Dunántúli Napló, 1979. június (36. évfolyam, 148-177. szám)
1979-06-17 / 164. szám
1979. JUNIUS 17. TÁRSADALOMPOLITIKA DN HÉTVÉGE 5. II közigazgatás ne uralkodjon hanem szolgáljon Dr. Galabár Tibor negyedszázada Húsz éve a pécsi Városi Tanács vb-titkára Két évtized alatt 27—28 ezer lakás épült Pécsett Fotó: Erb János A közelmúltban volt 25 esztendeje, hogy dr. Galabár Tibor Baranya megyében — előbb Komlón, majd 1958 óta Pécsett — töltött be végrehajtó bizottsági titkári funkciót. — Hogyan került a közigazgatási pályára? Ez volt a szíve, vágya? — Szívemvágya? Mindig ez volt. Bár az érettségi után — mivel én kereskedelmibe jártam, jó számtanos voltam és értettem a könyvvitelt is — 1943-ban banki állást ajánltak elég kedvező fizetéssel. Mégis inkább a saját falumba, Felső- mocsoládra mentem, ahol körjegyzőségen egy díjnoki állást kínáltak havi 90 Pengőért. Hát így kezdtem ... 1947-ben ugyanitt segédjegy. ző, 1948-ban körjegyző Csákányban, még ugyanabban az évben kinevezik Somogy megye törvényhatóságához megyei segédfogalmazónak és egyben alispáni titkárnak, aztán a gazdasági bizottság titkára lett, amely az első tanácsválasztást készítette elő. — Mi volt az, ami oly nagyon vonzotta erre a pályára, hiszen a felszabadulást követő években egy fiatalembernek sok egyebet is kínálhatott az élet. — Ha az ember nagyon vonalas akar lenni, akkor úgy válaszol, hogy az ember szolgálata. De az az igazság, hogy az akkori közigazgatás nem egy rosszul fizető foglalkozás volt. — Hogyan kezdődött a pályája a tanácsi közigazgatásban? ■— Az ideiglenes tanácsok megalakulásakor a titkárság elnöki csoportjának vezetője lettem. Itt kezdtem megismerni a tanácsi testületi munka jelentőségét, a népképviseleti elv alakulását. 1950 novemberében pedig, a végleges tanácsok megalakulása után megbízott végrehajtó bizottsági titkár lettem. — Eszerint ekkor kezdődött a vb-titkári pálya? — Igen, de ez csak 1952-ig tartott, akkor ugyanis a lakóházak államosítása során megmutatkozott deformált felfogások miatt kikerültem az apparátusból. Utána kerültem Baranyába, a Komlói Szénbányászati Tröszthöz munkásellátási ügyintézőnek. — Ez az idő volt Komló hőskora ... — A javából ... És én akkor azt a feladatot kaptam, hogy segítsek jó ellátással a bányásznak, hogy jól tudjon termelni. De úgy éreztem, hogy ez csak átmenet. Tudtam, hogy a legelső* adott alkalommal visszamegyek a közigazgatásba. És amikor 1954 márciusában csakugyan hívtak vissza a tanácshoz, meg sem kérdve, hogy mennyi lesz a fizetésem, mentem vissza ... — Meddig volt Komlón? — Ott ért az ellenforradalom. Néhány napra félreállítottak minket, aztán november 4- én visszamentünk megkezdeni a rendcsinálást, a termelés beindítását. Ez volt Komló második hőskora. 1958 szeptemberében kerültem Pécsre, ide a városi tanácshoz vb-titkórnak. — Több mint 20 esztendeje... — Igen, a múlt szeptemberben volt 20 esztendeje. — Csendes évforduló volt... — Csendesnek csendes, de azért nagyon jól esett, hogy azon a napon a Városi Pártbizottság első titkára és a tanács elnöke csak nem felejtette el, hogy elfogyasztottam 20 esztendőt itt Pécsett... — Milyen volt ez a 20 esztendő Pécs életében? — Én azt mondanám, hogy mindkettőnk élete szép volt. Éppen a minap számolgattam, hogy a két évtized alatt 27—28 ezer lakás épült itt. Ha e lakásokat az egymástól távoli városrészekből összetolhatnám új egységbe, ez az új Pécs egy majdnem 90 ezer lakosú város lenne. De tényleg, egy új város jött létre a régi városmag körül. — Hogyan változott meg 20 év alatt a közigazgatás? —1 Kezdett kilépni a tanácsi igazgatási munka a hivatali aktaintézés köréből, s a lakosság életét szervező tevékenységgé válni. Ma már céltudatos tevékenységet fejt ki a lakosság közérzetét, életvitelét meghatározó kérdésekben. És a lakosság is érzi, hogy nem „a hivatalba” megy, hanem olyan helyre, ahol az ő napi, holnapi, jövőbeni gondjairól tud szót váltani. — Mi a vb-titkár munkája? — Azt hiszem, a tanácsi vezetők közt a vb-titkár az a tisztségviselő, akinek a munkáját a legjobban fogalmazza meg.a törvény. És nagyon boldog vagyok, hogy bárhol, ahol e városban a törvényességgel foglalkoznak úgy értékelik, hogy Pécsett a tanácsi munkát illetően törvényes rend van. Ebben a vb-titkár munkája is kifejeződik. A vb-titkárnak ellenőriznie kell például a szakigazgatási szervek tevékenységét. Ebben segítséget jelentenek a tanácstagi beszámolók, fogadóórák, a várospolitikai fórumok. Ha például többször halljuk följajdulni a városlakót valamilyen ügyben, arra következtethetünk, hogy az igazgatás valamilyen tekintetben rossz úton jár, és akkor megnézzük, hogy az adott szakágazatban, milyen oka lehet ennek és megpróbálunk elébe menni a későbbi esetleges törvénysértésnek. Egyébként minden város- politikai, városfenntartó, város- üzemeltető funkcióban meg lehet találni a hatósági igazgatás szerepét, s ha az ember ezt a kettőt okosan hozzá tudja kapcsolni egy meghatározott célhoz, az eredmény nem marad el. — Dr. Galabár Tiborról köztudott, hogy közigazgatási szakemberi tevékenysége sokszor túlterjed a pécsi végrehajtó bizottságon. Hogyan került kapcsolatba a közigazgatás korszerűsítésének folyamatával és vannak-e e tevékenységéből származó édes gyermekei? — A tanácsok gondjai mindenütt egyformák, ezért nem lehet csak pécsi fejjel gondolkodni, hanem általában tanácsi fejjel. Pécsett pedig olyan alkotó légkör veszi körül az embert, ami bátrabb vállalkozásokra ösztönzi, olyankor, amelyeknek országos hasznuk is lehet. Ugyanakkor a mi munkánkban megindult egy olyan korszerűsítési folyamat, aminek elsődleges célja volt, hogy a közigazgatás ne uralkodjon, hanem szolgáljon. így kezdtünk el gon. dolkodni pl, a ma már jól működő és népszerű ügyfélszolgálatokon, amelyek az elsők között voltak az országban. Egyértelműen elsők voltunk abban, hogy az állampolgár a lakcím, változással együttta mi hivatalunkban intézheti el többi átje- lentéseit anélkül, hogy az illetékes vállalatokat fel kellene keresnie. Aztán vállalkoztunk a számítógépes népességnyilvántartási kísérletre. Mi ebben az én szerepem? Mertem vállalni, hogy itt csináljuk a kísérletet, szem előtt tartva egy országos rendszer kialakításának a lehe. tőségét. — Miért vállalhatta ezt? — Mert volt egy új iránt fogékony és ezért többletmunkára is vállalkozó apparátus. Régi vágyam volt, hogy a város és környéke egy egységet alkosson. Ezért örültem, hogy a nagyvárosok közül először Pécsnek alakult ki városkörnyéke. Vagy menjek vissza egy kicsit távolabb a múltba: 1971-ben ismertük fel, hogy a három kerületre tagozódott igazgatás alkalmatlan az egységes szemlélet kialakítására, ezért mór ak. kor megkezdtük az egységes kerületi igazgatás terveinek a kidolgozását. A megvalósítás 1979-re sikerült is. Azt hiszem, ezekre az „édesgyerekekre’’ úgy is mint vb-titkár büszke lehetek. Hársfai István A lakosztályért napi száznyolcvan... Hol üdülnek a tulajdonosok? Emlékezem, még nem is oly rég nagy port vert fel egy harkányi társasüdülő megépítése. Vádolták a pallért csalással, sikkasztással, a bírósági meghallgatások során pedig tócsákban gyűlt a könny: „... a kis ember keservesen összekupor- gatott pénzéről, az egy életen át megspórolt fillérekről” beszéltek az építtetők, akik szinte valamennyien öreg napjaikat kívánták bearanyozni az üdülő megépítésével, hiszen az üdülés alkotmányos jogaik közé soroltatik. Németh Rozália hangtalanul számol. Az IBUSZ harkányi irodájában üldögélek, az iroda helyettes vezetőjével beszélgettem — e beszélgetésbe belekapcsolódtak az iroda többi dolgozói is. — Kilencvenhét a társasban a lakosztály, és kilencvenegy a telepen vagy a faluban levő házban a szoba. Azt mondanom sem kell, hogy Harkányban irodát működtet a COOPTURIST és a ME. CSEK-TURIST egyaránt. Találomra megyek be az egyik társasüdülőbe később: az ötvenöt lakrészből huszonhétnek az ajtaján ott virított a zöld embléma, amely jelezte: tulajdonosa a MÉCSEK-TURIST rendelkezésére bocsátotta üdülőjét. Az árakat a Belkereskedelmi Minisztérium szabályozza, tehát mindhárom cégnél azonos összeget fizetnek. — Egy lakosztályért a tulajdonos tőlünk naponta száz- nyolcvan forintot kap — mondja Németh Rozália — a házakban lévő szobákért valamivel kevesebbet számítunk, de vegye figyelembe, hogy vannak négy-ötszobás házak is.., — S ez egész esztendőben így van? — Van olyan tulajdonos, aki egész évre, folyamatosan szerződést kötött. Minden napra megkapja tehát a maga száznyolcvan forintját. Most ké. szül el neki egy másik, egy luxus-apartman, azért elvileg naponta háromszáz forintot kaphat. De a folyamatos igénybevételt csak vállalatokkal tudjuk megoldani, azok pedig nem szeretik a luxust Azt nem is kérdem, hogyan lehet valakinek két üdülője Harkányban. Nagy a család, egyet hát a tanti nevére, egyet az após is, a Balatonon majd a nagypapi... Tartok tőle, hogy még a luxuskéglit is sikerül folyamatosban eladni, (maradjon köztünk: van olyan vállalat, amelyik igenis szereti a luxust...) akkor tehát ömlik a zsozsó, naponta négyszáznyolcvan kemény magyar forint a boldog tulajdonos zsebébe. Az egyszázhetvenötezerhétszáz forint évente. A teremburáját. És vajon hol üdülnek e boldog tulajdonosok? — Hát.. . Vannak köztük, akik igénybe veszik saját lakrészüket, vagy házukat. Ez talán a szerződést kötők felét teheti ki. A többiek vagy télen üdülnek, vagy a spanyol tengerparton. — Inkább azt vakargasd meg — tanácsolta egy járási vezető — hogy mire megépül egy társas üdülő, egy-egy lakrész háromszor is gazdát cserél. Ott van ám a bolt. Kampis Péter A demokrácia dilemmái, avagy a tőke válsága (1.) „Válságban a demokrácia!” — mind gyakrabban hangzik fel e vészjelző mondat a polgári publicisztikában és politológiában. A korábbi évtizedekben a társadalmi fejlődést a polgári ideológia az úgynevezett „ipari társadalomból” a „posztindusztriális társadalomba” való zökkenő- mentes átmenet folyamatában vélte megragadni, amelyben csak „technikai problémákat” kell leküzdeni. Ám hirtelen a korszakváltás drámai bizonytalansága uralkodott el a kedélyeken. Egyre több polgári gondolkodó látja úgy, hogy véget érőben van a háború utáni korszak többé-kevésbé zavartalan és egyenletes, „gazdasági csodákkal” és „osztálybékével” kérdkedő aranykora. A modern kapitalizmus demokráciájában a jelentős társadalmi csoportok intézményesült és szervezett szinten vesznek részt a társadalmi-politikai kompromisszumok kialakításában — tőkeérdek képviseletétől a szak- szervezetekig, a konzervatív pártoktól a munkáspártokig. Nymodon a demokrácia azt jelentené — s feltétlenül jelenti is a résztvevők számára —, hogy egyetlen csoport sem érvényesítheti egyoldalúan a másik érdekeinek teljes kizárásával és mellőzésével sa. ját érdekeit. Az érdekek és a mögöttük lévő hatalmak „kiegyenlítik” egymást — írta még közvetlenül a háború utáni években Galbraith, az ismert amerikai közgazdász. S a gyors és töretlennek nevezhető növekedés időszakában a polgári ideológia még tovább ment, amikor azt bizonygatta, hogy a polgári társadalomban a pluralizmus nem csupán olyan forma, amely mögött továbbra is a kapitalizmus hatalmi struktúrája rejlik, hanem ellenkezőleg: az osztálykiváltságokat és az osztályellentéteket lebontó, „posztkapitalistává” változó fejlett technikai társadalmi strukturális-politikai tartalma is. A pluralizmus Nymodon az adott, átmenetileg konszolidálódott kapitalizmus igazolásának, legitimálásának ideológiájává vált, amely egyetemes politikai modellnek tüntette fel magát. Ma azonban már látható, hogy ennek az ideológiának hatóköre és használhatósága is különleges feltételek meglétét követelte. Feltételezett meghatározott gazdasági növekedési ütemet, amely egyrészt mobilitást, másrészt anyagi és szociális gyarapodást biztosíthatott a társadalom minden rétege számára. Ezáltal a tömegek politikai aktivitását alacsony szinten tarthatta. A rendszer határain belül, politizáló és alkudozó intézményesült érdek- csoportosulások politikai harcai mellett, biztosítani tudta, hogy a társadalom csoport- érdekeinek a megjelenése a kapitalizmus szervezeti keretein belül maradjon, azaz ne veszélyeztesse a rendszer alapjait. Ahogyan romlott a tőkés gazdaság általános helyzete, s felszínre került a tőkés árutermelésben rejlő ellentmondásosság, fokozatosan fény derült arra is, hogy a demokrácia plurlisztikus formájában nemcsak előnyök, hanem hátrányok is rejlenek a tőkeérdekeltség köreire. Ezek azonnal felszínre bukkannak, mihelyt az „osztálybéke” kedvező feltételei lehanyatlanak. A konjunktúra és a folyamatos növekedés körülményei között elért vívmányok éles ellentétbe kerülnek a tőkés újratermelési folyamat követelményeivel: a megtermelt nemzeti jövedelem nem elégséges arra, hogy a különböző érdekek és szükségletek a politikai kompromisszumban megfogalmazott szinten nyerjenek kielégítést. Az eredmény azonban politikailag is kedvezőtlen: az érvelésnek túl kell lépnie a demokrácia eddig hangoztatott keretein, s vissza kell mennie a tőkés árutermelés és világgazdaság követelményeinek a hangoztatásához és ezzel a nemzeti tőke (és közvetve-közvetle- nül a múltinacionális tőkés szervezetek) megfelelő támogatásához. A hangsúly az érdekek szabad ütköztetéséről, a demokratikus alkudozásról átterelődik a társadalmi fegyelem hangoztatására, az áldozatvállalás szükségességére, míg végül kirajzolódnak a jobboldali monopolkörök konzervativizmusának mili- táns felhangjai is: a támadás a magánvállalkozás állami kontrollja, a költséges kormányozás, a szakszervezetek és az intézményesült kapitalizmussal szembeforduló egyéb csoportok ellen irányul. A társadalom termelési viszonyrendszere ellentmond kompromisszumos politika formájának, s a jobboldal meghirdeti a „rekapitalizá- lódás” nyíltabb vagy burkoltabb formáit. Felszínre tör az uralmi struktúra valóságos tartalma, a társadalomban megnövekednek a „populista" (azaz a politika hivatalosan funkcionáló és az adott uralmi viszonyok által kézben tartott szervezeti-intézményes formáit megkerülő, „alulról” jelentkező) aktivitás és tiltakozás formái. A társadalom alsóbb rétegei — szaván fogva a demokráciát — vívmányaik megőrzése mellett, a társadalmi rendszer zavarait velük megfizettetni akaró törekvések ellen foglalnak állást, a jobboldal viszont a demokrácia „kormá- nyozhatósógának” dilemmáival küszködik. Hülvely István Húsz éve gyűjti és tenyészti az egzotikus díszmadarakat Ambrus Menyhért szekszárdi lakos. A madarak számára egy présházban alakított ki kellemes ott hont. A képen: Ambrus Menyhért, a díszmadarakkal.
