Dunántúli Napló, 1979. július (36. évfolyam, 178-208. szám)

1979-07-15 / 192. szám

DN HÉTVÉGE 6. MŰSORAJÁNLAT 1979. JULIUS 15. Vita a Beatricé-vel A HANGADÓ hétfői adásá­ról kérdeztük G°rgényi Zoltán szerkesztő-ri portért. — A nyári hónapokban egy­re többen érdeklődnek, illetve háborognak aziránt — amiatt, hogy milyen zenés, táncos szó­rakozóhelyek vannak Dél-Du- nántúlon, illetve, miért nincse­nek Pécsett? Fiataloknak szóló műsorunkban többek között er­re is választ keresünk. Beszá­molunk a július 6—8. között Tamásiban tartott dunántúli pop-jazz-rock fesztiválról és bemutatjuk a díjnyertes zene­karokról készített rádiófelvéte­leket. A legutóbbi Hangadóban a Beatrice együttes fejtette ki véleményét az állítólag „hely­ben topogó" könnyűzenei élet­ről. A Dél-Dunántúl zenei éle­tére szűkített vitát az adáskör­zetünkben működő legjobb együttesek: a tamási SATUR- NUS 7090 és a bonyhádi ANI- MATO tagjaival és az illetékes szakemberekkel folytatjuk. „Muzsikáló gyerekek” címmel hangzik el pénteken 17 óra 5 perces kezdettel a mohácsi ze­neiskola tehetséges növendé­keinek stúdióhangversenye. Ez­úttal Faddy Zsuzsa zongorázik, majd Ódor Veronika hegedül, Szabó Sára és Mayer Tünde négykezest játszik. Ezt követi a MUNKÁSMÜVELÖDÉS júliusi adása: minivetélkedő az öltöz­ködésről, a Századunk zenéje sorozatban Ivasivka Mátyás előadása az elektronikus zené­ről, valamint riport egy brigád tagjaival, akik Pécs munkás- mozgalmi emlékeivel ismerked­nek. Bánky József jubileumi kon­certjéről a pécsi stúdió hang- felvételt készített. Vasárnap 17 óra 5 perces kezdettel hallha­tók részletek e nagy sikerű hangversenyből: Chopin, Ko­dály és Liszt zongoraműveit játssza a kitűnő pécsi zongora- művész. * A szerb-horvát nyelvű mű­sorban szerdán hangzik el Pa­noráma címmel kulturális ösz- szeállítós, Filákovity István szer­kesztésében. Ugyancsak az ő riportjában — pénteken — ar­ról beszélnek a pécsi „bosnyák negyed” lakói, hogy mit jelent számukra a most már „halálra ítélt" budai városrész. Ez a ri­port tulajdonképpen a „bos­nyák negyed”, a „Poturluk”. és „Ledina" múltjáról, jövőjéről szól. A német adásban hétfőn a városiasodó falvak sorában Szentlőrincet mutatják be. * A Magyar Rádió 3. műsorá­ban hétfőn 12.35-kor Kodály kórusművek hangzanak el. A Pünkösdölőt a Pécsi Tanárkép­ző Főiskola női kara tolmácsol­ja, Dobók Pál vezényletével. Kedden a Petőfi rádióban 13.30-kor két baranyai ifjúsági kórust mutat be Varga Károly: a pécsi dr. Hal József Általá­nos Iskola kórusát dr. Keresz­tes Lászlóné vezényli, a komlói Kodály Zoltán ének-zenei álta­lános iskola énekkarát pedig Tóth Ferenc. A Kritikusok fóru­mán szerdán 16.08-kor a Kos­suth rádióban Takáts Gyula: Polgárjelöltek; Színház az Ezüst Kancsóhoz c. könyvét ismerteti Laczkó András. „Római regék” címmel Mucius Scaevoláról hangzik el irodalmi összeállítás csütörtökön, 16 órakor a Petőfi rádióban. A rendező: Nógrádi Róbert. A műsorban a Pécsi Nemzeti Színház művészei mű­ködnek közre — Győry Emil, Kőmíves Sándor, Csányi Béla Szegvári Menyhért, Vizi György, Vallai Péter, Hartmann Teréz, Fekete András. A Kiss Manyi-sorozatban július 22-én, vasárnap délután IS óra 20 perckor bemutatják a képernyőn a Hogy szaladnak a fák cimű, Zolnay Pál ren­dezte filmremeket, melyben Kiss Manyi neveltfiát, a magyarbólyi szár­mazású Iglódi István alakitja. A történet röviden: Simon most végzett az egyetemen. Történész szakos. Egyik napon elvetődik gyermekkorának színhe­lyére, ahol már tizenegy éve nem járt. Nevelőanyja, Lina néni olyan határ­talan örömmel fogadja, hogy az eredetileg egynapos „kirándulás" a múlt­ba hosszabra húzódik, szivbemarkoló emberi sorsokat felvillantva. Lina nénit Kiss Manyi, Simont Iglódi István alakítja. (Képünkön). Szakács Eszter A talán legszebb, s legna­gyobb drámai erejű magyar filmszínésznő, Szakács Eszter alakítja a világirodalom há­rom nagy alkotója: Marlowe, Brecht és Feuchtwanger: Ang­liai II. Eduárd élete című drá­májának női főszerepét, Anna királynőt. A három világirodal­mi nagyság művéből 87 per­ces tévédrámát dolgozott ki Szántó Erika Balázs Béla díjas dramaturg és Horváth Z. Ger­gely rendezte. A magyar színművészet sok egyéniségét — Öze Lajos, Koltai Róbert, Kozák András - felvonultató darabot július 20-án este 9 óra 10 perckor vetítik. (Ké­pünkön: Szakács Eszter.) Kisplasztikái biennálé — de hogyan? „6. Országos Kisplasztikái Bienná­lé 1979. július 8.—szeptember 2.” — így szól a plakát, s hogy két ponton is téved — nem oka ennek a ren­dezőség. Mert milyen feltételekkel lehetne biztosan, pontosan, jól dol­gozni ez esetben? Vagyis: mi szük­ségeltetik egy ilyen nagylélegzetu kiállítás megteremtéséhez? — Termé­szetesen mindenekelőtt a szándék. Nos, ez már megszületett 1967-ben, amióta Pécsett, ebben a történelmi múltú, művészetszerető városban két­évenként bárki szemtanúja lehet, milyen gondolatok érlelődnek a kis­plasztika hazai műhelyeiben. Második lépésként következik tehát az a hosszadalmas, nagy szakértel­met igénylő és rengeteg adminiszt­rációval társuló muzeológusi munka, amely a kiállításra való nevezés meghirdetésétől tart, az alkalomhoz méltó műalkotások kiválasztásáig, helyszínre szállításáig, és következ­hetne mindjárt a rendezési Igen, de hol? A kiállítóterem, amely két év­vel ezelőtt sem készült el a bien- náléra, most is várat magára. Ere­detileg úgy ígérték: július 1-én sor kerülhet a megnyitóra. Aztán a több éve tartó építömunkához még egy hét kellett. Aztán a határidő ismét eltolódott. így most 15-én nyílhat a kiállítás. Hogy az építészeti szép­séghibák elfedésére, a szobrok elhe­lyezésére, magára a rendezésre egy­két nap marad csupán, ez már a muzeológus gondja-baja . . . Ha pedig valakiben, az Országos Kisplasztikái Biennáléról olvasva ne­tán annak illúziója él, hogy ott majd a kortárs magyar kisplasztikái törek­vésekről kap áttekintést, csalódik majd. A szobrászok egy része — köz­tük nem egy, aki Pécsett hasonló al­kalommal dijat is nyert — ezúttal cserbenhagyja közönségét, a kiállí­tásról távolmaradt. így lesz ez a 6. Országos Kisplasztikái bemutató zömmel a fiatalabb korosztályok be­mutatkozása, ahova mégiscsak érde­mes lesz elmenni, mert egy sor új, alakuló művészutat jelez. Akik a kiállítást nem láthatják, azok számára az MTV Pécsi Stúdió­ja — az elcsúszott dátumok miatt ugyancsak rekordidő alatt — bemu­tató műsort készít. Ezt július 18-án este 21 óra 50 perckor sugározza a televízió. Jankovich Júlia a műsor szerkesztője ÚJ KÖNYVEK: Dürrenmatt, Friedrich: Az ígé. rét. Európa zsebkönyv. Gorkij, Maxim: Mezítlábasok Váloga­tott elbeszélések. Jókai Mór: Egy magyar nábob. Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán. Kolozsvári Grandpierre E.: Nők apróban. Langfelder Magda: Gyerme­keink ételei. Még nem késő. Le- küzdhető-e a szívinfarktus? Mó- rától-Móráról. Az író születésé, nek 100. évfordulóján. Romá­nia—Bulgária autótérképe. Saint-Exupery, A. de: A kis her­ceg. Váci Mihály összegyűjtött művei. Vargas Llosa, M. köly­kök. Európa zsebkönyv. NEMZETKÖZI ZENEI TABOR: Július 22-én, 11.00 órakor: ka. maramuzsika a Reneszánsz Kő­tárban. III. PÉCSI CSERÉPVASAR: Július 22-én, 7.00 órától cse­répvásár a Sétatéren, 8.30 órá­tól műsor. Közreműködnek: Komlói Bányász Színpad, Bóbita Bábegyüttes, Szélkerék együt­tes — Bonyhád, Vada-tánc- együttes — Üjmohács, Mecsek táncegyüttes. Virágvásár — Szombathelyi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet. Sorokban IFJÚSÁGI PARK PROGRAMJA: Július 15-én, 19.00 órakor a Schwerin megyei Ifjú Munkás Varieté ad műsort. Július 16-ár és 18-án Brunner, július 19-én Tuczai disco, július 20-án Danyi. disco, vendége Hegedűs László a Pop-Nyár c. újság főszerkesz­tője. Július 21-én Király-disco, 20.00 órától a MINI együttes koncertje. Július 22-én Király- disco. A rendezvények 18—22- ig tartanak. SIKLÓSI NYÁR: Július 22-től a vár lovagter­mében Reményi Katalin ötvös­művész és Kolozsvári Miklós grafikus kiállítása tekinthető meg. MOHÁCSI NYÁR: Július 19-én 20.00 órakor a Szabadtéri Színpadon Bódy Magdi és együttesének hang­versenye SASDI NYÁR: Július 16-tól Autodidakta ci­gány képzőművészek kiállítása Sásdon, a Művelődési Központ­ban. KOMLÓI NYÁR: Máré-vári program. Július 21-én 17.00 órakor máré-vári rege. Előadja: Vitay Ildikó; ré­gi zene, népi zene, Bodza Klá­ra műsora, közreműködik a Ca- merata Hungarica együttes; Pathelin mester c. középkori da­rabot a Komlói Bányász Szín­pad mutatja be. Hangleme Hanglemez-kereskedelmünk megint remekelt. Decemberben jelent meg a világpiacon Jean Michel Jarré, a kimagasló sikerű Oxigén cimű lemez szerzője új művével, az Equinoxe (Napéjegyenlőség) című nagylemezzel. Fél év múlva indiai licenc alapján átvettük ezt a kiadványt és a múlt héten már megjelent a hanglemez- il­letve könyvesboltokban. Képünkön Jean Michel Jarré új lemezé­nek borítólapja. Könyv Találkozás önmagunkkal Az ember természete a di­namikus változás. Már nem vagyunk pontosan olyanok, mint tegnap voltunk. Ma egy sor fontos vagy kevésbé fon­tos dolgot másképp látunk és teszünk, mint tíz hónappal vagy tíz évvel ezelőtt. De mi­lyen irányban változunk? Azoknak szól ez a könyv, akik szeretnének beavatkozni saját fejlődésükbe, akik nem nyugszanak bele, hogy ka­rakterüket a véletlen, a sors, a végzet, a pillanat vagy va­lami más változtassa, amit nem ismerünk; azoknak, akik szeretnék érteni, uralni ön­magukat és egy kicsit befo­lyásolni a változást. - Az önis­meret és önnevelés társasjá­ték a javából! Mert tetszik vagy nem tetszik: össze va­gyunk kötve embertársainkkal, akár egyik áramkör a többi áramkörrel. Át- meg átjárja bensőnket az a töméntelen impulzus, amit egymástól ka­punk. A többiek, a környezet nélkül nem lehet emberré válni, csak embertestű bio­lógiai lénnyé. A fontos az, hogy társaink, barátaink „közreműködésével" sokolda­lúan fejlett személyiséggé, egyben önmagunkká^ váljunk. Ki-ki egyetlen és soha meg nem ismétlődő darabja a ter­mészetnek. Ezt az egyetlen da­rabot kellene jobban kiismer­ni. De ehhez is szükség van a többiekre! A könyv néhány gyakorlatot is tartalmaz. Ezekből kiderül majd, hogy bármiről legyen szó — gyöngédségről, elisme­rési vágyról vagy önszeretet- ről —, többnyire nem is ön­magunkat, hanem a másokkal való kapcsolatainkat kell vizs­gálni. A különböző megfigye­lések során a „többiek" min­dig jelen lesznek. Néha való­ságosan. Például úgy, hogy társainkkal együtt végzünk el egy-egy gyakorlatot. Vagy képzeletben lesznek jelen. S magunkban goldoljuk végig például azt, hogy milyennek látnak ők bennünket, és mi a való. Valóságos magunkhoz közelebb kerülni - ez a könyv legfontosabb célja - ezeket írja új műveiről a szerző, Mo­hos Lívia. Színház Színésztitkokról Bókay Máriával Beívódott a pécsiekbe. A hangja, a művészi pontossá­ga, a mindenféle frizurában iz­galmas, laza vörös haja, —az egész Bókay Mária beívódott a nézőkbe. Hogy itt a nyáron Bulgakov drámájában a Palais Royal Színház egyik művésznő­jét játssza, az a pécsi olvasók­nak már nem is hír. Természe­tes, hogy játszik. Mindenütt jelenlévő egyénisége teszi ter­mészetessé, ahogy ez a szí­nészegyéniség időt, teret és műfajokat átívelve — játszik. Már Szegeden is így kezdte: a Vaszy Viktor vezette híres ope­raegyüttesben Papagénát éne­kelte a Varázsfuvolában. A friss prózai színészi diploma mellett ez a teljesítmény még többeket kellemesen lepett meg. Nemsokára már csak azért nem énekelte el a Bohémélet Mu- sette-jét, mert rendezői nem engedtek a prózai szerepigé­nyekből, várták őt. Aztán jöttek a városok, színházak, szerepek, műfajok. Volt évad, hogy nyolc féle alakot formált meg. A sze­repínséges színészvilágban, ahol általában „sok az eszki­mó, kevés a fóka!” irigylésre méltó ez a feladatmennyiség, így aztán eldönthetetlen, hogy a sok műfaj sok szerepe növel­te-e Bókay Máriát a színi pá­lya mindentudó művészévé, vagy született alkata, külső­belső képességrendszere emel­te ide. Igazi művészeknél az efajta ok-okozat viszony el­dönthetetlen. Egy Bulgakov próba előtt mondta múlt hé­ten: — Nem mindig szerencsés helyzet a műfajok felett lenni. Néha azért nem kaptam meg valamelyik, számomra kedves, vágyott szerepet, mert a másik kolléganő „szerepkörös” volt, „csak” azt tudta eljátszani, én viszont mást is. Mindenes let­tem, sok műfajban, igen gaz­dag repertoárral, de ez sem könnyű színészi életforma ... Tudatos színész Amellett a színház egyik magas műveltsé­gű alkotó egyénisége. Most, amikor Popper Péter pszicholó­gus könyveként megjelent az első magyar színészlélektan, is­mét elevenné vált a vita a szí­nészi tudatosságról és ösztö- nösségről. Bókay Mária így gondolkodik a színészi intelli­genciáról : — Intelligencia? Tudatosság? ösztönösség? — Nem ponto­sak ezek a fogalmak. Pálya­kezdő éveimben nagyon tuda­tos művész voltam, de akkor is dolgozott bennem az ösztön. Amikor felismertem magamban az ösztön erejét, elkezdtem ar­ra is építkezni. Aztán, ugyan­csak pályakezdő időmben, maszk nélkül játszottam és nagy öröm volt, hogy néha fel sem is­mertek, annyira átváltoztam. De ez sem az igazi, mert a nézőt az érdekli, hogy adott szerepben maga a színész milyen. Tehát az egyénisége. Bókay Mária Is sokféle, ám mégis: egy. Akárhány pontos jellem­rajzára, színpadi jellemfejlődé­sére rásüt még önmagából eg) tónus: a végzetes-veszélyes ne sejtetése. Földessy Dénes

Next

/
Oldalképek
Tartalom