Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-19 / 227. szám
1979. augusztus 19., vasárnap Dunántúli napló 9 A mi gyermekeink Nemzetközi gyermekév, 1979, Ebben az esztendőben, szerte a világon minden gyermekszerető, a jövőt szem előtt tartó ember azért is igyekszik egy kicsit többet és jobban dolgozni, hegy a pluszból azoknak a gyermekeknek adhasson, akik segítségre szorulnak. Sok ezer nélkülöző apróság épp a magyar munkások kezenyomón juthat élelemhez, gyógyszerhez, ruhaneműhöz. Nagyszerű cselekedet ez! És ugyanakkor végtelenül szomorú, hogy szükség van rá! Mert el tudjuk-e képzelni, hogy a mi gyermekeink azért sírjanak, hogy egy falat kényeret adjunk kezükbe, hogy azért legyenek betegek, mert nincs gyógyszer, vagy nem lehet megfizetni, ami meggyógyítaná őket, hogy azért ne mehessenek ki az utcára, mert nincs mit felvenniük? Ugye, ne folytassuk?! Persze, hogy ne! Pedig volt idő — még egy emberöltő sem telt el azóta — hogy Magyarország is egyet jelentett a sok százezer nincstelen, sanyarú sorsú, mezítlábas gyerekek országával. Meglehet, hogy a nemzetközi gyermekév alkalmából tapasztalható fokozott figyelem és törődés a világ számos helyén együtt tűnik el majd ezzel az esztendővel. De felmerült-e bennünk akár egy pillanatra is a kétely, hogy 1979 decemberével nálunk is befejeződik a gyermekek éve? Aligha. Hogy is érhetne véget olyasmi, amit soha nem kötöttünk évkezdéshez, évvéghez. Azt mondjuk szociálpolitika, családpolitika és zavarba jövünk. Tulajdonképpen mi tartozik ide? Mindaz, ami ebből közvetlenül szolgálja a családokat, gyermekeket, vagy az is, ami csak áttételesen? És hol kezdjük el ezek számbavételét? Az ingyenes egészségügyi ellátásnál, amibe beletartozik a gyermeknőgyógyászat, a családi életre, az egészséges és kívánt gyermek világraho- zatalára való felkészítés, a körzeti, szakorvosi, kórházi ellátás, a gyógyszerek, az egészségügyi dolgozók munkája, a várandós anyák gondozása, a korszerű műszerek, eszközök tömkelegé? Vagy az anyasági segélynél, szülési, illetve gyermekgondozási szabadságnál? Netán azoknál a rendelkezéseknél, melyek a munkahelyen is megkülönböztetetten védik a várandós és kisgyermekes anyákat? Pótszabadság, államilag dotált gyermekholmik, gyermekápolási táppénz, családi pótlék, az otthonteremtésnél gyermekenként 30 ezer forint szociálpolitikai kedvezmény — és folytathatnánk tovább a sort még mindig csak ott tartva, amit a családok nagyon is közvetlenül éreznek gyermekeik címén. És hol folytassuk? A bölcsődéknél, óvodáknál, iskoláknál, vagy a vállalatok, üzemek, szövetkezetek, szocialista brigá. dók gyermekintézményeket patronáló mozgalmánál? A nagy- családosok, egyedülállók támogatásánál? Készítsünk kimutatást, hogy mindez mibe kerül évente? Anélkül is köny- nyen megítélhetjük, hogy egy- egy címszó mögött tízmilliók húzódnak meg. Próbáljuk feltérképezni, hogy hányféle módon, milyen intézménytől, mikor és milyen juttatást, támogatást kapunk, ami elsősorban a gyermekeinket szolgálja? A szálak egy helyen úgyis összefutnak. Jóllehet, a gyermekgondozási segély csekkjén ott van a társadalombiztosítási igazgatóság központi, vagy üzemi kifizetőhelyeinek pecsétje, hogy a rendelők, kórházak, bölcsődék gazdája az Egészségügyi Minisztérium, hogy a nagycsaládosoknak a munkahelyeiken adnak támogatást, hogy a gyermekeket az úttörőmozgalom és a szakszervezet is üdülteti, mindez egyet jelent velünk, államunkkal, szocialista társadalmi rendszerünkkel. Azt mondjuk, gyermekközpontúság, szociálpolitika, családpolitika és elégedetlenek vagyunk. Szeretnénk még több és szebb bölcsődét, óvodát, iskolát, és szeretnénk,' hogy jobb és szebb életük legyen gyermekeinknek, mint nekünk. De álljunk meg néha egy pillanatra. Abban minden bizonnyal egyetértünk, hogy kép. zeletben sok-sok kisebb és nagyobb kört kapcsolhatunk össze — legyen a nevük várandós anyák gondozása, gyermek- gondozási szabadság, bölcsőde, vagy bármi más — amik külön-külön, de együtt is a csa^ ládokat, a gyermekeket szolgálják. Amit mi, a tegnap gyermekei kaptunk ezektől a köröktől, az állam csatornáin át azt a nagyszüleink, szüléink teremtették meg. Ma már mi, illetve a gyermekeink vannak soron. És hol van ennek a körnek a vége?! Török Éva — Hogy tetszik? — Nekem tetszik. Felhívja a figyelmet a házra. Bár... nem tudom, miért... — Mintha málnaszörppel öntötték volna le ... — Kicsit erős itt ez a szín ... És szokatlan ... — Látni kellene az egész teret. Majd ha kész lesz, akkor lehet véleményt mondani. Tetszés, nemtetszés, óvatos várakozás — megoszló vélemények a Széchenyi téren megkezdett homlokzatszínezésről. Meg kell még barátkoznunk az új színekkel, de ha ez sikerül, a barátság tartós lesz: az alkalmazott festék élettartamát tíz évre .ígérik. Addig pedig útjára indul a belvárosi tömbrekonstrukció. A most elkezdett homlokzat- felújítási program nem pótolja, vagy helyettesíti az épületek általános felújítását, csupán elfogadhatóvá teszi a városképet addig is, amíg minden együtt lesz a „nagy hadművelethez”. A vállalkozást mégse tekintsük átmeneti megoldásnak, hiszen a majdani tömbrekonstrukció során feltehetően ugyanezeket a színeket fogják alkalmazni. Semmi szükség arra, hogy öttíz év múlva új színekhez szoktassák a lakosságot. így fogták fel ezt a színtervezéssel megbízott építészek is a Pécsi Tervező Vállalat 1. műtermében. Egyikükkel, Rákos Tiborral beszélgettünk arról, hogyan születnek Pécs új színei. — Az új festékek nagy szín- választékot kínálnak, segítségükkel nemcsak színesek lehetnek az utcáink, de ha nem vigyázunk, tarkák is. Hagyományaink, éghajlati viszonyaink csak bizonyos színeket diktálnak, de ez nem jelenti azt, hogy az eredeti színek után leássunk a múltba. Mi abban az előnyös helyzetben vagyunk, hogy egy hosszan tartó építési periódus épületeit egységként foghatjuk fel, a színezéssel pedig visszafoghatjuk a harsányságot, vagy hangsúlyozhatjuk a kiemelendőt. lokzatát díszítő oszlopok és más tagozatok a városházétól eltérő halványzöld színt kapnak, a háttérben maradó falsík pedig világossárga lesz. — A tér déli része más funkciójú, nem annyira nyüzsgő, mint a felső rész, emiatt a színeknek is hidegebbeknek, visz- szafogottabbaknak kell lenniök. A zöld különböző árnyalatait hozzuk: a gyógyszertár épülete sárgászöld lesz, törfehér tagozatokkal, az Irgalmasok temploma olívzöld színt kap, a Jókai tér sarki épület pedig egy sö- tétebb sárgászöldet. Az Elefán- tos tömbnek melegebb, a nyüzsgő élethez igazodó színeket szánunk. A megyei tanácsnoka díszítései adják a színt. Az Asztalos kollégium a mostaninál valamivel erőteljesebb sárga lesz, ennél világosabb tagozatokkal. A Nagy Lajos Gimnázium ezt az utóbbi színt kapja. A Janus Pannonius Múzeum a jelenleginél sötétebb, csaknem barnás árnyalatú lesz, a Taizs- ház pedig a Déryné utca nyitányaként azáltal kap hangsúlyt, hogy nádzöldre lesz fest2 ve, amelyből a tagozatok árnyalatnyi színeltéréssel emelkednek ki. Ilyen lesz tehát a Széchenyi tér. Ha megfigyelte az olvasó, kettőnél több színről egyetlen épületnél sem volt szó. Úgy tűnik, hogy a pécsi gyakorlat tényleg a színesség és nem a tarkaság irányába hat. És mi lesz tovább? Mint látható, a Kossuth Lajos utca elején folytatódik a munka. A cikkünket illusztráló színvázlat szerint kész a Janus Pannonius utca színterve. Ugyancsak elkészült a terv a Kossuth Lajos utca Sörház utcán túli szakaszának újrafestésére igazodva a túloldal színeihez és az utca általános hangulatához. Jövőre dolgozzák ki a Kossuth Lajos utca belső részének, a Bem, a Sallai és a Geisler Eta utcáknak a színterveit. Az alapelv a továbbiakban is: olyan színt kapjanak az épületek, amelyek segítségével a színesebb élet mértéktartó hátteréül szolgálnak. Hársfai István — Lássuk hát a Széchenyi teret. Számolnunk kellett mindenekelőtt azzal, hogy a városháza és a megyei tanács épülete tömegével, párkánymagasságával szinte felbillenti a tér egyensúlyát. A tér keleti oldalán kötöttséget jelentett a Megyei Bíróság nemrég született sárga színe, a tér egésze szempontjából pedig a megyei tanács megszokott fehére és az Asztalos kollégium, amelyről tudjuk, hogy felépülése óta őrzi mostani színét. Viszont a színskálából kihagyhattuk a kéket, ami egyetlen korban sem volt jellemző szín Pécsett. — Fel kellett hívni a figyelmet bizonyos kapcsolatokra, pl. a Kossuth Lajos utca és a Sallai utca gyalogos tengely voltára. Ezért gondoltuk, hogy a Kossuth Lajos utca indítását erősebb színnel jelezzük. Miért éppen pirossal? Úgy véltük, hogy a tágas, napfényes téren tolakodás nélkül elfér ez az erőteljes szín. De azért ne nézzük így egymagában. A városháza eklektikus, nem túl kiérlelt homlokzatú épülete nem lehet még tolakodóbb, ezért egy halványzöld alapszín mellett döntöttünk, s ennek egy világosabb árnyalatával tört fehér szint kapnak a tagozatok. E halványzöld háttér előtt megjelenő piros épület valóban felhívhatja magára a figyelmet anélkül, hogy ez bántó lenne. — Megvolt tehát a két kiinduló pont, a sárga és a piros, a köztük lévő épületek színeit a színdinamikai elvek alapján könnyen kiválaszthattuk. Itt van még a Nádor, amelynek a hómo A fotók Körtvélyesi László felvételei HERCEG ÁRPÁD Álommal jöttél álommal jöttél margarétás öllel szemedben pitypangos májusi rétek markodban szelek gabona vetésre készen és meglapult ott a zúzmaracsönd is mint újságok mosolygós hírei közt a halál rajtam akkor már varasodott az átok fejem fölött mázsás húslégy körözött életem tábori ágyán mint egy római kitakart mellű nőket markolászva nem hittem el egyetlen szavamat se így csapott le rám nevetésed mintha kislányok mosakodnának szappanozván magukat hajnali éggel valahai erdők rózsakertek seregeitek elő susogtak, vijjogtak, trombitáltak, föl! föl! vén szeszmesteri virágokból emelt barikádok kora jő pecsétek nélküli levelet hord a galamb Gyerekek a játszótéren A Janus Pannonius utca színterve Színesedő város
