Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-16 / 224. szám

e Dunántúlt Tlaplo 1979. augusztus 16., csütörtök A közművelődés ellentmondásai Igények és lehetőségek Szentegáton n szakképzettség és a nyereséges gazdálkodás El lehetett gazdálkodni né­hány holdon különösebb is­kolai végzettség, speciális szakmai képzettség néllküil is hajdanán. Ismeretek nélkül akikor sem. Apáról fiúra örök­lődött a természet figyelésé­nek évszázados tapasztalata; mikor a legjobb vetni, ho­gyan lehet túrót 'készíteni, ■mit ne egyen a jószág, hogy fel ne fújódjon. Nagyüzem igencsak ne­hezen állná meg a helyét, ha csak ilyen ismeretek 'bir­tokában dolgoznának irányí­tói, tagjai, munkásai. Nem véletlen, hogy az agrárisko­lák, akadémiák a múlt szá­zadban azon a vidéken ala­kultak, ahol a nagybirtok volt a jellemző — igényelték ezek a tudományt a megfe­lelően nyereséges gazdálko­dás érdekében. Képzettség, képzetlenség Ma egyetemek, főiskolák, szakközépiskolák tucatjai árasztják o mezőgazdaságba a speciálisan képzett szak­embereket. Valamikor a pa­rasztembernek egyformán kellett értenie a gabonater­mesztéshez, az állattenyész­téshez, a kerti munkához, ma ez már elképzelhetetlen. Oly­annyira, hogy az állatte­nyésztésen belül is elkülönül­itek a szakemberek, egyikük a sertéstenyésztés ismerője, másikuk a szarvasmarháé. Ám azzal, hogy egyre több, és egyre jobban specializá­lódott szakember kerül a gaz­daságokba, ma még az is vele jár, hogy a munkák jó része különösebb ismeret nél­kül is elvégezhető. Történel­mi távlatokban szűknek be­csüljük ezt az időszakot, ám annak, aki ebben az időben él, kényszerűen hosszúnak bizonyul. Vegyük példának a Sziget­vári Állami Gazdaságot. Az itt dolgozók közül egye­temi, főiskolai végzettségű öt­venkettő. A tavaly indított analfabóta-tanfolyamot öten kezdték el, s hárman tanul­tak meg írni-olvasni. Nincs meg a nyolc általánosa több mint háromszázhatvan dolgo­zójuknak. A fizikai dolgozók közül szakmunkás 33,9 szá­zalék, betanított munkás 20,1 százalék, a maradék 46 szá­zaléknak semmiféle szakmai képzettsége nincs. Mert igaz, az egyetemen tanultak is kevesek némely­kor az 1200 szarvasmarha szakszerű és hatékony gyara­pításához, a hozamok növe­léséhez, s a gondozóknak is kell szákmai tudásának fen­ni. Ám milyen képesítésit igé­nyelne annak a hatvan asz- szonynak, lánynak a munká­ja, aki naphosszat tojást válogat? A gazdaság körművelődési tevékenységéről beszélge­tünk a szentegáti 'központban Mányi Lajossa'l, a közműve­lődési bizottság titkárával. Szorgalmasan jegyzem a szak­munkásképző tanfolyamok, TlT-előadásak, klubprogra­mok, kiállítások, öntevékeny körök adatait. A falon hatal­mas térkép, rajta nyolc na­gyobb színes folt, elszórva a szigetvári járásban. A távol­ságok meglehetősen nagyok ahhoz, hogy a Ikishárságyi dolgozók is, a csatahelyiek, meg a további hét települé­sen szétszórtak akár csak mun­kahelyükről, a Szigetvári Ál­lami Gazdaságról képet nyer­hetnének. Nemhogy helyüket is 'lássák benne. Első hát a tanulás, taníttatás. Az ipariak előnyben ? A közművelődést, ha épü­letnek képzeljük, ugyancsak szokatlan: úgy folyik a tetőn a cserepezés, hogy lent még alapoznok, közben falaznak, ráadásul még lakják is. Anal­fabéta-tanfolyam és TIT-cso- port: ,jki -tud -többet- ion i-ki üb’' és múzeumlátogató út Buda­pestre; négy mozi 'kilenc te­lepülésre, a tv-iben meg ope­raközvetítés. Meg Onedin csalód is, persze. A brigádokról kérdezem a titkárit, sok mindenek hordo­zóiról. Vetélkedőkről szól és vállalásokról, s a legjobbak között olyanokat sorol, kik egy helyen dolgoznak, s akik ipari jellegű munkát végez­nek. A gépszerelők Ságvári- brigádját például. Mindegyi­kük szakmunkás, többen kö. zépfokút végeztek, véradók és a társadalmi munkában is részt vesznék. Újságokra fizetnek elő, s könyvtárba járnak. S viszonylag gazdag a brigádpénztár. így történ­hetett, tavaly buszt béreltek, idegenvezetőt fogadtak, s megismerték Zágrábot. Ám az öttagú pásztorbri­gád, fönn a Zselicben, hogy hagyhatná ott a marhát, mert közművelődni volna ked­ve? Az erősödik bennem, mi­nél szervezettebb, minél ipa­rosodottabb egy munka, an­nál könnyebb o brigádmoz­galom szervezése, irányítása, vele a közművelődés helyze­te. A gépszerelő szakmunkás imár önként jelentkezik ma­gasabb iskolára, több tu­dásért, míg más alig arra, hogy elvégezze a nyolc álta­lánost. Ez utóbbi, ment csak azt látja, hogy a gazdaság­nak „jó” valamilyen statisz­tika miatt, hogy tanuljon, kedvezményt csikar ki: mun­kaidőben, átlagkeresetért. S hozzák ide azt az iskolát. .. r Áldozatokat is kíván A munka tette az embert hajdanán emberré, a munka milyensége teszi ma 'műveltté. Oe lehet-e, szoba d-e addig várni, míg minden munka mű­veltséggyarapítóvá lesz? Nem. Vállalni 'kell, mégha áldozatokat is kíván, s lát­ványos eredményt ritkán szül, az aprómunkát is. A beisko­láztatást. Mondják, van a gazdaságiban olyan üzemve­zető, aki, ha a munika nem engedi, nem enged senkit sehova. Sem vetélkedni, sem tanfolyamra. Olykor meg ki. vezényli az egész társulatot, kötelező jelleggel. Ám ha egyszer arról kapnék hírt, akár Szentegátról, hogy a futballcsapat bérelt saját pénzen buszt, hogy győzzön, vagy kikapjon a szomszéd fa­luban, miközben mások a cég buszán, önköltséggel színház­ban jártak valahol, elgon­dolkodnék, talán új szakasz kezdődik a közművelődés munkahelyi segítésében. S ebben nincs semmi él. Tudom jól, Szentegáton is az olyan gazdálkodás meg­teremtése a cél, ahol nem kell mojd hatvan asszonynak tojást válogatni, ahol a mun­ka teszi igényessé, érdeklő­dővé az embereket. Ahol a fejlett szocialista nagyüzem minden emberből kibontja, ami benne lehetőségként ma még csak rejlik. Bodó László Diákok turisztikai találkozója Mozogjanak, túrázzanak töb­bet az egyetemisták és a főis­kolások — ennek jegyében ren. dezi meg a KISZ KB az egyete­misták és főiskolások IV. or­szágos turisztikai találkozóját. Augusztus 22-e és 26-a között Nyíregyháza-Sóstón az ifjúsági parkban ver sátrat a több mint 1200 résztvevő. Az ország minden tájáról ér­kező lányok és fiúk ezernyi for­mában tesznek majd tanúságot ügyességükről. így többek kö­zött tájékozódási futóversenyen és éjszakai természetjáró aka­dályversenyen. Ezenkívül politi­kai fórumon ejtenek szót az őket foglalkoztató tjei, és külpolitikai kérdésekről. A városismereti ver­senyen Nyíregyháza nevezetes helyeit keresik fel és ellátogat­nak a város dolgozó fiataljai­nak klubjaiba is. Tévéforgatás a nemzetiség lakta falvakban Régmúlt Kapoli Ilona megmutatja a gyerekeknek a népi faragás motívu­mait. Pálfy Cézár felvétele idők titkai nyomában Csillagtúrák Gyűjtőportyák A hajdani grófi kastély céd­rusokkal, tulipánfákkal, égig érő mammutfenyőkkel és szebbnél- szebb cserjékkel ölelt parkjá­ban vidám az élet. Egy csapat gyerek éppen most veszi birtok­ba a tábort, izgatottan osztoz­kodnak a fekhelyeken, é-ppúgy, mint azon, ki milyen feladato­kat, milyen felelősi tisztségeket vállal. A Szigetvári Állami Gaz­daság kishárságyi üzemegysé­gének központjában úttörők tá­boroznak. Amint Lutz László somogyhár- ságyi csapatvezető tájékoztatá­sából megtudjuk, ez a szemér­mes-szépségű, dombok, völgyek közé bújt táj nagy forradalmi hagyományokkal rendelkezik. Nem ok nélkül nevezték vala­mikor „Vörös sarok”-nak a Vá- sárosbéc—Somogyhárságy— Kishárságy községek által be­zárt háromszöget. 285 tagú pártszervezet működött ezen a területen a két párt egyesülé­sének időszakában. Szigetvá­ron, a munkásőrség által létre­hozott emlékszobában megko­pott vörös zászló tanúskodik az 1947-ben Kaposváron kapott ki­tüntetésről. A forradalmi ha­gyományokból az ifjúság is ki­vette részét, az 50-es években erős MADISZ-szervezet műkö­dött e térségben. 1959-től járási úttörőtábornak adott otthont a tündéri szépsé­gű táj. 1977 nyarán, az úttörő- mozgalom 30. évfordulóján szü­letett újjá Kishárságyon az út­törők jutalomtábora, amely a legutóbbi Időkben szaktábor jelleggel működik. Az ide nyá­ron vörösikeresztes, sport, ifiveze­tőképző, honismereti és termé­szetbarát szaktábort szerveztek. A romantikus környezetben jól fölszerelt sátrakban helyezték el a gyerekeket. A gazdaság kony­hája napi négyszeri étkezést biztosított számukra. Ezenkívül rendelkezésükre bocsátották a sportpályát és a kultúrtermet, ahol könyvek, rádió, televízió, magnetofon, diavetítő segítette a kis táborlakók szórakozását. A honismereti szaktábor lét­rehozása egyedülálló kezdemé­nyezés a megyében’. Szigetvár, Mozsgó, Nagypeterd, Nagydob- sza, Somogyhárságy és Szent- lászló általános iskolai honis­mereti szakköreinek legjobbjai táborozhattak itt. A gazdag program kiemelkedő eseménye kegyeletadás volt: a Kossuth-di- jas idős Kapoli Antal sírjának meglátogatása és megkoszorú­zása a hárságyi temetőben. A megható ünnepségen részt vett o híres népi faragóművész uno­kája, a Szigetváron élő Kapoli Ilona ifjú népművész, aki a ke­gyeletadás után a temető egy csendes zugában saját mun­káin mutatta be az érdeklődő kis csapatnak a népi faragás alapfogásait, megmutatta a gyerekeknek, hogyan készülnek a szebbnél-szebb díszítőelemek. Meglátogatták az úttörők a Kadarkút felé eső országút mentén, Visnyeszéplak határá­ban lévő Denna-pusztán „Pali­temetőjét". A titokzatos sír­domb, amelyre naponta friss vi­rágot tesz valaki ma is, egyes- egyedül őrzi régmúlt idők tit­kait. Fejfájának felirata a haj­dani betyárvilágot idézi: „A vármegye katonája Lábain nyomát sokat járta Itt nyugszik Nagy Pál, Kit megölt a pipaszár." Dinnyési János, a szaktábor vezetője a rigmushoz fűződő betyárromantikát is elmondta a gyerekeknek, mi szerint a csiz­maszárban rejtőző pipaszár „sörgyefa"-puska volt, a lőszer pedig meggymag. Kitűnően le­hetett lőni vele. A szaktábor résztvevői ellá­togattak a szigetvári vár mú­zeumiskolájába. Itt dr. Vargha Károly nyugalmazott főiskolai tanszékvezető tanár beszélt a gyerekeknek Zselic múltjáról és jelenéről. Meglátogatták Mozs­gó, Ibafa, Boldogasszonyfa, Ro- polypuszta falumúzeumait; meghallgatták Pálfy Cézárnak, a Szigetvári Konzervgyár fotó- szakkör-vezetőjének a Zselicről szóló vetítettképes beszámoló­ját, részt vettek csillagtúrákon, gyűjtőportyákon. Megtanulták a munkatervkészítés módját, gyűj­töttek dalokat, mondákat, játé­kokat, népi hiedelmeket, régi nevelési szokásokat a zselic! falvak életéből. Elmentek a szennai búcsúba is, ahol a nép- művészeti érdekességek mellett a dudaművészek s egyéb népi hangszeresek nyári táborával is megismerkedtek. A nagyon szép és gazdag hét mottója a hon­ismeret és a turisztika összekap­csolása volt. Hegedűs Magdolna A Rába menti szlovéneknél A hazánkban élő oly sok­színű délszláv nemzetiség köré. ben is sajátos színfoltot jelente­nek a Rába mentén élő szlové­nek. Az ő falvaikban forgatott az elmúlt héten az MTV Pécsi Stúdiójának nemzetiségi rovata Farkas István rendező és Popo. vies István szerkesztő vezetésé­vel. A köztudat Szentgotthárdot tartja az ország legnyugatibb csücskének, de ha figyelmesen megnézzük a térképet, e város­kától nyugatra, a legnyugatibb szögletben van még hat kicsiny község: Felső, és Alsószölnök, Szakonyfalu, Apátistvánfalva, Rábatót’alu és Kétvölgy, Az utóbbi kivételével valamennyi határában kétnyelvű táblák jel­zik, hogy nemzetiség lakta terü­leten járunk. Az utcán, a bol­tokban is hallani mindenütt a szlovén szót, az itteni különös nyelvjárást, s nemcsak az öre­gek szájából. Bár.azt mondják, a gyerekek kevéssé beszélik anyanyelvűket. Iskoláscsoporttal próbálkoztam, s az egyik kislány a többiek biztatására és az én kérésemre elmondta a szlovén Petőfi, Preseren egyik versének, a szlovén Nemzeti dalnak első szakaszát, A többit a felsőbb osztályokban tanulja majd meg a szlovén anyanyelvi órákon .. . De nemcsak a más szó jelez­te, hogy különös vidékre érke­zett a pécsi stáb. A tájból is Szlovénia üzent hegyeivel, me­redek oldalaival, a szétszórt pa- rasrtházakkal, gombával teli dús fenyveseivel, a lépésenként vál. tozó, völgyektől szabdalt tájjal, mely kínálta az ihletet az ope­ratőr Háda Sándornak. A sok új házzal büszkélkedő Felsőszöl- nök felett — azt mesélték, há­rom nap lehet csak a falut kö­rüljárni, oly szétszórt — élő néprajzi múzeumra találtunk annak minden szépségével és szomorúságával. A világtól szin­te teljesen elzárva, kövesét nél. kül élnek az emberek a község János-hegy nevű részén, A fér­fiak Szentgotthárd üzemeibe járnak, mint a többi szlovén fa. luból általában, így az asszo­nyokra, öregekre és gyerekekre marad a mezei munka. A táj adottságaiból következően ezek­ben a falvakban nem szerveztek termelőszövetkezeteket. A Vend. vidék Szakszövetkezet fogja össze a gazdálkodókat. Bizony különös látványt nyújtottak a nadrág szíj parcellák a rajtuk so: rakozó búzakeresztekkel, a föl­deken hajladozó parasztokkal. Nehéz életű, nagyon szorgal­mas emberek élnek ezekben a falvakban, ahol el kellett gon­dolkoznia az embernek arról, nincs-e megoldás arra, hogy a múlt századi körülményekből végre maiakba juthassanak az ott lakók, a párezer lelkes ma­gyarországi szlovénség tagjai. Gállos Orsolya

Next

/
Oldalképek
Tartalom