Dunántúli Napló, 1979. április (36. évfolyam, 90-117. szám)
1979-04-22 / 109. szám
/ DN HÉTVÉGE 4. BELPOLITIKA 1979. ÁPRILIS 22. Szemét az országút mentén Még tavaly nyáron történt, hogy tehertaxival némi ezt-azt kellett kivinni az orfűi nyaralóba. Útközben beszélgettünk a pilótával. Jobban mondva: ő beszélt, én meg hallgattam. Szenvedélyesen agitált, hogy írjam már meg, milyen felelőtlenek az emberek: mindenfelé szemetelnek, szétszórnak mindenféle hulladékot és ebben a környezetromboló tevékenységben senki nem akadályozza meg őket. És sorolta a példákat. Azóta talán magam is érzékenyebben figyelek arra a jelenségre, amely mind jobban elharapózik a környezetünkben. Az elmúlt hetekben tapasztaltak arról győztek meg, hogy a dolgot nem lehet szó nélkül hagyni. Soha nem néztük jó szemmel, mégis beletörődtünk, mert úgy véltük, az élet velejárója az erre- arra elhullajtott papír, műanyagzacskó, konzervdoboz. Csakhogy ezek úgy látszik, szálláscsinálói voltak a nagyobbmérvű szemetelésnek. Vannak utak, amelyek környezete egyetlen nagy szemétlerakóhelynek tűnik. Csorba vécékagyló, rozsdás vödör, formájából kiment bútordarab, rongy, papír és mindenfajta lom, kacat. És mindez évekig, netán évtizedekig éktelenkedig ott. ahová valaki egy meggondolatlan pillanatában lezúdította. Próbálom beleélni magamat eme országúti sze- metelők lelkivilágába, de sehogysem tudom megérteni őket. Mégpedig azért nem, mert amit tesznek, az tulajdonképpen fáradságos dolog. Oktalanul pedig nem okoz fáradságot az ember önmagának. Hacsak maga is nem oktalan. Mert azt a szemetet, kaca- tot valamibe be kell pakolni, bele kell rakni az autóba (az ugyanis vitathatatlan, hogy a szemétrakások nem autóbuszon, biciklin, gyalogos ember hátán jutnak a tetthelyre), kell egy alkalmas helyet keresni, ki kell várni az alkalmas pillanatot, hogy szemtanú nélkül meg lehessen szabadulni a tehertől. Úgy vélvén, hogy az erdő, a nagy természet mindent elnyel. Az intézményes szemét- gyűjtés, az időszakos lomtalanítás — úgy hinnők — eleve szükségtelenné teszi a háztartási szemét magán- szállítását. Mégis a várost szinte gyűrűbe fogják a szemétkupacok. Hajlandó lennék hozzátenni: leküzdhetetlenül. Mert amikor tavaly az ún. illegális szemétlerakóhelyek felszámolásába kezdtek, az illetékesek a szemét alapján eljutottak különböző vállalatokhoz, s kivethették a szabálysértési bírságot. De hogyan lehet azonosítani a magánszemetelőket. Velük szemben sajnos, csak a tettenérésre hagyatkozhatunk, vagyis a véletlenre. Ez pedig vajmi kevés. Vagy számítsunk arra, hogy mégis feléled bennük a jóérzés? Kérem, ne magyarázzanak bele semmiféle helyeslést abba, amit most leírok, de aki a városban hozzászokott a „szemetelő életmódhoz”, az számít arra, hogy a következmények eltüntetésén valaki fáradozni fog! Ám ki fogja eltüntetni az országúti szemetelés nyomait? Erre nincs és soha nem is lesz intézmény. Marad tehát minden, és a háborítatlannak hitt erdőt felemészti a szemetelő ember? Kár lenne! H. I. Új városrészek, épülő lakások ezreinek fényében hosszú ideig háttérbe szorultak valahogy a régi házak, a régi lakások. Országos méretű mulasztás volt ez, hiszen a lakóházfelújításokra juttatott költség- vetési összeg nagyságát tekintve is csak mellékes kérdés volt ez. Pedig ezek a lakások és ezek a házak a nemzeti vagyon részei. Az ötödik ötéves tervben biztosított az állami költségvetés először a feladat fontosságának megfelelő nagyságú összeget a lakóházak, lakások felújítására, fenntartására. Pécs esetében ez 773 millió forint. Annak idején — némi túlzással — teljesen váratlanul jött ez a pénz. Tervkészítéskor a szerény alapokról indított program főként a belvárosra irányult. Kiderült azonban, hogy ez sokkal bonyolultabb dolog, mint elsőre gondolták. Tudomásul kellett tehát venni, hogy a szükséges előkészítettség hiánya miatt más területekre kell a figyelmet fordítani. Ehhez most már megvolt ugyan a pénzügyi fedezet, mégsem lehetett „nekiesni" a munkának. — Több okból kifolyólag sem — mondja Hajdú László, a Pécsi Ingatlankezelő Vállalat igazgatóhelyettese. — Nem lehetett idejében felkészülni sem tervezői, sem kivitelezői kapacitással és az átmeneti lakásállományunk sem volt elegendő ahhoz, hogy nagyobbat léphessünk. Most már ott tartunk, hogy az idei és a iövő évi programunk kapacitásfedezete megvan, s rendelkezünk a tanács megértő támogatása következtében annyi átmeneti lakással, amennyi kiszolgálhatja a_ gyorsított ütemű lakásfelújítást. A kezdet nehézségeit tükrözte az is, ahogy a 773 millió forint évenkénti felhasználását ütemezték: 121, 137, 158, 173, 184. Az első esztendei program csak 112 millió ereiéig telie- sült, a második év 148 millió forintos túlteliesítése is csak látszólagos, hiszen a kapacitáshiány miatt nyilvánvaló volt, hogy a 137 milliót nem lehet felhasználni, ezért a PIK más baranyai városoknak adott kölcsön, amit idén fizetnek viasza. A harmadik esztendőben, 1978- ban 163 millió forint volt a felhasználás. Ez az év tehát tényleges előrelépést jelentett. Minden elkéozelhető problémc viszont 1977-ben jött elő. Olyannyira, hoay a bázisnak választott 1975-ös esztendő 289 felújított lakásával szemben csupán 205-re futotta az erőkből. Tavaly viszont már 336 teljesen felújított lakást vehettek ismét birtokukba a lakók, az idei tervben 397 lakás átadása szerepel, a jövő éviben pedig 402. Ez a mennyiség A panelépületeknél tervszerű megelőző karbantartás Homlokzatfelújítás a belvárosban egyébként a pécsi lakásállománynak közel 1 százaléka. Említette Hajdú László, hogy az 1979-80-as programra van kapacitás. Mit jelent ez az idei évben? Először is: a 187 millió forintból 143 millió a tényleges lakóhózjavítási keret, a többi fejlesztés, tervezés, kényszertatarozás, átmeneti lakások fedezete. A* 143-ból 72 millió forint értékű munkát a saját kapacitására tervezett a PIK 71 millió pedig tíznél több idegen kivitelező között oszlik meg; a legnagyobb partner — 47 milliós előirányzattal — a Pécsi Építő és Tatarozó Vállalat, amelyet fejlesztési alap átadással is segít a PIK. Az akcióterület — az egész város. Felújítanak lakásokat Meszesen — az itt évek óta folyó program jócskán áthúzódik a hatodik ötéves tervbe —, a belső területeken és Újmecsek- alján, ahol a hétemeletesek termoforkéményeinek megszüntetése és a központi melegvízszolgáltatásra való teljes átállítás jelenti a felújítást. Érdekesebb a kép, ha a 143 millióból annak a 34 milliónak a sorsát nézzük, amit az ún. tmk-munkákra fordítanak. A tervszerű megelőző karbantartás célja kisebb költségráfordítással olyan állapotban tartani a lakásokat, hogy a költséges nagy felújításra minél később kelljen sort keríteni. Az alapelv: a pontosan beütemezett tmk-tervet könyörtelenül betartani. Erre az esztendőre 85 épület tmk-munkáit tervezték, a jegyzékben szerepelnek 1750-ben épített ház (Déryné utca 13.) és 1974-ben épüjt Ivov-kertvá- rosi, Krisztina téri házak. Nincs ebben semmi meglepő. A panelépületeknél ugyanis a PIK a legújabban arra törekszik, hoqy a nagyfelúiítást teljesen kiküszöbölje, s ehelyett a hagyományosan alkalmazott tmk-t tervszerűen felvett felújításokkal bővítse. Ez a munka tehát több a szokásos tmk-nál, ami viszont azt jelenti, hogy bizonyos időn beiül a oanelépüle- tekben is minden felúiul. Ennek a módszernek a hatodik ötéves tervben kiemelt szerepet szán a PIK. % Idén jelenik meg először a PIK programjában szerény 4 millió forinttal a belvárosi homlokzatfelújítás, amiről a közelmúltban részletesen is írtunk. Ismeretes, hoqy ebben az évben a Janus Pannonius utcában és a Széchenyi téren nagyobb arányú homlokzatfelújítást és színezést hajtanak végre. Ezzel az a cél, hogy addig is, amíg a tervezett belvárosi rekonstrukció az útjára indulhat, megóvják az épületek állagát, s esztétikusabbá tegyék a városképet. Emeletráépítés a Munkácsy Mihály utcában Fotó; Erb János Az istenkúti óvoda Fotó: Erb János Kitüntetett társadalmi munkások Kezük munkájával mindenütt találkozhatunk A napokban írtuk: „... a Városi Tanács nagytermében kollektívák és egyének - ösz- szesen 760-an — veszik át az önzetlenül végzett társadalmi munkával kiérdemelt elismerést. Szombaton a Fekete Gyémánt filmszínházban, hétfőn a Ságvári Művelődési Központban lesz hasonló rendezvény.” Sokan vannak tehát, akik szabad idejük egy részét a városi tanács által megjelölt, vagy „maguk által választott”, ám mindenképpen a várost segítő feladatok megoldására fordítják. A Mecseki Ércbányászati Vállalatnál ebben az évben 400 brigád tett társadalmi munkára felajánlást. A komplex vállalás keretében 67 gyermek- és egyéb intézményt patronálnak. Ez 1979-ben várhatóan 35 ezer társadalmi munkaórát jelent, amelynek értéke hárommillió forint körül van.- A társadalmi munka, a különböző intézmények patro- nálása nálunk már hagyomány — mondta a vállalatnál Melis András. - Bizonyos vagyok abban, hogy ez a folyamatosság nem szakad meg. Marx Károly nevét viseli a lUletro-mödszerrel Mélyvezetésű csatorna épüt Pécsett Május közepén Indul a fűrópajzs Ebből az aknából indul majd a fúrópajzs A belváros csapadékvíz-elvezetési rendszerének kiépítése fontos szakaszhoz érkezett: befejeződött az első mélyvezetésű csatorna építésének előkészítése, maga a munka május közepén indul. A Déryné utca és a Perczel utca között a Kazinczy és a Zetkin Klára utcák alatt lágy S-kanyarral ívelő csatorna, amelyet később a Kulich Gyula utcáig hosszabbítanák meg, fogadja majd be a belváros keleti felének csapadékvizeit. Azért kerül a szokásosnál nagyobb mélységbe, mert különben a térségben található közművek szövevényének átépítése szinte megoldhatatlan feladatot jelentett volna. Az látszott a legcélszerűbbnek, hogy a csatornát a többi közművek alatt vezessék el. Ez viszont azzal iórt, hoqy le kellett mondani a hagyományos bányászati módszerről. E térületen is - mint mindenütt a belváros alatt — ún. úszóhomok van, amelyben lehetetlen vágatot hajtani. A Bányászati Aknamélyítő Vállalat másutt már sikeresen alkalmazott hidraulikus pajzzsal a metró építéséhez hasonló módon fúrja meq a 2 méter átmérőjű csatornát. A fúrópajzzsal megoldható, hogy egyetlen pillanatra sem maradjon szabad homokfelület, a pajzs lassú előrehaladtával egyidejűleg falazzák majd a csatornát, így spontán üreg képződésre nem lesz lehetőség. A mintegy 350 méter hosszú csatorna építését a Perczel utca felől indítják, itt a volt Kazinczy utca 3/1. számú épület telkén már elkészült az a 4,6 méter átmérőjű falazott akna, amelyben a felszíntől 5 méternyi mélységben kezdi a munkál a fúrópajzs. Várhatóan ez év nyarán ugyanezzel a módszerrel építenek mélyvezetésű csatornát a Munkácsy Mihály utcától a Széchenyi térig a távfűtővezeték elhelyezésére. Ennél egy szakaszon felhasználják majd a tér alatti pincerendszer egy alkalmas részét is közműalagút gyanánt. Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat egyik szocialista brigádja, amelynek tagjai — tizenhármán - adminisztratív dolgozók. Biró Zoltánná mondja: — A Fábián Béla úti nevelési központtal vagyunk szorosabb kapcsolatban. Hogy mit teszünk? 1976 óta patronáljuk őket. Hol ajándékokkal — egy-egy évben 3—4 ezer forint értékben vásárolunk hol olyan villamos berendezéseket, amelyeket jól fel tudnak használni oktatási vagy szemléltető segédeszköznek. — Úgy látjuk, hogy szeretnek bennünket a gyerekek, és örülnek nekünk, amikor kimegyünk hozzájuk. Az említett városi tanácsi ünnepségen a Marx Károly brigád aranydiplomát kapott. Ugyancsak a kitüntetettek között volt a Volán 12. sz. Vállalatának Ságvári Endre szocialista brigádja. A volá- nosok nevével, társadalmi munkájuk jeleivel egyébként sok helyen találkozhatunk. A Ságvári brigád a tefusoknál dolgozik, 22 tagja van. Szalinai Lajos főművezető, az egyik tag a kérdésre zavarba jön: miért csináljuk? — Ez volt a műszaki telepen az első brigád, még 1966-ban alakultunk. Hamarosan kapcsolatba kerültünk a városi tanáccsal, s más intézmények mellett a Mecseki Kul- túrparkkal is. Az idén már dolgoztunk a Vidámparkban: megjavítottuk a dodgemeket, a qo-cartokat. Ám, ha valaki elmegy az Állatkertbe, ott is láthatja, hogy mennyit segítettek a volánosok. Vagy érdemes megnézni a szépen rendben tartott kis mozdonyt az úttörővasútnál: rajta azoknak a Volán-brigádoknak a neve, amelyek rendszeresen felügyelnek a kis gépre. — Az istenkúti óvodát — mondja Szalinai Lajos — öthat éve patronáljuk. A terep- rendezéssel kezdtük, hintákat, játékokat csináltunk, festettünk, kerítést készítettünk. Sok minden belefért ebbe a hat évbe. Az elején talán az volt az indítóok, hogy a brigád tagjai közül is többeknek volt kisgyermeke. De ma márazok nagyobbacskák lettek. Ám az óvodások mindig szeretnek játszani. Ha a mi gyerekünk, ha nem ... Éppen most kezdtünk el készíteni egy kiselejtezett tehertaxibó! az istenkúti óvodásoknak egy gyermekbuszt. Játék kell? — Csináltunk... M. A. Az akcióterület — az egész város A kismozdonytól a tigrisketrecig Lakásfe I ú j ítások
