Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-02 / 210. szám
* Világ proletárjai, egyesüljetek! Duncmtul napló XXXVI. évfolyam, 210. szám 1979. augusztus 2., csütörtök Ára: 1,20 Ft Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Úvári Miklós a XII. kerületben Értelmiségi aktíva a pártszékházban Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán a főváros XII. kerületébe látogatott. Részt vett a látogatáson Závori László, az MSZMP budapesti bizottságának osztályvezetője. A Központi Bizottság titkárát a kerületi pártbizottság székházában Tóth János, a pártbizottság első titkára és Mátrai Rezső tanácselnök fogadta. Óvári Miklós ezt követően találkozott a kerületi párt-végrehajtóbizottság tagjaival. Tájékozódott a kerület életéről, amelynek meghatározói a szellemi alkotómunka bázisai, majd eszmecserét folytatott időszerű belpolitikai kérdésekről. A program a Központi Fizikai Kutató Intézet meglátogatásával folytatódott. Itt Hegedűs Jájjps párttitkár és dr. Szabó Ferenc állami díjas fő igazgató adott tájékoztatót a kutatóközpont tevékenységéről, a tudomány és a termelés kapcsolatának eredményeiről. Óvári Miklós ezután a Já. nos Kórházban dr. Sinkovics Mátyás főigazgató főorvos vezetésével megtekintette a főváros legnagyobb egészségügyi intézményét, megismerkedve a betegellátás javításának objektív és szubjektív feltételeivel, majd aktivaértekezleten találkozott a kerület értelmiségének képviselőivel. Együttes erővel leküzdjük gazdasági nehézségeinket Komloi Carbon Pécsi Bőrgyár A komlói Carbon épülő új cipőüzeme Javuló minőség, növekvő termelés ■ Korszerű cipőüzem sok társadalmi munkával V Gyorsan visszatérülő beruházások mindkét üzemben A pártbizottság székhazában megtartott tanácskozáson Tóth János köszöntötte a városrész kutatóit, orvosait, mérnökeit, pedagógusait, a tudományos, a kulturális élet legkülönbözőbb területeinek művelőit képviselő aktívát. Ezután Óvári Miklós látogatásának tapasztalatairól szólva a többi között megállapította: az ország más részeihez hasonlóan itt is látta, hogy az emberek ismerik szűkebb és tágabb környezetük, munkahelyük, hazánk, a világ dolgait, problémáit, megértik feladataikat és becsülettel helytállnak a munkában. A tudósok, amikor a természet nagy titkait kutatják, nem feledkeznek meg arról sem, hogy milyen társadalmi közegben dolgoznak és fontos feladatnak tartják, hogy tudásukat a nép szolgálatában használják fel. Külön tetszett — mondotta a továbbiakban —, hogy erőteljes törekvés tapasztalható a szellemi és anyagi erők koncentrálására, a legfontosabb kérdések megoldására és arra, hogy a tudomány eredményei minél gyorsabban, hatékonyabban kamatozzanak a gyakorlatban. A béke hívei vagyunk A világ dolgaira, a nemzetközi élet néhány időszerű kérdésére áttérve rámutatott: jelenleg is nehéz, kemény küzdelem folyik a béke hívei és ellenzői közt. A tét: folytatódjék-e az enyhülés vagy sem. Négy esztendővel a történelmi jelentőségű helsinki megállapodások után elmondhatjuk, hogy az erőviszonyok ma sem kedvezőtlenebbek a békeszerető erők számára, mint annak idején voltak. Ma sincs ésszerű alternatíva a békés egymás mellett ólés politikájával szemben, ezért nem alaptalanul lehetünk bizakodóak, hogy sikerül megőrizni a békét, az enyhülési politika pedig folytatódni fog. Hogy ez a bizalmunk mennyire nem alaptalan, ezt mutatja a SALT—*11. aláírása Bécsben, az eddigi legnagyobb lépés a nukleáris fegyverek gyártásának lefékezése érdekében. Meggyőződésünk: ennek az egyezménynek a ratifikálása jelentősen hozzájárulhatna más leszerelési tárgyalások sikeréhez, a nemzetközi légkör megjavításához. Hogy mi, magyarok mit tehetünk ezért? — tette föl ezután a Központi Bizottság titkára a kérdést, amelyre így válaszolt: az egyik, amit megteszünk és meg kell tennünk, hogy külpolitikánkkal a szocialista országok egységének erősítését szolgáljuk. A másik pedig, hogy erősítjük rendszerünk belső szilárdságát. Nemzetközi tekintélyünk elsősorban belső helyzetünk, gazdasági, politikai, ideológiai, kulturális helyzetünk szilárdságán alapszik. Kettős feladat a belpolitikában — Napjaink legfontosabb belpolitikai kérdése — tért át belső dolgainkra Óvári Miklós —, hogyan tudunk megbirkózni gazdasági feladatainkkal. Ezek megoldásától függ tulajdonképpen minden más, így az életszínvonal alakulása, a tudomány fejlődése, kultúránk felvirágzása az oktatásügy, az egészségügy gyarapodása is. — Jelenleg két, önmagában is nagy feladatot kell egyszerre megoldanunk. Az egyik: — amelynek megoldásához már egy évtizede hozzákezdtünk — az, hogy a népgazdaság exten- zív fejlesztésének szakaszáról át kell térnünk a fejlesztés intenzív szakaszára. A másik, hogy a világgazdaság számunkra kedvezőtlen . változásait kivédjük, illetve alkalmazkodjunk a kialakult tartás tendenciákhoz. Előtérbe kerültek a minőségi elemek és — mitagadás — jobban dolgozni sokkal nehezebb, mint többet. Ma kevés a munkaerő, sokkal drágábbak a nyersanyagok és nehezebbek, rosszabbak az értékesítési lehetőségek is. Óvári Miklós utalt arra, hogy a jelenleg helyzetben erőforrásaink és lehetőségeink reális számbavétele latározta meg a tennivalókat. Mostani ötéves tervünk arra épül, hogy mérsékeltebb ütemben folytatjuk a gazdaság fejlesztését, az életszínvonal további emelkedését^ pedig a népgazdaság lehetőségeihez igazítjuk. Ez a megoldás is bizonyos nehézségekkel járt. Nőtt az állami dotáció, a termelői árak mind jobban elszakadtak a világpiaci áraktól, a fogyasztói árak pedig a termelői áraktól. Ezt a helyzetet nem lehet tartósan fenntartani, ezért foglalt állást a Központi Bizottság júniusban, a Minisztertanács júliusbon, a termelői és fogyasztói árak rendezése mellett. — A döntésnél a gazdaságin túl figyelembe vettük a politikai szempontokat is. Ezért maradt most is jelentős ártámogatás, s ezért ellensúlyozzuk, legalább részben, jövedelemkiegészítéssel az árrendezést. — Azért vezettük be most az új árakat — fejtegette Óvári Miklós —, hogy mielőbb érvényesüljön a rendezés gazdasági hatása, hogy meggyorsuljon a termelési szerkezet átalakítása, a fogyasztás szerkezete pedig jobban összhangba kerüljön gazdasági feltételeinkkel. Az áremelés azonban csak az egyik szükséges eszköz a gazdaságosabb termeléshez. Ahhoz, hogy megőrizzük az életszínvonal terén elért eddigi vívmányainkat, és megteremtsük a további fejlődés szilárd alapjait, minden területen jobb és szervezettebb munkára, takarékosabb gazdálkodásra, a termékszerkezet megváltoztatására és nagyobb munkafegyelemre van szükség. Ezeket a gazdasági hatásokat várjuk az árintézkedésektől elsősorban, ez a mi igazi programunk. Van mit megőriznünk! — A világgazdaság és az ország belső helyzetét figyelembe véve meggyőződésem, hogy egy'ilyen program nemcsak elfogadható, hanem munkára serkentő, mozgósító erejű is. Büsz. kék lehetünk arra, amit viszonylag rövid idő alatt elértünk az életszínvonal emelésében, büszkék lehetünk arra is, ahol ma tartunk. Van mit megőriznünk! — Az elmúlt napok tapasztalatai azt mutatják, hogy a lakosság nagy része megértette, fegyelmezetten, állampolgári fe. lelősséggel fogadta az intézkedéseket, Mivel magyarázható ez? Egyrészt azzal, hogy az elmúlt két évtizedben erős és kölcsönös bizalom volt a párt és a tömegek között, s ez a bizalom eddig is segített, és a jövőben is segíteni fog abban, hogy úrrá legyünk a nehezebb helyzeteken. — Az embejrek mindenütt többes szám első személyben beszélnek jelenlegi gondjainkról, tennivalóinkról és azon gondolkodnak, hogy mit kell együtt elvégezni. Felelősséget éreznek közös ügyünkért, s készek cselekedni is érte, — Nagy erő van a mi népünkben! Ezért is bízhatunk abban, hogy mostani és további intézkedéseinknek nemcsak a gazdasági, hanem a politikai hatása is kedvező lesz. Növekszik a fegyelmezett jó munka becsülete, és megbecsülése, a teljesítménnyel arányos bér be(Folytatás az 5. oldalon) Már a szakiparosoké a főszerep a Komlói Carbon Könnyűipari Vállalat épülő új cipőüzemében. Az elmúlt esztendő márciusában kezdődtek az építési munkák, melyek során több mint ezer köbméter betont, 1200 mázsa vasat építettek a korszerű vasbetonvázas épületbe, tegnap pedig mór megkezdődött a víz, a villany, a fűtés és klímaberendezések szerelése is. A tervek szerint november végén adják ót az üzemcsarnokot a technológiai berendezések szerelésére. A szocialista országokban található legkorszerűbb gépeket vásárolták meg, oz elképzelések szerint létszámnövekedés nélkül az eddig 700 ezer páros termelést 800 ezerre növelik, a begyakorlás után pedig mintegy 20 százalékos termelésfelfutásra számítanak, kizárólag a termelékenység növekedésével. A csaknem 90 millió forintos beruházás (ebből 46 millió az épület és gép, 44 millió pedig a termelés felfuttatásához szükséges forgóeszköz), a tervezettnél kisebb költséggel 1980. június 30-ra, a kitűzött határidőre fejeződik be. A Carbon önerőből, saját építőbrigádjával építi új cipőüzemét, a vállalat dolgozói is sok száz óra társadalmi munkát végeztek eddig is, nemrégiben pedig a" váfíalat KISZ-bizottsága védnökséget vállalt a beruházás felett, amelynek első akciójaként 55 fiatal vasárnapját feláldozva, a szocialista brigádokkal karöltve dolgozott az építkezésen. + Júliusban már 400 ezer pár cipőkérget gyártottak a Pécsi Bőrgyár új kéregüzemében. A beruházás ugyan a gépek késése miatt mintegy fél esztendőt késett, a májusi próbaüzemelés befejezése utón azonban most már gyorsan fut fel a termelés. Júniusban még minimális volt a gyártás, nehéz volt az élőzetes tapasztalatok hiányában (a Pécsi Bőrgyárnak nincsenek a kéreggyártásban hagyományai, de az ország bőriparában is csak kevés tapasztalattal rendelkeznek) az alapanyag, a gépek és szerszámok összhangját megteremteni. A szerszámok hiánya várhatóan a jövőben is gondot fog okozni. Kicsi a prés- szerszám-készlete a gyárnak, miután minden kéregüzem önmaga készíti szerszámait, beszerzése nehéz, a Pécsi Bőrgyárnak vállalkozót kell találnia, aki rendelkezik a szerszám, készítéshez szükséges eszközökkel. A gondok ellenére érdemes volt a Pécsi Bőrgyárnak a beruházásba kezdenie. Hazánkban évente mintegy 23—25 millió pár cipőkérget gyártanak, harmadát szinte manufakturális munkával állítják elő. A lehetőségeket messze meghaladó igény miatt az ágazat tőkés importra szorult, ennek kiváltását kívánja a Pécsi Bőrgyár új beruházásával megoldani. Az évi 8 millió pár cipőkéreg gyártására alkalmas, 22 millió forintos költséggel létesített úi üzem (csaknem az egész összeget gépvásárlásra fordították) gyakorlatilag egy esztendő alatt az importkiváltással megtéríti a gépek vásárlására fordított devizát. Augusztusra már 500 ezer pór gyártását tervezték, végső soron majd mintegy 660 ezer párat kell havonta termelniük. Az új kéregüzem azonnal a legnagyobb gondosságot kívánó, legnehezebben gyártható női magassarkú cipőkhöz szükséges kéreg gyártását kapta feladatul, amelyhez a legnagyobb gyakorlat is szükséges, így a minőség javítására is még szSkség van, a termelés felfuttatása mellett. L. J. Naponta 25 mázsa vaj kerül a baranyai üzletekbe a Baranya megyei Tejipari Vállalat csomagoló gépsorából Fotó: Proksza László
