Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-02 / 118. szám

Sportolóink a május 1-i felvonuláson: 1. A megye legrangosabb egyesülete, a PMSC nyitotta meg a sort. 2. Sportiskolás cselgáncsozák. 3. MHSZ vitorlázórepülök. 4. Universitas PEAC női tornászai. Arató László felvétele Következik a hajrá Melyik csapat_nyeri a bajnokságot az NB ll-ben? Lépéselőnyben a PVSK A Kaposvár és a Komló még nem adta fel A labdarúgó NB II. három csoportja közül a nyugatiban a legélesebb a küzdelem. Vonat­kozik ez a feljutókra és a ki­esőkre egyaránt. Keleten a Debrecen bajnoksága szinte biztosra vehető, hiszen elő­nyük 7 pont a második helye­zett Nyíregyháza előtt. A Kö­zép-csoportban a Volán baj­nokságát a Szegedi Dózsa ve­szélyezteti, de a Tisza parti vá­ros egyesületének elnöke a kö­zelmúltban úgy nyilatkozott, hogy a Dózsának nincsenek feljutási tervei. A napokban ugyan elterjedt az a hír, ha a Szegedi Dózsa bajnokságot nyerne, akkor fuzionálnának a SZEOL AK-val, de ez a hír egyelőre csak szurkolói szinten mozog. A Nyugati-csoportban még három csapatnak van esélye arra, hogy kiharcolja az NB I- be jutást. PVSK? A táblázatra pillantva hét fordulóval a befejezés előtt a legnagyobb esélye a Pécsi VSK-nak van, előnyük négy pont a Kaposvárral és a Kom­lóval szemben. A négy pontos előny ellenére a vasutasok még nem érezhetik magukat páholyban, a hét forduló alatt még lehetnek váratlan megle­petések.- A csapatot 55 pont meg­szerzésére képesnek tartom és azzal már bajnokságot lehet nyerni — mondotta Rónai Ist­ván, a PVSK vezető edzője. N— Ez azt jelenti, hogy nekünk a soronkövetkező hét mérkőzésen 10 pontot kell szereznünk. Helyzetünket könnyíti, hogy a hét mérkőzésből négyet itthon játszunk. Nem szeretnék sze­rénytelennek tűnni és távol áll tőlem, hogy a riválisokat meg­sértsem, de úgy vélem, hogy a PVSK a legegységesebb a há­rom csapat közül és ők 12—13 pontnál már nem tudnak töb­bet összegyűjteni. A négy ha­zai mérkőzésen győzelmet vá­rok és a három idegenbeli ta­lálkozón is megszerezhetünk 2—3- pontot. Nagyon kedve zően alakította számunkra a körülményeket a legutóbbi for­duló, azt hiszem most dőlt el a mi javunkra a bajnokság. Kaposvár? A Rákóczi a csoport legna­gyobb esélyese volt, a somo­gyi csapat ugyanis egy évvel ezelőtt még az NB l-ben ját­szott Az őszi rajt nem a leg­jobban sikerült, de aztán fel­javultak és pillanatnyilag is van még esélyük a zöld-fehé­reknek a bajnokság megnye­résére. — Sajnos egyre kevesebb ez az esély — kaptuk a tájé­koztatást Németh Lajostól, a kaposváriak vezető edzőjétől. — Négy pont a hátrányunk a listavezető PVSK-vat szemben és őszintén el kell mondanom, hogy ezt a bajnokságot csak ők veszíthetik el, csak úgy van esélyünk, ha ők hibáznak. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mi feladtuk volna a har­cot. Igyekszünk mindent meg­tenni a bajnokság megnyerése érdekében, de hiba lenne nem ilyen összefüggésben értékelni a körülményeket. PVSK hazai pályán csak ellenünk vesztett egy pontot, mi viszont többször is döntetlent értünk el hazai környezetben esélytelenebb csapatok ellen. Ez mutatkozik meg most a pontkülönbségben. A pécsieknek kedvez még az is, hogy vissza van a Komló- Kaposvár összecsapás, mely után az egyik rivális teljesen kiesik a versenyből, vagy dön­tetlen esetén marad a pont­előny. Komló? A három csapat közül a Bá­nyásznak a legtekintélyesebb az NB l-es múltja, hiszen éve­ken keresztül szerepeltek a legjobbak között. Egyszer a nemzetközi porondra is kilép­hettek, 1971-ben ők képviselték a magyar színeket a KEK-ben. 1973-ban búcsúztak az élvo­naltól. Egy évvel később csak az utolsó fordulókban dőlt el/ hogy a Békéscsaba vagy a Komló lesz a feljutó. A Kom­lónak akkor nem sikerült és azóta most állnak újból a leg­közelebb a legjobbak közé va­ló visszakerüléshez. — A 29. fordulóban pont­számban behoztuk a listaveze­tő PVSK-t és csak a gólkülönb­ség határozta meg közöttünk a sorrendet — kezdte a beszél­getést Meggyes Lajos, a kék­fehérek vezető edzője. — Ak­kor felcsillant a remény, hogy hat év után ismét NB l-esek lehetünk. Sajnos az azt köve­tő két forduló nem sok örömet hozott számunkra, vereséget szenvedtünk Oroszlányban és hazai pályán a Tapolcától. Ez utóbbi nagyon kellemetlenül érintett bepnünket, mert lehet, hogy ez a mérkőzés hiúsította meg elképzeléseinket. A leg­nagyobb esélye a PVSK-nak van és mi csak úgy szólhatunk már be az elsőség kérdésébe, ha a hátralévő mérkőzéseinken 100 százalékosan szerepelünk. Ehhez azonban alaposan fel kellene javulnia támadójáté­kunknak, melyre kevés az esély. Radics sérüléssel bajló­dik, Kolesánszky formán kívül van és Martinkovicsnak is töb­bet kellene nyújtania. Nem ad­juk fel, de nagyon nehéz lesz. Ugyanazt kell mondanom, amit kaposvári kollégám mondott, ezt a bajnokságot csak a PVSK Asztalitenisz Világbajnok Magyarország Huszonhét év után ismét világ­bajnok asztalitenisz válogatottját ün­nepelheti a magyar sport. Hétfőn este — magyar idő szerint délután — a phenjani sportcsarnokban telt ház, 20 000 néző előtt a Jó­nyer, Gergely, Klampár trió, Magyar- ország férfi válogatottja parádés, 5:1 arányú győzelmet aratott a férfi csapatversenyek döntőjében, a Kínai NK együttese ellen. A diadalt felejthetetlen pillanatok követték. A magyar sporttábor tag­jai berohantak a küzdőtérre, a vég­ső győzelmet kiharcoló Klampár Ti­bort többször is a magasba dobál­ták, Bérezik Zoltán sirt örömében. Utána így nyilatkozott: — Életem legnagyobb álma telje­sült ezzel a győzelemmel — mond­ta. — Minden érdem a fiúké, akik önmagukat múlták felül, és volt lel­kierejük Jónyer balszerencsés vere­sége után is újítani, nem veszítették •I egy pillanatra sem a fejükét. Magyarország férfi asztalitenisz vá­logatottja a sportág történetében tizenkettedszer érdemelte ki az arany­érmet, s ezzel az asztaliteniszezőink által szerzett elsőségek száma 73-ra emelkedett. A férfi csapatversenyek végeredmé­nye: Világbajnok: Magyarország, 2. Kí­nai NK, 3. Japán, 4. Csehszlovákia, 5. Franciaország, 6. Koreai NDK. A női csapatverseny végeredménye: Világbajnok: Kínai NK, 2. Koreai NDK, 3. Japán, 4. Szovjetunió, 5. Magyarország, 6. Svédország. Szerdán kezdődnek az egyéni és páros küzdelmek. veszítheti el. Lázár Lajos 0 MECSEK-TOURIST UTAZÁSIflJANLflífl: BUDAPESTRŐL INDULÓ UTAK: Üdülés Szocsiban, július 12—26. Üdülés Szász-Svájcban, szeptember 11­18. PÉCSRŐL INDULÓ UTAK: Tátrai körűt, július 22—27. Üdülés a bolgár tengerparton, július 27-től aug. 5-ig aug. 10—19. Délnémet várak és kastélyok, aug. 17—26. Üdülés Szovátán, aug. 24—31. Steiermark—Wörthi-tó Bécs, aug. 26—31. 7 750,- Ft 2 550,- Ft 2 850,- Ft 4 900,- Ft 4 500 - Ft 2 950,- Ft 3 650,- Ft Az „ezresek" klubja A pécsi ejtőernyőssport gondjai Megszállottak? Igen, de a szó nemes értelmében azok. Ilyenné tette őket az ejtőer­nyős sport. Szívből és belső kényszerűségből, bajtársias- ságból és a levegő, a zuha­nás szeretetéből fakadóan. Pe­dig a valaha szebb napokat megért pécsi ejtőernyős sport többet érdemelne, mert az a húsz fős mag, akikre minden épül, számtalanszor bebizonyí­tották már, hogy az ország többi nagy klubjához képest is mindent megtesznek a jó eredmények eléréséért. Szurofka Zoltán és Nagy László is ahhoz a törzshöz tar­tozik — továbbá több mint húsz fiatal van a nyomukban —, akik több mint ezer ug­rással a hátuk mögött a pé­csi ejtőernyőzés felvirágoztatá­sán fáradoznak. — Lehet, hogy badarságnak tűnik, de már gyerekkoromban autóversenyző vagy ejtőernyős akartam lenni. Az első neki­futásra sajnos nem sikerült, mert még nem töltöttem be a tizenhatodik évemet: hiába je­lentkeztem, akkor még elutasí­tottak — emlékezik a kezdés­re Szurofka Zoltán. Aztán ti­zenegy évvel ezelőtt végre ki­léphettem a gépből ... Az igazi pályakezdést viszont 1971-től számítom. Abban az évben Pécsett edzőtáborozott a magyar ugrókeret, itt volt a gép, mi is többet gyakorolhat­tunk. — És ma? — Nagyon kevés a lehe­tőség. Évente átlagosan négy nagygépes tábort szerveznek. Ez túl kevés ahhoz, hogy va­laki kiforrjon, kielégítően fej­lődjön. — Hadd tegyem hozzá — mondja Nagy László —, hogy e mellett a harminc kisgépes üzemnapot is figyelembe véve alig több mint százhúsz ug­rást tudunk végrehajtani éven­te, még a válogatott keretta­gok hatszázat. Ez alapján kell kiállítani az első és másodosz­tályú versenyzőket az évenkén­ti minősítő versenyekre. Mon­danom sem kell, hogy munka­helyi kedvezményt alig-alig, vagy egyáltalán nem biztosí­tanak az üzemek. Kivéve a Pécsi Dohánygyárat: a válla­lat vezetői ugyanis támogat­nak bennünket. A sorköteles ugrókat kötelesek elengedni a vállalótok, ha megérkezik a ki­kérő, a többi ugrónál viszont nem előírás a hivatalos távol­iét. Ilyenkor vagy az éves sza­badságát veszi igénybe a spor­toló vagy pedig fizetésnélküli szabadságot kér. Ha módom­ban állna munkaidő előtt vagy után is ugranék, de erre nincs lehetőség. — Ismert-e már az idei ver­senynaptár? — Sajnos még semmit sem tudunk róla, pedig rendszere­sen végezzük a tornatermi ed­zéseket — válaszol Szurofka Zoltán. Mivel hetente csak egy alkalommal kapunk termet, azért, hogy kondíciónkat tart­hassuk, önszorgalomból kell elvégeznünk a szükséges ed­zésadagot. Valkai József, az MHSZ me­gyei titkára előtt is ismerete­sek a baranyai ejtőernyős sport gondjai. Ö a követke­zőkben fogalmazta meg véle­ményét. — Az ejtőernyős sport a hon­védelmi nevelőmunka szem­pontjából az egyik legjobb propaganda lehetőségünk. A pécsi és a komlói kluboknak csupán a pogány i repülőtér áll rendelkezésére és az az egy négyszemélyes kisgép, amivel rendelkezünk. E mellett igény­lés alapján az országos köz­pont biztosít időnként nagygé­pet, amely a stílusugrásokhoz nélkülözhetetlen. Ha rossz az idő, ha szervezési hiányossá­gok adódnak — a versenyzőt nem engedi el a vállalat, — ha működik a jégeső elhárító rendszer, kénytelenek vagyunk csökkenteni vagy elhalasztani az ugrásokat. Valóban igaz, hogy az évenkénti ugrások száma kevés: ezt ismeri az or­szágos központ is. Bízom ab­ban, hogy ezen a téren lesz javulás. Annál is inkább, mert az ejtőernyőzés iránti érdek­lődést, az igényeket nem tud­juk kielégíteni. libben viszont sokat segíthetnének az üze­mek, ho megértőbbek lenné­nek a sportolókkal szemben. Sokat léphetnénk előre továb­bá akkor is, ha néhány nagy­üzem külön is támogatná az ejtőernyős soartot, mert a klub önerőből — a nagymérvű társadalmi munkával — sem képes tovább iépni. Salamon Gyula Kézilabda PMSC—Bp. Spartacus 27:26 (14:10). NB I. férfi mérkőzés. Városi sport­csarnok, 2500 néző. V.: Kliment, Papp. A PMSC végig biztosan veze­tett, a hajrában azonban kienged­tek és egy perccel a befejezés előtt egyenlített a Spartacus. A győztes gól a befejezés előtt 34 másod­perccel esett. Legjobb dobók: ked­ves (7), Hegedűs (6), Taskó (4), Kőszegi (4). Bp. Spartacus—PMSC 25:15 (12:7). NB I. női mérkőzés. Városi sport- csarnok, 1530 néző. V.: Kretskó, Schali. A fővárosi csapat végig ve­zetve győzött. A PMSC legeredmé­nyesebb játékosa: Balázsné (9) volt. ~~ íreim Dunántúli napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: Mitzki Ervin Főszerkesztő-helyettesek: Báling József és Hallatna Erzsébet Szerkesztőségi ügyelet 8—20 óráig 10-053, 20 óra után 15-726 Kiadja a Baranya megyei Lapkiadó Vállalat Felelős kiadó: Braun Kárply Szerkesztőség és kiadóhivatal: Pécs, Pf.: 134. Hunyadi út 11. 7601 Telefon: 15-000, 15-762, 15-852, 15-245, 15-264 Szerkesztőség telex: 12-421 Kiadó telex: 12-320 Készült ofszet rotációs eljárással Saphir 96-os gépen Pécsi Szikra Nyomda Pécs, Engel János u. 8. 7630 Tel.: 13-177, 13-696. Telex: 12-211 Felelős vezető: Szendrői György Terjeszti a Magyar Posta indexszám: 25 054 ISSN 0133—2007

Next

/
Oldalképek
Tartalom