Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-26 / 233. szám
2 Dunántúli napló 1979. augusztus 26., vasárnap Őszi-téli divatbemutató A hölgyeknek nem kell túlságosan felforgatniuk ruhatárukat, nagyobb „selejtezésre” sem lesz szükségük ahhoz, hogy ősszel és télen divatosak, csinosak legyenek — ezt ígéri az a divatbemutató, amelyen szombaton a Hotel Duna Intercon- tinentálban az újságíróknak bemutatták az újdonságokat. Az OKISZ Labor tervezői, részben külföldi, mindenekelőtt a párizsi divat megoldásait, vonalait igyekeztek egyesíteni a hazai ízléssel. A férfidivat viszont, ha alapjaiban nem is, de némileg módosul; „merészebb" színek, új mintájú színes ingek, nyakkendők teszik változatosabbá a divatot. Ami a részleteket illeti: a női kabátok egyenes vonalúak, a vállak magasítottak. A kosztümök derékban karcsúsítottak, a vállak szintén hangsúlyozottak. Oklevél, plakett, jelvény Egy „utca" kitüntetése Mecseknádasdon 800000 forint társadalmi munka Segítettek a MEZŐBER kiszesei is A plakett és az oklevél tanúsága szerint a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottsága augusztus 20-a alkalmából „Kiváló társadalmi munkáért” plakettet adományozott a me- cseknádasdi Felszabadulás utca kollektívájának a községért végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként. Megyénkben ez az első eset, amikor egy utca kapott kitüntetést. Erre egy kicsit külön is büszke RauschenIskolából óvoda Székelyszabaron Akusztikus falburkolat, plasztikák R. Füzesi Zsuzsanna variálható elemekből álló akusztikus falburkolatot készített a Zsolnay Gyárban. Minden óvodáskorú kisgyereket el tudnak helyezni gyermekintézményben Székelyszabaron és a társközségekben, Hímes- házán, Szűrben. Csupán azok a kicsik maradnak otthon, akiknek édesanyja amúgy is gyesen van. Ésszerű megoldást dolgoztak ki a helyi tanácsok vezetői, s a tervezéskor elsősorban azt tartották szem előtt, hogy a gyerekeket minél kényelmesebb, korszerűbb körülmények között láthassák el. így született a döntés: a székelyszabari négy tantermes iskolában rendezik be az óvodát, s az iskolások Hímesházán kapnak helyet, ahol legalább hat évig nem küszködnek-^ elhelyezési gondokkal, nem zsúfoltak az osztályok sem, legfeljebb 34 fővel indíthatják őket. A hímesházi körzeti iskolába járnak a szűri és mároki tanulók is. Szombaton bezárták kapuikat az építőtáborok. Az idei nyáron kéthetes turnusokban csaknem 80 ezer diák állt önkéntes munkába, tízezerrel több, mint az elmúlt esztendőben. Márton József, a KISZ KB Építőtáborok Bizottságának titkára az MTI munkatársának elmondta: a fiatalok ismét jelesre vizsgáztak tettrekészség- ből, tenniakarásból. Becsülettel teljesítették vállalásaikat, derekas helytállásukkal bizonyították, hogy a népgazdaság bizton számíthat munkájukra. Igen rövid idő alatt, egy nyáron végezték el a Bólyi Költségvetési üzem dolgozói az iskola átalakítását. A négy tanteremből két tágas foglalkoztató termet építettek, külön étkezőt, konyhát, mosogató helyiséget. A harmincöt kisgyereknek nappali otthont adó épülethez szép nagy udvar csatlakozik, ahol bőven lesz helyük a hancúrozásra. A héten már az utolsó simításokat végezték az építők, s megkezdték a műszaki átadást. Az udvar rendbehozásában, berendezésében segítenek a szülők is. A jövő héten mór csak a termek berendezése van hátra, mert szeptember 3-án már jönnek a kis kis honfoglalók. Az iskola átalakítására hétszázötvenezer forintot költöttek. G. M. A baranyai fiatalok Vaskú- ton, a balatonedericsi tsz- ben, Budapest—Rákoscsabán, Csepelen, a budapesti XXXI. sz. Állami Építőipari Vállalatnál, a Középületépítő Vállalatnál, valamint Miskolcon, a Lenin Kohászati Művekben dolgoztak, több mint kétezren. A KISZ Központi szervezésű építőtáboraiban legjobb teljesítményt elért fiatalok — mintegy 2700-an — egyhetes nyaralásra mennek Balaton- szemesre és Velencére. Lezárult a X. siklósi kerámia- szimpozien Kiállításon láthatók majd az alkotások Sok mindenben eltért az eddigi évek gyakorlatától az idei, immár tizedik siklósi ke- rámiaszimpozion programja, amely tegnap délben zárulta szervezők és az alkotók részvételével. A kerámia alkotóház, a siklósi volt ferences kolostor helyreállítása olyan fázisba érkezett, hogy ott az idén már nem dolgozhattak a művészek. Az alkotótelep vezetői a szükségből erényt kovácsolva megtartották a kerámiaprogram eredeti mottóját: kerámia a városban — és hozzávettek egy másikat is: a gyári, nagyüzemi kivitelezés szempontját, hiszen az alkotótelepen nem lehetett égetni. Az idei szimpozion négy résztvevője Gettó József építész terveihez, az új művészeti szakközépiskolához, illetve az új barcsi városközponthoz készített kerámiaterveket, illetve kész alkotásokat. Ezek az építészethez kötött feladatok kötöttségükben is sok lehetőséget adtok a keramikusoknak plasztikák, térelválasztó elemek, kutak, illetve egy speciális, akusztikus falburkolat tervezésére. A tervezés, az építésszel való konzultáció kéthetes siklósi időszaka után Jáger Margit és a főiskolán most végzett R. Füzesi Zsuzsanna a Pécsi Zsolnay Gyárban valósította meg elképzeléseit Fürtös György keramikus mellett. Jáger Margit a Barcs új városközpontjában létesülő sétálószakasz, passzázs számára készített variálhotó elemekből összerakható térelválasztót, illetve szökőkutat. Igen érdekes az R. Füzesi Zsuzsanna által megvalósított hangelnyelő, illetve azt erősítő akusztikus falburkolat, amely megfelelő bemérés után a pécsi művészeti- szakközépiskola hangversenytermét díszítheti. Náluk nehezebb helyzetben dolgozott Antal András, és a nagybányai Lugosi László a hódmezővásárhelyi porcelán- gyárban, ahol az üzem magas szervezettségi foka miatt csak kis léptékben készíthették el terveiket: plasztikáikat, burkolóelemeiket ugyancsak a barcsi városközpont terveihez szánták. Az idei szimpozion kerámiatermését tegnap a Vajda János téri napközi otthonban rögtönzött, de igen mutatós kiállításon tekinthették meg a zárás vendégei. A záróünnepséget, »amelyen részt vett megyénk több párt- és tanácsi vezetője, a siklósi alkotótelepek művészeti tanácsának ülése követte. Szeptemberben nyilvános kiállításon látható majd a tegnap bemutatott anyag a siklósi vár lovagtermében, októberben pedig találkozón vitatják meg a tíz kerámia- szimpozion eredményeit azok magyar résztvevői. G. O. berger István, a Mecseki Szénbányák Kossuth bányaüzemé-. nek főcsatlósa, amikor Felszabadulás utcai új, kétszintes családi házában a kitüntetést megmutatja. — 37 új családi ház épült az elmúlt három-négy év alatt ebben az utcában - meséli Rag- schenberger István - ma má* körülbelül 150-en lakunk itt Sok a kisgyerek. Egy-egy nagyobb eső után ebben az ú] utcában a sártól a babakocsit nemhogy tölni, de még húzni sem igen lehetett az úttesten. Tavaly ősszel összefogtunk, hogy bitumenes utat építsünk az utcánkba. Bizony hónapokig, munkaidő után, olykor éjfélig is itt dolgoztunk: felnőttek és gyerekek, férfiak és nők. Nem vott könnyű az anyagszállításokat, munkagépeket megszervezni, de az út elkészült. Nagy segítséget kaptunk Fóris Jánostól, a községi tanács elnökétől és dr. Köves Béla körzeti orvostól, akik nemcsak a szervezésben vették ki a részüket, de itt dolgoztak velünk együtt az útépítésen is. A mecseknádasdi Felszabadulás utca családi házai mind sátortetősek, kétszintesek: - Mást a tájkép védelme érdekében nem engedtek ide építeni - magyarázza Fóris János tanácselnök, amikor végigsétálunk az új úton, amelyen két híd is található. Ezeket is az utca lakói építették saját erőből. A házak előtt a legtöbb helyen már elkezdték a járdák építését a lakók. Ezt a munkát a községi tanács beszámítja majd a községfejlesztési hozzájárulás kivetésekor. — A hideg aszfalt szétterítése még a hátra levő feladat - közli Fóris János, aki már 19 éve tanácselnök Mecseknádasdon. Ez idő alatt a község lakói nem kevés társadalmi munkát végeztek az irányításával. Néhány éve például a Táncsics utca is lakossági összefogással épült meg. — Az új bitumenes út 500 méter hosszú és 1 100 000 forint költségkerettel épült. Ebből 300 000 forint volt a megyei tanács hozzájárulása, a többit az utca lakóinak társadalmi munkája fedezte. Nagy segítséget kaptunk a MEZŐBER KlSZ-esei- től, akik társadalmi munkában készítették el az út terveit. A közeljövőben szeretnénk az új lakótelepen játszóteret építeni, valamint egy új ravatalozót, s tervbe vettük a kultúrház környékének csinosítását, parkosítását is. A Felszabadulás utca kitüntetését a községi tanács vitrinjében helyezik majd el, ám a 2100 lakosú Mecseknádasd 6 polgára a saját kabátjára tűzheti az augusztus 20-a alkalmából kapott kitüntetést, az „Érdemes társadalmi munkás” jelvényt. ...s engem ki kérdezett?! Senki nem kérdezett. Pedig én is elmondtam volna, hogy legszívesebben mit avatnék, és főleg, hogyan avatnék, tekintettel arra, hogy a rádióműsor címe ez a kérdőmondatocska volt: „És őn mit avatna?” A válaszadók között volt nyelvész, újságíró, író, gazdasági szakember és több más közismert személyiség. Érdekes — és valóban elgondolkoztató — feleletek hangzottak el. Például: „öregek fórumát". Helyes. „Jól felszerelt nyelvtudományi intézetet”. Helyes. „Mozgássérülteknek feljárót a villamos és autóbusz megállóknál, ugyanezt a metró-állomásokon". Igazán tiszteletreméltó kívánság. „Egy új lapot indítanék, amelyben ..Itt a riporter közbeszólt: „Új lapot? Hiszen annyi vidéki és üzemi újság van, (hogy.. Aha! Tehát Pesten egy riporter kolléga óva inti beszélgető partnerét egy új lap létrehozásától, amikor mór úgyis sok újság van vidéken... Tehát fölös- lösleg vagyunk. Ha most vicces kedvemben lennék, azt mondanám: szűnjön ám meg a rádió. De folytassuk komolyan. Engem ugyan senki nem kérdezett (nem nagy baj), de azért elmondom most, hogy én mit avatnék. Semmit. Legalábbis a fenenagy hajcihőkkel körített avatásokat mellőzném. Tudom én, hogy egy új cipő, akár egy nyakkendő vagy egy új karóra már örömet vált ki az emberből, büszkélkedik vele, legszívesebben ötpercenként tájékoztatnánk környezetünket a pontos időről, csakhogy lássák, lám, mim van nekem?! így vagyunk a nagy dolgokkal is, egy új üzemcsarnokkal, iskolával, étteremmel, bekötőúttal, szarvasmarha-teleppel és csirkeneveidével. Elhatároztuk, beterveztük.'-roegépítet- tük, üzembe helyeztük és nyilván gyümölcsözik is mojd előbb-utóbb. De az avatás — sajnos elég gyakran — nem más, mint egy nagyon költséges rongyrázás, ahol lehet inni, enni —• természetesen ingyen. A meghívottak egy része közvetlenül érdekelt az „objektum" létrehozásában, rendben van, üljön le, parancsoljon, ropogtasson valamit. hörpintsen rá valamit és köszönjük szíves közreműködését, munkájára, támogatására a jövőben is számítunk. A másik része, ha egyáltalán érdekelt, csak nagyon távolról. Esetenként annyira távolról, amennyiben bármelyik magyar adófizető állampolgár is érdekelt lehet. De hát a vélt jogok alapján neki is juttatnak meghívót, ha másért nem, hát csak azért, „nehogy megsértődjék ...” És máris egy kisebb tömeggé duzzadt a meghívottak népes társasága. Voltam jó néhány avatáson — tapasztalatból mondhatom — az osztóinál azért hiányoztak egyes-mások. Mondjuk a cserepes, aki tetőt húzott az „objektumra", a kőműves, aki falazott, a szerelő, aki kábelnek és fűtőtestnek véste a lyukat, de ne hívják meg az egész kivitelező vállalatot, csupán csak a szakmunkások, segédmunkások egy-egy képviselőjét — már nem érhetné szó a ház elejét. De nem hívják meg. Aztán az is megmosolyogni való (enyhén szólva), hogy egy objektum létrehozása határidőről határidőre csúszik, hónapok, félévek, évek múlnak el, de az avatás, az aztán olyan nagy cécóval zajlik le, mintha itt pirulásra senkinek oka nem lenne. Elég hosszú újságírói ténykedésem alatt k é t esetben kaptam - avatásra — olyan meghívót, amelyen felhívták szíves figyelmemet — számszerűen közölve — az ünnepi vacsora árára. (A mellékelt csekken szíveskedjék befizetni.) Tisztességes ügy. De van más mód is. Elkészült a „mű”, lépjünk be az új csarnokba, sorakozzunk fel az új út mentén, koccintsunk egy pohár borral vagy konyakkal, és szép csendesen be kell indítani a gépeket, valaki vágja el az út fölé kifeszített szalagot, haladjon át az első autó és az első gyalogos ... Egyszerű, nem? Rab Ferenc Bezártak az építőtáborok D. i. Minden kisgyereket
