Dunántúli Napló, 1979. augusztus (36. évfolyam, 209-238. szám)

1979-08-19 / 227. szám

1979. augusztus 19., vasárnap Dunántúlt napló 5 A Szocialista Kultúráért kitüntetésben részesültek Borsy Károly Nyomdászként ismertem és olykor érdékes, igényes hely- történeti cikkeiből. Csöndben, nagyon szerényen dolgozott mindig, s nem is akármilyen poszton. Sok százezres érté­kek: kinyomtatásra kerülő könyvek mentek át a kezein évtizedekig. Most már két éve nyugdíjas, de ma is nagy sze­retettel emlékezik élete egyik nagy szerelmére, a készülő könyvékre. Fiam nincs — mon­dogatja — de ikönyvgyerékem több mint háromezer... (Má­soktól tudom, a kiadók min­dig előszeretettel küldték kéz­iratokat a Pécsi Szikra Nyom­dába. Nemcsak a várható gondos munka felől alhattak nyugodtan, de itt azt is meg­mondták, hogyan llehetne szebb, mutatósabb a készülő kötet.) Nyugdíjas élete most jórészt otthonában, szépen berende­zett dolgozószobájában telik: nagyon sok munkával. Élet­hivatásán túl mindig is fog­lalkozott valami más, hasznos tevékenységgel, valami habby- val, amiről úgy tartja, hogy nélküle partra vetett hal az ember nyugdíjas éveiben: Bor­sy Károly egyik kedvteléséként jó három évtizedes helytörté­neti kutató munkára és szá­mos publikációra tekinthet vissza. Felsorolásuk oldalaikat kívánnál, igy hadd álljon itt a ■néhány legfontosabb. A pécsi nyomdászat kezdetei című ön­ti á l ló kötete könyvészeti leg is remekmű. Jólesik ránézni is. 1973-ban jelent meg, a ma­gyar nyomdászat 500. és a pé­csi nyomdászat 200. jubileu­mán. A tekintélyes és nagyon gondos, szakszerű munka kb. 1840-ig dolgozza fel a pécsi nyomdászat történetét. Régóta melengetett vágya felmutatni a következő időszakot, a XIX. szá­zad újabb évtizedeit és meg­írni a téma második kötetét is. Részkutatásaiból több érdekes tanulmánya megjelent már, pl. A pécsi nyomdászegylet el­ső évei (1869—1875) vagy oz 1905-ös forradalom pécsi ha­tását és következményeit tag­laló dolgozata. Nagy szeretet­tel foglalkozott a proletariátus életének egyéb jelenségeivel és dokumentumaival is. Ő szerkesztette a nemrég megje­lent Munkásmozgalmi emlék­helyek Pécsett c. dokumentum- kötetet, s ebben a hely-, név­és egyesületi mutatók elkészí­tése is az ő munkája. Hány tíz- vagy százezer adat, cédula, gondolat lehet e köteték és tanulmányok mö­gött? Borsy Károly nyugdíjas­nak nem hiszem, hogy ez vala­ha eszébe jutna. Derűsen és nagy örömmel mesél újabbter- veinől, mostani kutatásairól. Részt vesz egy kollektívában a készülő Baranyai községtör­téneti lexikon anyagának fel­kutatásában. Jelenleg éppen a püspöki levéltárban cédalázza a korabeli püspöki falu-„vizi- táciök" adatait, megsárgult la­tin nyelvű jegyzőkönyvekből. Ez több éves munka, kitart még jó ideig. Közben folytatja a pécsi nyomdatörténet forrás- kutatását, ebben több nyom­dászcsalád történetét is feldol­gozza. Régóta - gyűjti az anya­got, már több cikke is megje­lent egy nagyszerű emberről és tudósról: Kiértő György pécsi püspökről. Ha elfárad, fel­üdülésként képes! eve! ezőlap. gyűjteményét rendszerezi, ed­dig 60 000 darab gyűlt össze, többsége rendezett. Szabad idejében előadásokat tart a TIT-ben, kiadványt készít elő a „Műszaki nagyjaink” emlék- bizottságban, s cikkéket ír munkáról, emberségről a nyom­dászfiatalok újságába. Aktivitása, életigemlése, ener­giája bámulatba ejt és őszinte tiszteletet ébreszt iránta. (w. e.) Aki járt már az ország leg­szebb falujaként emlegetett Hollókő utcáin, bizonyára múl­hatatlan emléket szerzett a zsúpfedeles,. faragott oszlopú házak együttes látványa révén. Gyönyörködünk ebben a falu- rezervátumbani s aligha jut eszünkbe, kihez fűződik a tele­pülés méretű falusi műemlék­együttes helyreállítása, meg­óvása. A tervező szakmérnökök nevét általában nem őrzi tábla rekonstruált műemlékeinken. Magam is beszélgetés közben, mellesleg említve tudtam meg, hogy ennek az együttesnek a kialakítását Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelő­ség mérnöke kezdte meg s vál­lalt benne oroszlánrészt. De ez már egy későbbi periódus. Mendele Ferenc olyan negy­venes. Halk beszédű. Szívesen emlékszik pályaindulására, ilyenkor hangja árnyalatnyival melegebb. Tervezőnek készült, mint sok más társa, de történel­mi ismeretei, érdeklődése és táji környezethez való kötődése juttatták el kezdetben néhány roskadozó falusi talpasház elé, hogy azután rajztábla fölé ha­jolva fölszítsa bennük a kihu­nyó élet szikráját. A tizenkette­dik óra utolsó perceiben ... Bejárta különböző tájainkat, országos és személyes ügyének érezve népi építészeti emlékeink megmentését. Eleinte csupán egy pár évre gondolt. De egy­re több feladat kötötte ide, el­odázva a tervezett néhány esz­tendőt. Korábban nemigen volt gyakorlat nálunk — törvény is csak 1949-től ismeri el —, hogy falusi parasztházak is lehetnek műemlékek, amiket a helyreállí­tásban ugyanolyan igényesség, figyelem illet meg, mint a törté­nelmet lehelő falakat. Nagyvá­zsony, Balatonszentgyörgy; Bor­sodban egy festőház; Kiskun­halason, Túristvándiban szél­malom, vizimalom; Ráckevén az ország egyetlen hajómalma. Ezek a falusi műemlékek — mintegy 30 eddigi pályája so­rán — örökmécsesként világíta­nak eredeti könyezetükben. So­rozatukhoz jött a hollókői mű­Gaszler József Azon emberek közé tartozik, akik életrajzuk helyett — egy magyar író szavaival — „mun­karajzot" adnak. Gaszler József, a hétszeresen kiváló címet nyert sombereki termelőszövetkezet elnöke ugyanis szívesebben be­szél a munkájáról, mint önma­gáról — eközben azonban ki­rajzolódik a tenniakaró, korsze­rűen gondolkodó ember port­réja is. — Tagközségünkben, Gör­csönydobokán kezdtem a pá­lyát, agronómusként, 1960-ban. Onnan származom, ma is ott élek, 1964-ben egyesült tsz-ünk a somberekivei, ettől fogva az állattenyésztési ágazatot vezet­tem. 1966-ban lettem függetle­nített pártmunkás. 1971-ben egyesült a sombereki tsz a pa- lotabozsokival, 1976-ban kerül­tem az elnöki posztra, amikor az elődöm nyugdíjba ment. Az évek folyamán magam is tanú­ja voltam a mezőgazdasági nagyüzem ikialaikulásánalk. Eközben, munka mellett magam is elvégeztem a szükséges szak­mai és vezetői tanulmányokat, s körülöttem is kialakult egy fiatal vezetői gárda. — Hogyan telnek a napjai? — Mindennap egyformán ne­héz. Mégis hiányozna, ha nem lennék itt, ha kimaradnék az ál- Icndóan mozgó életből. Na­gyon leköt a munkám, abban érzem jól magam. Nagy örö­met jelent, ha sikerül határidő­re végrehajtani a feladatainkat, ha túlteljesítjük a mennyiségi mutatókat. Egyébként évek óta hitel nélkül dolgozunk, s ez le­hetőséget ad arra, hogy köny- nyítsünk nemcsak a termelőszö­vetkezet, hanem a tagközségek gondjain is. — Hogyan fest ez a gyakor­latban? — A tsz kezdeményezőként és anyagi, kivitelezői támoga­tással siet a tanács segítségé­A népművészet mestere Kálmán Endréné ságoSan gyümölcsözőnek, nem Felsőszentm á rtan i volt az a sz- szony, aki időről időre megje­lent a szőtteseivel Pécsett, s házról házra járva árusította portékáját. Kálmán Endréné ekkor kapott kedvet ahhoz, hogy maga is megismerkedjen a szőttesek, s általaiban a népművészet világával. Pedig nem akart ő semmi más lenni addig, csakis lakberendező. Az ötvenes évek elején azonban ez a szaíkma nem látszott túl­beszélve arról, hogy Ilyen kép­zés nem is igen indult akkori­ban. Megszületett viszont a Háziipari Szövetkezet, amely­nek az elnöke addig-addig ,,'kapacitálta” Kálmáonét, míg belépett tagnak. Az elnökkel együtt hárman voltak. Ebben az Időben — 1954-et írtak — ifj. Kodolányi János vezette a múzeum néprajzi osztályát. Ő volt első patrórvusuk és tanács­adójuk. Kálmán Endréné vele járta a Dráva-menti falvakat, s gyűjtötte az eredeti szövés- mintákat. A kaposvári szövet­kezet nem foglalkozott ezzel a területtel, így csatlakoztak pél­dául a llakocsai asszonyok is a szövetkezethez. A hosszú gyalogolásolkról, vasúti várakozásokról emléke­zetes hőskor a múlté. Ma száz­negyven bedolgozó asszony tar­tozik Kálmán Endréné keze alá, aki autóval járja a vidéket Hivatalos beosztása a szövet­kezeten belül: a hagyományos népművészeti részleg vezetője, s egyben tervező. A „hagyo­mányos” jelző elbben az eset­ben azt jelenti, hogy minden asszony, aki Kálmánná terveit valósítja meg, szövőszéken dol­gozik, többnyire mindenki a sajátján. Innen tehát gépi munka nem kerül ikí. A bedol­gozók közül csalk egy lakik Pécsett, a többiek falusiak, többnyire Dróva-menti horvát és sokac asszonyok. Drávasztá- rán például harminc szövőszék ontja az anyagot. A délszláv szőttesek a legkeresettebbek, munkaigényessége miatt na­gyon kevesen vállalkoznak az ormánsági magyarra, erre — úgymond — kereslet sincsen. A kétévenként meghirdetett szőttespályázaton mégis ma­gyar anyaggal nyert értékes díjakat Kálmán Endréné. A Drávához közel eső belső-so­mogyi szőttesékkel nagyon ke­vesen foglalkoznak, s az in­nen származó motívumok fel- használásával készült termékek országosan is nagy sikert arat­tak. Tizenöt évvel ezelőtt szerez­te meg a Népi iparművész cí­met, később — részben a nem­zetiségi tárgyi kultúra ápolá­sáért — a Szocialista Kultúrá­ért kitüntetést kapta meg. Alapelve az, hogy — bár a szövetkezetben sorozattermelés folyik — valamennyi kikerülő darab őrizze meg az eredeti motívumok tisztaságát. Termé­szetesen ez nem azt jelenti, hogy a mai funkciónak megfe­lelő változtatásokat nem szo­bád megtenni — úgy véli, ez elengedhetetlen a népművé­szet továbbéléséhez —■, de a változtatás nem érintheti az alapvető formákat, színeket és szövési technikát. — A vásári bóvlit sokan megveszik olcsósága miatt, és nem is tudják, mennyire érték­telen az ilyen gépi tucatter­mék. Az én véleményem sze­rint a kispénzű emberék in­kább vegyenek egyetlen szőt­test — hímzést, kerámiát —, de az igazi legyen ... Ez az értékítélet az alapja Kálmán Endréné tervezői mun­kájának is, amelyet az idén a Kulturális Minisztérium A nép­művészet mestere címmel hono­rált. Jóllehet ő maga nem ül a szövőszék mellett, az általa tervezett szőttesekké! sok ezer vásárló ízlését alakítja, H. J. emlékegyüttes, majd néhány újabb szép feladat: falusi mű­emléktemplomok — 'köztük há­rom baranyai (Mólom, Bog­dósa, Nagyharsány) — s egy- egy kollégájával társként várak helyreállítása. Dunaföldvár, Si- montornya reneszánsz vára; a hollókői vár majd a siklósi vár Perényi bástyája, néhány vár­falszakasza s a siklósi ferences kolostor felmérési rajzai révén sorakoztak egymás után a ten­nivalók. Közben nevezték ki az OMF igazgató-helyettesévé. Legújabb munkája Baranyában a siklósi Malkocs bej dzsámijá­nak helyreállítása, ennek jelen­leg már a kiviteli tervei készül­nek. Pécsett az északi városfal helyreállításába kapcsolódott bele, ennek egy szakaszát vál­lalva. Tervezőként — így mondta — aligha kívánhatna szebbet és jobbat, mint ezeket az éveket. A maga gondjai persze a mű­emléki mérnöknek is megvan­nak." Fogyatkozik a hagyomá­nyos építészetben járatos szak­emberek száma, nincs utánpót­lás. Pedig hazánk műemlékek­ben szegény ország — pl. észa­ki és nyugati szomszédainkhoz képest — mindössze kb. 8500 a védett műemlékünk. S a kevés megőrzésében nagyobb o fele­lősség. Ennek áldozatos szép munkáját végzi Mendele Fe­renc. W. E. re. Az a felismerés vezet ben­nünket, hogy nemcsak munka­hely van — a munkaidőn túl is lehetőséget kell adnunk a há­rom tagközség lakóinak a kor­szerű, kulturált életvitelre, a szórakozásra, a művelődésre. Igy támogattuk a művelődési ház, a sporttelep, a palotabo- zsoki tornaterem kialakítását, oz ottani iskola felújítását. Ré­gi, tízéves elképzelésünk való­sult meg e nyáron a sombe­reki iskola tanterembővítésével, s ez év őszén hozzáfogunk az óvodaépítéshez is. Korszerű falupolitika, a helyi erők összefogásának képe raj­zolódik ki Gaszler József sza­vaiból, melyek már a következő ötéves terv elképzeléseiről szól­nak: egészségügyi központ — rendelő, gyógyszertár, orvosla­kás — szerepel a tervben. A tsz-ben egyébként már régóta van orvosi ellátás a dolgozók részére. Szeretnének kialakítani egy szolgáltatóházat is. Másik tervük a szolgálati lakások épí­tése. A vendéglátás, a szórako­zás magas színvonalát egy úgy­nevezett tsz-ház megépítésével szeretnék valóra váltani. Támo­gatni kívánják a tanácsot egy modern házassógkötőterem ki­alakításával is. Mindez Sombe­rekén készülne el, a három köz­ség részére. G. O. Dr. Horváth Béla „Nem találtuk föl a spanyol- viaszt, de hat éve együtt va­gyunk, viszonylag állandó gár­dával, százan, százhúszon. Ide senkisem falból jár, mert se­hol sem szerezhet vele jó pontot. Érdekli őket a politika, a körülöttünk lévő világ. Igé­nyesek. A klub baráti körrel in­dult, ám egy-kettőre tovagyűrű. zött a híre és ennek nagyon örülök.” Az átlagosnál valamivel hosszabb hajú, szemüveges fia­talember a kezével is magya­ráz. Időnként elmosolyodik, ahogy a klub keletkezéséről és saját, sokak által furcsának tartott érdeklődési köréről be­szél. Ha énekkarba járnék, vagy citeráznék, senki sem nézne csodálkozva rám, mond­ja. De dr. Horváth Béla, a pé­csi politikai klubot vezeti. Már „nagylajosista" korában szer­vezett külpolitikai beszámoló­kat az osztálytársainak, majd a jogi karon a tudományos szocializmus diákkör titkára lett. Évfolyamtársaival, barátai­val sokat vitázott, beszélgetett, keresték az okokat-összefüggé- seket a politika alakulásában. Elképzelését a klubról, a vá­rosi tanács művelődésügyi osz­tálya anyagi támogatásával valósította meg. — A politikát tágan értel­mezzük: külpolitika, belpoli­tika, kultúra, gazdaság, sport Járt nálunk például Marosán György. Pozsgai Imre, Avar János, Végh Antal, Papp Lász­ló —■ emlékezik vissza a prog­ramokra dr. Horváth Béla. — Csak az a baj, hogy minde­nütt működünk és seholsem. Hivatalosan a Doktor Sándor Művelődési Központ klubja va­gyunk, — szívesen is fogadtak minket a helyszűke ellenére —, de kértünk más helyiséget a TIT-től vagy a MTSZ-től. Olyan terem kellene, ami csak a miénk, ahol elférünk és mégis otthonosan érezzük ma­gunkat benne. Ahol az előadá­sok után még órákig beszél­gethetünk, és ha a tagság igényli, rendezvény nélkül is találkozhatunk — teszi még hozzá a klubvezető, aki egyéb, ként a Cserkúti MEZŐGÉP Vállalat jogtanácsosa. Két éve elnyerték az aranykoszorús ki­váló klub minősítést Ritka is az olyan klub, amely esztendők óta egyformán vonzza az ér­deklődőket, ahol száz ember már annyira ismeri egymást, hogy szinte nem is kellene a havonta többszöri előadások­ra meghívót kiküldeni. Vannak köztük ügyvédek, orvosok, el­adók, gépírók, egyetemisták. Húsz-harmincöt évesek. Ele­gendő öt-hat tagnak szólni és elindul a láncreakció. Egymást értesítik, egyenként vagy a szorosabb baráti köröket. Mentegetőzik, hogy a való­ságban ez sokkal egyszerűbb, természetesebb, mint így el­mondva. Nem túloz, menjek el, hallgassak végig egy előadást, figyeljem meg, mennyire lel­kesek a résztvevők. Különben mindenkiben van igény, hogy jobban megismerjen egyes kérdéseket és egyáltalán nem mindegy, hol és kitől kap rá választ — magyarázza. Dr. Horváth Béla eddigi te­vékenységét Szocialista Kul­túráért kitüntetéssel jutalmaz­ták. Auqusztus 20-a alkalmá­ból. B. A. Mendele Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom