Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-25 / 202. szám
i Világ proletárjai, egyesüljetek! Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Energikusabb energiagazdálkodást N em tűnik valószínűnek, hogy akadna akár egyetlen vállalati vezető is, aki ne lenne tökéletesen tisztában az energiatakarékosság fontosságával. Az 1973— 74-es olajár robbanás óta any- nyi szó esett az energiaellátás nehezebb feltételeiről, az árak emelkedésének hatásairól, a takarékosság módszereiről, hogy bizonyosan közismertnek tarthatjuk az ezzel kapcsolatos gondokat. Számtalan fórumon elhangzott; tanulmányok, újságcikkek sokaságában szerepelt már, hogy az ország „energiaszámlája” meghaladja az 50 milliárd forintot, s rnert a kitermelés költségei állandóan nőnek, az import ára pedig egyre magasabb, ez az összeg ókkor is emelkedik, ho egyetlen villany- körte sem ég tovább, egyetlen gép sem jár többet, mint az elmúlt évben. Tudjuk, hogy a felhasznált energiahordozók között egyre nagyobb — idén már 51 százalék — az import aránya, s hogy a beruházásokra rendelkezésünkre álló összegekből is mind többet emészt fel az energetikai ágazat fejlesztése. Tudjuk tehát, hogy a zavartalan energiaellátás egyre nagyobb terheket ró a népgazdaságra, s hogy ezék csökkentésének egyetlen útja van: a gazdálkodás ésszerűsítése, a fokozottabb takarékosság. Csakhogy úgy tűnik, hogy a tudás és a belőle fakadó cselekvés között néha meglepően hosszú idő telik el. Az energia- hordozók drágulása nem mai keletű, azok az energiafelhasználási szokások, módszerek azonban, amelyek az olcsó energia korában alakultak ki, csak alig-alig változtak, ma is élnek, hatnak. S bár az elmúlt években sok helyen tettek erőfeszítéséket a pazarlás csökkentésére, az energiafogyasztás ésszerűsitésére, a feltétlenül szükséges szemléletváltós még nem történt meg. Az energia- hordozók világpiaci átértékelődésének hatása még nem jutott el — vagy csak igen korlátozott mértékben — a vállalatokig. Túlzásnak tűnhet ez a megállapítás, hiszen részben az energia-racionalizálási beruházások hatására, részben a vállalati takarékossági tervek eredményeképpen tékintélyes eredményeket várhatunk. Csak az ágazatok tervei például 470 ezer tonna kőolajjal egyenértékű energia megtakarítását ígérik, ami a népgazdaság energiaigényeinek 1,5 százaléka. Csakhogy az energiahelyzet változása óhatatlanul azt igényli, hogy az eredményeket ne csupán korábbi eredményeinkkel, hanem lehetőségeinkkel is összevessük. Ebben az esetben pedig már nem olyan kedvező a kép. Jelenlegi energiagazdálkodási gyakorla- tunk ugyanis a kiaknázatlan lehetőségek bőséges tárházát kínálja. Csak néhány példa: túl sok a rossz hatásfokú kazán. Nincsenek megfelelő műszerekkel, készülékekkel felszerelve a fűtőkészülékek, így sza- bályozhatatlanok. Nem kielégítő a hulladókhő hasznosítása, megoldatlan az épületék hőszigetelése. Sok helyen nem is mérik, így megszüntetni sem tudják a különböző energia- veszteségeket. És ezek - sok máshoz hasonlóan — csak a takarékosság közvetlen eszközei. Nem halad elég gyorsan a termékszerkezet átalakítása, a kevésbé energiaigényes termékek, gyártástechnológiák arányának növekedése, és még sokáig lehetne sorolni az energiai- felhasználás csökkentése érdekében kiaknázható lehetőségeket. S ha a vállalatoknál körülnézünk, azt látjuk, hogy igen nehezen, lassan kezdődik e lehetőségek hasznosítása. Különös eredményt hozott például az a vizsgálat, amit az év első hónapjaiban az Energiafelügyelet munkatársai végeztek el egy sor vállalatnál. Kérdéseikkel annak a minisztertanácsi határozatnak a végrehajtását ellenőrizték, amely idén januárban született, s amely ötven kiemelt nagy energiafogyasztó vállalatnak előírta; a termelési tervekkel egyenrangú takarékossági tervek készítését, s intézkedett a túlfűtések megszüntetéséről, az energetikus! szervezet megerősítéséről is. A kérdésekre több mint száz vállalat energetikusa válaszolt, s ezekből többek között kiderült, hogy nagy részük nem kapott utasítást tervkészítésre, sőt, nem is ismeri a határozatot, mert az azt tartalmazó közlöny valahol olvasatlanul hever 'egy íróasztalban. A túlfűtésekre vonatkozó kérdésekre ugyancsak ellentmondásos válaszokat kaptak. A vizsgált vállalatoknak mintegy negyedrésze nem méri például egyáltalán a helyiségek hőmérsékletét — s ahol azt sem tudják, hogyan fűtenek, ugyan miképpen fognak takarékoskodni? A vizsgálatok óta eltelt már néhány hónap, s az azóta szerzett tapasztalatok azt jelzik, hogy a vállalatok, ha lassan; is, de megtették a kezdeti lépéseket az energiatakarékossági intézkedések megvalósításában. Erre utal az is, hogy az első negyedév gyors növekedése után a második negyedévben mérséklődött a népgazdaság energiafelhasználása. Mindez azonban nem elég. Az energiaellátás feltételei a jövőben sem javulnak. Az igények zavartalan kielégítéséhez nem elég, ha csak tudják, ha csak elismerik a vállalatoknál az energiatakarékosság fontosságát — arra van szükség, hogy ennek tudatában cselekedjenek is. Hogy a jelenleginél több energiát fordítsanak az energiával való ésszerűbb gazdálkodásra, a takarékosságra. Kozma Judit Jobb minőség, vastagabb boríték • • Ösztönző vállalati módszerek a versenyképesség fokozására A korszerűbb technológiák alkalmazása, a minőség szigorú ellenőrzése néha 15—20 százalékkal is megnöveli a termék értékét, s ami ennél is fontosabb, szilárdítja a vállalat hitelét, bővíti piaci lehetőségeit. A gazdasági vezetők jó része felismerte, hogy a vállalat számára nagy érték a becsületesen, hibátlanul dolgozó ember, s ezt erkölcsi és anyagi elismerés formájában is mind több helyen kifejezik. Az év első felében több mint hárommillió forinttal jutalmazták a legjobban dolgozókat a kifogástalan minőségért a Taurus Gumiipari Vál- lolat abroncsgyárának diagonál és acélradiál üzemében, ahol lényegesen csökkentették a szépséghibás, és növelték az első osztályú, a minden piacon jól értékesíthető termékek arányát. A kereseteknek átlagosan 20, sokaknál azonban 30—40 százaléka származik a jó minőségért járó prémiumból. A Szerszámgépipari Művek esztergomi marógépgyárában önellenőri jogkört kaptak azok, akik tartósan kifogástalan munkát végeznek, s a jogkörrel járó felelősség és jó eredmény havonta 170—250 forint bérpótlékkal is jár. Hazánk legnagyobb alumíniumkohójában, Inotán szigorú világpiaci előírásokat kell betartani ahhoz, hogy jó áron értékesíthessék az öntve hengerelt alumíniumtermékeket. Ezért szigorú ellenőrzést vezettek be, s csak kifogástalan minőségű árut engednek ki a gyárkapun. Az öntödei berendezéseket korszerű műszerekkel szerelték fel, amelyek figyelmeztetnek a technológiai folyamat esetleges zavaraira. Ezenkívül — sok egyéb műszaki intézkedés mellett — a jó minőségre erőteljesen ösztönző bérezési rendszert is bevezettek. Az öntöde teljesítményének elszámolásakor a nem megfelelő minőségű áru a levonáskor kétszeresen számít, így ha nem vigyáznak, veszélybe kerül az üzemvezetők személyes és a brigádok kollektív prémiuma. Ugyanakkor a kifogástalan minőséget külön jutalmazzák. Termékeik mindinkább elismerést aratnak, a kifogásolt alumíniumöntvény aránya 3 ezrelék alá csökkent. Az NSZK és Dánia után Ciprus, Pakisztán és több más ország cégei is rendeltek modulrendszerű Videoton televíziót, amelynek sikere egymagában is igazolja, hogy a nemzetközi piac mindinkább kedvezően értékeli a székes- fehérvári gyár termékét. A jobb minőségben a begyakorlottságon kívül számottevően közrejátszik, hogy a brigádok mozgóbérének átlagosan a fele a minőségtől függ. Selejt vagy lemaradás esetén ózonban a mozgóbér teljesen el is maradhat. Budapestre érkezeit Ivan Arhipov szovjet miniszterelnök- helyettes Kedden Marjai Józsefnek, a Minisztertanács elnökhelyettesének meghívására Budapestre érkezett Ivan Vasziljevics Arhipov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese, kíséretében van I. P. Szlav- szkij középgépipari miniszter, valamint Ny. G. Oszi- pov külkereskedelmi miniszterhelyettes. Fogadásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Marjai József, Simon Pál nehézipari miniszter és Ud- vardi Sándor külkereskedelmi miniszterhelyettes, jelen volt Vlagyimir J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A nap folyamán megkezdődtek a tárgyalások a két ország együttműködésének időszerű gazdasági és távlati kérdéseiről. Benzin, gáz- és motorolaj Egy ZIL tehergépkocsi diagnosztikai vizsgálata Takarékossági intézkedések IIIWII ■■■■III a 12-es Volánnál anammBH ■canennBK Ne legyenek üresjáratok A fáradtolaj „megfiatalítása Fél év alatt 3,2 millió forint megtakarítás A szénhidrogének világpiaci árának emelkedése minden nemzetgazdaságot rákényszerít az ésszerű és takarékos alkalmazására. Ez alól sajnos Magyarország sem kivétel, ami azt jelenti, hogy a hazai gyáraknak, üzemeknek, vállalatoknak az eddiginél még fokozottabban figyelniök kell az energia- hordozók minél gazdaságosabb felhasználására. Különösképpen így van ez olyan vállalatnál, ahol évente csak a benzinre, gázolajra és motorolajra 123 millió forintot költenek. A 12-es Volánnál bizony nem mindegy, hogy a teherautók vagy autóbuszok a megállapított norma felett fogyasztanak-e vagy sem, lévén o gépjárművek és rakodógépek száma meghaladja a hétszázat. A 12-es Volánnál egy külön csoport foglalkozik többek között azzal, hogy a legfőbb feladat, a szállítási teljesítményekre eső üzemanyag-felhasználás minél kevesebb legyen. Ezt forgalomszervezési intézkedések révén, valamint a műszaki feltételek megteremtésével igyekeztek elérni. A forgalomszervezéshez tartozik például, hogy növekedjék a rakotton megtett, s a lehetőség szerint csökkenjen az üres kilométerek aránya. Fontos feladat a pótkocsik minél szélesebb körű alkalmazása, valamint a gépjárművek átlagos kapacitásának a növelése. A műszaki résznél az elmúlt évben befejeztek egy programot; az üzemanyag-fogyasztás ellenőrzéséhez egy kiváló mű- szerezettségű technológiai sort állítottak munkába. Ahhoz, hogy ez a rendszer „éljen", bevezették a napi operatív elemzést. Miután a gépkocsi- vezető befejezte a napot, megállapítják, hogy hány kilométert tett meg, s mennyit fogyasztott a gépjárműve. Amennyiben a fogyasztás nem megfelelő, úgy műszeres ellenőrzésre irányítják a tehergépkocsit vagy autóbuszt. Ha műszaki hiba okozta a nagyobb fogyasztást, akkor a műhelyben beállítják a porlasztót, az adagolót vagy a gyújtást, de ha a gépjárművezető lába a „hibás", akkor kártérítést kell fizetnie. A pécsi tömegközlekedésben az autóbuszvezetők a napi „fordalapra" az üzemanyag-fogyasztást is felírják; ha ez a megengedettnél nagyobb, akkor azt kötelesek jelenteni. Ha ezt nem teszik meg, akkor fegyelmi eljárást indítanak ellenük. Az intézkedések eredményeként a szállítási teljesítmények növekedése mellett az idei esztendő első hat hónapjában 3,2 millió forint volt a vállalat üzemanyag-megtakarítása a tavalyi év hasonló időszakához képest. Még meg kell említeni az olajregenerálóst, amit ugyan néhány éve már alkalmaznak, jelentősége azonban változatlanul óriási. A motorolaj regenerálása ugyan nem sokkal olcsóbb, mint az új olaj, de ezzel a megoldással évente 120 000 liter olajjal kevesebbet vásárol a 12-es Volán. S a fáradtolajat nem kell kiönteni .,. R. N. Csehszlovák hét a Konzumban (Tudósítás a 2. old.)
