Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-29 / 206. szám

A temesvári December 30. utca A Stadion-negyed részlete. Háttérben a megyei kórház. Temesvári noteszlapok Gyalogosan könyebb. Nem kell kivárnom az útlevél- és vámvizsgálat előtt álló hosszú kocsisort. Cseh, lengyel, kelet­német, román és magyar au- tósturistákait megelőzve pilla­natok alatt végzek. Poggyá­szom egy kisebb bőrönd és egy kézitáska. Átbújok a leeresz­tett piros-fehér-zöldre mázolt határsorompó alatt és a sze­merkélő esőben átballagok a nagylaki román határátkelőhöz. Itt is a várakozó kocsik elé vá­gok: A vámos megkérdi mivel érkeztem: kissé furcsállja a gya­logosan átkelő vendéget rit­kán történik ugyanis, hogy va­laki csak úgy, egy bőrönddel ... Megnyugtatom, a parkolóban már várnak temesvári kollé­gáim. A fehér Dácia ott áll a meg­beszélt helyen, Sipos János a temesvári Szabad Szó, magyar nyelvű testvérlapunk gazdaság­politikai rovatának munkatársa azzal fogad: már kezdtek elbi­zonytalanodni a kétórás időel­tolódás miatt. Hát igen nálunk még reggel nyolc óra van, itt pedig már tízre jár az idő. Egy hetet töltöttem Temesvá­ron és ez alatt a hét nap alatt testvérszerkesztőségünk jóvoltá­ból módomban állt valamennyi­re megmintázni Temes megyét, ezt az iparilag igen dinamiku­san fejlődő területet, a mező- gazdaságáról oly híres bánáti földet. Benyomásaimat úgy egyekeztem csokorba gyűjteni, hogy a megye gazdaságáról, ha naplószerűen is, de átfogó ké­pet adhassak az olvasónak. Az eligazodásban nagy segít­séget jelent, hogy első kézből kapok információkat ö megyé­ről és annak központjáról, Te­mesvárról. Jordake Marin, a me­gyei pártbizottság agitációs és propaganda titkára részletekbe menően beszél eredményeikről. — Temes megye az ország második legnagyobb megyéje, amely termelését tekintve is elő­kelő helyet foglal el. a román gazdaságban. A mezőgazdasá­gi termelést tekintve a máso­dik, az ipari termelést figye­lembe véve pedig az ötödik helyen állunk A megye ipari termelésének döntő többségét a temesvári üzemek adják, szin­te valamennyi iparág megho­nosodott városunkban. Az ága­zatok megoszlását harmonikus­nak tartjuk, hiszen jelen van a nehézipar, a könnyűipar, az élelmiszeripar, a vegyipar és az építő-, illetve építőanyag­ipar. A fejlesztéseknek valamint a munka termelékenysége nö­velésének köszönhetően ebben a tervidőszakban megkétszerez­zük az ipari termelést A többtucatnyi temesvári üzem közül kettőbe látogattam el: a város legidősebb és leg­fiatalabb gyárába. Gyárváros. Az 1718-ban Te­mesvár első üzemeként alapí­tott sörgyárról kapta a nevét, a régi épületek egy része még most is áll, de köztük új üzem­részeket húztak, többszintes sör- főzőt építettek és e mellett még ma is használják a több tízezer hektoliteres föld alatti ászok- pincét. Kerekes Vazul főmér­nök röviden ecseteli az üzem­re legjellemzőbbeket. A hat­száz főt foglalkoztató gyár éven­te átlagosan hatszázötvenezer hektoliter sört állít elő, amely­nek negyven százaléka hordóba töltve kerül az éttermekbe. Az üzem fejlődését, no meg a sör közkedveltségét szemléletesen érzékeli a következő adat: 1944- ben mindössze százhat­ezer hektoliter sör hagyta el a gyárat. Ám hiába termelik ma hatszorosát a harmincöt évvel ezelőttinek, az igényeket nem tudják kielégíteni. Módomban volt tapasztalni mindezt a Kontinentál —Temes. vár legelőkelőbb szállodája — teraszán, ahol időszakonként azt mondta a pincér: a sör elfo­gyott. Aztán egy-vagy két óra múlva újra kaphatott a ven­dég Az volt a benyomásom, hogy ilymódon próbálják be­határolni a fogyasztást, beosz­tani a készletet. Temesvár a robbanásszerű fejlődés időszakát éli. Néhány év alatt háromszázezres nagy­várossá fejlődött és ez érződik. A nagyarányú ipari fejlesztés tízezreket hozott évente a me­gyeszékhelyre. A betelepülők­nek, a mezőgazdaságból és más megyékből érkezőknek la­kást kellett biztosítani. Az 1980- ig tartó tervidőszakban harminc­négyezer lakást építenek — 1945— 1975 között húztak föl ennyi új otthont — amelyből eddig harmincezret adtak át. A kellőszámú lakás megépítése igen nagy terheket ró az épí­tőiparra és ez a minőségen még érződik. Bármerre és bármikor jártam a város utcáit, akárhová tértem is be, mindenütt diákokba üt­köztem. Temesvár amellett, hogy ipari centrum, kulturális és ok­tatási központ is egyben. A vá­rosban százhúszezer diák él, ti­zenhatezerre tehető a főiskolá­sok és egyetemisták száma: a négy főiskolán közel hetven or­szágból, főként a fejlődő álla­mokból érkezett diák tanul. Ott- jártamkor sajnos már a színhá. zakban is megkezdődött a nyá­ri szünet, így nem volt alkal­mam megtekinteni a magyar, a román illetve a működő német színház előadásait Az, hogy Temesváron három nemzetiségi társulat működik, a lakosság összetételét is tükrözi A sta­tisztika szerint a megye lakói­nak hetven százaléka román, tizenhárom százaléka német, ti­zenegy százaléka magyar, még három százaléka szerb anya­nyelvű. A megyeszékhelyen ro­mán, német és szerb-horvát nyelvű napilap jelenik meg. Az imént Temesvár legidő­sebb . üzeméről szóltunk, láto­gassuk meg most a legfiata- tabbat az Elektrotimist! Ami elsőként megkapott: több tu­catnyi lyuukkártya vezérlésű esz­terga és marógép, precíziós be­rendezés üzemel a csarnokok­ban. Többségük japán, svéd és egyéb nyugati gyártmány. A másik, amit mi is széles körűen alkalmazhatnánk: a szakmun­kástanulók tanműhelye szerves része az üzemnek. Az Elektro- timis születése a kormányprog­ramnak köszönhető, miszerint a minimálisra kívánják csökken­teni a nyugati gépek import­ját. Az üzem főként egyedi be­rendezéseket gyárt, mint ahogy erről Arke Markas igazgató tá­jékoztatott. Ebből fakad, hogy termék­skálájuk igen széles, hat esz­tendő alatt — azóta működik az Elektrotimis .—■ ezerkétszáz féle terméket állítottak elő: vil­lanyvezetéksodró gépeket, te­kercselő berendezéseket, prog­ramozható galvanizálót, külön­böző hegesztőgépeket, sajtoló­berendezéseket valamint cél­szerszámokat. A tervezőmunkát közel háromszáz fős mérnökök­ből és technikusokból álló gár. da látja el. Közöttük is sok a fiatal, mint ahogy a csarnokok­ban is alig találkoztam idősebb szakmunkással. Arke Markas megemlítette, hogy ez okozza az egyik legnagyobb gondot a számukra: — Mi azt szoktuk mondani, hogy ha valakinek még nincs meg a szükséges szakmai gya­korlata, „nagyobb a kalapja mint a feje”. Emellett létszám- hiánnyal is küszködünk. Kevés a marósunk, az esztergályosunk, az öntő, a formázó. A képzési rendszerünk nem tud Jépést tartani az igényekkel. Ezt az ér­vényben lévő bérezési rendszer is erősen befolyásolja. Mind­ezen úgy kívánunk segíteni, hogy úgynevezett fióküzemeket hozunk létre a megyében. Az első ilyen üzemegységünkben Gátalján száz helybeli dolgozik. Terveinkben további három ilyen kisüzem létrehozása sze­repel. A munkaerőhiány nem csu­pán az Elelctrotimisre jellemző. Hasonló a helyzet a megye me­zőgazdasági üzemeiben is. A nyolcezer lakosú Perjómos — Temesvártól alig egy órára — termelőszövetkezete is uugyan- ilyen gondokkal küzd. A fiata­lok bejárók, vagy végleg fel­szívták őket a megyeszékhely ipari üzemei A gazdaságban negyvenöt év a korátlag, a jövő útja Bota Zoltán elnök szerint is csak a fokozott gépesítés le­het. — Több minit kétezernyolc- száz hektár szántón gazdálko­dunk. Búzát, kukoricát, árpát, szóját, babot, burgonyát és ve­tőmagot termesztünk. Ezer szarvasmarhánk, négyezernyolc­száz sertésünk, ezerötszázas ju- hászatunk van és évente kilenc- venháromezer baromfit bocsájt ki telepünk. A szükséges 1,1 ki­logrammos csirkesúly eléréséhez két és fél kilogramm tápot hasz­nálunk föl. Az idei termésát­lagunk az aszály miatt sajnos nem éri el a megszokottat. Bú­zából legalább tizenöt százalé­kos a kiesésünk: a Libelulla és a Rana II. átlagosan negyven­kilenc mázsával fizetett hektá­ronként. Árpából ugyancsak ennyit takarítottunk be. Kuko­ricából ötvennyolc mázsás átlag­hozammal számolunk. Erőgé­peink közepes teljesíményűek — hatvan—nyolvan lóerősek — a nagytáblás termelés kialakí­tásával szükségessé vált a na­gyobb teljesítményű gépek al­kalmazása. Mezőgazdasági gép­gyártásunk nemrég kezdte el a száznyolcvan lóerős trakto­rok előállítását Bízom abban, hogy a későbbiek során már egy hektárnyi kukoricát sem kell kézzel kapálnunk, általánossá tehetjük a vegyszeres gyomirtást is. m A jegyzettömb uutolsó lapjain néhány vázlatszerű bejegyzés: Buziásfürdő, a szívbetegek mok­kája Évente több tízezer gyó­gyulni vágyó keresi föl. A kör­nyezetnél ideálisabbat aligha kívánhat magának az ember. A nagy kiterjedésű parkba lépve önkéntelenül halkabbra veszem a szót. A sétálók között móku­sok ugrálnak, aki dióval ér­kezett szerencsés, pillanatok alatt körbeveszik, kézből esznek, a vállra ugrálnak ezek az em­berekhez idomult egyensúlymű­vészek. Megállók Deák Ferenc pihenőpadja előtt, végigsétálok a parkot hálószerűén átfonó fi- lagóriasoron, és arra gondolok hányán érkezhetnek ide nap mint nap reménykedve és bízva e gyógyvíz hatásában. És ismét Nagylak. Ugyanaz a a vámtiszt fogad, aki ideér- kezésemkor. Rámnéz, s csak ennyit mond: maga az a gya­logos, akit odaát kocsival vár­nak? No siessen! Salamon Gyula A temesvári sörgyár főzöháza Az Elektrotimis Gyárban új gépeket szerelnek a hazai elektrotech- mkai ipar számára Buziásfürdői részlet

Next

/
Oldalképek
Tartalom