Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-12 / 220. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. AUGUSZTUS 12. Forma és funkció Lakónegyedek, városközpontok a tervezők rajzasztalán „A lakosság életkörülményei­nek javítását szolgáló tervek — köztük a lakásépítési előirány­zatok — folyamatosan megva­lósulnak" — állapította meg az MSZMP Központi Bizottsága június 29-i ülésén. Az első 15 éves lakásépítési terv időszakában (1961—75.) több, mint egymillió lakás épült fel az országban. A következő 15 évre szóló lakásépítési prog­ram 130 települést érint: 96 városban és az urbanizálódó nagyközségekben, 1990-ig újabb egymillió lakás ad otthont két és fél millió embernek. Lénye­gében az ország legnagyobb beruházásának tekinthető a másfél évtizedes program, amely társadalmi jelentőségé­nél fogva is gondos felkészülést kíván a településfejlesztésben, várostervezésben részt vevő épí­tészektől. A Lakó- és Kommunális Épü­leteket Tervező Vállalatnál évente 12—14 ezer lakás terve készül el. Vagyis az országban felépülő lakóházak jelentős ré­sze a budapesti intézet terve­zőinek rajzasztalán ölt formát. A lakásépítés, a tervszerű városfejlesztés meghatározza a települések szerkezetét, el­látását, az ott élők környeze­tét, vagyis kihat a társadalmi közérzetre. Az építész, amikor ,,felskicceli", pauszpapírra ve­ti egy lakóház, gyár, iskola vagy bevásárlóközpont tervét, gondol-e vajon arra, amel­lett, hogy több milliárd fo­rint felhasználásáról dönt, át­alakítja, befolyásolja a vá­rosképet, a lakosság életét? A kérdés kiindulópontja volt annak a beszélgetésnek, ame­lyet Kottái Endrével, a LAKÓ­TERV igazgatójával folytat­tunk. — Évente hétmilliárd forint értékű beruházás — vagyis megtervezett épület — sorsa függ a LAKÓTERV-től. Hazai és külföldi szállodák (Volga Szál­ló, Duna-parti szállodasor, Dé­li pályaudvari szálloda, balato­ni szállodák), lakóházak és az ezekhez kapcsolódó kommuná­lis épületek, városközpontok tervezésével foglalkozunk. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium 13 tervező vállala­ta között — beruházási érték­ben — a tervezési feladatok jelentős részét mi végezzük el. Az első 15 éves lakásépítési terv időszakában 100 ezer la­kás tervét dolgozta ki a válla­lat. Az elkészült lakásokban ma már városnyi (csaknem félmil­lió) ember él. A fővárosban Bé­kásmegyer 13 ezer lakását, Új­pest rekonstrukcióját, Kispest üllői úti lakóházait, lakótele­pek számos épületét építésze­ink tervezték. Hatókörünk Bu­dapesten kívül kiterjed a vidéki városokra is: Egerben, Szolno­kon, Székesfehérvárott, Salgó­tarjánban, Veszprémben, Tata­bányán és Szombathelyen lakó­telepek, városrész-központok nőttek ki terveink nyomán. Egyik legnagyobb munkánk lesz a káposztásmegyeri lakónegyed, 30 ezer lakás építésével Győr nagyságú városrész alakul ki itt. A VI. ötéves tervben kezdő­dik az építkezés és áthúzódik a következő tervidőszakra. 1983- ban már négyezer lakást adnak ót, középület, iskola és óvoda is épül addig. Húsz évvel ez­előtt még nem tudtunk volna ekkora feladatot vállalni. Jelen­leg 570 munkatársa van az in­tézetnek, ebből 450 a műszaki beosztású, 220-an végeztek egyetemet, főiskolát. — Közismert, hogy tervező- gárdájukban számos Állami-, Ybl- és nívódíjas építész tar­tozik, akik tervpályázati alko­tásaikkal is bizonyították, hogy a jelenlegi gazdasági építőipari adottságok mel­lett is képesek jó minőségű művészi terveket készíteni. Ugyanakkor az ország váro­sait járva, vagy Budapesten a lakótelepek unalmas egy­hangúságából Ítélve nem ép­pen művészi fokon érvénye­sül a forma és funkció össz­hangja, mely voltaképpen az esztétikai hatást adja. A há­zak többsége „ipari tipusal- kotás", a homlokzatok uni­formizáltak. — Valóban, a tervezést ko­rábban esztétikai és rendelte­tési igények kielégítése hatá­rozta meg, de most a gazdasá­gosság és a kevésbé élőmun­ka-igényes technológiák is be­folyásolják munkájában az épí­tészt. Természetesen a tervezők mindenkor a társadalmi igé­nyekből és esztétikai követelmé­nyekből indulnak ki, az új épí­tési anyagok és módszerek al­kalmazásánál. Életszínvonal-po­litikánk az iparszerű, tömeges lakásépítést sürgeti. A házgyá­rakkal lényegesen lerövidült az építési idő. A kezdeti technika ma már elavult, ezért van szük­ség az ipari eljárások korszerű­sítésére, új lakástípusokra. Per­sze azt is figyelembe kell ven­ni, amikor bíráljuk a tervezőket, az építőipart, hogy mindössze 10—15 éves múltja van az ipa­rosított lakásépítésnek. Az első lakótelepek egyszerűsített la­kásformái még hangulatnélküli­ek, nehézkesek. Később az épí­tészek megtanultak bánni a pa­nellal: könnyedebbek, szaba­dabbak az épületcsoportok, az újabban épült lakónegyedek­nek van terük, levegőjük. Moz­galmasabbak az épületegyütte­sek, mert a szintkülönbségek, a térbeállítások, színek variáció­jával jobban éltek a tervezők. Tehát a rendeltetés és a forma összhangja létrejöhet akkor is, ha a házgyári lakások magu­kon viselik a tömegtermelés je­gyeit. A VI. ötéves tervidőszakban felépülő házak típusterveire már elkészítettük a tervjavasla­tot. Lényegesen differenciál­tabb a korábbinál, ugyanakkor iparszerűbb is. A gazdasági adottságoktól előreláthatóan átlagosan lakásonként eléri a 60—62 négyzetmétert. Hangsú­lyozom: mai lakásigényeinket csak a házgyárakkal lehet ki­elégíteni és valljuk meg őszin­tén, a lakótelepeken sokkal kul­turáltabbak, magasabb kom- fortszintűek a lakások, mint a városközpontok foghíj-beépíté- sű házaiban. Egyébként a leg­utóbbi világstatisztikát nézve nem állunk rosszul: 1000 lako­sonként 8,8 lakást építünk, ez­zel megelőzzük az NDK-t, Olaszországot és Ausztriát is. — A LAKÓTERV-nek van-e szerepe a korszerű építési módszerek kialakításában? — Nem is kévéi Ismeretes, hogy a hagyományos módon készülő kommunális építkezések — bevásárlóközpontok, iskolák, óvodák, — nem tudják követni a paneles lakóházak építési ütemét. Ezért olyan technológi­át kell a tervekben előírni, amellyel a kommunális beruhá­zások befejezése a lakások át­adásával egy időpontra hozha­tó. Kezdetben az angol Claps- cég könnyűszerkezetes techno­lógiáját alkalmaztuk, de most már magunk is kifejlesztettünk egy vázpaneles szerkezetű épí­tési rendszert, mely olcsóbb a külföldinél és építési időben sem tér el tőle. Jól alkalmazha­tó, a lakóegyüttesek alapfokú ellátására: iskola, óvoda, gyógyszertár, öregek napközi otthona, szolgáltatóház és más különféle épület tervezéséhez használjuk fel. Ezzel a techno­lógiával évente 90 ezer négy­zetméternyi épület készül. — Egyre többet hallani a nyílt várospolitikáról. A ter­vezőintézet építészeinek mi­lyen kapcsolata van a lakos­sággal? — Mondhatnám: közvetlen. Az építész egy kicsit szocioló­gus is, aki a településfejlesztés mellett foglalkozik családkuta­tással. Egy lakóház vagy lakás tervezésekor bele kell képzelnie magát a lakástulajdonos élet- rendszerébe. Más-más az élet­vitel a két-, négy, vagy ennél több tagú családoknál, tehát a térelosztásnak is ehhez kell igazodnia. A tervező a valóság­ból merít. Dolgozóink rendsze­resen kijárnak az új városré­szekbe, hogy tanulmányozzák, hogyan lehet „felébreszteni az alvó városokat", mely a jelen feladata. Találkoznak a lakók­kal is: a közelmúltban részt vettünk Békásmegyeren egy la­kótelepi konferencián, melyet a Magyar Rádió rendezett, s meg­hívta a sajtó, az ÉVM, valamint a tervező és kivitelező vállala­tok képviselőit. Itt találkozhat­tunk a lapok munkatársaival, a lakókkal. Nagyon hasznosnak tartom az ilyen fórumot, mert segíti a lakossági igények és az építészet összehangolását. Vol­taképpen ez a demokratikusan előkészített várostervezés alap­ja, enélkül elképzelhetetlen a nyílt várospolitika. Horváth Anita A SZÁMÍTÓGÉP PARANCSÁRA. A Szerszámgépipari Művek esztergomi marógépgyárában az idén négyszázhúszmillió forint értékben gyártanak marógépeket — tíz százalékkal többet, mint tavaly. Termelésük egyre nagyobb részét a legkorszerűbb NC-, CNC-vezérlésű — mini számitógéppel ellá­tott — „megmunkáló központok” képezik. A termékek mintegy nyolcvanöt százalékát exportálják a Szovjetunióba, az NSZK-ba és Angliába. A képen: Szerelik az MS—500 típusú CNC-vezérlésű szerszámmarógépet. (MTI fotó - Tóth Gyula felv.) Újjászületnek a pécsi szobrok Jövőre felújítják a Széchenyi tér burkolatát gyártani. A Zsolnay Porcelán- gyár vállalkozott rá, hogy az 1908-ban készült emlékmű bur­kolati elemeit és a sast újra­gyártsa. A Flórián-szobarról az derült ki, hogy jelenlegi álla­potában nem újítható fel, a homokkő, amiiből fa rágták, nem alkalmas erre. A Képzőművé­szeti Kivitelező Vállalat jövőre mérethelyes másolatot készít róla, s az kerül majd a Fló­rián térre. A Széchenyi téri Zsolnay- kutat már nagyrészt megtisztí­tották, a megújhodott kút vize még üdítőbben hat ebiben a kánikulában a szomjas vándo­rokra. A Jókai téri Jkis-Zsol- nay ikút"-ra ezután kerül sor. Ezt nemcsak megtisztogatni kell, hanem o vízköpőket is meg kell javítani. E program keretében egye­lőre nincs szó — mert felte­hetően a 2 millió forintos ke­retből nem futja rá — a fel- szabadulási emlékmű térburko­latának a felújításáról. Bizo­nyára sor kerüli erre is. Résziben idetartozik, hogy jö­vőre felújítják a Széchenyi tér térburkolatát. A homakkőlapök erősen megkoptak, némélyikük megsüllyedt, a közöket felverte a gaz, s a vörös és szürke ho- mokkőlapokból kialakított mo­tívumok alig ismerhetők fel. Tavasztól tehát a Széchenyi tér rég nem látott szépségében várja vendégeit H. I. Új sas készül A program keretében sorra vesrik valamennyi pécsi szob­rot, köztéri műalkotást, ame­lyek mindegyike kínál valami különleges feladatot. A Fran­cia emlékműről például kide­rült, hogy szinte teljes egészé­ben új pirogránfaburkolatra von szükség, sőt még az Abst Sán­dor alkotta sast is újra kell A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 60. évfordulójára teljesen felújították a 48-as té­ren a 40. évfordulóra emelt emlékművet. Ezzel kezdődött az o nagyszabású program, amelynek keretében fel szeret­nék újítani Pécs valamennyi köztéri szobrát, emléktábláját, amelyek közül nem egy bizony szerfölött leromlott állapotban van, főleg ami a talapzatokat illeti. Kétmillió, először Hogy a szoborfiatalítás egyáltalán napirendre kerülhe­tett, az annak köszönhető, hogy a tanács — a tavaly jú­niusban született, a pécsi vá­roskép javítását szolgáló ta­nácshatározat jegyében — 2 millió forint felhasználását en­gedélyezte e célra. További 300 ezer forinttal támogatja a munkát a Mecsekvidéki Intéző Bizottság, kifejezetten a Fran­cia emlékmű felújításáért. Megjegyzendő, hogy ez az el­ső eset, amikor szobrok felújí­tására ilyen jelentős összeg áll rendelkezésre. A tanács építési osztálya először a Képzőművészeti Kivi­telező Váillolat véleményét kér­te. Ez a legsürgősebben fel­újítandó szobrokként a Francia emlékművet, a Tanácsköztársa­ság emlékművét, a sétatéri ze- nész-obeliszket és a Szent Fió- rián-szabrot nevezte meg az­zal, hogy ezékre a munkáikra idén nem tud vállalkozni. így aztán helybeli szakemberekre maradt a munka. A szobrokat a Pécsi Építő és Tatarozó Vál­lalat diszítőszabrász részlege veszi munkába, az emléktáb­lák rendbetételére a Pécsi Építőipari Szövetkezet vállal­kozott, a feliratok újraaranyo- zását pedig a Pécsváradi Épí­tőipari Szövetkezet végzi el. Mint új korukban A feladót az, hogy a szob­rok talapzatát építészetileg tel­jesen felújítsák és áttisztítsák, a szobrokat a székesegyház fő­restaurátorának útmutatása szerint megtisztítsák az évtize­des lerakódásoktól, s vegysze­res kezeléssel újszerű állapot­ba hozzák. Most Hunyadi János lovas- szobrán dolgoznak. A törökve­rő halálának 500. évforduló­ján, 1956. augusztus 12-én avatták fel Pátzay Pál Kossuth- dijas szobrászművész alkotását, amely most első ízben esik át ilyen nagy felújításon. A Szé­chenyi téri szobor után a Zsal- nay-szobor következik. Pécsnek e szép köztéri szobrát 1907- ben avatták. Zsolnay Vilmos fi­guráját Honra! János alkotta, o mellékalakok Abst Sándor munkái, magát a talapzatot a Halászbástyát építő Schulek Frigyesnek a tervei szerint épí­tették meg. Ennék pirogránit- elemei kilazultak, ezeket tehát vissza kell erősíteni, a feljáró ilépcsőket is helyre kell állíta­ni, a szobor alakjait pedig — Hunyadihoz hasonlóan — ala­posan át kell tisztítani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom