Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-26 / 233. szám
1979. augusztus 26., vasárnap Dunánt úli napló 3 Hz igazi erőt az őszinte emberi kapcsolatok jelentik A kas nagy robajjal becsukódik, majd néhány pillanat múlva felemelkedik s megáll. Még szippanthatunk egyet- kettőt a kinti levegőből — nekem őszintén szólva ez is nehezemre esik, olyan nagy gombócot érzek a torkomban. Ujjaimmal átölelem a hideg kapaszkodót, tenyeremet nekifeszítem a gömbvasnak, terpeszbe állok. Gumicsizmám eleje egy sín alá csúszik, míg azzal vacakolok, hogy kihúzzam, a kas megindul lefelé. A zuhanás csodálatos érzése kerít hatalmába, elfelejtem a kilós terheket, melyek szinte táncolnak rajtam, s amik veszély esetén az életemet hivatottak megmenteni. Nyeljük a métereket, s az utazásnak csak nem akar vége szakadni. Már türelmetlenül topogok azon a nem egészen fél négyzetméteres területen, melyet jelenleg magaménak vallhatok. Zobák-bánya, ff. szint Megismétlődik a zörgés a kas körül, s már ki is léphetünk. Elindulunk a 603-as csapathoz, azaz az Agócs Attila vezette Magyar Népköztársaság kiváló brigádja címmel kitüntetett József Attila fejtési ifjúsági szocialista brigád munkahelye felé. Vagy 150 méter legyaloglása után beszállunk a népesbe, mely ugyan dübörögve-rázkódva visz a huzatos vágatokban, de mégis nagy szolgálatot tesz nap mint nap, hisz több kilométer gyaloglástól kímél meg sokakat. Miután kilépünk a népesből elindulunk az egyik vágatban. Több száz méterre a föld felszínétől szállítószalagok mellett haladunk, néhol négykézlábra ereszkedve kúszunk a csövek között, máshol a tárnok erdejében, vízben gázolva igyekszünk célunk felé. Már a fejtéshez eljutni is bravúr... A délutános műszakban dolgozó brigádtagok arcára, habár csak egy órával előbb jöttek le mint mi, már vastagon rátelepedett a szénpor. A reflektorra állított fejlámpák csóvájában milliárdnyi apró szemcse lebeg, szinte beléjük lehet markolni. Két hidraulikus fém- tóm között egy zömök férfi befúr a szénfalba, majd nagy nyomással vizet fecskendez bele. Mekkora por lenne, ha ezt nem csinálnánk? Mintha hazajönnék Firkó István, a brigád alapító tagja érkezésünkkor a szén- szállító-szalagot ellenőrizte. Huszonhat éve bányász. — Mit jelent önnek az, hogy a József Attila brigádban dolgozik? — Talán az a legfontosabb, hogy ha dolgozni jövök, úgy érzem, mintha hazajönnék. Otthonosan érzem magam a brigádban, a munkában mindenki tudja egymás gondolatát, ami itt lent különösen sokat jelent. Nem olyan régen, öt hónapig táppénzen voltam csuklótörés miatt. A brigádtagok hetente meglátogattak. Nagyon jó érzés volt! Ügy érzem, hogy a mi brigádunkban az emberi kapcsolatok erősebbek, mint máshol. — Wéner Jánosnak, a régebbi brigádvezetőnknek a Pista volt az egyik váltótársa. Akkor ő volt a főnököm, most én vagyok az övé. De ez nem jelentett semmit akkor sem és most sent- Nagyon hiányzott a Pista mikor beteg volt. Mikor úgy nézett ki, hogy leszázalékolják az egész brigád elkeseredett — mondja Agócs Attila, a brigád vezetője. Behajlított háttal beszélgetünk, kiegyenesedesre nincs hely. Tőlünk néhány méterre Kerekes Mátyás segédvájár, egy kapával ütögeti a fejtőkalapáccsal már fellazított szénfalat. Kigombolt inge alatt vastag verejtékcsíkok csordogálnak. — 1950-ben kezdtem a bányászkodást Hidason, 1966Leszállás előtt a József Attila fejtési brigád Fotó: Nemesi Árpád ben helyeztek Zobákra, 1971 óta vagyok a József Attila brigád tagja. Hogy mit jelent nekem ez a brigád, arra nagyon könnyű válaszolni: mindent. A kollektíva összefogása, az emberi kapcsolatok őszintesége ritkán alakul ki így egy ilyen nagy csoporton belül. Örömmel jövök dolgozni. János Antal sem ma kezdte a bányászkodást, hisz először 1949-ben szállt le. Meddig dolgoznak ebben a lejtésben? — Jelenleg úgy néz ki, hogy szeptember 15-ig maradunk itt, aztán megyünk tovább. — Naponta mennyi szenet termelnek ki? — Ez változó, de átlagban olyan 350—400 mázsát küldünk a felszínre. Hajtunk, mert megpályáztuk a vállalat kiváló brigádja címet, s hogy ezt elérjük, bizony meg kell fogni a dolog végét. Remek közösség — Jól érzi magát a brigádban? — Annyira, hogy elképzelni sem tudom, hogy valaha másikba menjek dolgozni. Remek közösség ez. Agócs Attila közben a beszélgetéshez kapcsolódva hozzátette, hogy a brigád éves terve 140 000 tonna. A kongresszusi munkaverseny tiszteletére azonban ők is tettek vállalást, így a tervet biztos, hogy túlteljesítik. Ahogy a fejtésben előre jutunk egyre melegebb lesz. Néhol bokáig elmerül csizmánk a vízben. Nem tudom mióta vagyunk itt lent a bányában, de valahogy olyan időtlennek tűnik minden. A brigád ifjúsági, de már inkább csak a nevében. A csapatban azonban dolgozik néhány fiatal, akik ugyan még nem brigádtagok, mert ehhez egy évet kell várni a brigád alapszabályzata szerint, de várományosok. Talán a legfiatalabb Horváth János. A kort általában nehéz megállapítani, hát még itt lent a mélyben, ahol az arc még el is bújik a szénpor mögé. — Tizenhét éves vagyok, egy hónapja kerültem ide a brigádhoz — mondja, s meg sem várja, hogy csodálkozzak. — Nagyon jól érzem magam. — Hogyan kerültél ehhez a brigádhoz? — Attila bácsit már régebben ismertem, így ide kértem magam. Hallottam, hogy milyen jó brigád az övék, így aztán szívesen jöttem ide. — Nem csalódtál? — Á, nem. Nagyon jó emberek dolgoznak itt. Ha valamit nem értek vagy nem tudok megcsinálni készségesen segítenek. Bizony nem mindenhol van ez így ... Fábián János 1964 óta tagja a brigádnak. Az ő nevéhez fűződik egy történet, melyből manapság csak annyi maradt meg, hogy „eltűnt a Fábián”. Nevetve idézik fel az^ akkori eseményeket, akkor azonban nem mosolygott senki. — Véleményem szerint minden munkában és minden munkahelyen fontos, hogy jó kapcsolat legyen az emberek között, de itt lent a bányában túlzás nélkül állíthatom, hogy ez döntő. A közönynek itt nem lehet helye. Nem csak a veszély, hanem egyáltalán a munka miatt is. Beszélgetés közben széntörmelék hullik a fejünkre, már ugranék félre, mikor megnyugtatnak nincs probléma. — Mi a titka ennek a jó hangulatnak itt a brigádon belül? — Talán az lehet, hogy .'igyekszünk megtalálni azt a pontot, amely mindenkihez közel áll. Mindent az ember oldaláról vizsgálunk, mérlegelünk — válaszol Agócs Attila. — Veszekedés sem fordul elő? — Dehogynem. Ezek azonban ideig-óráig tartanak. Az összeveszés szintjét soha nem érik el. Visszafelé ballagva — kúszva — kapaszkodva végig az motoszkál a fejemben: lóm, így is lehet? Roszprim Nándor „Múzeum" a betongyárban A Középület Épitő Vállalat betonüzemében Nagy Gy. Sándor, az üzem dolgozója kis házi múzeumot hozott létre. Az Arpád-híd pesti hídfőjénél hat éve rendszeresen figyeli a Folyamszabályozó és Kavicskotró Vállalat uszályaival érkező kavicsszállítmányokat. A folyóban érdekes formára csiszolódott köveket gyűjti, de gyakran kerülnek elő a kavicsból régi használati tárgyak, állati csontmaradványok is. A képen: Kacsaformájú kő. Nyári nosztalgiák (IV.) Az időjárásról ezen a nyáron megtanultam valamit. Azt, hogy még az ilyen szubjektív hangú jegyzetekben sem alkalmas arra, hogy bármiféle hangulatot ábrázoljunk vele. Nemcsak azért, mert közhely, hanem azért is, mert ebből a szempontból hetvened-rangú dolog. Maholnap ugyan nálunk is éppen olyan elkülöníthető beszédtéma lesz, mint az angoloknál, akiknek a beszélgetésében a régi regények tanúsága szerint az időjárás és a week-end rangos témakört képez, amit a nyelvtanulóknak az első számú ismeretek között illik elsa- játítaniok. A mi időnkben már nem elég valakinek a feje fölé odafesteni a borús vagy napfényes eget, mint a romantikus írásművek és képzőművészeti alkotások születésének a korában. Ha valami ténylegeset akarunk mondani róla, magáról az emberről kell beszélnünk, őt kell szemügyre vennünk. Az időjárást és annak változásait általában objektív ténynek szoktuk minősíteni. Olyan tapasztalatok és ismeretek forrásának, amit mindenki egyformán érzékel, ami mindenkire egyformán hat és amit a meteorológiai közlemények (közhelyek) is megerősítenek. Ez a megtévesztő benne. . . Szenvedő alanyainak és élvezőinek a kedélyállapota ettől még teljesen független is lehet. Előfordulhat, hogy valaki azért kesereg a napfényes, szép időben, mert nem tud mit kezdeni vele, vagy mert valami meghatározóbb esemény játszódik le benne, mint ami körülötte. Közhely ez is: az időjárást ebből a szempontból messze megelőzik az olyan dolgok, mint a lelkiismeret mindenkori állapota, az anyagi hehlyzet, az egészségi állapot. Az, hogy éppen válni készül-e valaki vagy házasodni. Kellemesen vagy kellemetlenül csalódott-e a hozzá közelállók valamelyikében. Milyen kilátásai vannak a jövőre nézve. Megingott-e vagy megerősödött a hite valamilyen alapvető ismeret igazában ... Lehet, sőt egészen biztosan van ennek a problémának helye a tudományban is. De vajon melyikben? Orvostudományi vagy netán pusztán pszichológiai probléma volna mindez? Nem hiszem. Meglepődve hallottam egy nemrég ittjárt külföldi ismerősömtől, hogy közeli hozzátartozója — szociólantropológus lévén — az egyik nyugati egyetemre benyújtandó disszertációja témáját itt a Balaton közelében gyűjtötte össze. Vajon mi lehet abban a dolgozatban és ami benne van, mennyire objektív? Mert végül is lassan ez lesz az utolsó kérdésem, amellyel — vélekedésekkel, ilyen-olyan benyomásokkal, hangulati elemekkel birkózó agyamat megbombázom. Van-e itt, ezek körül a témák körül valamiféle tisztázó feladat a társadalomtudománynak, például a szociológiának? Vagy csak vélekedjünk, hallgassuk a halk mormogást, játszadozzunk a köznapi tudat ~tu- körcserepeivel? Előttünk fekszik a táj, benne egy szemmelláthatóan erős szociológiai rétegeződés kézzelfogható lenyomataival. Olyan szociális tények lenyomatai ezek, amelyek mellett senki nem megy el szó nélkül. Ugyanakkor, amikor ezekről a tájakról, vidékekről, üdülőkörzetekről fillérekért kaphatók a precíz hegy- és vízrajzi térképek, társadalmunk domborzati térképén elég sok a fehér folt. így ki-ki fölcsaphat fölfedezőnek — olyan tanulságokat vonva le benyomásaiból, amilyeneket csak akar. És mostanában mintha szaporodóban volnának az ilyen rögtönzött tanulságok. Azokra a tanulságokra gondolok, amelyek anélkül rontják a jó kedélyt, közérzetet, hogy bármi közük volna az időjáráshoz. Rádióelőadásban hallottam: a helyes, értelmes életet, a helyes, értelmes pihenést „strukturálni” kell. A szabadság napjaira vonatkoztatva annyi derült ki az elhangzottakból, hogy ezeket a napokat meg kell szerkeszteni. Legyen bennük napon-heverészés, olvasás, egészséges táplálkozás, testmozgás, társasjáték, kártya vagy sakk, továbbá mozi és tv-nézés, kisebb-nagyobb kirándulás .. . Egyszóval: legyen minden napunk változatos és egyéni. Tágabb értelemben a „strukturálás” nyilván ugyancsak ilyesmit jelent. Hogy mit, nem sorolom. De azonnal bevágott a kérdés: mivel „strukturáljunk”?, mi az, amit itt tulajdonképpen „strukturál”? A puszta elhatározásom, a tudatom vagy netán a zsebem is beleszól mindebbe? Az a véleményem, hggy beleszól. Méghozzá szótöbbséggel. És ha volna, máris kapnám elő — a majdan bizonnyal közkézen forgó — szociológiai térképet, lássuk: kik, hogyan és mennyire tudnak úgy „strukturálni”, hogy a fejük és a zsebük szót értsen egymással. Mert ha ez a szót-értés nincs meg, jönnek a hátsó gondolatok, a nosztalgiák, a körbepillantó tekintetek: kinek mije, mennyije van és miből? Jön a rezignáció. Minderre talán nem is kellene odafigyelni, ha. . . Ha nem hallana az ember efféléket lépten-nyomon. Az időjárás hangulatfestésre nem jó, de közügy-voltából eredően nagy igazságok derenghetnek föl előttünk szeszélyes játékainak szemléletében. Végtére is: százezreket érint hétvégeken. A soha nem látott virágkorát élő autós turizmus kedélyekre gyakorolt áldásos hatását szükségtelen volna itt ecsetelni. Százezrek figyelik péntek táján a prognózist és mérlegelik, elővegyék-e az autójukat vagy sem. Akinek az időjárás kedvez, örül, akinek nem, szomorú és mérges lesz. Az igazi kedélymeghatározó azonban magának az autónak a megléte vagy a hiánya. Szerencsére és sajnálatos módon az autó is közhely ma már. Annak akinek van. Ezen az oldalon ott láthatjuk — határesetként — a pusztán pasz- sziózó tizen- vagy huszon- egynehány éves, a közúti balesetveszélyhelyzetek szempontjából sem közömbös tényezőként száguldozó — fiatalembert ... Aki máris elég jól tud „strukturálni” a papa nehezen megkeresett forintjaiból ... A másik oldalon pedig azt a több' gyermekes családot, amelyet a körülmények „strukturálnak” úgy a hétvégeken, mint a nyári szabadság mégiscsak szép, de sajnos gyorsan tovaszáguldó napjaiban. Bebesi Károly \ Látogatóban Zobák-bányán, a József Attila brigádnál
