Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-19 / 227. szám
s Dunántúlt napló 1979. augusztus 19., vasárnap Életünk része lett a szervezett üdültetés A mecseki SZOT-üdülő teraszán A fejlődés, még akkor is, ha három évtized távlatából tekintünk vissza a kezdetre, szembeszökő. Akkor, 1949-ben ugyanis az országban mindösz- sze 85 ezren vettek részt szak- szervezeti kedvezményes üdültetésben. Ez a szám ma már megközelíti a 400 ezret A számok emelkedése önmagában azonban nem mutat meg mindent. Például azt sem, hogy időközben — és ez természetes — színvonalasabb lett az üdültetés. Jobb az étkeztetés, korszerűbb a felszereltség, válogatni lehet a kulturális és sportprogramok között. És azt is hozzá kell tennünk, hogy az üdültetés új formákkal bővült: az életkortól függetlenül mindenki, kisgyermektől a nyugdíjasig kedvezményezett feltételek mellett tölt el egy vagy két hetet. Mindenki? Nem egészen. Az üdülés lehetősége nem azonos azzal, hogy a szakszervezeti tagsági könyvvel automatikusan velejár a beutaló. Feltételek vannak, amelyek közül csak párat említünk meg: legalább egy éves szakszervezeti tagság, rendszeres tagdíjfizetés, kiemelkedően jó munkavégzés, példamutató magatartás. A kedvezményes szakszervezeti üdültetés ugyanis jutalom jellegű. Természetesen a felsorolt és a nem említett feltételeknek is nagyon sokan megfelelnek. Baranya megyében a szervezett dolgozók létszáma 179 ezer. Ők azok, akik a vállalati szak- szervezeti bizottságon, vagy a SZOT-on keresztül eljutnak az ország különböző részein lévő üdülőkbe, vagy éppen külföldre. Az év eddig eltelt, közel nyolc hónapjában a megyében 20 ezren vettek részt vállalati belföldi üdültetésben, a SZOT- beutalák alapján pedig 8700- an. Ebből mór látszik, hogy a vállalatoknak nagyobbak 'a lehetőségeik az üdültetésre. Egymás után épültek az üdülők, s ma már alig van olyan cég Baranyában, amelyiknek ne lenne. A célt, hogy a fizikai dolgozók aránya a kedvezményes üdültetésben részesítettek között 55—60 százalék legyen a megyében, 1975-ben fogalmazták meg. Eddig ezt elérni nem sikerült. Körülbelül 50—52 százalék most az arány, s ez több okra vezethető vissza. Nem utolsósorban arra, hogy a fizikai dolgozók egy része nem az üdülést, a beutaló igénylését tekinti a szabad idő eltöltése legjobb formájának. Vagyis: kevesebben kérnek vállalati vagy SZOT-beutalót, mint amennyi a rendelkezésükre áll. Másik oka: van mit javítani a vállalati üdültetési munka megszervezésén. Ma még nem dóm. borodik kellően például az ki, hogy a beutaló alapján történő üdülés, az ezzel járó kedvezmények jutalomjellegűek. Sok helyütt a vállalatok nem jól gazdálkodnak a beutalókkal. Előfordul, hogy a több hónapja „gazda nélkül álló” beutalójegyet vállalati vetélkedők nyerteseinek ajánlják fel díjként, ahelyett, hogy a vszb-k egymás között kicserélnék ezeket. Említettük: eddig vállalati belföldi beutaló alapján 20 ezren üdültek a megyében dolgozó szakszervezeti tagok közül, SZOT-beutaló alapján 3700-an. A kettőt együtt figyelembe véve a szervezett dolgozóknak 17—18 százaléka vett részt kedvezményes üdülésben. Külföldre ilyen alapon 2 ezren jutottak el. A vállalati üdültetés keretében 9 ezer kisgyermeket küldtek el üdülni, ugyanennyien vettek részt SZOT-beutalón keresztül két szép hét gazdag programjában. Az utóbbi idők egyre inkább terjedő gyakorlata: társadalmi aktívák a kísérői a gyermekcsoportoknak, közöttük például van nyugdíjas bányász is. A KPVDSZ egyik legnagyobb létszámú alapszervezeténél, a Baranya megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalatnál érdeklődtünk az üdültetésről. A csaknem 3 ezer tagú alapszervezet egy-egy évben 140—150 SZOT- beutalót kap, ezt kell szétosztani a jelentkezők között. Családosok, gyermekesek, házastársak mehetnek az üdülőkbe, de természetesen vannak „szóló-jegyek" is. Az igények és a lehetőségek természetesen nem mindig fedik egymást. A gyermekesek elsősorban a főszezonban, az iskolai, vagy óvodai szünet idején szeretnének pihenni. A beutalóknak azonban csak 30— 40 százaléka szól a nyári hónapokra. Ám ha SZOT-beutaló- val nem tudnak eljutni valamelyik üdülőbe, akkor még mindig ott a lehetőség: a vállalati üdülő. Érdemes arról külön is szólni, mit tett a vállalat, hogy minél több szakszervezeti tag jusson el Fonyódra, Harkányba, vagy — csereüdülés révén — Budapestre, illetve Hévízre. Ebben az évben 1 millió 100 ezer forintot fordítanak különböző szociális célokra. Ebből 250 ezer forint jut a vállalati üdültetésre. Fonyódon új üdülője van a vállalatnak, 2 millió forintért építették, 10 szoba várja a dolgozóikat. A kedvezmények komolyak: akár térítésmentesen is üdülhet valaki, ha szociális körülményei ezt indokolják. A nyugdíjasok, akik fenntartották szakszervezeti tagságukat, csak a térítés felét fizetik. így például, ha egy nyugdíjas házaspár megy el mondjuk Harkányba, két hétre összesen 100 forintot fizetnek. Miután a vállalat dolgozóinak nagy része fizikai állományú, a beutalókat elsősorban a karbantartáson, a szállításban és a boltokban dolgozók kapják meg. Például a múlt évben a vszb rendelkezésére bocsátott 170 SZOT-beutolóból 115-öt munkásállományú dolgozók vettek igénybe. Sokan jutottak el közülük a szervezett üdültetés keretében külföldre is: az Al-Duna, Csehszlovákia, a Szovjetunió, Bulgária, az NDK volt a cél. M. A. Harcszer» körülmények közön Az első gyakorlattól az „éles" helyzetig A harcjármű más, mint a ZIL Nem mindegy, hogy milyen előképzettséggel vonul be tényleges katonaidejére a fiatal, nem mindegy, hogy a Néphadseregben mennyi idő után sajátítja el maradéktalanul a katonai tudnivalókat. A korszerű, nagy értékű eszközök mozgatása és megóvása alapos szaktudást, nagy felelősségérzést kíván. Katonáinktól joggal elvárhatjuk, hogy a rájuk bízott milliós értékek mesteri kezelőivé váljanak. Hogy vélekedik erről Hetyei Antal honvéd, gép- járművezető? — Először nagyon furcsa volt a pszh, amikor beültem nagyon izgultam, kivert a veríték. Hiába tanultuk elméletben a vezetését, azért bentről minden más volt. A tanpálya végén megkönnyebbültem: sikerült. Az oktatóvezető a beszállásnál nyugtatott, menet közben a terepen magyarázott. Hiába, a páncélozott szállító harcjármű nem ZIL, amit bevonulás előtt vezettem, ennél más a gázadás, a sebességváltás, sokkal nehezebb egyenesben tartani, mert érzékenyebb a kormánya, a fék is jobban fog. Különösen a terepen izzadtam. Több száz kilométer és hónapok kellenek ahhoz, hogy az ember teljesen ura legyen a monstrumnak. Az első gyakorlaton ismét átéltem a vizsgadrukkot az „éles” helyzetben, de szerencsére semmi problémám nem volt. Jó ideje én is oktatóvezető vagyok, az új fiúk nyu- godtabbak, könnyebben belejönnek a vezetésbe, mint én annak idején. A most épülő új tanpályán — mely a réginél sokkal élethűbben adja vissza a terepet, és a közúti forgalmat —, meg már eltévedni sem lehet. Nemsokára leszerelek. Biztosan könnyebb lesz vissza- szállni a ZIL-re, mint belejönni a páncélozott szállító harcjármű vezetésébe. A Petőfi Sándor laktanya gumikerekű gép- és harcjármű- vezetési pólyája rövidesen nyugdíjba vonul. Helyette új épül, mely minden igényt kielégít. Még tökéletesebb szaktudás jellemzi majd az itt gyakorló vezetőket. * Rogner Arnold főtörzsőrmestert kérdezem, mit tud majd az új oktatópálya? Lesz rajta gombnyomásra működő mechanikus fénysorompó, ha kell őz, vagy gyalogost utánzó bábú ugrik elő, aszerint, hogy városi, országúti vagy terepforgalmat végeznek a katonák. Az aszfalt-, beton- és földutakon természetes akadályok és mesterségesen előidézett veszélyhelyzetek, hegyi és lejtőmenetek, oldalirányú emelkedők, csúszós úttestek és még felsorolni is nehéz lenne mi minden várja a gép- és harcjárművezetőket, hogy mi előbb biztos urai lehessenek a technikáknak. Havasi Tibor őrnagy az új tanpálya előnyeit sorolja: — Katonáink legtöbbje az MHSZ-nél frissen megszerzett jogosítvánnyal vonult be hozzánk. Az MHSZ-bázisok nem. tudják biztosítani a terepvezetést, ami nálunk alapvető követelmény. Harcszerű körülmények között szoknak majd ösz- sze a gépekkel, a katona bizonyos idő után mesteri kezelője, vezetője lesz a gépjárművé, nek. Az ő esetükben is ez a cél és a követelmény. Júliusban kezdtük meg a földmunkákat, ha az ütemet tudjuk tartani, még ez év végéig elkészül az új, minden igényt kielégítő tanpálya. A kivitelezői is a mi katonáink, természetesen külső vállalati segítséggel. Ha elkészül, más szempontból is újszerű lesz. — Éspedig? — Alapvetően takarékossági téren: közel van az alakulathoz, más egységek is itt képezhetik ki a vezetőiket. Ez jelentős üzemanyag- és kilométermegtakarítást jelent. De abban is újszerű, hogy a vezetőket a kiképzési tervek támasztotta egyre szigorúbb követelményeknek megfelelően tudjuk felkészíteni. Ezért örülünk, hogy építhetjük, és ezért várjuk, hogy elkészüljön. , . . , Murányi László i
