Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-21 / 228. szám

Pécs A hétvége krónikája Tegnap, úgy fél kettő tájban a napsütéses, de kissé szeles pécsi utcákon csendes, nyugalmas volt a hangulat. Járókelő alig- alig akadt, s aki ebben az időpontban az utcán tar­tózkodott, az is sietősen ment a dolgára. Még a Petőfi mozi előtt is, ahol* a Csillagok háborúját játsz- szák, csak tizenöten—hú­szán, többségükben gyere­kek várakoztak a pénztár­nyitásra. * Két olyan névnapot ün­nepeltünk a hét végén, amelynek bőségesen akad­nak viselői: szombaton Ilo­na, tegnap pedig István- nap volt. S hogy meglehe­tősen gyakori nevek ezek, azt bizonyítja, hogy meny­nyi táviratot vettek föl csu­pán a pécsi 1, sz. Postahi­vatal távírdájában. A tele­fonon föladott táviratok száma pénteken és szom­baton csaknem elérte a napi ezret. Ekkor volt a csúcs, vasárnap már csak 103, tegnap délután fél háromig 40 táviratot küld­tek ismerőseiknek telefonon a pécsiek. * A Balaton vizének hő­mérséklete 20-án 20,2 Cel­sius fok volt, a levegő pá­ratartalma elérte a 80 százalékot. A látástávolság átlagosan 10 kilométeres volt a siófoki obszervató­rium tájékoztatása szerint. Kora délután 15 kilométer erősségű, északi széllökést figyeltek meg. Tegnap a Balaton egész területén a piros jelzés volt érvényben. * A vasárnapi rossz idő megmutatkozott a pécsi ál­latkert és vidámpark láto­gatóinak számában is: az állatkertet 1300-an, a vi­dámparkot 1000-en keres­ték föl. Tegnap azonban ennéj már jóval többen vették be programjukba a Mecsek e két, kellemes szórakozást nyújtó helyét: az állatkert látogatóinak száma elérte a 3500-at, a vidámparké pedig a 3000- et. 1 Péknap Ünnepi mozaik Népvándorlások kora — Szokolai felv. — Vasárnap délelőtt a Vasarely- múzeumban egymást nézik a vendégek, annyian vannak. Ez a nap a múzeumoknak kedve­zett. Ámbár, 20-án háromne­gyed tízre a szigetvári várnál is több mint ötszázan váltottak belépőt. Köztük egy lengyel bányászcsoport: Katowicéből érkeztek Kaposvárra gyógyke­zelésre. Porwor Henryk 35 éves föld alatti munka során szer­zett reumájának is jót tesznek a honi hévizek s a pihenés. Ebben az évben még öt csoport érkezik a lengyel bányaváros­ból gyógyüdülésre hazánkba. Teklafalu, csendes délelőtt. Ház előtti padokon öregek na­poznak. Litter József nyolcvan- éves, volt nyár, hogy harminc holdról vágott gabonát kaszá­val. „Hogy mit csináltam negy­ven éve István-napon? Hát dol­goztam. Dolgozott akkor a ma­gamfajta, ünnepen is." Van aki most is, például Sellyén a volt kastélyépület­ben. „Iskolakezdésre készen lesz a kollégium, azért is, meg mert maszekok vagyunk, dolgo­zunk ma is" — mondják. Vajszlón, a katolikus temp­lomban a plébánost keresem, de a sekrestyében csak egy né­nit találok. „Hat vagy hét fa­luban is misézik, most Csány- oszrón van. Volt mise itt is Szent István tiszteletére. A kö­nyörgésben benne volt, hogy a Szűzanya segítse megtartani az állam és az egyház viszo­nyát. De ne írja meg a ne­vem, baj ne legyen belőle, mi ebbe születtünk, ebben éltünk. A mai fiatalok már nemigen jönnek." Kovácshidán ringlispil ke­ring, legényék lőnek célba, de ez a búcsúi forgatag nem ve­heti fel a versenyt Harkány kavargásával. Délig 14 ezer ember váltott belépőt a fürdő területére. „Ebéd után még szoktak jönni egypáran" — ka­csint az úszómester. A siklósi vár is állja a turisták ro­hamát. 20-án nyílt meg itt a lovagteremben Siklós szülötté­nek, Istokovits Kálmánnak a ki­állítása, sokan . megkeresik azt is. Miképp a nagyharsányi szo­borparkot. A legkisebb utakon is per­cenként suhan autó valamer­re. Némelyik megáll az út mel­lett, de nem mindegyik „azért”. Kotnics Ottó csősz a meg­mondhatója, aki a villányi oportót őrzi a dézsmálóktól. „Ha csak egy fürtöt csennek, azt még elnézem nekik." így hát én is csenek egy fürtöt. Villányban Olgi néni meg­tölti a kis bütyköst; „Csókolta­tok mindenkit", Villánykövesden ,,D" felségjelű autóból fotóz­zák a pincesort. A portákon nyílnak a csomagtartók, kerül beléjük a hazai. A pécsi busz­ra is egyre többen várakoz­nak. Viszont Pécsett, a Balokány- fürdőn 23 vendég volt hétfőn, a Hullámban meg 127. A Gyár­városban sátrakat ütött Luna- park a környék gyerekeit von­zotta szép számmal. Délután­ra kocsisorok kígyóztak, vissza, haza. Úton volt az egész or­szág, s a külföld fele. Hja, ha kettős az ünnep, az a népván­dorlások ideje. b. I. Mohács: Motorcsónakverseny Országosan is kezd rangot szerezni magának az MVTE mo­torcsónak-sport szakosztálya — ezt igazolja a szervezésükben vasárnap lebonyolított hagyo­mányos évadzáró megbízható- sági motorcsónak-verseny is. A kedvezőtlen időjárás elle­nére 36 induló állt rajthoz a vízügyi palota előtt közöttük a mohácsiakon kívül székesfehér­vári, bajai és budapesti ver­senyzők. A 36 kilométeres tá­vot három fordulóval teljesí­tették. A hajók gyorsaságát és vezetőjük ügyességét három géposztályban mérték össze. A 850, 500 és 250 köbcentimé­teres csónakmotorok összetett területi bajnokságán kategórián, ként a legeredményesebben szerepeltek: dr. Faludi Ferenc, Kis Hegedűs Kálmán és Bátai József. Az első három helye­zett az érem mellé plakettet, oklevelet valamint az MVTE emblémájával díszített vázát kcpott. A verseny alkalmából nyújtottak át egy-egy vázát azoknak az aktivistáknak is, akik eddig a legtöbbet tették a mohácsi motorcsónak sportért. Kutyakiál lítás és -bemutató Vasárnap Mohácson kutya- kiállítást rendeztek. A zuhogó esőiben több mint 250 kutya ázott gazdájával együtt a Kórház utcai sportpályán. A 'megyében idén először rendezett a MEOE mohácsi csoportja ilyen jellegű kiállí­tást. A szépségversenyen ösz- szesen 35 fajta kutyát vonul­tattak fel a tulajdonosok, akik az ország majd minden részé­ből, továbbá Jugoszláviából és az NSZK-ból jöttek Mohácsra. A színvonalas versenyen a MEOE bírói testületének hét tagja bíráskodott, és döntésük alapján a fajtagyőztes „ver­senyzők” nyakába került a .kék szalag, a gazdi pedig átve­hette a mohácsi fekete kerá­miatányért. Tenyésztési nagy­díjat adtak ki a legszebb őr­ző-védő, pásztor, vadász és társasági — öleb — kutyák tu­lajdonosainak. A jutalmuk egy- egy busóálarc volt. B. M. „Kiváló” a Sztár tonic A győri Szeszipari Vál­lalat nagykanizsai üdítőital gyára a literes palackozásé tér. mékei közül a „Sztár tonic” jó minőségéért a három nappal ezelőtt nyilvánosságra hozott döntés alapján ezentúl visel­heti a „kiváló áruk fóruma” kitüntető emblémáját. Az eredményhirdetést hallgatják a csapatok tagjai Dacolva az esővel Búcsú Buzsákon Tizenkét éves hagyomány, hogy a miskolci, a szegedi, a szombathelyi, valamint a pécsi Sütőipari Vállalat dolgozói, szo­cialista brigádjai együttesen ünnepük augusztus húszadikát, amely egyben az új kenyér ünnepe is. De az is hagyo­mány, hogy ezeken a találko­zókon az üzemek legkiválóbb brigádjainak képviselői össze­mérik sportbeli erejüket s szakmai tudásukat. Vasárnap, illetve hétfőn a Pécsi Sütőipari Vállalat vállalta a házigazda szerepét és fogadta a testvér­üzemek mintegy száz fős kül­döttségét. A vállalati szakmai versenyek első helyezettjei a Mecseki Szénbányák központ­jában mérték össze tudásukat: a tízezer forintos díjat az idén a szegediek nyerték el, máso­dik lett Miskolc, a harmadik Pécs, a szombathelyiek pedig a negyedik helyre kerültek. A versengés délután a lab­darúgópályákon folytatódott, a döntőt a szombathelyi, illetve a pécsi csapat játszotta, a győzelmet a szombathelyiek szerezték meg a vele járó ku­pával együtt. A mérkőzések szünetében a meszesi József Attila Művelődési Ház szerve­zésében kultúrműsorral szóra­koztatták a közönséget. A ven. dégek tegnap látogatást tettek a pécsi kenyérgyárban, ugyan­ott megtekintették az erre az alkalomra rendezett hobbiki­állítást is. A XII. péknap a délutáni órákban zárult.-s­Sokan szórakoztak tegnap a Pécsett tartózkodó Luna-parkban Csongrád megye csapata győzött A XII. Herman Ottó Balatonfüredi horgász emlékverseny 20 négyzet­méternyi Lengyelnrszág Jubilál egy bolt Balatonfüre- den: öt esztendeje nyílott meg a budapesti Lengyel Kultúra Népköztársaság úti üzletének kirendeltsége. Mindössze né­hány, talán húsz négyzetméte­res bolt. De benne van min­den, ami a lengyel népművé­szetet képviselheti nálunk. Sok­féle szép bőrcsat és bőrtáska, fafaragvány és borostyán. Leg­inkább az utóbbit veszik, főleg a nem magyar fürdővendégek. Hiszen ők így egy országból két nép művészetének emlék­tárgyait vihetik magukkal. Az üzlet forgalma éppen azért váltakozó; mindig függ attól, hogy mennyi jópénzű külföldi nyaral éppen a környéken. Legtöbbet az igazi borostyán nyakékekből visznek innét. Az alig húsz négyzetméteres „Len­gyelország” mindenképpen kel­lemes, odaillő pontja mór a Balaton-partnak. Augusztus 19—20-án rendez­te meg a MOHOSZ Baranya megyei Intéző Bizottsága a pécsi tavaikon a XII. Herman Ottó horgász emlékversenyt. Szinte valamennyi megye négy fős csapata, melyből legalább az egyik ifjúsági horgász volt, részt vett a versenyen, és megjelentek a szomszédos Ju­goszlávia horgászainak képvi­selői is Apátiából. Vasárnap hajnalban kezdő­dött a Herman Ottó-tavon a halfogó verseny, mely este hat óráig tartott. Hétfőn oz Intéző Bizottság horgászpihenőjében Ki mit tud? vetélkedőre ke­rült sor, ahol halbiológiai, hor­gászati ismeretekből, Herman Ottó életével összefüggő kér­désekre kellett a versenyzők­nek választ adni. Ezzel egy- időben zajlott a barkácsoló, a céldobó és a halászléfőző verseny. A verseny végeredményét az öt versenyszámiban elért ered­mények alapján szerzett össz- pontok figyelembevételével dön­tötte el a zsűri. A győzelmet 428 ponttal Csongrád megye csapata szerezte meg. A má­sodik 329 ponttal Hajdú-Bihar, a harmadik 326 ponttal Komá­rom megye csapata lett. A baranyai csapat 261 pontot el­érve a 13. lett a versenyben. Feljegyeztünk néhány ered­ményt: Halfogásban az első a csongrádi csopat lett, ők 14 kiló halat fogtak. A csapat tagja, id. Baktai György fog­ta a legnagyobb halat a ver. senyen: egy 5 kiló 80 dekás pontyot. A Ki mit tud? ver­senyt a somogyiak, a barká- csolásit a hajdú-bihariak, a célbadobást a zalaiak, a ha- lászléfőzőt a borsodiak nyer­ték meg. A díjaikat Palkó Sándor, a MIB elnöke. Hantos Zoltán, a MOHOSZ alelnöke és Galabár Tibor, a megyei Intéző Bizott­ság elnöke adta ót. Egy nagyon ízléses, nyolcol­dalas meghívó invitálta a ven­dégeket a vasárnap-hétfői két­napos buzsáki búcsúba. Bizo­nyára sokan kaptak kedvet, hogy a vidámnak, forgalmas­nak, látványosnak ígérkező ren­dezvény résztvevői legyenek, mert az eső nem tudta elriasz­tani a Somogybái, Baranyából, a Balaton-partról érkezőket. De hiába vártak arra, hogy az égi áldás megszűnjön, sajnos a gondosan előkészített progra­mot elmosta az eső. A legtöbb vendég részben a kedvezőtlen időjárás elől oltal­mat keresve, másrészt a színvo­nalas kiállítási anyagok iránt érdeklődve elsősorban a táj­házban és az iskolában meg­rendezett népművészeti bemu­tatókat kereste fel. Mindkét he­lyen nagy forgalmat bonyolí­tottak le a gyönyörű népművé­szeti tárgyakat árusító vásárok. Különösen a Balaton-partról ér­kező német, csehszlovák turis­ták, az üdülőcsoportok tagjai igyekeztek minél több szép em­léktárgyat hazavinni magukkal. Annál kisebb volt a forgalom a búcsúsok körében, az alkal­mi sátrak között már kevesebb vendég vállalkozott a nézelő­désre, nem forogtak a körhin­ták sem. A szabod téri színpadra terve­zett bábműsor, a meghívott foHdáregyüttesek is beszorul­tak a művelődési ház zárt ter­mébe, pedig a rendezők még ülőhelyekről is gondoskodtak a szabadban. A meghívott együt­tesek között volt a Pécs1 Kl- SZÖV Népi Együttese is. M. E. Sok látogatója volt a buzsáki tájháznak

Next

/
Oldalképek
Tartalom