Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)
1979-08-18 / 226. szám
1979. augusztus 18., szombat Dunántúlt napló 3 Száz éve született dr. Berze Nagy János néprajztudós mrn ugusztus 23-án 100 esztendeje annak, hogy a Heves megyei Bessenyein (ma Besenyőtelek) a falu legszélén, fehérre meszelt, szalmatetős parasztházban megszületett Berze Nagy János, egy szegény pásztorember tizenegyedik gyermekeként. Tanulmányait sok nélkülözés közepette végezte. Mélyről indult el, de mint tudós igen messzire jutott: világhírűvé vált. Gyöngyösi és egri diákévek után Jászberényben, 1898-ban érettségizett. Budapesten, a Tudományegyetemen 1905-ben avatták böcsészdoktorrá. Mint középiskolai tanár a tanügy- igazgatási pályán működött. Pedagógus volt, de szíve szerinti munkájának a magyar népmesék, néphagyományok kutatását és vizsgálatát tartotta. Megbecsülte a magyar nép, hazánkban élő nemzetiségek, minden nép meséit és hagyományait. Működési helyei egyben néprajzi gyűjtő- területei is voltak. Személyében nemcsak Baranya megye és Pécs város volt kiváló vezető tanfelügyelőjét, hanem a Baranya megyei magyar néphagyományok fáradhatatlan gyűjtőjét és a magyar népmesekincs nemzetközi kapcsolatainak elemző kutatóját is tiszteljük. 1905-től az 1939-ben történt nyugalomba vonulásáig tanügyigazgatási (tanfelügyelői) pályán különböző állomáshelyeken és beosztásokban dolgozott. Működési helye 1924. augusztus 1-től Pécs volt. Ez utóbbi helyen Baranya megye és Pécs város vezető tanfelügyelőjeként dolgozott. Mint vezető tanfelügyelőt, népi érdekek vezették nemcsak a néprajztudományban, hanem a tanügyigazgatásban is. A tanítók önképzésének szervezési és irányítói munkásságával méltán tiszteletet vívott ki magának. Baranya megyében falusi karnagyképző tanfolyamokat szervezett és a közösségi népdalkultúra fejlesztése érdekében ifjúsági dalosversenyeket és közös iskolai énekkarversenyeket rendezett. Mivel működési helyei közül Pécsett tartózkodott a leghosszabb ideig, ezért legeredményesebb néprajztudományi és néphagyománygyűj- tői munkáját is itt fejtette ki. Baranya megye akkori vezetősége 1933 szeptemberében őt bízta meg a megye magyar néphagyományainak összegyűjtésével és tudományos szerkesztésével. Dr. Berze Nagy János szívesen vállalkozott a nagy erőfeszítést igénylő munkára. Abból a célból, hogy minél többet gyűjthessen a néphagyományokból, Baranya megyében társadalmi néprajzi gyűjtést szervezett és vezetett, de a gyűjtésre felkért és önként jelentkezett gyűjtőmunkatársak mellett ő maga is példaadó szorgalommal gyűjtött. Fáradságos munkáját siker koronázta, mert 1940 tavaszán Pécsett, Baranya vármegye kiadásában megjelent a „Baranyai magyar néphagyományok" c. háromkötetes néprajzi műve, több mint 1800 oldalon. Gyűjtése 64 baranyai községre terjedt ki és 4500 adatot tartalmazott. Hétszáznál több dallam, 850 dalszöveg, 55 alakoskodó játék és misztérium, 151 ballada, 500 prózai szöveg, 1400 néphit és népszokásra vonatkozó adat, ugyanennyi tájszó, szólás, közmondás, valamint 270 mese az, amit — 45 baranyai pedagógus közreműködésével — dr. Berze Nagy János összegyűjtött. A méltatás szerint ez a leghatalmasabb, legteljesebb népköltési gyűjtemény, amely egy megyéből megjelent. A terjedelmében és jelentőségében is legnagyobb művei csak halála után jelentek meg. Ezek közé tartozik a „Magyar népmesetipusok" c. műve. Tulajdonképpen ez volt élete főműve, amelyen lankadatlan szorgalommal 36 évig dolgozott. Az „Égigérő la” a magyar mitológiai tanulmányait tartalmazza, ez életének második főműve. A magyar népmesekincs nemzetközi kapcsolatai kutatása közben nagy szorgalommal kutatta a magyar népmeséknek a keleti és ázsiai népek meséivel, hagyományaival való kapcsolatát is. E művének megalkotásánál figyelembe vette, tanulmányozta, sőt feldolgozta a művében megnevezett több mint 60 nép, illetve népcsoport hagyományait is. Több mint fél száz kisebb- nagyobb tanulmánya még életében az Etnographiában, — halála után pedig a Janus Pannonius Múzeum évkönyveiben jelent meg. Gyűjtő munkája folyamán gazdag mesekinccsel ajándékozta meg a néprajztudományt és az utókort. Az általa gyűjtött népmesék gyakran szolgálnak az ifjúsági könyvkiadások forrásanyagául. Ritkán jelenik meg néprajzi mű vagy tanulmány anélkül, hogy reá és műveire hivatkozás ne történjék. Műveiben módszertani útmutatásokat adott a nép- hagyomány-gyűjtőknek a gyűjtés módjára és a néppel való bánásmódra is. Pedagógusok Szakszervezete Nevelők Háza Pécsett, a Janus Pannonius utca 5. számú épület külső falán 1958. november 23-án domborművű arcképével ellátott márvány emléktáblát állított neki. Szülőfalujában, Besenyőteleken 1961-ben és Baranyában, Bogádon 1967- ben az általános iskola névadója lett, Szülőfalujában a róla elnevezett iskola előtt 1962-től szobra áll. A gyöngyösi, egri és jászberényi gimnáziumokban, ahol tanult, emléktábla hirdeti emlékét. — Gyöngyösön az Állami Általános Gimnázium és Pécsett a Klubkönyvtár viseli a nevét. Gyöngyösön, Egerben, Szek- szórdon és Pécsett új utcát neveztek el róla. Centenáriumán tisztelettel emlékezünk a néprajztudósra, a pedagógusra és az emberre. Különösképpen itt, Baranya megyében és Pécsett, ahol életének és munkásságának a legjavát töltötte. Pusztai József Jelenet a Csillagok háborúja című filmből Csillagok háborúja Szívem szerint a kísérőfilmről írnék, ugyanis számomra sokkal több izgalmat, és nem utolsósorban tanulságot tartogatott, mint a „nagyfilm", a Csillagok háborúja. Egy Balaton menti nagyközség tanácsi ügyeiből villant fel három epizódot a rendező, s világít rá egynémely jogszabályunk következetlenségére, logikátlanságára, az úgynevezett „látens jog" túlburjánzására. Jellemző a kisfilm sikerére, hogy még a szuperprodukcióra éhes közönség is figyelmesen végignézte, s a végén megtapsolta. Arra, hogy milyen jó lett volna még tíz epizódot látni ebből a filmből, a Csillagok háborúja utolsó kockáit követő nézőtéri tolongásban jöttem rá. Közvetlenül azután, hogy az űrbéli hercegnő az űrbéli pilóták — köztük egy -majom- szerű lény — mellére tűzi az űrbéli rendjelet, miután megsemmisült a Gonosz, o galaxis elnyomó császárának Halálbolygója, a hős férfiak, komputerek, s valami földön túli, sokat emlegetett Erő áldásos együttműködése következtében ... De addig mennyi mindent át kell élnünk! Vérfagyasztó jelenetek tanúi vagyunk az űrvilág — űralvilág? — egyik kocsmájában, ahol először villan meg a legendás Jedi Lovagrend utolsó sarjának lézer- szablyája, űrhorcot izgulunk végig, amikor is fénysebességgel száguldozó vadászgépek küzdenek test-test ellen; megismerkedünk a buckalakókkal, a kozmoszhulladékot gyűjtő, izzó szemű Jawákkal, C3PO- val és R2D2-vel, a két elválaszthatatlan androida jóbaráttal és még ki tudja miféle lénnyel és nációval ebben a világegyetemi forgatagban. A történet, minden kibogozhatatlan csomója ellenére azért fogódzókat is nyújt. Egy-egy jelenet például kísértetiesen hasonlít a megszokott vadnyugati klisékhez, csak éppen a coltot helyettesíti valami más csoda- fegyver. Georges Lucas rendezőnek 50 millió dollár hasznot hozott a film, a nézőt pedig megszabadítja egy húszasától. Igaz, mi csak beülünk a székbe, Lucas úr viszont horribilis összegeket költött el a díszletekre és kellékekre. A kozmoszbeli polgárháború epilógusát mindezek ellenére ne mulassza el megnézni a magyar mozi-látogató, ha már egyszer megvettük ezt az óriási közönségsikert aratott hiper- produ-kciót. S ha valakit sértene, hogy sznobériából invitálom a moziba, tekintse a Csillagok háborúját abszolút, ha úgy tetszik, kozmikus tanulságnak: nemcsak Magyarországon tudnak drága pénzért közepes filmet csinálni, a Föld más országaiban, sőt, a tudományos fantasztikum mai állása szerint, más galaxisokban is. Havasi J. A második ráadás után még mindig zúgott a vastaps. Ä Minaret udvar hátsó asztalsorai mellől felálló közönség előrenyomulva újrázott. S a zenekar újból rákezdett. A Pécsett ritkán felhangzó dixieland muzsika ezen a forró hangulatú nyári dzsessz-esten osztatlan sikert aratott. A szegedi Molnár Dixieland együttes főiskolás, egyetemista, amatőr muzsikusokból alakult 1965-ben, Ilyen színekben neveztek akkoriban a salgótarjáni amatőr fesztiválra, ahol elnyerték a rangos első helyet jelentő aranydiplomót. A siker összetartotta a zenekart. Elhatározták, hogy diákéveik után is együtt muzsikálnak, együtt népszerűsítik a jellegzetes és felemelően hangulatos „old timer" muzsikát. Azóta folyamatosan turnéznak bel- és külföldön egyaránt. Műsorukról számos rádiófelvétel készült. Megjelent egy nagylemezük is. Ilyen és ehhez hasonló karriert több magyar együttes is bejárt már. Szereplésüket mégsem kísérte ekkora érdeklődés. A századeleji hangulatot idéző hamisítatlan dzsesszt szomjazva kedden este összetételében is (gondolok itt a fiatal, a közép- és idősebb korosztályra egyaránt) széles közönség gyűlt össze. És kiválóan szórakozott az életvidám- dixieland hallatán. < Szinte valamennyi szám ismerősen csengett a fülekbe. A fúvósok egységes, telt hangzása betöltötte a teret. Az össz- játékban különösen a hangszerelések magabiztos, hű tolmácsolása nyerte el tetszésemet. Letisztult egyszerűséggel, inkább a stilaris jegyek hangsúlyozására koncentrálva játszották szólóikat. A klarinét, a szoprán- és tenorszaxofon váltások új színnel gazdagítva1 az origi- nál hangzást, igen hatásosnak bizonyultak. Nem volt üres járat. A tutti részekből kilépő improvizációk játékos, vidám hangvételükkel (trombita, pózán), jól illeszkedtek a túlnyomórészt kreatív zene folyamatába. Kár, hogy az erősítés arányai (aránytalanságai) miatt a ritmusszekció (jelen esetben zongora, bendzsó, basszusgitár, dob) nem teljesíthette maradéktanul igazi funkcióját. A bendzsót például alig hallottuk. Sajnálatos módon a túlerősített basszusgitár még a zongoraszólókat is „takarta" az első részben. Pedig ezek a zongoraszólók a ragtime-technika és a blues tonalitás ötvözetéből egészen izgalmas egyéni játékstílust teremtettek. A zongorista-énekes (Garai Márta) méltán nyerte el a közönség legnagyobb tetszését. Hangjának érces csengésére ritmikus fra- zeálásaira, a blues hangok intonációs hajlításaira még sokáig emlékezni fogunk. B. G. A Molnár Dixieland koncertje Pécsett Cousteau Cousteau kapitány régi kedves ismerőse a magyar közönségnek is, hála a magyar televíziónak. Igen, azt hiszem nagyszerű dolog, hogy többkevesebb késéssel, de mégiscsak nyomon követhetjük a legendás hírű Calypso tengerkutató útjait. Cousteau kapitány és legénysége nem kisebb dologra vállalkozott, mint arra, hogy aktív és fáradhatatlan szószólója legyen a tengerek védelmének, ellensége tehát minden környezetpusztításnak, legyen az a bálnák kiirtása, a delfinek, fókák vagy akármilyen más tengeri lényék aggasztó pusztulása. A Calypso rengeteg hasznos információt gyűjt egyéb kérdésekről is, tevékenysége mégis túlmutat egy szokványos tengerkutató bázisénál. Ennek nyilvánvalóan az a fő oka, hogy Cousteau kapitány nem elégszik meg a tudományos feladatok ellátásával, hanem agitációra is vállalkozik, sőt, szinte egyetlen lépése sincs, amelyet ne a már említett környezetvédelmi cél mozgatna. Tevékenysége o széles nyilvánosság előtt is közismert, nem utolsósorban a kitűnő filmsorozatok révén. Cousteau és köre jól tudja, hogy jó bornak sem árt a cégér, és hogy a közvetlen élmény mindig a legjobb agitá- ciós érv. És a film is fölér a közvetlen élmény erejével, ha jó. A Cousteau-filmek pedig igen jók, hallatlanul gazdag eredeti anyagot mutatnak meg a nézőknek, olykor kitűnően szerkesztették is, nem feledkeznek meg a drámai vagy éppen a humoros elemek be- leszövéséről sem, amelyek emberi közelséget adnak ezeknek a filmeknek a szokványos természetfilmekkel szemben. K A legutóbbi sorozat, az antarktiszi expedíció helyenként lélegzetelállító kalandjairól számolt be. A tomboló viharok, a jég birodalmában füstölgő gejzírek, a monumentális jéghegyek, amelyeket ezúttal — talán először a történelemben — milliók láthattak alulról, az óceán vizéből is, a félelmetes partok pontosan érzékeltették, hogy a természet ezen a vidéken még ereje — s ezzel együtt: szépsége — teljében van. Sokunknak bizonyára az is eszébe jutott a parton szunnyadó régi gerendaépület láttán, hogy e filmek révén mennyire más megvilágításba kerülnek a hajdani hajósok, felfedezők, a könnyű, védtelen bárkákon útra kelő bátrak tettei. Másfelől pedig a természet kimeríthetetlen gazdagságát és ökonómiáját csodálhattuk meg: lám, az alkalmazkodás megannyi hihetetlenül tökéletes példája . .. Ebbe a még eléggé meg nem ismert, tökéletesen működő rendszerbe az ember sokszor úgy nyúlt bele, mint „az elefánt a porcelánboltban”, ügyetlenül, tudatlanul, cselekedetének hatását ki nem számítva. A megismerés még mindig gyermekcipőkben jár, de a beavatkozásra alkalmas eszközök túlságosan is tökéletesedtek ... Ez a Cousteau-filmek egyik legijesztőbb tonulsága. Egyet nem szeretek csak ezekben a filmekben: a kísérőszöveget. Akármi is az oka, a szöveg nemhogy segítené értelmezni a látványt, inkább idegesítően hat, szószátyársá- gában, kihagyásaiban, helyenként bugyutaságában. Amit el kellene mondania azt nem mondja, amit fölösleges ismételgetnie, mert vagy szemmel látható, vagy ismert közhely, azt viszont mondja. Biztos, hogy ezen lehetett volna változtatni. H. E.
