Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)
1979-07-01 / 178. szám
\ remények és távlatok Az automatika-ipar megalapozása lOO vállalat és szövetkezet Az automatizálás (kis egyszerűsítéssel) nem egyéb, mint a vezérlés gépesítése; a különféle berendezések, gépek, készülékek, vagy akár üzemrészek és egész gyárak irányító, sának, ellenőrzésének, kezelésének sok-sok terhét veszi le az emberek válláról. Az auto- matikók az emberiség szerszámtárában új korszak kezdetét is jelzik. Az eddigi „szerzámok" — az ősember eszközeitől a századelő nagyipari tehchnikájáig - lényegében, „csak” a fizikai erőt kímélték, az automatika viszont már a szellemi erő felszabadítása, megtakarítása felé nyitja meg az utat, például a tömeggyártásban a figyelem koncentrációjának fáradságától mentesíti a munkásokat. Az outomatizálásnak jelenleg talán éppen ez a legnagyobb haszna a nagyipari sorozatgyártásban, a kereskedelemben, a közlekedésben, a háztartásban, vagy akár az űrrepülésben, hogy „átvállalja” az egyszerűbb, ismétlődő (rekonstruáló) feladatokét, szobáddá téve az elmét az alkotó munka számára. Vagy: — s ez is hallatlanul hasznos — megsokszorozza az ember szellemi erejét az egyszerűbb szellemi tevékenységek elvégzésében. Gondoljunk csak arra, hogy minden egyes hagyományos esztergapad mellé kell valaki, aki, miután beállította, szemmel tartja a gépet. Az automatikus működésű, számjegy vagy számítógép vezérlésű szerszámgépekből egyszerre akár négyet—hatot is kezelhet egy-egy szakmunkás. Mert itt már, helyette a fáradhatatlan vezérlő automatika „figyel”: rendben megy-e minden, neki már csak azt kell ellenőriznie, hogy hibátlanul „figyel-e” az automatika. Az automatikáknak ma már több generációja is létezik: az egyszerűbb szerkezetek (50-60 évvel ezelőtt jelentek meg, főleg az amerikai autóiparban), még csak egy-egy ismétlődő művelet végrehajtását „diktálták” a gépnek, a mai — például elektronikus alapokon felépített, vagy lézert alkalmazó - összetett rendszerek már bizonyos mértékű önszabályozósra is képesek. (Ezek az úgynevezett adaptív control szerkezetek.) Vagyis ezek már — a program szerint — saját működésüket is ellenőrzik, s ennek nyomán bizonyos kéretek között, kiigazítják, helyesbítik is a munkájukat. Az automatizálás hallatlanul hasznos volta a nagyarányú munkaerő-megtakarításból, a gyártási folyamatok meggyorsításából, valamint abból adódik, hogy a technológiai előírások maradéktalanul érvényesülnek, tehát a gyártmányok rendkívül pontossá, jó minőségűvé válnak, s a sorozat első és ötvenezredik darabja teljesen egyforma. A stabil minőséggel — könnyen belátható — jelentős nyersanyag és energiamegtakarítás érhető el, ütemesebbé válik a termelés, a felszabaduló munkaerő pedig átcsoportosítható oda, ahol nagyobb haszonnal alkalmazhatják. Átcsoportosíthatók az emberek például a termelés kiszolgálására. Az automata gépsorokon ugyanis nem történhet meg, hogy nincs kéznél az anyag, vagy sokat kell várni a karbantartókra, mert itt már olyan magas a termelékenység, hogy minden perc kiesés jelentős összegű veszteséget okozna. E gépek mellett tehát az anyagbeszerzés, áz anyag- mozgatás, a karbantartás stb. a mainál sokkal nagyobb súlyúvá válik, s e feladatok megkövetelik a mainál jobban képzett munkásgárdát. Az automatizálással felszabadítható munkaerőre szükség lesz az úgynevezett szolgáltató ágazatokban is, ott, ahol nem lehet automatizálni, mert a jelentkező feladatok — ha . nagy tömegűek is - ritkán azonosak, tehát az autójavításban, a háztartási berendezések szervizeiben, a kereskedelemben (ahol nem lehet automatákat alkalmazni), az egészségügyben, az oktatásban, a közlekedésben sokfelé, a lakóházak, a fűtés, a víz, a villanyhálózatok karbantartásában stb. No, de mindez a jövő: a magyar gazdaság még nem tart itt, legfeljebb ennek az időszaknak a küszöbén, e tendenciák felismerésénél. Az átmeneti időszak nem lesz egyszerű, amíg az új szakmák, az új igények és ezek kielégítési lehetősége között az új, magasabb szintű egyensúly létrejön. Ezt a fejlődési szakaszt azonban aligha lehet elkerülni. A világban végbemenő változások, a technikai forrai- dalom és a világgazdaság átrendeződése, ebbé az irányba sürgeti a magyar gazdaságot és társadalmat is. Amikor a versenyképesség megteremtése és fenntartása a népgazdaság fő feladata, akkor ez — végsősoron - a következő évtizedekre pontosan azt is jelenti, hogy az ipari termelés automatizálását is gyorsuló ütemben kell véghezvinni. Egy nemrégiben elkészült OMFB tanulmány szerint az automatizálási eszközöket gyártó hazai vállalatok üzemmérete jelenleg nem marad el a fejlett országok átlagától. E tanulmány megállapítja azt is, hogy a gyártott termékek több mint felének színvonala megközelíti vagy eléri a nemzetközi átlagot. Az ettől elmaradó, de továbbra is gyártott termékeknél licencvásárlással, nemzetközi együttműködéssel, saját kutatásfejlesztéssel a szükséges fejlődés ugyancsak elérhető, ehhez a szükséges, jól képzett szakembergárdával rendelkeznek is a gyárak, kutatóintézetek. Az ágazat fejlődése a folyó tervidőszakban is jelentős: 1980-ra az 1975-ös termelési szint 170 százaléka a cél. Az ágazat további dinamikus fejlődéséhez kitűnő lehetőséget és nagy biztonságot ad az a megállapodás, amelynek értelmében a magyar ipar évről évre növekvő mennyiségben szállít gáz. és kőolajvezetéki automatikákat, irányítástechnikai rendszereket a Szovjetuniónak. E rendszerek ráadásul szinte változatlan formában más irányítási rendszerekhez is felhasználhatók, ahol központi adatgyűjtés és távirányítás szükséges: például a vízgazdálkodásban, a meteorológiai szolgálatban, a nagy területen elhelyezkedő termelési, közlekedési objektumok — szénbányák, országos ener- giaelosztó-hálózat stb. — vezérlésére. A hosszútávra szóló szovjet és részben csehszlovák megrendelésekre alapozva már folyik a jelenlegi ötéves tervszakasz legjelentősebb vállalati beruházása az MMG- Automatikai Művekben, amely máris a gyártási ág termelésének több mint 30 százalékát adja. Itt olyan korszerű technológiai bázist hoznak létre - mintegy 600 millió forintért —, amely egyaránt alkalmas lesz kis és nagy sorozatú viilamos- és pneumatikus automatikák gyártása mellett az elektronikus nagyrendszerek, és egyedi berendezések magas színvonalú gyártására is. Igaz, a gyártó bázis fejlesztése, az átfogó automatizálási programnak csak a kezdetét jelentheti, hiszen ehhez még szükséges az is, hogy a hazai vállalatoknál széles*-körben kibontakozzék a korszerűsítés igénye. Ma a legtöbb helyen a termelékenység jelentős javításához egyelőre még elégséges a jobb szervezés, a szilárdabb fegyelem, a pontosabb normák. Ha majd ezek a „belső tartalékok” már valóban fogytán lesznek — 4—5 év? - akkor válik valóban sürgetővé és kifizetődővé mindenütt az automatizálási programok összeállítása. Gerencsér Ferenc Leraktukazalapokat és jó úton járunk A Baranya megyei mezőgazdasági üzemi integrációkkal kapcsolatos tapasztalatok Automatizálás: A tésenyi új baromfitelep Fotó: Erb János Divatos dolog ma mezőgazdasági integrációkról beszélni, s szinte közhelynek — mint a jövő lehetséges és járható útját — kizárólagosként emlegetni a mezőgazdasági növekedésben. Az integráció szerepe e vonatkozásban nem lebecsülendő, de a túlértékelése is legalább annyira káros lehet. Miről is van szó? Leegyszerűsítve, az integráció az üzemek egymás segítésén alapuló gazdasági együttműködése, melyben a termeléstől az értékesítésig tartó termékpálya összehangolt folyamata biztosított. Ennek kapcsán a rész vevő együttműködők a kockázatvállalás függvényében részesülnek a képződött eredményből. Emögött tehát az van, hogy az üzemek egymást segítve építik ki termelési, felvásárlási, feldolgozási és értékesítési termékpályáikat a minél jobb minőségű termék és a nagyobb jövedelem biztosítása érdekében. Az integrációk szervezése a megyében nem újkeletű. 1968-tól többféle megjelenési formájával találkozhatunk. Általában 3 fő csoportba oszthatók : 1. mezőgazdasági üzemek egymás közötti, 2. mezőgazdasági üzemek egyéb szervezetekkel, 3. mezőgazdasági üzemek háztáji gazdaságaikkal alakított szervezett együttműködései. Valamennyi kategóriából jelentős eredményekről, de kudarcokról is beszámolhatunk a megyei tapasztalatok alapján. Az üzemek egymás közötti gépesítésében, — ahol a termelő- szövetkezetek rendszeresen segítik szomszédaikat — a siklósi, baksai, lippói termelőszövetkezetek az eredményesebbek. A lippói tsz pl. a kisharsá- nyi termelőszövetkezettel kötött termelési együttműködést. Más kategóriában jelentkezik a Baromfifeldolgozó Közös Vállalat tevékenysége, amiben a baromfihústermelés, feldolgozás, értékesítés egész folyamata rendezett, vagy a Bólyi Mezőgazda- sági Kombinát és a villányi „Új Alkotmány" termelőszövetkezet, ahol a tsz területének művelését segíti a Kombinát tsztu- lajdon és üzemi önállóság megsértése nélkül. A Villány- Mecsekaljai Borgazdasági Kombinát által szervezett együttműködés, a szőlő-szaporítóanyag megtermelésétől a borértékesítésig az egész vertikumot átfogja és a tagüzemek telepítési költségeit a kombinát saját fejlesztési alap kijuttatásával segíti. A Baranya megyei Tejipari Vállalat és a MECSEKTEJ Közös Vállalkozás integrációja háztáji és nagyüzemi tejtermelést és -feldolgozást, valamint értékesítést segíti. A nagyüzemek mellett kiemelkedik a szalántai, baksai, szigetvári, mágocsi, bel- várdgyulai termelőszövetkezetek háztáji árutermelést mitasze- rűen segítő tevékenysége, melynek eredményeként az összes árutermelésen belül közel 30%- a háztájiból származó áru arány. A Bikali Állami Gazdaság kisállat integrációja mintaszerű. A szentlászlói és a szederkényi tsz-ek juhtenyésztő integrációs munkájának köszönhetjük elsődlegesen a juhlétszám megyei, mintegy 30%-os emelkedését! Vannak különféle, de elsősorban szubjektív okok miatt kevésbé sikerült, megszűnt integrációk, így a megszűnt sásdi, siklósi építőipari TÖVÁLL-ok vagy a Komlói Mecsekszalámi Vállalkozás, vagy a sásdi Gépjavító Közös Vállalkozás, vagy a Szentlászlói fafeldolgozó Közös Vállalkozás stb. Ezeknél elsődlegesen — különféle működéshez — és a fejlesztéshez szükséges álló és forgóalapok hiányoztak. A partnerek egymással szembeni bizalmatlansága, továbbá nem kis mértékben a nyerészkedési vágy, vagy különféle elképzelések nagy szerepet játszottak az integráció sikertelenségében. . Az integráció alapjait képező jelenlegi megyei együttműködésekből a következő lényegesebb tapasztalatok mérhetők le: — Az együttműködni kívánók köre folyamatosan és fokozatosan bővül. A közel 30 együttműködés mintegy 350 tagot tömörít soraiban; — az együttműködések egyre inkább aktív részesei a nép- gazdaságilag aktivizálható árutermelésnek, folyamataikban az eszközkihasználás, a termelés hatékonysága és gazdaságossága ezekben mind nagyobb szerephez jut; —: a népgazdasági export árualap 40—45%-át az integrációk adják; — a folyamatok szervezettsége mindenképpen kedvezően alakult; — az integrációs folyamat vagyoni, anyagi megalapozottsága, a technika fejlesztése előnyösen változott; — az integrációk kapcsán a tudományos kísérleti kutatási eredmények gyakorlati alkalmazása mind nagyobb szerephez jut. Új szellemi kapacitás alakult ki, jött létre, a szakmunkás, betanított munkás és felső fokon végzett szakemberek tevékenykednek ezeken a területeken. A jövő feladatai és útjai az integrálódásban egyértelműek. Különféle politikai és államirányítási, egyéb fórumok tárgyalták ezt a témát, hoztak határozatokat és tettek javaslatokat. A témát illetően az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának határozata, mely az ágazat kooperációs együttműködéseivel, és a tanács végrehajtó bizottságának határozata, mely a mezőgazdasági üzemek együttműködéseivel kapcsolatos a kötelező és az irányadó. Ezek az állásfoglalások mértéktartóan a megye adottságainak és lehetőségeinek megfelelően értékelik a helyzetet és fogalmazzák meg a teendőket. Baranya megye jó termelési eredményeket ér el búza, kukorica, burgonya, sertéshús, tej és baromfitermelésben. Ezekből a termékekből 4—17%-kal több területarányos felvásárlás van itt, mint más megyékben. Termelésünk szervezett és koncentrált. Koncentrálódottsági helyzetünk az alapvető termelési eszközt a földet, és a beruházási ellátottságot tükröző nagyüzemi állattartó telep sűrűségét illetően az országos átlagnál 10—12%-kal jobb. A hajdan 362 termelőszövetkezetből ma 63, és a 12-ből jelenleg 5 állami gazdaság működik a megyében. Az üzemek területileg tehát koncentrálódtak. A termelés szerkezete is egyszerűsödött, szakosodott és koncentrálódott. Leraktuk tehát az alapokat, megteremtették az üzemek a korrekt, differenciált integráció lehetőségét. Ezek után a jövőt illetően az új integráció létrejöttét abban az esetben kell előnyben részesíteni és támogatni, ha: — foglalkoztatási gondokat rendez és old meg, — ha népgazdaságilag szükséges árualapra termel, a keresletnek megfelelő minőségben és áruszerkezetben, —; jövedelmet biztosít, tehát jövedelmező tevékenység. Ezekből következően a megyei integrációk alakulásában a még. fokozottabb eredményesség és gazdaságosság kívánatos. Tehát: — mennyiségi és minőségi termelés megoldása, — az eszköz- és anyagháttér biztosítása, — az eltérő eszköz igényes- ségű ágazatok alapjainak ösz- szehangolt megteremtése, — a jövedelmezőség biztosítása, differenciák levezetése, — az ökonómiai működésbiztonság megteremtése, — az ágazatok technikai, biológiai, kémiai különbözőségének áthidalása ... a legfontosabb feladatok. Biztos vagyok abban, hogy ezen az alapon és úton járva az egyre bővülő és fejlődő megyei mezőgazdasági integrációk egyaránt és összehangoltan szolgálják a népgazdasági és üzemi érdekeket, valamint célokat. Dr. Álló Miklós B. m. Tanács V. B. mg. és éleim, osztályvezető I 979. JÚLIUS GAZDASAGPOLITIKA DN HÉTVÉGE 3.
