Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)

1979-09-26 / 264. szám

1979. szeptember 26., szerda Dunántúli napló 5 Gromiko felszólalása az ENSZ-közgyülésen Legyen az egész világban egészséges politikai légkör A Szovjetunió azt kívánja, hogy tegyenek újabb erőfeszítéseket a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására Kommunista aktíva a csepeli sportcsarnokban Kedden folytatódott New Yorkban az ENSZ-közgyűlésen az általános politikai vita. Az érdeklődés előterében Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter beszéde állott. A szovjet diplo­mácia vezetője a délelőtti ülé­sen szólalt fel, előtte Husszein jordániai király, majd Carlos Romulo, a Fülöp-szigetek kül­ügyminisztere beszélt. Flora MacDonald, a kanadai új, konzervatív kormány külügy­minisztere világgazdasági kér­déseket állított előtérbe első ENSZ-beszédében, mely ugyan­csak kedden hangzott el. Andrej Gromiko beszédében rámutatott, hogy az az irány­vonal, amelyet általában eny­hülésnek neveznek, a hetvenes években már széles folyamattá növekedett. Ennek az irányvo­nalnak bölcsőjénél ott állt a Szovjetunió. Ennek az évtized­nek elején születtek meg azok a szerződések, amelyek Európá­ban elvezettek a háború után kialakult realitásoknak megfe­lelő nemzetközi kapcsolatok megteremtéséhez. Ekkor jöttek létre az első szovjet—amerikai szerződések is. Történelmi jelentőségű volt a 35 állam legfőbb vezetőinek Helsinkiben megtartott tanács­kozása, az a tény, hogy doku­mentumban rögzítették az Eu­rópában a biztonság és az együttműködés megszilárdítása irányában bekövetkezett fejlő­dést. Hosszú és komoly tárgya, lások után elkészült az^ újabb szovjet—amerikai szerződés, a SALT—II.. amelynek életbelépé­sét, e'mondhatjuk, az egész vi­lág várja — hangoztatta a szov­jet külüayminiszter. Gromiko aláhúzta anrjsk fon­tosságát, hegy a világban egészséges legyen a tátikái légkör. Ezzel kapcsolatban rá­mutatott: az olyan kampányok, amelyeket például Kubával kap. csolatban indítottak, s amelyek során Kuba és a Szovjetunió politikáiéról a legkülönbözőbb kitalálásokat terjesztik, rendkí­vül ártalmasak erre a légkörre. A Szovjetunió, s a szocialista közösség országai senkit sem fenyegettek, most sem fenyeget­nek senkit. A szovjet külügyminiszter ugyanakkor megállapította, vannak a világon olyan erők is, amelyek a fegyverkezési ver­senyt szítják. Hangsúlyozta: a világ ma már odáig jutott, hogy a fegyverkezési verseny valóban telies esztelenség. „Felhívjuk az ENSZ minden tagállamát, hogy ezzel az esztelenséggel szegez­ze szembe a józan ész követe­léseit. Napjainkban nincs sür­getőbb feladat, mint a nukleá­ris háború veszélyének meg­szüntetése. A Szovjetunió kész arra. hogy más álíamokka! együtt megvitassa ezt az alap­vető ielentőségű problémát, s azt javasolja, h^gy térjenek ót a gyakorlati tárgyalásokra. A Szovjetunió azt kívánja, hogy tegyenek újabb erőfeszítéseket Hétfőn az esti órákban Vas megyébe érkezett Havasi Fe­renc, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­ságának titkára. Szombathe­lyen, a megyei pártbizottság székházában Horváth Miklós első titkár fogadta, s tájékoz­tatta a megye gazdasági, po­litikai életéről. Kedden Havasi Ferenc részt vett Szombathelyen, a megyei pártszékházban az MSZMP Vas megyei Bizottságának kibőví­tett ülésén, melyen a Központi Bizottság 1974 márciusi irány­a nukleáris fegyverek elterjedé­sének megakadályozására” — mondotta a többi között Gro­miko. „A hadászati támadó fegy­verrendszerek korlátozásáról szóló szovjet-amerikai szerző­dés aláírása meggyőzően bizo­nyítja, hogy megállapodásra le­het jutni a legnehezebb kérdé­sekben is, ha megvan ehhez a jószándék, megvan a készség arra, hogy figyelembe vegyék egymás jogos érdekeit — foly­tatta a szovjet külügyminiszter. — Ez a szerződés utat nyit a ha­dászati fegyverzet további kor­látozásához, csökkentéséhez.” Az európai helyzetről szólva Gromiko kijelentette, hogy ma az európai földrészen a koráb­binál szilárdabb alap van az államok békés együttműködésé­hez. Az enyhülésnek az európai talajba eresztett gyökerei azon­ban csak akkor lehetnek élet­képesek, ha a katonai enyhülés terén is gyakorlati lépésekre ke­rül sor. Ebben az összefüggés- oen nagy lehetőségeket nyn meg a Varsói Szerződés tagál­lamainak az a javaslata, hogy az európai biztonsági konferen­cia résztvevői kössenek szerző­dést: nem alkalmaznak egymás ellen elsőnek sem nukleáris, sem pedig hagyományos fegy­vereket, hívjanak össze vala­mennyi európai ország, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada részvételével politikai szintű konferenciát az államok közötti bizalom megszilárdítá­sára, a katonai szembenállás csökkentésére. A szovjet külügyminisztei szólt a világban fennálló fe­szültséggócokról is. Emlékezte­tett arra, hogy alig fél évvel ez­előtt agressziót követtek el c Vietnami Szocialista; Köztársa­ság ellen. Az agtesszorokat gyakorlatilag az egész világ megbélyegezte. Gromiko szólt arról, hogy Kambodzsában vé­get vetettek Pol Pót véres rend­szerének, s megállapította: biz­tosítani kell, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetében a kambodzsai nép törvényes kép­viselői foglalják el az országot megillető helyet. Gromiko elítélte, hogy bizo­nyos országok egyre inkább be­avatkoznak Afganisztán bel- ügyeibe. „Mi normális, jó kap­csolatokat akarunk fenntartani minden állommal. legyenek azok Dél- vagy Délkelet-^zsiá- ban, a Távol-Keleten.” Gromiko ezzel kapcsolatban az ázsiai stabilitás nagyfontosságú ténye­zőjének nevezte a szovjet—indiai kapcsolatokat. A szovjet külügyminiszter is­mételten megállapította: a Kö­zel-Keleten a Szovjetunió az át­fogó és igazságos rendezésért foglal állást. Szilárdan oz arab népek oldalán áll, amelyek ha­tározottan elutasítják a jogos érdekeik kárára létrejött alkut. A kiilönalku Egyiptom és Izrael között semmit sem old meg. Ideje, hogy az ENSZ-ben kép­elvei alapján — a munkás- osztály társadalmi szerepe fej­lesztésének és helyzete további javításának megyei tapasztala­tait vitatták meg. Havasi Fe­renc felszólalásában oz ország előtt álló gazdasági és politi­kai feladatokról is tájékoztatta az ülés résztvevőit. A pártbizottsági ülés után Havasi Ferenc a megye poli­tikai, gazdasági vezetőivel folytatott eszmecserét az ak­tuális gazdasági, politikai kér­désekről. viselt valamennyi állam ráéb­redjen a palesztínai arab nép tragédiájának súlyára. Semmit sem ér^ek a humanitás, az em­beri jogok — menekültek vagy nem menekültek jogairól — tett kijelentések, ha az egész világ szeme láttára durván megta­gadják egy egész nép elidege­níthetetlen jogait, egy olyan nép jogait, .amelyet elűztek földjéről, s a melyet^ megfosztot­tak a létfenntartás eszközeitől. Afrika déli részének helyze­téről szólva Gromiko megálla­pította : határozottan el kell utasítani minden olyan kombi­nációt, amely arra irányul, hogy a sebtében összecsapott báb­kormány segítségével megőriz­ze a fajüldözők és a gyarmato­sítók uralmát. A szovjet külügyminiszter megállapította, hogy az el nem kötelezett országok Havanná­ban megtartott legmagasabb szintű tanácskozása nagy jelen­tőségű esemény volt, fontos fó­rum, igen jelentős fejlemény a nemzetközi életben. „Abban, hogy a világ békéje szilárdabb, vagy bizonytalanabb lesz-e, igen nagy jelentősége van a Szovjetunió és az Egyesült Államok viszonya alakulásának — hangsúlyozta Gromiko. — A Szovjetunió vezetői nem titkol­ják, hogy normális, sőt tovább- menően baráti kapcsolatokat akarnak az Egyesült Államok­kal. Ehhez csupán arra van szükséa. hogy azokat az elveket kövessék, amelyek már széles utat nyitottak maguknak a nem­zetközi kapcsolatokban: az ál­lamok békés eaymás mellett élésének, a mások üavsibe tör­ténő be nem avatkozásnak el­veit". Gromiko beszéde végén Leo- nvid Brezsnyev megállapítását idézte: Nincs a világon olyan ország és nép, amellyel a Szov­jetunió ne kívánna jó viszonyt, nincs olyan Időszerű nemzetközi kérdés, amelynek megoldásához a Szovjetunió ne volna kész hozzájárulni, nincs olyan hábo­rús veszélygóc, amelynek békés eszközökkel történő felszámolá­sában a Szovjetunió ne volna érdekelt. Gromiko-Vance megbeszélés New Yorkban Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai külügy­miniszter hétfőn egy és ne­gyed órás tárgyalást folytatott New Yorkban a kétoldalú kap­csolatok kérdéseiről. A szovjet ENSZ-küldöttség épületében tartott megbeszélések után, amelyen mindkét fél vezető munkatársai is részt vettek, a miniszterek röviden nyilatkoz­tak. A mértéktartó nyilatkoza­tokból arro lehetett következ­tetni, hogy a két fél között érdemi tárgyalások folytok, amelyeket — kormányaikkal való konzultálás után — csü­törtökön folytatnak. Vance és Gromiko egyetértett abban, hogy „bizonyos kérdések lé­nyeges vonatkozásai" szere­peltek napirenden. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy amerikai részről több hete folyik propaganda-kam­pány szovjet „harci egységek” állítólagos kubai jelenlétéről. A szovjet fél rámutatott a köz­ismert tényre, hogy nem „har­ci egységek”, hanem kiképzők tartózkodnak Kubában immár 17 éve, s erről az amerikai hatóságok éppoly régen tud­nak. (Folytatás a 3. oldalról) madát adják haza, mondván: hadd öltözzön, hadd szórakoz­zon, nekem úgysem jutott... s nem gondol rá, hogy talán éppen ezzel rontja el gyerme­kének jövőjét. Hisz az is csa­ládot alapít majd, s nem kis megrázkódtatás lesz, ha maga is tapasztalja, hogy már nem elég a fizetés egyharmadát hazaadni. Bizonyos értelem­ben az is jobb helyzetünkből, viszonyainkból következik, hogy az új nemzedék teherbírása, fi­zikuma is hagy kívánnivalót maga után. A nevelés kulcskérdése a példa — Az ifjúság nevelésével so­kat és sokan foglalkoznak: a család, a pedagógus, a KISZ, a társadalmi szervezetek, a munkahelyek. A kulcskérdés: a példa ereje. Hiába mondanak a felnőttek akármit, ha a gyer­mek azt látja, hogy nem úgy élnek, ahogy mondják. A jó példa erejével kell hatni az if­júságra. Ez a leghatásosabb pedagógiai módszer. — Őszintén szólva, sajnálat­tal gondolok ifjúságunk egy tö­redékére, amely itt-ott cselleng, aluljárókban időzget, Velük' is törődnünk kell. Nagy kár lenne, ha ezeknek a gyermekeknek akár csak egy részéből is cini­kus, munkakerülő ember lenne. Valamiképpen meg kell nekik magyarázni: az a bizonyos alul­járó az úttest szintje alatt van, és a magyar jövő, az ő jövőjük nem ott épül. Igyekezzenek ők is a napvilágra, találják meg ott a helyüket. — A XII. kongresszusra ké­szülődve őszinte óhajunk — és ennek megfelelően kell dolgoz­nunk —, hogy a kongresszus erősítse meg pártunk fő politi­kai irányvonalát, amelyet nem kevés idő alatt formáltunk ki. Ehhez hozzáteszem: politikánk kollektív munka eredménye. Amennyire csak lehetséges volt, a nép legszélesebb körét be­vontuk kialakításába és a ten­nivalókat is közösen vitattuk meg. Valójában ez az alapja a pártegységnek és a szocia­lista nemzeti egységnek is. Po­litikánk töretlensége további fejlődésünk, erősödésünk bizto­sítéka. E politikát marxista— leninista elveink alapján dol­goztuk ki, minden lényeges kér­dés megoldásában figyelembe vettük a szocialista forradalom nemzetközileg közös, fő tör­vényszerűségeit, nemzeti sajó. tosságainkát, országunk adott­ságait. — Fontos törekvésünk vívmá­nyaink, köztük az eddig elért életszínvonal megvédése, a to­vábbi haladás feltételeinek megteremtése. Becsületesen, őszintén meg kell mondanunk, hogy miként a népgazdaság fejlesztésében, most nem tu­dunk gyors tempót diktálni, úgy az életszínvonal tekintetében is az eddigi szint megőrzése a jelenlegi feladatunk. Nem tu­dunk többet vállalni. Ám ez sem kevés, van mit megőriznünk. — Ami politikánk eredmé­nyeit illleti: szocialista nem­zeti egység, szilárd népi hata­lom van Magyarországon, pár­tunk egységes, a pártonkívü- liek között erős a szövetségi táborunk. Ez legfontosabb vív­mányunk, amelyet meg kell őriznünk. Ennek a birtokában minden feladattól, nehézség­gel szembenézhetünk. — A vívmányok között tart­hatjuk számon a szocialista forradalom fejlődését is. Hi­szen végre tudtuk hajtani a mezőgazdaság szocialista át­szervezését, befejezve ezzel a szocialista társadalom alap­jainak lerakását, s most már joggal mondjuk, hogy a fejlett szocialista társadalmat építjük. — A Magyar Népköztársa­ság gazdasági alapja is szi­lárd, az életszínvonal fejlett. A nemzeti jövedelem 2,7-sze- resére növekedett nem egé­szen 20 esztendő alatt. Az ipari termelés háromszorosára nőtt, a mezőgazdaság — alig több mint feleannyi emberrel — a húsz esztendővel ezelőt­tinél 80 százalékkal többet ter­mel. Ebben az időszakban egy­millió-háromszázezer új lakás épült, csaknem négymillió em­ber költözött új otthonba. Az egy főre jutó húsfogyasztás 48 kg-ról 75 kg-ra növekedett. Vannak más eredményeink is: 1960-ban a családok egy szá­zalékának volt hűtőszekrénye, 3 százalékának televíziója, 15 százalékának mosógépe. Ma a családok 80 százalékának van hűtőszekrénye, 90 százalé­kának mosógépe. Még egy szá­mot említek, bár ennél meg­oszlik a nemzeti egység, mert vannak birtokosok is, igénylők is: húsz évvel ezelőtt a magyar családok egy százalékának volt személygépkocsija, most pedig 30 százalékának. Álta­lános lett a társadalombiztosí­tás, az egészségügyi ellátás minden állampolgárnak ingye­nes járandósága, és bevezet­tük a gyermekgondozási se­gélyt. S még hosszan sorolhat­nám a fiatalok, az idősek ér­dekében tett intézkedéseinket. Ezeket az eredményeket népünk a pártot követve érte el. Nem böjtre, jobb munkára van szükség — Most a nemzetközi fize­tési mérleg javítását — külön­böző okok miatt — az első helyre tesszük. Am■ kor azonban népgazdasági egyensúlyról be­szélünk, sokféle egyensúlyra gondolunk. A belső költségve­tési egyensúlyra, a rendelkezés­re álló munkaerő és a munka­helyek megfelelő arányára és arra is, amire mindig vigyáz­tunk, hogy ne legyen nagyobb a vásárlóerő, mint amelyhez biztosítani tudjuk a fogyasz­tási cikkeket. Ha mindezt meg­tartjuk, az emberek továbbra is perspektívát látnak munká­jukban. — A kibontakozás útját megjelöltük, de ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy a fo­gyasztást akarjuk csökkenteni, vagy hogy az ország gazda­sági egyensúlyát áremeléssel akarnánk biztosítani. Az ár­emelés azért volt elkerülhe­tetlen lépés, mert reális árak­kal kell dolgozni. Nem azt akarjuk, hogy most böjt kö­vetkezzék, hanem azt, hogy legyen tényleges termelés, s olyan vásárlóerő, amelyhez meg tudjuk teremteni a meg­felelő árualapot. — Ha mindenki teljesíti kö­telességét, okkor feladataink megoldhatók: a Magyar Nép- köztársaság töretlenül fejlődik tovább, a dolgozó ember éle­te nem rosszabb, hanem jobb lesz. De csak akkor, ha min­denki elvégzi feladatát. Az or­szág vezető politikai, kormány­zó testületéi, az aktivisták, a párttagok és minden dolgozó, aki munkát, kötelezettséget vál­lalt magára, megteszik, ami rájuk tartozik. Meggyőződé­sem: ily módon nemcsak közel­gő nagy tanácskozásunkig, ha­nem utána is lendületesen ha­ladunk tovább a szocialista fejlődés útján. — Készüljünk ebben a szel­lemben a kongresszusra. Szá­mottevő szervezőmunkát kell elvégeznünk, lesznek taggyű­lések és pártértekezletek is. De eközben a napi munka nem szenvedhet csorbát. Ha a kongresszusra való készülődés és a napi munka szorosan összekapcsolódik, összeforr, ak­kor e kettő kölcsönösen segí­ti, kiegészíti egymást. így lesz kongresszusunk az élet eleven kérdéseit napirendre tűző, azokban határozotton el igazi­tó tanácskozás. — A Központi Bizottság úgy véli — s nekem személyes meggyőződésem —, hogy van elég erőnk. Az előttünk állók­nál sokkal nagyobb akadályo­kat is leküzdöttünk már. A gazdálkodás új, mostanában sokat emlegetett elemeit szo­cialista építésünk tartós részei­vé kell tennünk. Ha így gon­dolkodunk és dolgozunk, új lendületet kaphat a szocialis­ta társadalom építése. — Van világos célunk, van erőnk a feladatok megoldá­sához. Dolgoznunk kell és előre fogunk menni. Táma­szunk a párt, a nép egysége, nemzetközi téren pedig bará­tainkkal való internacionalista együttműködésünk. S hadd em­lítsem külön is a főváros kom­munistáit, hisz a magyar szo­cialista forradalom sorsa lé­nyegében évtizedeken át az öntudatos budapesti -munkás­ság harcain, helytállásán mú­lott. A Központi Bizottság a kongresszusi felkészülésben is. s a napi feladatok megoldá­sában is számít a 210 ezer bu­dapesti kommunistára és a fő­város politikailag érett, öntu­datos lakosságának megérté­sére és támogatására. Sok si­kert és jó egészséget kívánok mindnyájuknak. * A Központi Bizottság első titkárának nagy tapssal fo­gadott felszólalása után So­mogyi Sándor mondott elnöki zárszót. Megköszönte a fővá­ros kommunistáinak cselekvő­készségét, tenniakarását tükrö­ző hozzászólásokat és sok si­kert kívánt a tervbe vett fel­adatok hiánytalan megoldásá­hoz. A kommunista aktíva az In- ternacionálé hangjaival ért véget. a nagyvilágban Részvétlátogatás Ludvik Svoboda hadseregtá­bornok, Csehszlovákia Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának tagja, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság volt el­nöke elhunyta alkalmából a budapesti csehszlovák nagykö­vetségen kedden az MSZMP KB nevében Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, az Elnöki Tanács nevé­ben dr. Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, a kormány nevében dr. Házi Vencel külügyminiszter-helyettes részvétüket fejezték ki. ♦ + MOSZKVA: Kedden eluta. zott a szovjet fővárosból Husz- szein Onn malaysiai miniszter- elnök, aki a szovjet kormány meghívására hivatalos látoga­tást tett a Szovjetunióban. + BILBAO: Az ETA baszk szeparatista szervezet — mint­egy a rendőrség megállapítását igazolva — hétfőn „hivatalo­san" magára vállalta Cuipuz- coa baszk tartomány katonai kormányzójának vasárnap tör­tént meggyilkolását. Ugyancsak magára vállalta a szervezet két katonatiszt megölését a múlt héten. Minderről az ETA írásos anyagot küldött a baszkföldi helyi sajtónak. + BANGUI: „Bokassa, a volt császár közönséges bűnö­ző, és követeljük kiadatását Elefántcsontparttól, hogy bíró­ság elé állíthassuk” — mon­dotta egyebek között David Dacko, a Közép-afrikai Köztár­saság államfője, aki a múlt hé­ten államcsínnyel döntötte meg Bokassa császárságát. + MOSZKVA: Leonyid Brezs­nyev, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és a Szov­jetunió több más párt- és álla­mi vezetője kedden délelőtt részvétlátogatást tett Csehszlo­vákia moszkvai nagykövetségén. A szovjet vezetők részvétüket fejezték ki Ludvik Svoboda, a köztársaság volt elnöke, a kiváló párt-, állami és katonai vezető elhunyta alkalmából. Havasi Ferenc látogatása Vas megyében

Next

/
Oldalképek
Tartalom