! Éljen a szocialista államok dicső közössége! Éljen a béke és a kommuniz­mus! Leonyid Brezsnyev nagy tet­széssel, tapssal fogadott beszé­de után a díszünnepség az In- ternacionáléval ért véget. Szombat este a berlini Unter den Lindenen — ugyanott, ahol 1949. október 7-én a fiatalok a német munkás-paraszt állam megalapítását és az NDK első elnökét, Wilhelm Piecket kö­szöntötték — az NDK fiataljai látványos, lelkes hangulatú fel­vonulást rendeztek, amelyet megtekintettek az NDK vezetői és a jubileumi ünhepségek kül­földi vendégei is. Vasárnap délelőtt katonai díszszemlét tartanak a berlini Karl-Marx-Ailen. Az NDK meg­alapításának jubileumi ünnep­ségei október 7-én este az Ál­lamtanács nemzeti ünnepi fo­gadásával fejeződnek be. fejlesztésében, érdemeit a pro­letár és szocialista internacio­nalizmus eszméinek megvalósí­tásában, a Varsói Szerződés szervezetének erősítésében, a KGST-n belüli szocialista integ­rációban. Végezetül a szovjet vezetők üdvözlete aláhúzza a Szovjet­unió és az NDK közötti barát­ság és együttműködés jelentő­ségét és a szovjet emberek tá­mogatásáról biztosítja az NDK népének erőfeszítéseit a szo­cialista haza megerősítésére és további felvirágoztatására. Szovjet vezetők üdvözlete az NDK vezetőihez Magyar vezetők ■ ■ J ■■ I rr . 7 ■ udvozlo tavirata ERICH HONECKER elvtársnak, a Német Szocialista Egységpárt főtitkárának, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsa elnökének, WILLI STOPH elvtársnak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének, Berlin Kedves Elvtársak I A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, Minisztertanácsa és dolgozó népünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és jóki- vánságajnkat küldjük önöknek, a szocialista német állam va­lamennyi dolgozójának, a Német Demokratikus Köztársaság megalakulásának 30. évfordulója alkalmából. Az első munkás-paraszt állam megalakulása német földön mélyreható változásokat fejezett ki és indított el Európa né­peinek életében. A Német Demokratikus Köztársaság követ­kezetesen végrehajtotta az antifasiszta demokratikus átalaku­lást, szembehelyezkedett a német militarizmus felélesztésé­nek kísérleteivel. A kommunisták által vezetett dolgozó nép rálépett a társadalmi haladás, a szocializmus építésének út­jára. A Német Demokratikus Köztársaság dolgozó népe a Német Szocialista Egységpárt vezetésével történelmi jelentő­ségű sikereket ért el az elmúlt három évtizedben. A fejlett szocialista társadalom építése az ország anyagi és szellemi felemelkedését eredményezte. A Német Demokratikus Köztársaság az európai béke és biztonság fontos tényezője. Aktív békeszerető külpolitikáját méltán övezi széles körű nemzetközi elismerés és tiszteleti A szocialista országok közösségének tagjaként a Német De­mokratikus Köztársaság nagy és felelősségteljes szerepet tölt be a nemzetközi enyhülés megszilárdításában, a béke biz­tosításában Európában és az egész világon. Örömmel tölt el bennünket, hogy pártjaink és országaink bizalomteli kapcsolatai, a marxizmus—leninizmus és a pro­letár internacionalizmus elvei és közös céljaink alapján min­den téren dinamikusan fejlődnek és erősödnek. Nagyra ér­tékeljük, hogy országaink együtt küzdenek a szocialista kö­zösség összeforrottságának erősítéséért, a nemzetközi bizton­ság megszilárdításáért, az egyetemes békéért, az enyhülés elmélyítéséért és a társadalmi haladásért. Kedves Elvtársak I Nemzeti ünnepükön, e jelentős történelmi évforduló alkal­mából szívből kívánjuk, hogy a testvéri Német Demokratikus Köztársaság népe a Német Szocialista Egységpárt vezetésé­vel érjen el újabb kimagasló eredményeket bel- és külpoliti­kai céljainak valóra váltásában, a fejlett szocialista társa­dalom építésében, a béke védelmében. KADAR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára LOSONCZI PÁL, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke LAZÁR GYÖRGY, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Apró Antal, az országgyűlés elnöke az évforduló alkalmá­ból táviratban üdvözölte Horst Sindermannt, az NDK Népi Kamarája elnökét. A Hazafias Népfront, a SZOT, a KISZ, az Országos Béketanács, a Magyar Nők Országos Tanácsa, a Partizán Szövetség és a Magyar—Szovjet Baráti Társaság szintén táviratban köszöntötte partnerszervezetét. Kádár János, az MSZMP KB első titkára Berlinben Erich Ho- necker társaságában

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom