Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-04 / 212. szám
Nem lehet eléggé korán kezdeni... 1979. augusztus 4., szombat ___________________________________________________DUHantUll IKlPlÖ 3 A gyermek mint vezető N em mindennapinak hangzó témát dolgozott fel kandidátusi értekezésében dr. Kovács Sándor, a Tanárképző Főiskola Neveléstudományi Tanszékének docense. Disszertációjának címe: „A gyermek- vezetői tevékenység gyakorlásának és gyakoroltatásának pedagógiai szerepe".- Mi késztette arra, hogy ezt a témát válassza? — Ismeretes, hogy nevelésügyünk egyik lényeges feladata a tanulói önkormányzat, öntevékenység elősegítése, gazdagítása. A megvalósítás érdekében viszont szükség van megfelelően informált, nevelt, képzett és rátermett gyermekvezetőkre is. A közvélemény a gyermekvezetői tevékenységet a jövő vezetői képzési folyamatának, keretének fogja fel. Érthető igény. Ugyanakkor az iskolához, a nevelésügyhöz tisztán „fogyasztói" Jó azt hallani, hogy a megyében 11 nemzetiségi néptáncegyüttes, hat népdalkor és nyolc fúvószenekar működik. önmagában is nemes dolog, ha a fárasztó munka után jut még energiája az embereknek arra, hogy ápolják hagyományaikat, őrizzék népük kultúráját. Még nagyobb az öröm, ha azt tapasztaljuk, hogy a velünk együtt élő nemzetiségekben is megvan a törekvés dalaik, táncaik, sorvadófélben levő nemzeti szokásaik felkarolására, hiszen az államhatárokon belül virágzó népművészet sokszínűsége képes még ma is gyönyörködtetni az embereket. Itt Baranyában nem panaszkodhatunk: a sűrűbben-ritkáb- ban megrendezett folklórtalálkozók résztvevői igen nagy százalékban nemzetiségi együttesek. A legutóbbi amatőr művészeti szemlén is, a pécsi színházban, a fellépő csoportok kétharmad része német vagy délszláv együttes volt. Érthető tehát, ha a megyei tanács nemzetiségi bizottsága is nagy figyelmet szentel az öntevékeny művészeti csoportok szereplésének. A bizottság legutóbbi ülésére Brandstätter György, a művelődési osztály helyettes vezetője készített előterjesztést. Ebből kiderül, hogy o nemzetiségek kulturális életének fő formája az amatőr művészeti csoportokban való részvétel. Talán az is hozzájárul ehhez, hogy a hazai nemzetiségek többsége még mo is falun él. Az előadóművészeti szakágakban a mozgalomra a sokszínűség és váltakozó színvonal a jellemző. Nagy hagyományai vannak a néptánccsoportoknak, amelyek elsősorban német és délszláv, kisebb mértékben magyar táncanyagot dolgoznak fel. A szakemberek hozzászólásából kiderült, hogy ezekkel a feldolgozásokkal időnként komoly bajok vannak. Sokan nem tudnak mit kezdeni még saját területük motívum kincsével sem, színpadra állításuk nem hiteles, a koreográfiákat innen-onnan szedik össze. Muzeológus szakember mondta el, hogy például a délszláv színpadi viseletekben elképesztő hibákat, hozzá nem értést leszempontból közeledik. Az iskolákban is megtalálható egy túlzott mértékű hasznossági elv, miszerint a gyermekvezető a pedagógus meghosszabbított keze, azaz a nevelői követelmények egy részét eljuttatja társaihoz, s a felnőttől kapott több-kevesebb hatáskörrel és tekintéllyel igazgatja a csoportokat, közösségeket.- Az eddig elmondottakból úgy tűnik, hogy jelenleg eléggé formális a gyermekvezetők tevékenysége.- Vizsgálataimat 12—14 éves korú, az úttörőszervezetekben tevékenykedő gyermekvezetők és azok pedagógusainak körében végeztem el. Rendkívül érhet tapasztalni még neves baranyai együtteseknél is. Nincsenek zsűrizve a műsorok, nem megoldott a szakmai utánpótlás kérdése, amin csők úgy lehetne változtatni, ha egyes csoportvezetők személyes érzékenységét, túlzott öntudatát le lehetne szerelni. Kétségtelen, hogy jóval kevesebb szakember ért Magyar- országon a nemzetiségi folklórhoz, mint a magyar nyelv- terület néprajzához. Ezért is volna égetően szükség arra, hogy nagyobb szava legyen a hozzáértőknek, meginduljon a szervezett nemzetiségi néprajzi gyűjtőmunka, elsősorban a nemzetiségi szövetségek támogatásával. A munkába külföldi szakemberek is bekapcsolódhatnának, s akkor nemcsak mi, hanem az anyaország is gazdagodna az eredményekkel. Furcsa, de sajnos igaz: az együttesek fiatal tagjai németül, szerb-horvátul énekelnek, de ha ezen a nyelven szólnak hozzájuk, nem tudnak válaszolni. Anyanyelvűket nem ápolják, talán mert nem érzik szükségét, tálán — s ez a valószínűbb ok — mert nem érzik a jelentőségét. A világon számos olyan nép és népcsoport él, amely azért a lehetőségért küzd, hogy anyanyelvét használhassa. Nem volna szabad minden kultúra alapját ilyen könnyedén elherdálni. A hagyományos, hosszú időn át működő együttesek mellett vannak tiszavirág életűek. A nemzetiségi bizottság ülésén hallott előterjesztés szerint ennek legfőbb oka az, hogy hosszú távra nincsenek mindenütt biztosítva a személyi feltételek, továbbá az, hogy az iskoláztatás, a lakó- és munkahely-változtatás miatt elnéptelenednek különböző művelődési közösségek. A nemzetiségi iskolákban is sajnos váltakozó színvonalon működnek az énekkarok, színjátszó körök, kevesebb helyen fúvószenekarok. Tevékenységük az iskolai élethez tartozó alkalmi rendezvényekre való felkészülésben merül ki. A nemzetiségi folklór semmivel sem egyszerűbb, és semmivel sem bonyolultabb „műfaj", mint a magyor. Ápolása ugyanannyi hozzáértést, lelkesedést és törődést igényel — vagyis nagyon sokat. Havasi J. dekes mozzanatok tárultak fel. Többek között: a vezető gyermek főképp a tervezésben, a tevékenységek előkészítésében aktív. A vezetés folyamatának utolsó fázisaiban, így: a feladat ellenőrzésében és az értékelésben már alig, vagy nem vész részt. Felelősségét elsősorban a pedagógussal szemben érzékeli, viszont alig veszi figyelembe azokat, amelyek a társakhoz kötik őt. A tisztséget viselő tanuló társaival szemben hajlamos túlbecsülni a liberális, engedékeny modort. Ezt az esetek többségében a demokratikus vezetési formánál is értékesebbnek tartja. A gyermekvezető környezetének vizsgálódása során számos ... A film viszont nagyon jó. Pergő, lendületes, szellemes. Humora nem stúdióban született, hanem a történet helyszínén, a mai nyomortelepen, a Rómát övező peremvidéki barakktanyákon. Életteli, közönséges, számukra mindent elviseltető. A film mégsem egyszerűen vígjáték: tragikomédiát láthatunk. Szereplői ha léhák, ha lopnak, ha prostituáltak is, valahol mindannyian a jobb életre vágynak, üzletet nyitnának, dalárdát szerveznének, jobb munkahelyeken dolgoznának. Alkalmi és állandó keresetük azonban csak a fennmaradásra elegendő és, így kerül érdeklődési középpontjukba a családfő, Giacinto egymillió lirája. Amit féltve őriz mohó rokonai elől. Akárcsak egy mai Harpa- gon, de indító okai azért mások. Vagyonkáját a balesetbizA filmelőzetesek magyar «restemként hirdetik, dehái ez nem western. Egyébként is furcsa, hogy Magyarországon született, hazai ízű vagy ízetlenség ű — produkciókat és termékeket állandóan külföldi skatulyába csomagolva próbálunk reklámozni. Lásd Fonográf-country, Trapper nadrág stb. A Rosszemberek egyszerűen egy jó magyar betyárhistória, amelyet Szomjas György igen nagy stílusérzékkel rendezett meg, a színészek és kaszkadőrök pedig tudásuk legjavát adva játszanak el. A film a Talpuk alatt fütyül a szél dunántúli változata. Főhőse ezúttal nem Farkas Csapó Gyurka alföldi betyár, hanem Gelencsér Jóska, a somogyi dombok és erdők igazságosztó, birkaorzó haramiája. Már a Talpuk alatt fütyül a szél is jó film volt, a Rosszemberek pedig kiemelkedően jól érdekes kapcsolat tárult fel. Például: a család társadalmi réteghelyzete erősen befolyásolja a vezetői posztra való kerülést. Egy értelmiségi családban élő gyermeknek sokkal nagyobb esélye van arra, hogy megbízást kapjon, mint a fizikai dolgozó gyermekének. Egy másik megállapítás: a gyermek vezetési stílusán nagymértékben érződik a pedagógus vezetői modorának nyoma. A környezettanulmányok során egyértelműen tisztázódott, hogy az iskolákban, az úttörőcsapatokban a feladatok, a hatáskörök és a felelősség a vezetői testületekre vonatkozik, a szervezetekben tevékenykedő egyénre, gyermekvezetőkre csak igen kis mértékben. Ez a mozzanat nemcsak a tanulóközösség működését foghatja vissza, hanem a pozícióban lévő tanuló személyiségének előnyös formótosítótól kapta, miután munkaközben fél szemére megvakult az oltott mésztől. A harc ugyancsak elfajul közöttük, s mikor Giacinto felszed egy önzetlen örömlányt és hazaviszi felesége ágyába, a küzdelem egyetlen irányt vesz: elpusztítani a családfőt, kikergetni az idegen nőt, és végre hozzájutni a pénzhez. De Giacintot sem kell félteni, ördögi bosszút eszel ki. Mint már említettük, a film mozgalmas, jól szerkesztett. Egy percig sem lankad a figyelmünk, egy pillanatig sem találjuk „szájba rágósnak”. Kicsit az „ez van film”-ek csoportjába tartozik. Nem ítéli el embereit, akik rossz körülményeik ellenére is élhetnének kicsit szebben. Egy társadalmi igazságtalanságot úgy mutat be, ahogy valóságban található, különösebb megoldási javaslatok nélkül. Nem kiált ki-----------------------------------¥-----------------------------------s ikerűit alkotás. Nemcsak azért, mert néprajzi hitelén ezúttal is szakemberek őrködtek — a kitűnő zenét a Sebő-együttes állította össze és játssza —: nemcsak a főiskolás színészek, Der- zsi János, Dörner György, s a többiek, Dzsoko Roszics, Kiss Mari, Benedek Miklós póztalan, kifejező játéka miatt, hanem azért is, mert a cselekmény pergő, feszes, szinte minden pillanatban történik valami, amivel sikerül lekötni a néző figyelmét. Ez a film naturalista, de naturalizmusa korhű, tehát szükséges, és nem öncélú. Dobai Péter és Szomjas György forgatókönyve csöndes humort is engedélyez, amelyet az epizódisták kiválóan engednek érvényesülni. Halász Mihály kamerája kevesebb látványt ad a mozinézőnek, de mindenért kárpótol a bravúros jelenetek egész sora, amelyeklását, kibontakoztatását is hátráltatja, azaz a gyermekvezetői aktivitás eredeti pedagógiai szerepe csökken.- Hogyan lehetne jobbá tenni a gyermekvezetők tevékenységét? — A feladatok tudatosításával, a hatáskör és a felelősség pontos körvonalazásával és a munkához szükséges időszerű információk mindenkori biztosításával válhatnak a gyermekvezetők a tanulói közösség, az iskolai-társadalmi cselekvések igazi mozgatóivá, akik tevékenységükkel nemcsak illusztrálják olykor a társadalmi gyakorlatot, hanem objektíve kényszerítő körülmények között és felelős helyzetekben találkoznak a feladatokkal. Ekkor fonódhat igazán egybe az egyén és a közösség munkájának megítélése, értékelése is. Lippai Erzsébet bűnösöket, nem mutogat ujjal az embertelen állapotokat létrehozó és konzerváló társadalmi rendszerre. Mégis eszünkbe kell ennek jutnia, a látszólagos, véget nem érő kacagás ellenére is. És a film befejező képe a teherbe ejtett, szomorúan vádló tekintetű gyereklány arca, többet mond minden kinyilatkoztatásnál, direkt módszernél. Ettore Scola alkotásában sem naturalizmusa, sem realizmusa nem. túlzó, nem kényszeredett. A forgatókönyvet, amelyet Ruggero Maccari és Ettore Scola írt, ragyogóan valósította meg a rendező. Ehhez hozzájárul Armando Trovaioli kitűnő zenéje, Dario di Palma képei és a szereplők játéka. Nemcsak a népszerű Nino Manfredi nyújt hiteles alakítást, hanem a nagy család minden tagja. B. A. hez hasonlót magyar filmekben nem is igen láttunk még. Az egyetlen negatívum, amit említhetnék, pontosan az előbbi dicséretekből következik: a Rosszemberek néhol kísértetiesen hasonlít a Talpuk alatt fütyül a szél történetére. Nem szóról szóra persze, de a kívánatosnál többször találkozunk ugyanazokkal a fordulatokkal és megoldásokkal. Áruló van itt is, ott is, rátermett, a lélek mélyén a betyárokkal érző csendbiztos, illetve szolgabíró: csárdajelenetek, értetlen és német érzelmű magyar főurak... De- hát - mondhatná bárki — ilyen volt az a világ is, csak történetesen a helyszín más, a Duna egyik vagy másik oldalán. S ebben nagyon sok igazság van. Ezért hát nem is boncolgatom tovább a filmet, ellenben jó szívvel ajánlom megnézésre mindenkinek. Havasi János Egész nyáron...? A hőguta határán mintha nehezebben forogna az ember agya. Bennem, a nézőben van a hiba, vagy a hőség inkább a képernyő „túlsó oldalán" érezteti hatását? Kezdjük a „túloldalon”. Sorozatok lepték el a műsort. Mű- sorkonzervek, hogy ne kelljen mindennap frisset főzni. Nyilván kevesebben is vannak, meg minden. Egész nyáron Szilveszter! — mondja az egyik cím. Furfangos ötlet, hiszen majdnem húsz évnyi anyag akad a raktárban, a humor ellen meg sose berzenkednek az emberek. Nem, a humor ellen nem is. De — milyen érdekes — a szilveszteri műsorokban már évekkel ezelőtt is voltak olyan részek, amelyeken egyáltalán nem lehet nevetni. A gyenge dolgok több év megszépítő távolából sem látszanak szebbnek. (Igaz, az 1961-es szilveszteri műsorban vi. szontláthattunk egy-két emlékezetes számot, Székely Mihály és Gyurkovics Mária egykori derűs komédiázása egy országot hatott meg, Rajkin klasszikussá vált száma ma is ugyanolyan jónak tűnt.) Minden idők egyik legrosz- szabb sorozata a Veszélyes nyo. mozás című NDK-krimi. Logikátlan is, nemcsak kínosan közhelyes, felületesen, rendetlenül összedobált, nemcsak unalmas. A rendetlenség és a kánikula érezteti hatását a spartakiád- körvetítéseken is. Olykor nem lehet tudni, ki honnan jött, ki mit csinált, s bár a cím is jelzi, hogy a Szovjetunió népeinek spartakiádjáró! van szó, a kom. mentátorok gyakorta szovjet ver. senyzőkről beszélnek... A sorozatok közül lefutott az Alfa holdbázis is, változatlanul kozmikus ködben hagyva számos kérdést, de talán ez nem is baj; ha túl sokáig tartott volna, még utóbb a mi agyunkra is szemet vetett volna egy szomjas szikla vagy egy zöld szörnyeteg. A sorozatok közül — miként a kánikulában egy- egy hűvösebb-kelleme. sebb fuvallat —Kis Manyi filmjeit és az újra felbukkant Cousteau kapitányt említhetjük. Az utóbbi esetében ráadásul valóban „hűvös” hatásról van szó, jéghegyekről, havas tengerpartról, pingvinekről... Még a megszokott állandó színvonalú műsorok is megsíny. lik a hőséget. Még a Jogi esetek is ... Legutóbb oly csacska példát ecseteltek igen hosz- szasan és komolykodva, amelyen — véleményem szerint — a felnőttkorú lakosság még mosolyogni is nehezen tudott. Szóval nehéz heteket ülünk át, kedves nézőtársak. S még a komolyabb műfajok is, mintha gellert kaptak volna ... Egyik délután leültem a képernyő elé, hogy megnézem az Akinek inge című, nagy apparátussal készült, alaposnak ígérkező gazdasági riportműsort. Félrevezetésemben az alcímnek is része volt, amely így hangzott: „Töprengések a minőségről, nemcsak az ingek kapcsán." Kiderült, hogy csakis az ingek kapcsán töprengtek a minőségről, illetve, hogy nem is a minőségről volt szó az ingek kapcsán, hanem az ingekről a minőség kapcsán ... És ami még nagyobb baj, nem is igen értettem, hogy hát most már mi is a tulajdonképpeni probléma, s főként: hogyan lehet ezt az ing-kérdést előbb-utóbb megoldani ... H. E. US* voszene Nemzetiségi együttesek Baranyában «íf=S* . X, *4fcr Mír *s£*rs* JfádBt ¥ Csúfak és gonoszak... Rosszemberek Filmtegyzet
