Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-28 / 205. szám
e Dunántúli napló 1979. július 28., szombat Az ember gondolkodását is formálja A technológia és a tudomány kapcsolata Beszélgetés Prohászka Jánossal, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetőjével ■" ' ...«. Egyre többször találhozhatunk napilapjaink hasábjain a megszabó kormány, és párthatározatokban is mind gyakrab- ,.technológia” szóval, s a népgazdaság eredményességét megszabó kormány- és párthatározatokban is mind gyakrabban fordul elő a technológia ügye. Mindez nem véletlen, hiszen napjaink korszerű technológiái nemcsak a termékek minőségét és gazdaságos előállitását szabják meg, de szoros kapcsolatban vannak a nemzeti jövedelem alakulásával is. De vajon miért éppen az utóbbi időben vált ilyen közérdekű problémává a tudomány és a technológia kapcsolata? — kerestük fel kérdésünkkel dr. Prohászka Jánost, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagját, a Budapesti Műszaki Egyetem tanszékvezetőjét. __________i------------------——*-------------------------------------------— Már az 1970-es évek elején elértük hazánkban a teljes foglalkoztatottságot, így a nemzeti jövedelem extenzív fejlesztésének lehetősége gyakorlatilag megszűnt. A termelés további növekedését a termelékenység mind jobbá tételével lehet és kell biztosítani, ez pedig a termékszerkezet változtatásával és a technológia fejlesztésével valósítható meg a leghatékonyabban. — Mit értenek a szakemberek a technológia szó alatt? — A technológia a természetben fellelhető nyersanyagok, illetve részben kész termékek emberi fogyasztásra alkalmassá vagy alkalmasabbá tételének tudománya, gyakorlata. A technológiai folyamatok során tehát az anyagok tulajdonságait vagy azok alakját változtatjuk meg. — Ezek szerint a technológia nem elszigetelt tudományág ... — Semmiképp. A technológia — az anyagok megmunkálása révén — egyre szorosabb kapcsolatba kerül a korszerű fizikával, kémiával, sőt az utóbbi időben a biológiai eredményeket is mind szélesebben hasznosítja. De nemcsak a fizikusok, kémikusok, biológusok és mérnökök ügye a technológia, hanem a társadalom-, a közgazdaság-, és a szervezéstudományok művelőinek is el kell sajátítaniuk. — A technológia — mint szó volt róla — erőteljesen befolyásolja az anyag- és energiafelhasználást. meghatározza a termékek minőségét, előállításuk gazdaságosságát. De vajon hogyan bírálják el ezt a gazdaságosságot? — Ez bizony külön gondja a népgazdaságunknak. Gazdaságpolitikai célkitűzéseink egyértelműen előírják, hogy a gaz. daságtalan termékek gyártását azonnal be kell szüntetni. Ám arra a kérdésre, hogy melyik termék gyártása gazdaságos, s melyiké nem az, nehéz egyértelmű választ adni. Egy kevésbé korszerűnek tűnő termék is lehet gazdaságos, ha technoló giája hasznot biztosít. Sokféle gazdasági mutatót használunk ma, de hogy ezek közül melyik is tükrözi legjobban a népgazdasági érdekeket, arról keveset tudunk. — Gyakran hallani arról, hogy egy-egy nagyobb cég rész. letesen ismerteti áruit, ám azok előállítási ,jtitkairól", a technológiai fogásokról szót sem ejt. Professzor úr, véleménye szerint mi az oka ennek? — A „titokzatosság” a technológia egyik legjellegzetesebb vonása. A termelési tapasztalatokról nem számol be a gyártó cég, s ez azért is meglepő, mert minden más tudomány- területen a kutatók elsőrendű érdeke eredményeik nyilvánosságra hozása. Napjaink kiélezett és egyre éleződő nemzetközi versenyében azonban csak akkor lehet egy termék verseny- képes, ha technológiája a legkorszerűbb. Éppen ezért a technológiai újdonságokat addig titkolják, ameddig lehetséges, vagy ameddig annál jobbat nem dolgoztak ki. — Mint a technológia egyik jellegzetes vonását említette, a ,, titokzatosságot". Van még más sajátosság is? — Természetesen. A technológia eredményei egyszerűen mérhetők és osztályozhatók: egy- egy új módszernek hasznosabbnak, gazdaságosabbnak, jobbnak kell lennie a korábbiaknál. A technológia területén a kutató már eleve kockázatot vállal, s bizony gyakran megesik, hogy a kívánt eredmény elmarad. Talán éppen ezért nehéz egy-egy konkrét feladat vállalására vállalkozót találni. És éppen ezen „mérhetősége" miatt nem könnyű a tudományos előrehaladás sem a technológiában, e területen a legkevesebb a minősítettek száma. — Még napjainkban is gyakran problémát jelent, hogy egy- egy új technológia bevezetését A forgácsoló megmunkálások között a köszörülés részaránya egyre nönvekvő mértékű, ami elsősorban az előalakító technológiák — képlékeny alakítás, öntészet stb. — jelentős fejlődésére vezethető vissza. E fejlődés következtében egyre nagyobb méret- pontossággal, mint kisebb ráhagyásokkal és méretszóródásokkal készülnek azok azelő- gyártmányok, amelyeket tovább kell munkálni. így sok esetben elmaradhat például az esztergályozási vagy marási művelet, az előgyártmány közvetlenül köszörüléssel is kész- remunkálható. Mindez érthetővé teszi, hogy az elmúlt évtizedben a fejlett ipari országokban különösen felgyorsult a köszörülés! eljárások kutatása és az eredmények gyors ipari bevezetése. A köszörülési technológiák fejlesztésének döntő tényezője meglehetősen idegenkedve fogadják a munkások és a mérnökök. Professzor úr szerint mi az oka ennek? — A technológia újdonságai gyakran további ismeretek elsajátítását, új munkafolyamatok megértését, megtanulását követelik. Ez ellen gyakran tiltakozik a „jól bevált módszerhez” ragaszkodó dolgozó. Pedig éppen az ő érdekükben szeretnénk újabb és újabb technológiákat bevezetni. — Kifejtené ezt részletesebben? — Nézzünk egy konkrét példát, mondjuk az öntödék világából. Az öntvénytisztítás embertelenül nehéz feladatát nem vállalja senki az öntödében. A rendelő vállalatok tisztítatlanul veszik át az öntvényeket, s maguk tisztítják meg őket. Az ilyen és ehhez hasonló tevékenységeket kell olyan új technológiákkal felváltani, amelyek mentesítik a dolgozókat ezektől a — társadalmunk alapeszméivel összeegyeztethetetlen — terhektől. — S egy utolsó kérdés. Hogyan látja professzor úr hazánk jelenlegi technológiai színvonalát? — Sajnos hazánk technológiai színvonala meglehetősen elmaradott a vezető ipari hatalmakéhoz képest. Persze nem szabad említés nélkül hagyni kiemelkedő eredményeinket sem, ám az ország technológiai színvonalát nem néhány csúcs- eredmény, hanem az átlagos szint jellemzi. A csúcseredmények arra jók, hogy magukkal húzzák a lemaradókat, s ezek mutatják meg, hogy mit, s mily területen kell fejleszteni és javítani. Népünk kulturális fel- emelkedésében is jelentős szerepe van a technológiának, hiszen a tudományág nemcsak az anyag tulajdonságait, hanem az ember gondolatvilágát, gondolkodásmódját is formálja. Horváth Annamária a köszörűszerszámmal kapcsolatos minőségi igények meghatározása és azok kielégítése is. A köszörűszerszámban statikus rendezettségben elhelyezkedő szemcsékre köszörülés közben változó mechanikus és hőigénybevételek hatnak. A köszörűkorong szemcséi forgácsolás közben eltompulnak, illetve az elkopott szemcsék kitöredeznek a kötőanyagból. A szemcsekopás következtében csökken a munkadarab méretpontossága, és az időegység alatt leválasztható forgácsmennyiség. Ugyanakkor megnövekszik a köszörülésre fordított teljesítményfelvétel, emellett a munkadarab felületén beégések, rezgésnyomok keletkeznek. A szerszám rendszeres újraélezése (szabályozása) és a gép mindenkori jó állapotban való tartása tehát elsőrendű feltétele a minőségi munka végzésének. Lépéstartás a minőségi követelményekkel Közvetlen megmunkálás köszörüléssel Gázelőállítás barnaszénből Lehetőség lignitexportra Osztrák erőmű épül a toronyi lignitmező szomszédságában ? TUDÓ MÁNY TECH NIKA Nyugdíjas atomerőművek Mint minden, az atomerőmű sem örökéletű. A szakemberek szerint az atomerőműnek 20 év alatt kell a befektetett költségeket meghoznia, és a következő 10 évben az erőmű „ingyen” dolgozik. Egy atomerőmű reaktorának élettartamát ma 30—45 évre jósolják. Aztán kiöregednek, és le kell őket bontani. A kísérleti és a minierőművek egy része már elérte a végső kort. Eddig egyetlen kis erőművet sikerült teljesen lebontani (Elk River, USA). Pillanatnyilag 26 nagy erőművet állítottak le a- világon: 15-öt az USA- ban, 2—2-t Franciaországban, az NSZK-ban, Nagy-Britanniá- ban, Svédországban, a Szovjetunióban és 1-et Svájcban, valamennyi 250 mW teljesítményű volt. A most épülő atomerőművek jórésze 1300 mW-os. A tervek szerint 2000-re a világon 2000 nagy teljesítményű atomerőmű fog működni: viszont évente 40—50 atomerőművet kell leállítani. Franciaországban a két „nyugdíjas” erőmű közül az egyiket, az 1974-ben megszüntetett Chi- non 1-et nem semmisítik meg — lebontása 120 millió frankba kerülne —, hanem atommúzeummá alakítják át és jövőre nyitják meg. Az elöregedett atomerőművek megsemmisítésének egyik módja az lehet, hogy a tervezők és építők valamilyen módon figyelembe veszik a majdani lebontást is. Az utóbbi években a bányászat korszerűségét jelző ágazattá nőtte ki magát a ligniteknek megfelelő kitermelése, felhasználása is egyre szélesebb körben terjed. A hazai lignitvagyon felkutatásával, és hasznosításának irányaival tárcaszintű kutatási főirány foglalkozik, az Akadémia és a Központi Földtani Hivatal irányítása alatt. Hazai lignitelőfordulósaink közül a gyöngyösvisontai a legismertebb, márcsak azért is, mert ennek bázisán működik a 800 megawatt kapacitású Gagarin hőerőmű. A visontai Thorez külfejtés előnye, hogy a lignit itt vastag rétegben fordul elő. A földtani kutatások eredményeiből kitűnik: a Mátrát mintegy 100 kilométeres zónában körülvevő lignitvonulatoknak ez a része Kál-Ká- polna, Füzesabony irányában folytatódik. Ez a Gagarin erőmű bővítésére ad lehetőséget, további 1000 MW kapacitással. A bővítés célszerűbb — mondják a kutatók —, mint új erőmű építése. A hazai szénalapú hőerőműprogramban a tervezett dunántúli, bicskei gyűjtőerőmű felépülése után a következő fázis éppen a Gagarin bővítése lehetne. Ez 1995 körül esedékes, mert a Thorez külfejtés akkor jut el addig a pontig, ahonnan mór szélesebb fejtési fronttal folytatható a lignit-mező kitermelése az említett irányban. Korábban ismertté vált, hogy Bükkábrány környékén is jelentős lignitelőfordulások vannak, az itteni mezőre 2000 MW kapacitású erőművet lehetne építeni. Az energetikai tervek módosulása azonban úgy hozta, hogy ennek az erőműnek az építését Bicske megelőzi, és a szakértők véleménye szerint még a Gagarin bővítését is előbb lenne érdemes végrehajtani. Mindezeken kívül Kál- Kápolna és Bükkábrány között is található nagy erőmű létesítésére alkalmas lignit-előfordulás. Újabb keletű a nyugatdunántúli, Szombathelytől nem messze eső toronyi lignitmező körüli kutatás és tervezés. Itt, az osztrák határ mentén, 1500 —2000 MW lehetséges erőművi kapacitású lignitmezőt rejt a föld méhe. A földtani kutatások 3—4 éve gyorsultak itt meg — és ma már kooperációs tárgyalások zajlanak az osztrák féllel. Tudniillik a hazai erőműépítési programba csak az ezredforduló utón illene bele egy ide tervezendő erőmű, míg az osztrákok esetleg már az 1980-as években tudnának ilyen erőművet építeni. Természetesen a határ osztrák oldalán, amelyhez a magyar fél a lignitet szállítaná. Ez tisztán valutát hozó export lehetne, az ebben az erőműben termelt áramra a hazai elektromos energia-fogyasztó piacnak egyelőre nincs szüksége. Felvetődhet a kérdés: mi köze ehhez egy kutatóintézet szakembereinek? Nos, a tudomány termelőerővé válása a szénbányászatban nemcsak jelszó, hanem cselekedetek moti- válója is. A korábbi Bányászati 'Kutató Intézetet azért szervezték át (és vonták össze a Bányászati Tervező Intézettel) fővállalkozói tevékenységgel is foglalkozó Központi Bányászati Fejlesztési Intézetté, hogy a tudományos eredményeket mielőbb a termelés gyakorlatába átültethessék. A toronyi lignitelőfordulásnál például a kutató-tervező és kivitelező részleg közös munka eredménye: hogyan lehet a viszonylag vékony rétegben előforduló lignitet is gazdaságosan, géppel fejteni? Egyébként is komoly szemléleti változások történtek a bányászati kutatók munkájában. Ma mór nem ér véget a bányász munkája a szén. illetve a lignit kitermelésénél, hanem vertikálisan szemléli a hasznosítás, a többirányú felhasználás lehetőségét is. Egy példa erre: korszerű, az izzó lignitre levegőt és vízgőzt fuvató eljárással az ilyen fiatal barnaszénből 1200—1500 kalória értékű fűtőgázt (oxigén-vízgőz) keverékével nagy nyomóson, nagy kalóriatartalmú földgázpótló gázt, úgynevezett SN6-ot lehet előállítani. Persze, vélheti bárki, minek ilyesmivel törődni a földgáz térhódításának korában? De gondoljunk csak végig egy folyamatot: a tömegével termelt házgyári lakások nagy részét például eleve gázfelhasználás- sal működő fűtéshez, háztartáshoz tervezik. És ezek a lakások nyilván nemcsak 20—30 évre, de esetleg 60—80 évre épülnek, tízezerszám. De az ismert földgózelőfor- dulások, különösen, mert azoknak a vegyipar, a műanyagipar is nagy fogyasztója, ennél jóval hamarabb kimerülhetnek. És akkor mi lesz? Lakások tízezreinek energiahordozó-rendszerét kellene milliárdokért átépíteni? Nem. Ehhez is segít a lignitből történő gázelőállítás kutatása, hiszen egyelőre, a felmért készletek alapján, több lignittel rendelkezik az ország, mint amennyit a hagyományos fogyasztók, azaz az erőművek felhasználni tudnának. Ezért az export mellett a lignithasznosítás más útjait is keresik — sikerrel — a nemcsak a mára, de a holnaputánra is gondoló, széles látókörű bányászati kutatók. Szatmári Jenő István Sokoldalúan használható francia gyártmányú köszörűgép, amelynek tervezői sok új ötletet valósítottak meg. A köszörűfej minden síkban 360 fokban elmozdítható, reteszelése és oldása automatikus. A gép központi kenőberendezése programozható. A harmonikaszerű különleges tömítések a képen is jól láthatók.
