Dunántúli Napló, 1979. szeptember (36. évfolyam, 239-268. szám)
1979-09-23 / 261. szám
t..n m .. !»■ - »'MM«*«» - * > <mm< i>^w #'«r< • •»• ♦*>••»•*. ♦ «► tat -«»•-«» at!te«te at ♦ ♦ at -«»-•«► ■*■ acafcjfc *»► t.Hft Népművészet Bütykös ujjak szorította bicska hasít a fába, erdők illatát idéző faforgács hullik a földre, puszták gyermekének kemény arca kél életre a fából. Kalocsai asszony dolgozik a tűvel. Tarka, paprikás, rózsás fantáziavirágos kert születik a vásznon. Agyagmassza forog a korongon, a férfi mintha gyönyörű asszonyi testet simogatna, oly szerelemmel kelti életre a holt anyagot. Népművészek. Ök nem szobrászok, nem festők, akik született tehetségüket hosszú évek során szorgalmas tanulással csiszolták. Népünkben mindig is élt a szép iránti vágy. Szerette ha pitvara-konyhája- szobája, virágos, tele díszített tányérokkal, korsókkal, szuszékja, ládája faragott és cifra lányainak, asszonyainak ruhája pompázatos. Mindig voltak akikben élt a vágy, hogy a bennük lapuló érzelmeknek formát keressenek, a környezetükben levő anyagokból mindennapi életükhöz szükséges szépséges eszközöket készítsenek. ^ Ma már persze többnyire elvesztették funkciójukat e tárgyak, a múzeumok, a városi lakások díszeivé váltak népművészeti emlékeink, amelyeknek ma is elfogult csodálói vagyunk. A szabad művészi képzelőerő az elmúlt évezred során magába építette a különböző müvészkorszakok legértékesebb elemeit, varrottasaink, bútoraink, edényeink a gótikus, a reneszánsz és barokk, valamint a török elemekkel gazdagodtak. Hazánk világszép népművészete nem sorvadt el, kincseink életét kétségkívül tovább gazdagíthatja, hogy messze földön keresettek népművészeti értékeink. Baranyában például sokat tehet ezért (tesz is) a háziipari és a nép- művészeti szövetkezet. A megváltozott életforma természetes velejárója, hogy a népművészet alkotásai már nem tartoznak mindennapi életünk nélkülözhetetlen kellékei közé, de éppúgy nem lehet csak múzeumi látványosságnak tekinteni. A népköltészetnek, a táncnak, a díszítőművészetnek, vagy éppen régi szokásainknak helye lehet a mai társadalomban is, falvakban, városokban egyaránt. A bütykös ujjak szorította penge, csakúgy mint a kecsesen szaladó ecset, teremtik hazánk kultúrájának legszebb kincseit. Szöveg: Lombosi Jenő Kép: Maletics László Mgjijg 11 1 t uu 11 uj 11 uu s11 ti* s t iWnBi uPOBi \
