Dunántúli Napló, 1979. május (36. évfolyam, 118-147. szám)

1979-05-05 / 121. szám

2 Dunántúli napló 1979. május 5., szombat Az ország legnagyobb strandmedencéje Éji az üriíii kiránduló- központ Száraz lábbal keltünk át a Pécsi-tavon, körülbelül ott, ahol valamikor a hajdani Me- csekrákosról Abaligetre vezető út lehetett. A tó vízszintjét már régebben csökkentették, hogy az északi végében elvégezhes­sék a még most is folyó nagy­szabású munkákat. A Belkereskedelmi Miniszté­rium több mint 100 millió forin­tos támogatásával országos ki­rándulóközpont épül a Pécsi-tó északkeleti részén, az Orfűi- hegy és a Kalaphegy között. Az erre vonatkozó elhatározás már évekkel ezelőtt megszületett, a hosszú ideig tartó előkészüle­tek után most már a megvaló­sulás szakaszában van a léte­sítmény. Nagyszabású földmunkákkal kezdődött az építkezés: mint­egy 30—40 cm-rel mélyítették a tó medrét ezen a részen, s en­nek során eltávolították innen azt a rothadó iszapot, ami az utóbbi években már lehetet­lenné tette a fürdést. A föld­munkák után kezdhettek hozzá a strand építéséhez. Az egész kirándulóközpontból ez áll a legjobban. A maga 8500 négy­zetméterével ez lesz az ország legnagyobb vízfelületű strand­medencéje, s ez csaknem tel­jes egészében le van már be­tonozva. Most a medence déli végében elkülönített 50 méte­res versenyuszoda betonozásán dolgoznak. A hatalmas meden­ce a tóból külön e célra épí­Jubileumi rendezvények a nemzetközi gyermekév jegyében A pécsi „Szabó István” Úttörőház idén ünnep­li fennállásának 25. évfordulóját, amelynek meg­ünneplését egybekapcsolják a nemzetközi gyermekév ren­dezvénysorozatával. Az év­fordulóval kapcsolatos ese­ményekre május 6. és 15. között kerül sor. Május 6-án délután 13.30- kor a Pécsi Ifjúsági Ház színháztermében tartják meg o jubileumi emlékünnepsé­get, amelyre az úttörőház meghívta az egykori szakkör- vezetőket, ifivezetőket és az úttörőházat patronáló válla­latok, brigádok képviselőit is. „A mi világunk"' című ün­nepi műsorban olyan elő­adók lépnek fel, akik gyer­mekkorukban a pécsi úttö­rőház művészeti szakkörei­Huszonöt éves a Pécsi Uttörőház nek tagjai voltak. Az ün­nepséggel egyidőben az If­júsági Házban kiállítás nyí­lik az úttörőház fotó, kép­zőművész, rajz, sokszorosító- grafika és szövő-iparművész szakköreinek munkáiból. Ugyancsak 6-án délelőtt 10 órakor nyílik az úttörők bé­lyeg és vasútmodellező szak­köreinek bemutatója a* Ne­velők Háza klubtermében, ahol a felnőtt és gyermek érdeklődők többek között megtekinthetnek egy korsze­rű, automata, villamosított vasúti terepasztalt is. Május 12-én délelőtt 9 órakor meghívásos jubileumi légpuskás lövész kupaver­seny kezdődik a pécsi MHSZ lőterén. A jubileumi rendezvény- sörozat legjelentősebb, leg­látványosabb programja a „Gyermeklánc” című játékos műsor lesz május 14-én 15.30-tó| a városi sportcsar­nokban. Ez lesz a nemzet­közi gyermekév pécsi prog­ramjának nyitórendezvénye 2500 úttörő és felnőtt ven­dég részvételével. tendő felszín alatti yízkivételi műből kapja a vizet, miután meg is tisztítják. A víz állan­dó tisztán tartásáról megfelelő berendezésekkel és gyakori cse­rével gondoskodnak. A strandhoz tartozó, a part és az út között elterülő közel 5 hektárnyi területen a terepren­dezés folyik, őszre itt fákat akarnak telepíteni, hogy ami­kor a fürdőzők birtokba veszik a strandot, árnyat adó lombok olatt pihenhessenek. Rövidesen megkezdik a strandot kiszol­gáló épületek alapozását; az épületek különleges formájú tetőszerkezete abból a fajta ra­gasztott akácból készül, ami­ből a harkányi téli, nyitott me­dence tetőszerkezete is készült. Földmunkagépek dolgoznak az út felett, a Kalaphegy tö­vében a majdani kemping he­lyén. Itt 300 sátor elhelyezésé­re alkalmas területet alakíta­nak ki, 100—120 személy ré­szére pedig faházakat építe­nek. , A kirándulóközpont óriási mértékben növeli majd a tóvi­dék értékét, a strand pedig, amely 8—10 ezer embert fo­gadhat be, nemcsak Pécs strandgbndjait enyhítheti, de a nyári idényben Harkányt is te­hermentesítheti. H. I. Az egészséges táplálkozásért Főzőtanfolyam Baranya három járásában Cigányasszonyok részére in­dult, de csakhamar kibővült az a főzőtanfolyam és a csecse­mők, kisgyermekek helyes gon­dozását, táplálását bemutató sorozat, amit a megyei tanács egészségügyi osztályának egész­ségnevelési csoportja szervezett a Hazafias Népfront Baranya megyei Bizottságával közösen. Márciusban, a mohácsi já­rásban Versenden és Vémén- den került sor az első gyakor­lati bemutatókkal egybekötött előadásokra, majd a siklósi já­rásban Alsószentmártonban foly­tatták. Ezeken a településeken még elsősorban a cigány szár­mazású asszonyok részére ma­gyarázták és mutatták be a vé­dőnők a csecsemők táplálásá­val, gondozásával kapcsolatos tudnivalókat, így töbek között a tápszerek, a főzelékek készíté­sét, felhasználását, a kicsik öl­töztetését, de a szigetvári já­rás több községében rendezett bemutatókra, előadásokra már nemcsak a helybeli cigány­asszonyokat hívták meg. A tanfolyamszerűén — négy hétfő délutánján — tartott fog­lalkozásokat a tanácsok a nép­front, a vöröskereszt helyi szer­vezeteinek, a Szigetvári Állami Gazdaság segítségével szervez­ték. Különösen jól sikerült a ró­zsafai tanfolyam, ahol olyan sokan — 60—70-en — vettek részt, hogy pótszékekre mindig szükség volt. Rózsafán a Ba­ranya megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat marhahúsból, a kacsótai tejüzem pedig a tej­ből és termékekből készíthető ételek bemutatóját rendezte meg. E két bemutató ráadásnak számított a különféle főzelékek, gyümölcs, olcsó és gyors hús­ételek, illetve hidegtálak készí­tésének sorában. Akik bekapcsolódtak az egészségesebb, korszerűbb táplálkozást népszerűsítő tan­folyam munkájába, kivétel nél­kül társadalmi munkában dol­goztak. így a patapoklosi, so- mogyapáti, rózsafai iskolai nap­közi szakácsnői, a Konzum Áruház hidegtálakat készítő mestere, a szigetvári kórház diétásnővére . . . A pécsi fogtechnikai laboratórium vállalása Segítség a mozsgói szociális otthonnak Csillogó helyiségek helyett kopott műhelyszerűséget talál­tam a Fogtechnikai Vállalat pécsi, 8. számú laboratóriu­mában. Nem éppen kedvező­ek a munkakörülményeik, a gépek is öregek, gyakran sa­ját maguk javítják. Termelési eredményeik (tavaly ötmillió háromszázezer forint) révén mégis az első laboratóriumok közé tartoznak nemcsak a Dél-Dunántúlon, hanem orszá­gos szinten is. De már na­gyon várják az új épületeket a magasház mellett, ahova a tervek szerint jövőre költözhet­nek be. A laboratórium Mecsek '77 brigádja a nehézségek ellené­re is vállal társadalmi mun­kát. Két évvel ezelőtt együtt­működési szerződést kötöttek a pécsi Csaba utcai öregek Napközi Otthonával és in­gyen készítettek az idős embe­reknek fogsorokat. Kezdemé­nyezésük egyedülállónak szá­mított egész Dél-Dunántúlon. Idén a mozsgói szociális ott­hont keresték föl. — öt alkalommal jártunk a szociális otthonban. Huszon­ötén rendeltek fogsort, amit nemrégiben át is adtunk — mondja a brigád vezetője, Szentgyörgyi Miklós. — Mennyi idejükbe került ez a társadalmi munka? — Munkaidőn kívül csináltuk a fogsorokat és a kiutazáso­kat. Mire egy fogsor elkészül, négy-öt munkafolyamaton megy keresztül. Tizennégyen vagyunk a brigádban. Mindnyájan egy­formán dolgoztunk, mindenki részt vett minden munkafolya­matnál, például a fogpróbák­nál, a harapási sablonok le­vételénél. Reggelenként ko­rábban jártunk be és öt sza­bad szombatot is erre fordítot­tunk. 250 munkaórát számol­tunk ki magunknak.- Miből fedezték az anyag- szükségletet? — A brigádunk tavaly arany­koszorús lett, és az azzal já­rójutalmunkból vásároltuk meg a foggarnitúrákat, másrészt megtakarításból fedeztük.- Hogyan fogadták a fel­ajánlásukat a szociális otthon lakói? — A fogászattól mindenki fél, egy világstatisztikában ki is mutatták, hogy a fül- és ve­se fájdalmak után a fogfájás áll a harmadik helyen. Rábe­széltük az idős néniket, bácsi­kat, kedvesen, viccelve. 89 éves néninek is csináltunk fogsort, örültek nekünk. Úgy éreztük, hogy ünnep volt szá­mukra, amikor kimentünk hoz­zájuk. Újra tudtak jókat enni és barátságot is kötöttek ve­lünk. Tervezzük, hogy szep­temberben ismét kilátogatunk, és lehet, hogy addigra újra rászánják magukat néhányon. A Mecsek ’77 brigád társa­dalmi munkájának 25 000 fo­rint az eszmei értéke. De a valóságban még több. Törőd­tek a legelhagyatottabbakkal, megkímélték őket a bejárástól, a hosszú várakozástól és ki­csit felvidították meglehetősen eseménytelen napjaikat. X B. A. Színes napernyők az utcán Bár az időjárás kissé meg­csúfolt benőnket, május elejére nemcsak a kerthelyiségek nyi­tottak ki, hanem a legtöbb presszó is kitelepült az utcá­ra, vagy a közeljövőben terve­zi a kitelepülést. Hol lesznek — illetve vannak — Pécsett járdapresszók? Any- nyit bizonyosra mondhatunk, hogy ezen a nyáron több járda. és' teraszpresszó várja a ven­dégeket, mint tavaly. Míg az el­múlt évben a kitelepülések mindössze százzal növelték a vendéglátó egységek férőhe­lyeit, ebben az évben már több, mint ötszázan ülhetnek le a melegben egy Colára vagy egy üveg sörre. Sőt, olyan helyek is akadnak majd, ahol ebé­delni is lehet a szabadban. A Kolumbia utcai presszó­része már hagyományos, emel­lett tavaly működött járda- preszsó a Virág cukrászda előtt, a Piroskánál, a Kaszinó­nál, az Éva és a Halásztanya előtt is. Ezek — az Éva kivételé, vei — idén is kitelepülhek az utcára. Az Éva helyett — ahol amúgy is csak három asztalt tudtak elhelyezni — egy új­donságot láthatnak már egy hete a Kossuth utcában sétá­lók: május 1-re a Mecsekvidéki Vendéglátó Vállalat megnyi­totta esztétikus, dobogós járda­presszóját, a Színház téren, amely minden bizonnyal nagy forgalmat bonyolít majd le. Újmecsekalján, a Kaszinó előtt bővítették a presszó utcai részét, s a tervek szerint idén már megnyílt a teraszpresszó a Szliven étteremnél, de aki inkább a makári Falatozót ke­reste föl gyakrabban, az ott is talál hasonlót. A közelmúltban megnyílt két új vendéglátó egy­ség, a Lvov-kertvárosi Berek Fa­latozó és a Bajcsy-Zsilinszky utcai Sztár presszó elé is kike­rülnek az asztalok, székek. A Kolozsvár utcai Művész presszó előtt most már dobogós járda­presszó lesz — ez összefügg azzal a törekvéssel, hogy a ki­települt presszók között évente eggyel több lesz a dobogós megoldású. Hogy a tavalyi kísérleti év hibáit elkerüljék, idén már terv­szerűen készültek föl a nyári szezonra, s már február elején megállapodás született a Ba­ranya megyei Vendéglátó Vál­lalat, a városi tanács építési és közlekedési, műszaki, valamint kereskedelmi osztályai között. A koordinációs megbeszélésbe bevonták a Műemlékvédelmi Felügyelőséget is, hiszen a tör­ténelmi városrészben csak az ő hozzájárulásukkal lehet járda­presszót nyitni, amelynek szín­vonalasnak, esztétikusnak kell lennie. Emellett a Kertészeti és Parképítő Vállalat is részt vállal ebből: ők készítik a dobogó­kat, s ők hozzák a virágokat, növényeket. Ebédelni négy helyen lehet majd: a Borostyán, a Halász­tanya, a Meszesi étterem és a Berek Falatozó előtt. S hogy a járdapresszók még hangulato­sabbak, még kényelmesebbek legyenek, színes napernyőket állítanak majd föl az aszta­lok között. d. cs. melleit Miért nem robbant? Arról volt szó, hogy a fővó'- rosban, a Tanácskörúton lebon­tanak egy többemeletes házat, de aztán úgy döntöttek, hogy inkább fölrobbantják, ez gyor­sabb, olcsóbb, különben is van­nak okos szakemberek, akik tud­ják mennyi töltettel kell meg­pakolni az épületet, hogy a szomszédban ne essen kár, szó­val csak elcsavarják a szerke­zet T-alakú 'kulcsát, nagy füst, dörrenés és kész. Jöhetnek a dózerek, a markológépek, om- ladékot szállító teherkocsik... Az eseményről — természetesen - beszámol majd a rádió is. Kíváncsian vártam a helyszíni tudósítást, a nagy durranást, a riporter jóvoltából. Nem történt semmi. Az első robbantás nem sikerült a ter­vezett időpontban. Különösebb baj nincs, a jó riporter — ha ügyes — beszámol a „semmi­ről" is. Még is tette. Elmondta, hogy kiszállt a helyszínre és mi­után a füst és dörrenés elma­radt, megkérdezte a robbantó­mestert, vázolná-e röviden, mi­ért nem esett meg az omlasz- tás, illetve milyen nem várt kö­rülmények akadályozták azt? Eközben egészen odahajoltam o rádióhoz, nehogy egy szó­foszlányt is elmulasszak a szak. értői magyarázatból. Arra gon­doltam, talán kevés volt a töl­tet, vagy nedvesség érte a gyúj­tózsinórt, esetleg a robbanó­anyag helyett baracklekvár ke­rült a pillérek alá, vagy a gye­rekek otthon elkeverték a sok kacat, között a mester T-alakú kulcsát. Ilyenkor az ember min­denre gondol. De a robbantó­mester nem magyarázkodott hanem kérdőre vonta a ripor­tert, van-e valami engedélye arra vonatkozóan, hogy itt kér­dezősködik, valami felsőbb ha­tóságtól, főosztálytól, egyebek­től? Nincs. Nos, akkor nem nyi­latkozik. így aztán sem a kör­nyék több ezer lakója, sem a rádió milliónyi hallgatója ma sem tudja, miért nem sikerült az első robbantás. Mellesleg megjegyzem, a Tanácskörút 9 szóm alatti épület nem kato­nai objektum, sem laktanya, sem fegyverraktár, de még csak rakétakilövő állomás sem. Csak egy elöregedett pesti bérház, amelyet még aznap mégis sike­rült lerobbantani. Egyetlen lakó sérült meg a lábán, a szomszé­dos házban, mert a figyelmez­tetés ellenére a gangon hall­gatózott. A robbantómester és a bü­rokrácia nem sérült meg. A műsorvezető — mindjárt az elején — főcímekben ismerteti a majdan elhangzó riportokat, jegyzeteket, közben pedig egy- egy zeneszóm frissíti fel a hall­gatói agyakat. „Zsoké tanfo­lyam indul Budapesten" — hal­lom s ezzel sikerült érdeklődé­semet fölkelteniük; tényleg, mi­lyen is az a zsokétanfolyam? Egyáltalán kik jelentkezhetnek, — milyen előképzettség szüksé­geltetik — milyen alapon tör­ténik a kiválogatás, hiszen az ideális zsoké testsúlya talán öt­ven kiló ha lehet, tehát az el­hízott tonna-bébik eleve nem is jöhetnek számításba —, aztán mit tanulnak a tanfolyamon, a ló tisztántartásán kívül — to­vábbá ki szerződteti a végzős zsoké-hallgatókat - és meny­nyiért? —, és van-e veszélyes­ségi pótlék lórúgás esetén —, és kap-e veszélyességi pótlékot maga a ló, ha netán egy bu­gyuta zsokéjelölt ül a nyereg­ben . . . stb? Azért érdekelt a riport, mert én mindmáig sze­retem a lovakat, gyerekkorom­ban is tudtam, hogy kell bánni a lóval, odamentem hozzá, megpaskoltam a nyakát, felül­tem a hátára, egészen enyhén megnyomtam az oldalát és né­hány percnyi rövid vágta után ismét megpaskoltam a nyakát és tudtam, hogy a ló már a ba­rátom. Tehát „kiből lesz a jó zso­ké?" — kérdezi a riporter, a Magyar Lóverseny Vállalat il­letékesétől, a tanfolyam indí­tásának apropójából. A válasz fölöttébb érdekes volt: abból lesz jó zsoké, aki nem veri a lovat, nem goromba hozzá, ha­nem megpaskolja a nyakát, aki lovaglás után ismét megpaskol­ja a nyakát („ . . . esetleg cuk­rot is ad neki — szól közbe a riporter”) . . . igen, esetleg cuk­rot is ad neki — folytatja a nyi­latkozó — mert a ló barátja az embernek. Ennyiből állt a riport. Elámultam. Hát valóban nincs semmi új a Nap alatt. Világos, hogy én már eleve zsokénak születtem. — Rab Ferenc —

Next

/
Oldalképek
Tartalom