Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-04 / 212. szám
2 Dunántúlt napló 1979. augusztus 4., szombat Nyolcéves határozatot kéne leporolni \ városok mindenhol naponta születnek újjá: a beteg részeket ki kell vágni, újra foltozni- gyógyítani. Néhol egy fog- hijat kell betölteni, néha egy utcát kell felbontani, másutt csak a homlokzat kap új réteget. Kétszeresen is öröm, ha az épitők- munkálkodók elvonulnak: öröm az újjászületés látványa, de öröm az is, ha ismét megnyílik az utca, ismét végig lehet menni a járdán anélkül, hogy az úttest túlsó oldalára kényszerülne az ember. Közterület és városérdek Mi van a deszkapalánk előtt és mögött? Mitagadás, a szaporodó, majd eltűnő deszkapalánkok, melyek a közterületből hasítanak ki kisebb-nagyobb területet, városi közérzetünk borzo- lói. Van, hogy hónapokig, évekig ott a palánk: s nem értjük a magyarázatok ellenére sem, hogy miért folyik mögöttük a munka csigalassúsággal. A közterület elfoglalása, a palánkállítás nem önkényes dolog: az építő, a rászoruló megfelelő engedély ellenében rakja az úttestre az építőanyagot, a gépet, a munkásbódét. Kérhet engedélyt állami vállalat, szövetkezet, de magános is. Különböző célra, különböző ideig. Az engedély nyomán meghatározott díjat fizet havonta és négyzetméterenként. Jellemző: már az a portál vagy cégfelirat, esetleg reklám is közterületet foglal, amelyik 10 centire kilóg a közterület fölé. Adnak területet utcai árusító tevékenységre, vendéglátóipari és egyéb teraszok létesítésére. Az ár különböző. Minket most az építési-bontási téma érdekel, az ucaképet rontó területfoglalás. S egy kérdés, ami így hangzik: vajon mi ösztönzi a terület „bérlőjét", hogy minél előbb végezzen munkájával, minél előbb eltakarítsa az ostrom-helyzetet, s visszaállítsa eredeti állapotába? A kérdésre — vannak-e ilyen ösztönzők? — nehéz egyértelmű igennel vagy nemmel válaszolni. Az építési-felvonulási célból igénybe vett közterület díja 6 forint havonta és négyzetméterenként. Hat forint a belvárosban, a Széchenyi téren, s hat forint mondjuk a Kovács-telepen vagy Vasason. Engedélyt bármilyen időtartamra lehet kérni, s a kért engedélyt meghosszabbíttatni. A 37/1971. (IV. 9.) számú városi tanácsi vb-határozat alapján adja ki a tanácsi hivatal ügyintézője, s kiad havonta 100—120-at. Az építkezéshez felvonulók két, illetve három kategóriáját lehet megkülönböztetni. Az egyik, fizeti tatarozás-építés vagy egyéb munkálatoknál a forintokat, s feltételezhetően nem nagyon érdekli, hogy mennyi ideig áll a vár-palánk a közterületen. A felvonulás költségeibe beveszi, és kész. A másik felvonuló a sürgősségi munkákat végző, aki adott esetben életveszélyes-veszélyes helyzeteket old meg, ő nem fizet. A harmadik felvonuló és területbirtokló úgymond városérdekből végzi a feladatát, így ő sem fizet. Ez utóbbi eset például a Kossuth Lajos utcai — a Cooptuorist iroda melletti — deszkapalánk, melyet a Baranya megyei Építőipari Vállalat állított. De ők is meghatározott időre kérték a közterület foglalást: 1980-ig. A fentebb felsoroltak esetében egyértelműen kiviláglik: semmi érdekük a terület mielőbbi visszaadása. Aki fizet is — négyzetméterenkénti 6 forintot —, hát fizet. Majd továbbadja a forintokat a megrendelőnek — beruházónak. (A magán építtetőnél más a helyzet: ő iparkodik!) zárt közterületek négyzetmétere ... Iparkodna a munkával a városérdekből közterületet használó is, ha az általa adott első elvonulási határidőt nem teljesítve, belépne bizonyos szankció. Ismét csak városérdekből! Kozma Ferenc Mohácsi népi táncosok sikere Ötödik alkalommal lépett tegnap este közönség elé a Bartók Béla Művelődési Központ magyar népitánc-csoport- ja. A mohácsiak ezúttal a fél éve újjáalakult együttes önálló estjét láthatták a szabadtéri színpadon. A 12 lány és 8 fiú alkotta tánccsoport egyórás műsorában fiú, leány és páros táncokat mutatott be. A szép számban megjelent közönség nagy tapssal jutalmazta a somogyi kanász, ajaki leány, nagykónyi verbunk, kalocsai páros, mikepircsi csárdás és a pántlikázó táncok mellett a bemutatott ukrán és német számaikat. Egy-egy táncszám között, míg a táncosok átöltöztek, a művelődési központ dél. szláv klubjának zenekara kapcsolódott be a műsorba. B. M. így aztán nyilvánvaló — a- mellett, hogy a közterület bir- toklását-bitorlását a nagyszámú igénylő miatt nehéz áttekinteni —, hogy ki-ki kénye- kedve szerint épít, építget, s még akkor is ott hagyja a deszkapalánkot, amikor már szüksége sincs rá, hiszen az ott tárolt anyagok elfogytak, a gép elment.. . Érdemes volna a vb-határozatot újra átforgatni, leporolni, érdemes lenne a város értékes és kevésbé értékes pontjai között különbséget tenni, a bérleti költségeket revideálni, a különböző szankciókat felfrissíteni, választékosabbá tenni, s mi több: élni velük. Biztosan rohamosan csökkenne a zárt utcák és a Maurer Dóra képzőművész A gnasi ■ r w ■ ifjúsági fúvószenekar Azt mondják, hogy a zenekarvezető 80 órát dolgozik he. tente. Alois Kaufmann ugyanis egyszemélyben igazgatója a gnasi zeneiskolának, karmestere a most Pécsre látogatott ifjúsági fúvószenekarnak, de vezet énekkart és egy felnőtt fúvószenekart is. Ezenkívül a grazi tartomány 21 fúvósegyüttesének szakfelügyelője, vezető karnagya a grazi fiiharmonikus zenekarnak. Három diplomát szerzett, trombita, tuba, ütőhangszer szakon, de orgona-koncerteket is szokott adni. Az 51 tagú ifjúsági zenekart 1975-ben alakította meg. Velük vette fel levelezés útján a kapcsolatot a gyárvárosi úttörőzenekar ez év áprilisában. Júliusban a pécsiek tartózkodtak kint tíz napig Ausztriában és a gnasiak ezt a vendégszereplést viszonozzák baranyai útjukkaI. Tegnap a Sétatéren adtak önálló koncertet. ötször lépnek föl szerte a megyében, három ízben a gyárvárosi zenekarral közösen. A két zenekar repertoárja eltér egymástól. Míg a pécsiek elsősorban a modern fúvós- zenekari hangzásra törekednek, koncertjellegű darabokat dolgoznak föl, addig az osztrák együttes a dallamosabb műveket részesíti előnyben. Indulókat, polkákat, keringőket játszanak szívesen, bár a modernebb alkotásoktól sem idegenkednek, Ezt bizonyítja, hogy a tegnapi térzenén a My fair lady ismert musical zenéjéből is megszólaltattak egy részletet. És fellépésük éppúgy sikeres volt, mint a pécsieké Ausztriában. A gnasi ifjúsági zenekarnak csak az a 11—18 éves gyerek lehet a tagja, aki egyidejűleg tanulmányokat folytat a helyi zeneiskolában. A négyéves alapfokú fúvósoktatás után különböző szintű továbbképzőkre járnak. Hetente három alkalommal vesznek részt zeneoktatásban, próbán. A sétatéri fellépés szünetében a 16 éves Gertrud Puntigamt és a 15 esztendős Thomas Schiretzet faggattam. Mindketten kereskedelmi szak- középiskolába járnak és gyerekkoruk óta tanulnak zenét. Először furulyát. Gertrud aztán a fuvolára váltott át, Thomas klarinétra. Ő még zongorázni is tud. Szeretik a zenét és Gertrud családjában mindenki játszik is valamilyen hangszeren. Ausztriában egyébként is nagyon sok fiatal választja a fúvóshangszereket. Ennek a muzsikának nagy hagyománya van náluk. Gertrud és Thomas később a felnőtt együttesben is szeretne zenélni, de csak a főfoglalkozásuk mellett. Jól érzik magukat Pécsen, csak azt sajnálják, hogy egyik társuk mandulagyulladást kapott az úton. B. A. Napfolttevékenység meg a dinnye Azt mondják, hogy a napfolttevékenység erősen kihatott az esztendő időjárására, ezért voltak a nagy esőzések, havazások, kora nyári aszályok, az emberek ingerültek, minden hülyeség miatt fölkapják a vizet, veszekszenek, isznak, ölik egymást, rossz irányba billent a ke- délyóllapotuk. Az én kedélyállapotom viszont jónak mondható, semmi bajom, a napfolttevékenység belőlem csendes, bárgyú belenyugvást vált ki, csak nézelődöm és ferdén mosolygok, mint egy virágéletű heroin-pusztító. Én nem lepődöm meg semmin, mert tudom, hogy jelen-világunk tele van csodákkal, amelyekhez az ember előbb-utóbb hozzászokni kénytelen. Azt is tudomásul vettem — nagyon érdekes kis rádióriport révén —, hogy kis hazámban az 1 főre jutó évi dinnyefogyasztás mintegy tizenöt kilogramm, beleértve mindhárom fajtáját, azaz: görög-, továbbá sárga- és cukordinnyék változatát. Jól van. Na de azt már kevesen tudják, hogy a közízlés — ami tudvalevőleg csalhatatlan — eltolódott a nagyméretű görögdinnyétől a kisméretű görögdinnyék irányába, mégpediglen azért, mert — a nyilatkozó szakember szerint — ma már nincsenek nagylétszámú családok, akik direkt buktak a nagyméretű diny- nyére, hogy azt számtalan gerezdre szabdalják, következésképpen ki a jóistennek kell manapság nyolckilós dinnye, azért hogy ránk rohadjon? Milyen igaz. Pedig én eddig azt hittem, azért nem csípjük a nagy dinnyét, mert drága. Mondom, csak mosolygok, vi. tába bocsátkozni pedig eszembe sem jut, hiszen ma már a szak-magyarázatok oly magas színvonalúak, hogy csak esek át egyik ámulatból a másikba. Most például az elmúlt hetekben sokan panaszkodtak a Balaton mentén árusított sörre, hogy zavaros és tisztátalan, sőt, kollégám is mondja, hogy a sör hernyákos (lepedékes) volt, amelyet egy bicikliküllővel sikerült kipiszkálnia, hogy utána elfogyaszthassa a különben jól hűtött italt. Szóval miután a balatoni közönség panasza „az égre kiáltott”, a rádióriporter azonmód megkereste az illetékes söripari szakembert, aki a következő magyarázatot adta volt: az a baj, hogy az üvegbetét kevés, nem érdemes visz- szaváltani, következésképpen a kedves fogyasztó az üveget kidobja a kukába (Tetszik figyelni? Megint a fogyasztón verik el a port.), a kukából az üveg kikerül a szeméttelepre, ott a guberáló visszaviszi a boltba, kap érte egy forintot, a koszos üveg tovább utazik a gyárba, ott pedig nem tudják kimosni, mert. . . és megtöltik sörrel. Most mondják meg: érdemes idegeskedni? Nem jobb, ha az ember ilyen magyarázat hallatán csak nézelődik és ferdén mosolyog? Kőbányán is van sörgyár, Sopronban is és Miskolc mellett Böcsön is, Pécsről nem is beszélve, ahol szintén van kukás-edény, ahová esetleg ki. hajítják az üvegeket, meg szeméttelep is van, guberáló is akad —, de a sör tiszta és iható. Igaz, nem Balatoni világos a neve, hanem Szalon. De jó! Csak legyen elegendő. A továbbiakban még elmondom, hogy bevált a jóslatom: talán egy esztendeje, hogy hirtelen felindulásból kikeltem a harisnyanadrág ellen, ami csúnya, meg nőietlen meg egyáltalán —, minek?, majd jóval később hallom a rádióban, hogy erre már mások is rájöttek és ismét „visszajön" a harisnya, ha. rinyatartóval együtt. Nyilatkoztak férfiak, lányok, asszonyok, majd kis idő elteltével újra napirendre került a téma a hét közepén. Most már megszólalt a mikrofonba a butik-tulajdonos- nő is, aki 500 forintos harisnya, kötőt kínál a kedves vevőnek (meg is veszik) kevésbé igényesnek 120 forintért is adhat, tessék csak választani, több féle színben.............méretben .., anyagban ... stb. Tehát megérkezett — visszajött! — a legújabb divat. Erre a riporter be. kopog az állami boltba: van-e harisnyakötő? Van, de csak fehérben, ezt vásárolja az idősebb korosztály. És milyent vásárol a fiatal korosztály? Feke. tét — szeretne. De nincs. Pedig a kereslet nagy. Tessék, Megmondjam, mikor lesz fekete, piros, meg akármilyen színű harisnyakötő korlátlan meny- nyiségben? Egy pillanatra: mennyit is, hány évet is kellett várni, míg a hazai ipar rákapcsolt a farmerre? No látják. A továbbiakban is csak ferdén mosolygok. A napfolttevékenység miatt természetesen. Rab Ferenc kiállítása a Színház téren Tegnap délután nyílt meg a Színház téri galériában Maurer Dóra 1975—79 között készített műveinek kiállítása. A megnyitón, melyen jelen volt Szabó Árpád, a megyei pártbizottság munkatársa, Gayor Tibor képzőművész beszélgetett Maurer Dórával. így amolyan tárlatvezetés keretében kerülhettek közelebb a látogatók a kiállított művekhez, s az azokat létrehozó alkotófolyamathoz. Gayor Tibor bevezetőjében figyelmeztetett arra, milyen nagy lökést adott a magyar képzőművészetnek a konceptuel art, melynek gyökerei az itt kiállított művekben is érzékelhetők. Három forrásból táplálkoznak ezek az alkotások: a konstruktivista hatás, a realizmusban megjelent konceptuális művészet és maga a realizmus jelenik meg bennük — ez utóbbi éppen a fotózás által, ami az egyik legfőbb technikai elemét képezi a kiállított műveknek. Képeiről beszélve Maurer Dóra elmondta, hogy minden munkájában alá van rendelve a forma az azt létrehozó funkciónak. Ez a funkció pediq a terek, felületek, síkok eltolódásaiban, egymáshoz való viszonyának megmutatásában van. A megnyitón a művész dedikálta a Dunántúli Napló vasárnapi számában meqjelent alkotását az érdeklődőknek. Kiállítása augusztus 21-ig tekinthető meg. G. O. Óvoda épül Szigetvár főterén Óvoda építését kezdte meg tegnap Szigetvár főterén, a Minőségi Cipőgyár üzemének építő brigádja. A régi kultúrház épületét a gyár dolgozói bontották le társadalmi munkában, cserébe megkapták a bontási anyagok jó részét, melyből tizen a városi tanács által biztosított telken családi házat építenek. A városnak és az üzemnek egyaránt nagy szüksége van a gyermekintézményre. Szigetváron az elkövetkezendő években ugrásszerűen megnő az óvodáskorúak száma. Idén már valószínűleg mintegy száz kisgyerek neve kerül az elutasítottak listájára (a jelentkezők között hatvanhárom a cipőgyárban dolgozók gyermeke). A városi tanács azonban nem rendelkezett ép'tőkapacitással, a gyár pedig a pénzalappal a beruházáshoz. A városi tanács és a gyáregység vezetői a meglévő adottságaikat, lehetőségeiket kihasználva fogtak össze: az üzem biztosította az építési területet, tizenöt fős kőműves brigádja vállalta az építést s a dolgozók társadalmi munkával segédkeznek az óvoda létrehozásában. A szigetvári Városi Tanács hétszázötvenezer forintot utalt át az üzemnek anyagvásárlásra, a munkálatok beindítására. Az óvoda terveit a tanács műszaki dolgozói készítették társadalmi munkában. Két ütemben építik fel az óvodát, először egy ötvenszemélyes rész készül el, és a tervek szerint ebben már jövő szeptembertől foglalkoztathatják a kicsiket. A kiszolgáló létesítmények azonban száz személy ellátására készülnek, így jövőre újabb ötven óvodásnak építik fel a foglalkoztató termeket. Szerencsés megoldás, hogy a város központjában, a most épülő mellett egy régi óvoda üzemel, amit nemrég szintén a cipőgyár dolgozói korszerűsítettek, s így egy kisebb nevelési központ létesül a szigetvári főtéren. G. M.
