Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)

1979-06-17 / 164. szám

DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. JÚNIUS 17. Kenedi nénivel szívesen beszélgetnek az Endresz György utca és környékének lakói Hol vagytok jó szomszédok? Ma már falun is kevesebbet üldögélnek az emberek a kis- padokon, ritkábban nyitják egy­másra az ajtót. Hát még vá­rosban! Hol vannak a jószom­szédi. jóbaráti kapcsolatok? Azok, a szálak, amik átsegítik az embereket a hétköznapok gondjain, amik összekötik őket az örömeikben! A péGsi Endresz György ut­cai orvosi rendelőben sokan várakoznak, ám az üldögélők egy része csakhamar elköszön. Könyvet, újságot visznek ma­gukkal. Ök csak azért jöttek. A váróban alkalmi „szabad könyvtár” működik: három-négy polc van tele folyóiratokkal, napilapokkal, könyvekkel. A pár soros útmutató szerint ezekből mindenki tetszése sze­rint válogathat, haza is viheti, de elolvasás után vissza kell hoznia. A falon a faliújság mellett szürke doboz, melyben a betegek kívánságait tartal­mazó cédulákat gyűjtik. Aján­lani, kérni lehet, hogy milyen témákról hallanának szívesen előadást. Tulajdonképpen eze­ken az egészségügyi felvilágo­sító előadásokon kezdődött mindaz, ami a pécsi 36-os szá­mú orvosi körzetet az itt tevé­kenykedő vöröskereszt és nép­frontszervezet támogatásával családiasabb közösséggé ková­csolta. Három évvel ezelőtt egy ilyen előadáson fogalmazták meg a jelenlévők, hogy szívesen ven­nének részt más jellegű, hasz­nos programokon. Ekkor meg­szervezték az asszonytornát. A népfront szervezet megkereste a városi sportcsarnok vezetősé­gét, kérve, hogy ott tarthassák a tornaórákat. Azóta egyre több nő vesz részt a szakem­berek által vezetett foglalkozá­sokon. Csakhogy a körzetben lakó idősebbek zsörtölődni kezdtek, hogy mi lesz velük, a torna már nem éppen nekik való. Ekkor javasolta a körzet orvosa, dr. Körösztös Valéria és Trischler Ferencné vöröskereszt titkár, hogy menjenek együtt kirándul­ni. Ehhez azonban autóbuszra volt szükségük. A Pollack Mi­hály Műszaki Főiskola sietett segítségükre, s azóta is minden alkalommal készségesen adják kölcsön a járművet. Most már minden alkalommal megtelik a pano7áma busz, sőt egyszer arra is volt példa, hogy kirán­dulni akaró idős embernek nem jutott ülőhely. így aztán az egész társaság pár perces ké­séssel indult útnak: amíg az utcabeli ismerősök közül né­hány autótulajdonos előkerült, akik saját kocsijukkal elvitték a buszról kiszorultakat. . . Voltak már Remeteréten, Sikondán, Szigetváron, a darányi ősboró- kósban... Fényes Miklósné, az Endresz György utca 30. számú asaládi házban lakik örömmel meséli, hogy ezidáig minden kirándu­láson részt vett, s közelben la­kó barátokat szerzett, akikkel napközben is találkozhat, be­szélgethet, illetve, ha szükség van rá, segítenek is egymás­nak: — A gyerekeim mindent meg­adnak nekem, esténként eljön­nek hozzám - mondja —, de napközben dolgoznak. Ilyenkor szoktunk a barátnőmmel talál­kozni, beszélgetni, sétálni. Az Endresz György utca 11. számú épület B lépcsőháza előtt idős néni üldögél. — Néni, itthon van a Helf bá­csi? — kérdezi tőle Körösztös doktornő. — Elment ő már — mondja a néni. — A Mecsekre indult. Épp a doktornő mondta neki, hogy kell a mozgás, és ő mindig megy. Látom rajta, hogy jót tesz néki. Mindig jókedvűen tér haza. A másik lépcsőházban Hajas Sándorékat otthon találjuk. — Most már a teadélutánra készülünk — mondja Hajas né­ni. - Minden évben megrende­zik ezt nekünk, itt az 506-os Szakmunkásképző Intézet nagy­termében. Ilyenkor az iskola ta­nulói is köszöntenek bennün­ket. Akik pedig nem tudnak el­jönni, azokat a posta Szilágyi Erzsébet szocialista brigád tag­jai meglátogatják. Ezek a találkozások több, mint kétezer embert kötnek ősze. Itt, Pécsett, a nagyváros­ban, ahol sokan panaszkodnak, hogy a városi életforma könyör­telenül magával hozza a befe­lé fordulást, a közönyt. Az Endresz György és a Münnich Ferenc utca környékén lakók megtalálták ennek az ellensze­rét. T. É. A hertelendi fürdő árnyékai A medence aljában 10—15 centiméteres a víz - éppen kez­dik feltölteni - jól el lehet ben- ne hasalni. A közelben álló hatalmas fák terebélyes árnyé­kában néhány strandoló szu­nyókál. Körben erdőborította szelíd dombok, ölelésükben a strand. Idilli a kép a magyar- hertelendi fürdőben. Felhőket csak a községi ta­nács vb-titkárának homlokán le­hetett látni. Úgy tűnt, nem akarja kimondani: erejüket meghaladó terhet okoz a ta­nácsnak a fürdő. Amit egyéb­ként első látásra alig vesz ész­re valaki. Azzal pedig végképp nem foglalkoznak az ideérkező vendégek, honnan és hogyan lett a csöppnyi, 600 lakosú fa­lunak az ország túlsó sarkaiba is eljutó híre. Az ötvenes évek végén geo­lógusok jártak erre. A fúrás nyomán gazdag ásvónytartalmú melegvíz tört elő. Hőmérsék­lete: 46 fok. Ezzel a hévízzel először nem tudtak mit kezde­ni. Végül is — mondja Eichart Károlyné vb-titkár — a község­ben élők ásó-kapa munkájával készült egy 30 köbméteres me­dence. Ez volt hát a kezdet. A vb-titkár mintha sokkal szí­vesebben beszélne a hajdani szolgálati lakás átalakításával létrehozandó óvodáról, mint a fürdőről, Jó fél óra múltán meg is értem: maguk sem tudják, merre lépjenek. Az ugyan egy­értelmű, hogy egy ilyen meleg­vizes, szép környezetben lévő strand pénzt is hozhat - ám csak akkor, ha előtte még von­zóbbá tették. Ez pedig pilla­natnyilag reménytelen. Vizsgál- gatjuk a lehetőségeket. — Az utóbbi egy évben ala­kult ki bennem az a meggyő­ződés, hogy ennek a fürdőnek a jövője kilátástalan... Mielőtt azt a hitet kelteném, hogy pont ez az a strand, amit mindenképpen támogatni, fej­leszteni kéne, gyorsan hozzáte­szem: önmagában a magyar- hertelendi strand soha nem lesz nagyobb hírű, mint most. De ha megemlítjük: itt van közvet­len szomszédságban, alig né­hány 'kilométerre Orfj, már másképpen fest a helyzet. Az ottani fürdési, kirándulási le­hetőségeket — szervesen össze­kapcsolva — ugyanis nagysze­rűen kielégítené a magyarher- telendi melegvizes strand. A közelben Komló: most is na­gyon sokan járnak ide a vá­rosból a hétvégeken. Rende­zettebb körülmények között nagyszerű pihenési lehetőségek­re nyílna itt kilátás. S ez már valami: kiszolgálni egy közel­ben lévő város ilyen igényeit. De vannak más igények is. Például sokan jelentkeztek még az Alföldről is: tábort szeret­nének kialakítani a fürdő kör­nyékén. Van mór három: a kis­újszállási KISZ-bizottság és a makói városi tanács tábora, emellett a MÉV 4. számú üze­méből is jönnek ide táborlakók. Az igénylők száma jelenleg 15 körül van, de egyelőre felelőt­lenség lenne helyt adni kéré­süknek. Mint ahogy nagyon so­kan szeretnének itt hétvégi há­zat is. Már 96 kis nyaraló kör­nyezi a fürdőt, s többek között ezért kellett megoldania vízel­látását is. Sikerült. Ennek említésével már elke­rülhetetlen, hogy ne beszéljünk a pénzről. Csak röviden: a múlt évben a fürdő 200 000 fo­rint bevételhez juttatta a taná­csot. Az idén a terv 230 ezer forint, s az elmúlt 'hetek káni­kulájának köszönhetően már 70 ezer forintnál tartanak. A be­vételt korlátozza az, hogy a rendelkezések szerint egyszerre 600 embernél többnek nem ad­hatnak ki jegyet a pénztárban. Ez a bevétel még a fenntartás­hoz sem elég. — Minden plusz bevételünket eddig a fürdőre fordítottuk - mondja a titkár, s ezzel már azt is érzékelteti, hogy előbb-utóbb a falu lakos­sága megkérdezi: nem lenne-e észerűbb az utakra és más kommunális beruházásokra for­dítani ezt a pénzt? A Mecsekvidéki Intéző Bizott­ság 1,7 millió forintot adott egy újabb kút fúrásához. Ez való­színűleg még ebben az évben meg is lesz, s a hírek szerint nagyhozamú kútról van szó. Eh­hez kapcsolódik az, amit dr. Vida Józseftől, a komlói járási pártbizottság első titkárától hallottunk: — Ebben a tervidőszakban újabb pénzforrásra nincs kilá­tás, legfeljebb ha marad vala­honnan egy összeg az intéző bi­zottságnál. Ezért a magyarher- telendi fürdő fejlesztése áthú­zódik a következő tervidőszak elejére. Az a bizonfos második kút ehez jó alapnak ígérkezik: vizére újabb medencéket lehet­ne építeni, természetesen a szükséges kommunális ellátás kíséretében. Igyekeztünk más módon is hatni: a Mecsekvidé­ki IB komlói, hertelendi és or- fűi szervezeteit egyesítettük, és ettől a megnövekedett erőtől várjuk, hogy a környék szabad­idős-központtá fejlesztésében nagyobb léptekkel tudunk ha­ladni. Kánikula volt, amikor a her­telendi fürdőt meglátogattuk. De nem pusztán a medencék, a fjűs árnyékok láttán alakult ki bennem: jó lenne mindenkép­pen megoldani a hertelendi für­dő jövőjét. Növekedik az em­berekben a mozgás, a szabad levegő, a kikapcsolódás iránti igény, s ennek kielégítésében — Orfűvel összekapcsolva — a ma- gyarhertelendi fürdő egyszer je­lentős szerepet játszhatna. Mészáros Attila Megmentett növények Tovább él a lisztes kankalin és a boldogasszony papucsa Újabban egy hobby kereté­ben kiveszőfélben lévő vagy veszélyeztetett növényeket igye­keznek megóvni a kiskertek­ben, mivei azonban a kertben eredeti környezetéből bekerült a ritka virág, ez a jó szándékú törekvés zsákutca, s végül is csak üzleti hasznot kereső cse­reberékhez vezet. Eredeti körülményei közül csak engedéllyel, a Természet- védelmi Hivatal illetékes terü­leti szerveinek tudtával, ellen­őrzésével szabad kiemelni egy növényt és kertben tovább ne­velni, hogy majd elszaporítva ismét visszakerüljön a számá­ra kedvező természeti adottsá­gok közé. Jelenleg a Soproni Termé­szetvédelmi Felügyelőség terü­letén két nagyon ritka növény­fajt igyekeznek megmenteni mesterséges szaporítással kis­kertekben dr. Csapody István híres biológus-botanikus irá­nyításával. Bummer Antal nyug­díjas, kitűnő növényismerő és fotográfus társadalmi munká­ban a halálraítélt és már tel­jesen tönkremenő boldogasz- szony papucsa orchidea-féle néhány példányát saját kert­jében felerősítette tőosztással történő szaporítással. Hét évi kísérletezés után sikerült mos­tanra megerősödött példányo­kat „produkálnia” és a jól is­mert ökológiai feltételek közé mindegyiket visszatelepítenie Sopron határában. Ugyancsak ő, valamint Szá- deczky-Kardos Gyula földmérő­mérnök Sopron-puszta körül lisztes kankalint talált: az or­szágban csak ott fordul elő. Magokat gyűjtöttek, palántá­kat neveltek és három év után, idén kora tavasszal siker koro­názta szorgalmukat. Más, de hasonló lelőhelyre kiültették a palántákat és mind megered­tek. Ezt a fajta ténykedést nevez­zük aktív természetvédelemnek, ami hazánkban még eléggé úttörő-jellegű. Csuti J. Anna ötven­éves e M ilyenek is a mai 50 éves asszonyok? A többségük csi­nos, fiatalos, jóalakú. Me­rőben mások, mint az egy­két generáció előtti 50 éve­sek, akik szinte már öreg­asszonyok voltak, és ezt így fogadták el természetesnek. A mai 50 éves asszonyok 34 évet békében éltek le, tanultak, dolgoztak, gyer­mekeket neveltek fel, uno­káik vannak (akiknek sok­szor szemre inkább az anyukájuk, mint a nagy­anyjuk). A mai 50 éves asszonyok a női népesség mintegy 2 százalékát teszik ki. Egy lehetne közülük An­na, aki most - június 12-én — ünnepelte volna 50. szü­letésnapját. De neki soha nem adatott meg, hogy asszonnyá érjen, anyává le­gyen. Anna 16 évesen halt meg. Megölték két hónap­pal a második világháború befejezése előtt Bergen- Belsenben. Anna is ama sok tízezer közé tartozik, akik fiatalon élnek a hoz­zátartozók, a barátok, az emberiség emlékezetében, s az, hogy 50 éves — az ő esetükben valahogy való­szerűtlenül hangzik. Ők mind, Zója, Kozmogyem- janszkája, Anna Frank és a többiek — kortalanná vál­tak. Anna Frank most lenne 50 éves. A háborús memoáriairo- dalom egyik legeredetibb egyénisége lett ez a német kislány, aki a szüleivel a fasizmus elől menekülve a békésnek remélt Amszter­damban telepedett le, de ahová utánuk ment a fa­sizmus. 25 hónapig rejtőz­tek egy kereskedőház hát­só traktusában, s Anna e •két esztendő alatt írta vi­lághírűvé vált naplóját, amely az elkerülhetetlen végzettől való rettegés és a kibontakozó kamas'z- szerelem csodálatosan érett krónikája. Egy besú­gó szabadította rájuk a Gestapót. Annáról keresem a sza­vakat és minduntalan egy el nem feledhető élmény képe elevenedik meg előt­tem . .. Enenk az időpont­ja is 1944. Budapest, 1944 december. Maroknyi tizenéves, géppisztollyal és puskával fel­fegyverzett nyilas subanc kísér a nagykörúton a get­tó felé 100—150 tizenéves és fiatalabb zsidó gyere­ket. Közülük hányán érhet­ték meq az eqv hónappal későbbi felszabadulást? Hányán lehettek tavaly, idén, vagy lehetnek jövő­re, aztán 50 évesek? . . . Három és fél évtizede már... A bűn, amit An­na és a többiek ellen el­követtek azzal, hogy meg­fosztották az élet, a felnőt­té — anyává, apává — vá­lás jogától, számunkra bűn volt és az is marad. Ezt a bűnt semmiféle mani­pulációval nem lehet ki­törölni a történelemből. A kortalanná vált fiatalok em­léke sem engedi ezt. „Állandóan keresem a módját, hogyan lehetnék olyan, amilyen lenni sze­retnék, és lennék is, ha... nem volnának mások is a világon” ezt írta Anna utoljára a naplójába, há­rom nappal az elhurcolása előtt. Nem hagyták, hogy olyan legyen, amilyen len­ni szeretett volna. H. I.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom