Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-27 / 234. szám

WüéMtámk i||!||l|!l ^éósH^0IÍMétt^ |Í!|Íi|||||||||li jétentfk ||| Szeptemberben már birtokba vehetik a diákok az új nevelési központ első ütemében elkészülő építészetileg is igen érdekes épületet Képeinken a pécsi nevelési központ homlokzata, folyosó, és előadóterem részlet, valamint a lépcsőház látható. Fotó: Cseri László Augusztus utolsó vasárnapja Vasárnap legkorábban Komlóról érkezett autóbusz — 1 óra 10 perckor — a pécsi távolsági autóbusz- pályaudvarra, legkésőbben pedig Szegedről: 23 óra 45 perckor. A Volán 12-es Vállalat Pécsről legkoráb­ban és legkésőbben induló járata Komlóra megy 4 óra 45 perckor, illetve 23 óra 30 perckor. E két időpont között pedig egy-egy va­sárnap 90—100 távolsági autóbusz indul Pécsről, at­tól függően, hogy mennyi mentesítő járatot kell beál­lítani. Egy-egy nyári vasár­nap 4—5000 emberre rúg az utasforgalom. Tegnap, a naptár szerinti utolsó nyári vasárnapon nemcsak az olykor-olykor földre pergő száraz faleve­lek jelezték az ősz közeled­tét az autóbusz-pályaudva­ron: megcsappant az uta­sok száma is. 10 órakor a Harkányba induló autóbusz tele volt ugyan, de minden­kinek jutott ülőhely, pedig nyáron vasárnaponként 9 és 11 óra között szokott lenni a legtöbb utas. — Az utasforgalom na­gyon élénken reagál az időjárás változásaira — magyarázta Fischer lános, aki tegnap reggel 7 órától 19 óráig rendelkező forgal­mi szolgálattevőként dol­gozott az autóbusz-pálya­udvaron. — Ha kinyitjuk a szolgálati naplót, a mente­sítő járatok számából meg­tudhatjuk, hogy egyes na­pokon milyen volt az idő­járás. A május végi, jú­nius eleji forró hétvégeken 15—20 mentesítő járatot is kellett indítani naponta Harkányba, Orfűre, Sikon- dára, pedig április köze­pétől szeptember közepéig ezeken a vonalakon külön menetrendszerű fürdőjára­tok is közlekednek. Most vasárnap csendes napunk lesz: összesen 3 mentesítő autóbuszt kellett indíta­nunk, mindhármat Har­kányba. Horváth Alajos autóbusz- vezető egy harkányi járat­tal érkezett vissza fél 11 tájban: — Jó közepes volt a forgalom — meséli, Har­kányba körülbelül 60 utast vittem, vissza Pécsre 15— 20-at. Eddig nyáron 80— 100 utassal közlekedtünk, amennyi csak befért az autóbuszba. Az autóbuszjáratok sűrű­sége és az utasforgalom természetesen még nyáron is hétköznap a nagyobb, s nem vasárnap, és ez az ősz közeledtével méginkább így lesz. D. I. □ hétfői Koral-si kér Százezer magyar bányász ünnepel (Folytatás az 1. oldalról) Zsúfolt nézőtéren mutatko­zott be szombaton este a bu­dapesti Korái rockegyüttes a Pécsi Ifjúsági Házban. Az egy­re többszínű, egyre gazda­gabb magyar rock-kultúrából is­mét egy igen jó és egyéni ar­culatú zenekart ismerhettünk meg. A néhány évvel ezelőtt még Koncz Zsuzsa kíséretében dolgozott Balázs Ferenc más­fél esztendeje szervezte ezt az együttest. Ő a zenekar éne­kese, billentyűse, zeneszerzője és a vezetője. Tagjai: Dorozs­mai Péter dobos, Fischer Lász­ló szólógitáros és Schauer Zsolt basszusgitáros. A Korái másfél esztendővel a háta mögött már két kisle­mez tulajdonosa és kará­csonyra várják első nagyleme­zük megjelenését. Általában a hardrock, tehát a kemény rock képviselői. De készülő nagylemezük néhány dala, így Nagykanizsán a hétvégét ezúttal a rézfúvósok hangsze­relték. A IV. olajbányász mű­velődési hetek alkalmából ha­zai és külföldi fúvószenekarok találkoztak, s a közel három­száz tekintélyes súlyú hang­szerrel felszerelt zenész sajá­tos hangulatot teremtett a za­lai városban. A szombat délelőtti próbák után a szemerkélő eső ellené­re színpompás felvonulás ke­retében mutatták be, rwilyen egyedi szórakozást nyújthat a fúvószenekar a mai gitárkor­szakban. A magas színvona­lat nyújtó szovjet Déli Hadse­regcsoport központi fúvósze­nekara mellett az oroszlányi szénbányász koncert fúvósze­nekar, a salgótarjáni, a szol­az Anyám című, de legin­kább a „Neveddel ébreszt a szél”, a magyar lemezpiacon és rádióban sajnos ismeretlen, híres New York-i Eletric Light Orchestra nevű zenekarhoz hasonló a stílusuk. Például az egyes dalok szélsőséges di­namikájával és a kemény rockkal párhuzamosan vállalt mély emberi érzésekkel. Amel­lett Balázs Péter rokonszenves módon teremt kapcsolatot a közönséggel, és szép, tiszta lí­rai tenorjával érthetően ének­li a szöveget. Egyáltalán: a négytagú Korái nagy sikert aratott Pécsett. Nem hiába szerepel az országos sikerlis­ták mellett a pécsi sikerlistán is előkelő helyeken. Szeptem­berben már újra jönnek Pécs­re, a Pollack Mihály Műszaki Főiskolán adnak koncertet 28-án este. noki és nagykanizsai bányász, illetve olajbányász zenekarok adtak ízelítőt műsorukból. A látványosságról a Cseh­szlovákiából érkezett Stéti Pa­pírgyár koncert fúvószenekarát elkísérő 15 fős női tánckar gondoskodott. A műsor az időjárás miatt nem az eredetileg tervezett szabadtéren, hanem a Hevesi Sándor Művelődési Központ színháztermében zajlott. Első­ként a hat együttes tagjai Er­kel Ferenc ünnepi zene c. művével gondoskodtak az alaphangulatról, majd a 20- 25 perces műsorok következ­tek, amelyet az ugyancsak kö­zösen -megszólaltatott Rákóczi- induló *árt. Gy. A. Zala vár: Újabb ásatások Zalaváron, a hajdani Ár­pád-kori megyeközpont terü­letén kisebb-nagyobb megsza­kításokkal 1946-tól folynak ásatások. Az itteni régészeti kutatások jelentőségét növeli, hogy ez az egyetlen hely az országban, amiről a IX. szá­zadi források is megemlékez­nek, s amelynek a magyar honfoglalás utáni történetét is ismerjük. Avarok, szlávok és betele­pült bajor telepesek békésen éltek itt egymás mellett. Ezek­nek a bonyolult etnikai kap­csolatoknak, voltaképpen Pannónia IX. századi szerepé­nek a tisztázásához járulhatnak hozzá a zalavári ásatások. Az idén folytatódik a Zala és a Kis-Bafaton hajdani mo­csaraitól védett Mosaburg feltárása. Az ásatások nagy­ságára jellemző, hogy csupán a központi szerepet betöltő egykori erődített település te­rülete, a Vársziget mintegy 150 ezer négyzetméter, s eb­ből eddig csak tízezer négy­zetméternyi részt tártak fel. Az idén a Vársziget északi ré­szén kezdődtek az ásatások. Ennek során most egy, a IX. századtól a XII. századig terje­dő leletegyüttes került elő, egy külső várfalszakasz, valamint egy IX. századi partvédelmi sö­vényrendszer. Mintegy száz sírt is feltártak. A temető egy része azonban még a XI. századi vár­fal építésekor megsemmisült, A temető keresztény jellege azt sejteti, hogy valaha egy temp­lomhoz tartozhatott. A szeptem­ber közepéig tartó ásatások ta­lán majd erre is feleletet ad­nak. Sikerült megtalálni az egykori szigeteket összekötő út torkola­tát is, aminek most a folytatá­sára kíváncsiak a szakemberek. Si. L. 22 óra 45 perctől éjjel 2-ig. A zenéről a Fórum együttes gondoskodik. Megemlítjük még, hogy már este 7-től lesz táncest, ugyancsak 20.00 órá­ig a Május 1. Művelődési Ház kerthelyiségében. Vasárnap zenére ébred Komló: reggel 6-tól 8-ig tart a zenés ébresztő. Fél 8-tól a piactéren népművészeti vásárt rendeznek, ahol műsort ad a Bányász Fúvószenekar, a Bá­nyász Színpad, a bonyhádi Szélkerék együttes, a magyar- egregyi citerazenekar, fellép a Roli nevű bűvész is, kísére­tével. Lvov-Kertváros utolsó házai­tól alig 300 méterre, a pellérdi réten nemrég még háborítatlan kis mocsárvilág húzódott. Az­tán néhány évvel ezelőtt meg­jelentek itt az első emberek, s a nedves rétekre jellemző sá- sos vadonban, „nád-dzsungel- ben" elkezdtek ásni. — Mintha vödörrel akarnák kimerni a Ba­latont — mondták a hitetlenke- dők. Ám a reménytelennek tűnő munkának mégiscsak meglett az eredménye. Lassan-lassan visszaszorították a nádast, mind nagyobb és nagyobb területe­ket hódítva el a mocsártól, s ma már a mélyebb területeket — ahol még most is a nád az úr — U alakban körülvéve 110 parcella húzódik, és az egykor értéktelen, még legeltetésre sem alkalmas területen ma ápolt kiskertek láthatók. — Nem volt könnyű idáig el­jutni — mondja az egyik kert­tulajdonos, Juhász János. — Ez a talaj nehezen adja meg ma­gát. Kis szakaszonként kellett engedelmességre bírni. Lecsa­polni, évekig a nád gyökereit tisztítani, kosarakban odahor­Délelőtt 10 órakor a Petőfi téren térzene lesz. Az érdekes délutáni programok közül ki­emeljük a sikondait: ejtőernyő­ugrás lesz fél 3-kor, majd 3 órakor lovasbemutató. Végül —- még mindig Sikondán — délután negyed 5-kor a kem­ping előtt felállított szabadtéri színpadon a mohácsi magyar és délszláv népi együttes ad folklórműsort. (Rossz idő esetén ezt a műsort a Zrínyiben ren­dezik meg.) A Bányásznapi randevú ese­ményei lapunk 3. oldalán ol­vashatók. dott rétitalajjal átforgatni, kéz­zel morzsolgatni. S a küzdelem­nek ezzel nincs vége, ha nem vigyázunk, a nád újból elural­kodhat. Télen és ősszel ezeket a kerteket ellepi a víz. Tavasz- szal figyeljük, mikor jelenik meg rajta a tőzike nevű virág, ez jelzi, járható már a talaj. Tanár vagyok, eqy-egy szellemileg fá­rasztó nap után élvezem a fizi­kai munkát, s jól jön a kony­hára a friss zöldség is. A lakó­telepen lakom, a panelból ide menekülök. Dénes Dezső tűzoltó őrmes­ter a nagyon szép málnásra és a négy szilvafára büszke, amit sikerült meghonosítani. A tel­ken három kis fabódéja van (csak erre adnak építési enge­délyt, s a vizenyős talaj miatt különleges alapozásra van szükség), ahol három kislánya és azok pajtásai is elférnek. — Van egy szőlőskertem is fenn a Mecseken — mondja. — Tulajdonképpen most az köt le. Készülődni kell a szüretre, hor­dómosás, meg egyéb, de ide majdnem szívesebben jövök, hisz itt van a szomszédban. S. Zs. F. D. Nagykanizsa: Rézfúvósok randevúja L. J.—M. A. Lvov-Kertváros: Kiskertek a mocsárvilágban °rfü: Arcok a porondról Legszebb dolog az embereket megnevettetni — Bohócot csináltam a fele­ségemből — mondhatja büsz­kén hitveséről, Éváról Rajnai László, akivel úgy zsörtölődnek a világot jelentő deszkákon, mint egy igazi házaspár. Ők, Laci és Éva bohóc — hétköz­napi a nevük, az még nem in­gerel a kacagásra, annál in­kább Laci kerek műorra és poénjai. Laci és Éva sok-sok színes kellék mellett Tyutyuval lép a színre. Tyutyu okos, ügyes és folyton nevető, hófehér pa­macskutya, aki végrehajtja a világszámot, a halálugrást. Hosszú utat tett meg a bohóc­házaspár a porondig, Éva a színművészetivel próbálkozott, s amikor nem vették fel, vala­mi hasonló pályát keresett. Az­tán találkozott Rajnai László­val, és most azt mondja, leg­szebb dolog az embereket megnevettetni. És ez ma, ami­kor szerencsére nagyon el va­gyunk kényeztetve mindenfajta látványossággal, nagyon ne­héz, és éppen ezért nagy öröm. Rajnai László a Tatabányai Munkásszínpadról indult, most hivatásos bohóc és pantomim­művész. Dolgozott a Thália Színházban, a Mikroszkóp Szín­padon, most feleségével a Cir­kusz és Varieté Vállalat tag­jai — járják az országot más társaikkal. S nem említettük még a keleti sportokat, me­lyekből Rajnai László ízelítőt adott az orfűi strandon másik partnerével, Papp Lászlóval, aki polgári foglalkozása mellett — eladó egy irodaműszer bolt­ban — szabad idejében judó- zik, karatézik. Ő az, aki fej­jel vág szét 12 egymásra ra­kott cserepet. Most kapta első szerződését Kaposvárra, és minden vágya, hogy végleg fel­hagyjon polgári foglalkozásá­val. G. O. Éva és Laci bohóc az orfűi strandon

Next

/
Oldalképek
Tartalom