Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-25 / 83. szám

DN HÉTVÉGE 10. HAGYOMÁNY 1979. MÁRCIUS 25. % 33 hónap története (IV.) Adalékok az antant-szerb megszállás történetéhez A „Fővezérség” 1919 októ­berében értékelte az akkori időszakot kül- és belpolitikai, valamint katonai szempont­ból. A levont következtetése­ket és az abból reájuk háru­ló feladatokat egy ,,EMLÉK­IRATBAN" rögzítették. Fő fel­adatnak a megszállva tartott magyar területek felszabadí­tását tűzték ki. Ezt elsősorban diplomáciai úton igyekeztek elérni, de ahogy katonailag erősödtek, a fegyveres „fel­szabadításra" is mind na­gyobb súlyt helyeztek. Több támadó katonai ter­vet dolgoztak ki céljaik el­érésére. Az egyik térv 1920 márciusában készült el és az „ÉBREDÉS" elnevezést kapta. Célja: a csehszlovákok által megszállt területek felszaba­dítása volt. A Csehszlovákia elleni hadművelethez szorosan kapcsolódik a nagy „J” eset katonai hadműveleti terv. De hát hogyan kapcsolódik a két terv egymáshoz? Hadd vála­szoljon erre a következő ko­rabeli dokumentumból vett idézet: „A cseh és jugoszláv kérdést lehetetlen egymástól függetlenül elintézni — ez egy kérdés." Tudott dolog, hogy Cseh­szlovákia és a szerb-horvát királyság között 1919-ben lét- - rejött az úgynevezett „KIS ENTENTE" a közös védelem céljából. A „fővezérség” el­képzelései szerint a felszaba­dítás katonai hadműveletéta csehszlovák állam ellen kell először megindítani, mert ez a leggyengébb ország kato­nailag, de a jugoszlávok nem nézhetik tétlenül a cseh ál­lam megtámadását, a köztük lévő egyezmény értelmében kötelesek Magyarországot megtámadni. A nagy ,,J" eset katonai terve erre a táma­dásra való válaszadásra ké­szült. Azaz, ha tehát a jugo­szláv hadsereg támadást in­tézne Magyarország ellen, a magyar hadsereg kivédje e támadást, ellencsapással vá­laszoljon, melynek eredmé­nyeként a szerbek által meg­szállt magyar területek is visszacsatolhatok legyenek az anyaországhoz. Annak érdekében, hogy minél többet tudjanak meg a szerb állam belpolitikai, ka­tonai stb. helyzetéről, erő­teljes felderítést folytattak és ennek eredményéből követ­keztetéseket vontak le. Az 1920-as év második fe­lében a lakosság hangulatá­ra a nyugtalanság jellemző. Ennek oka elsősorban a kon- szolidálatlan politikai viszo­nyokban keresendő, ez egy sor katonai problémát is fel­vet. A nemrégen alakult több nemzetiségű állam közigaz­gatása nincs felkészülve a mozgósítási feladatok végre­hajtására. A lakosság döntő többsége értelmetlennek lát­ja a katonai szolgálatot. Az összeírási felhívásokra nem jelentkezik. A hatóságok ren­delkezésére nem áll még egy megközelítőleg pontos kimu­tatás sem a hadkötelesekről. A mozgósítást, a hadsereg felkészítését, a harckészültsé­gük elérését a következőkben értékelték. Békében is élő, elsőlép­csős alakulatok: A hadosztályok feltöltése, kiegészítése háborús szerve­zetre kb. 10—14 nap alatt megy végbe. Ez 16 hadosz­tályt jelent, kb. 400 000— 450 000 Tővel. Békében nem élő alakula­tok: A hadosztályok behívása, megalakítása, feltöltése két ütemben megy végbe. A volt Osztrák—Magyar Monarchia területéről behívandó 7—8 hadosztály 3—4 hét alatt le­het harckész állapotban. A másik 7—8 hadosztály harckész állapotba hozására 2—4 hónap szükséges. En­nek az az oka, hogy e had­osztályok megalakítási terü­lete Bosznia-Hercegovina, Montenegro, Dél-Szerbia te­rületeire esik, ahol abban az időben csak keskenyvágányú vasút volt, illetve még az sem. összességében: A jugo­szláv teljes hadsereg (32—36 hadosztály) mozgósítása las­sú lefolyású, nehézkes. A harcképesség elérésére átla­gos időt számítva 40—50 nap szükséges. A fentiekből kiindulva a Harthy-adminisztráció meg­szabta és megkezdte a konk­rét katonai előkészületeket a nagy „J" esetre. Kijelölték a kirakodásra alkalmas vqsúti pályaudvarokat és megkezd­ték azok bővítését, Baja, Bácsalmás, Kiskunmajsa, Kis­kőrös, Kalocsa térségében. Tervbe vették a bajai hajó­állomás kibővítését csapatok, hadianyagok kirakodására. A dunai átkelés biztosítására megkezdték az előkészülete­ket Dunaföldvár, Paks térsé­gében, új vasúti vonal épí­tésére, Dunapataj, Kalocsa, Baja összekötésére. A hadművelet célját a kö­vetkezőkben lehet összefog­lalni : Fő cél: addig elérni a Du­na vonalát a Dráva és a Ti­sza torkolata között, ameddig a Duna—Tisza között gyenge jugoszláv erők vannak, majd előnyomulni a Duna mentén Zom boron át Gombos irányá­ban. Mellékcélok: Szabadka város elfoglalása, Törökkani- zsa és a zentai Tisza-hidak zárása a nyugati partról. Híd­fők létesítése a keleti parton, a Duna—Dráva-szög megtisz­títása az ellenséges erőktől. A hadműveletek megindu­lásával egyidőben döntő fon­tosságú feladatként szabták meg: ,,a) Elsősorban a Száva-híd Belgrádnál, b) Dunahidak Gombosnál és Péterváradnál való lerom­bolását légitámadás vagy ir­redenták által, c) Szabadka város mint ál­talános csomópont, vasúti pályaudvarának, víziállomá­sának, posta-távíró központ­jának lerombolása." Akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy hogyan is viszo­nyulnak a katonai erőviszo­nyok a két fél között? A ju­goszláv hadsereg erejét már fentebb megismertük (32—36 hadosztály). Vele szemben a magyar „nemzeti" hadsereg maximálisan hat gyalog és egy lovas hadosztályt tud szembeállítani. Ezt a nyilván­valóan nagy katonai erőkü­lönbséget nem lehet nem észrevenni. Jogos az a felté­telezés, hogy a nemzetközi és saját belpolitikai értékelésük nem reális. Az ország gazda­sági helyzete, a katonai erő­viszonyok nagy különbözősé­ge nem sok lehetőséget biz­tosítottak a harc győzelmes megvívásához. Politikai, kato­nai elképzeléseik nélkülözték a realitásokat, azok megvaló­síthatatlanok voltak. Igaz, rabló imperialista elképzelés volt, magán viselte a felelőt­lenség és a kalandorság je­gyeit is. Boros István Űjabb adatok a Tanácsköztársaság baranyai eseményeihez t). 1lAXz /Vs, /VU4AW AJ tA JU U6cOykAA,<C»M. ■k/Wt-iC SjpAAßt** 'Alik**, ' & <$ía< vKU-o 3J - IÄ-- -tv*? v ...... ( A. AíXA A. [**-**+^, ty (£L -4. %Á. oXLA Ou . i Q* CXA/c-t». ­■ -fvo qAj. A Ck. *v * • • Q •> * / / _ . c j •• ^ , Cg SAM -4 o ^*á***j-4- t\AX . f w­j JIaXaaa.+Áj/ft. A>-v \4*<Zo>JL yA-**~**sa C\ 3-ts fv4/VV«AA. X« 4 ^ A/íoJp' u IX. G*. ttvcol *- XjOlAa» a AU o. ^ • / ’ ■ I,-y. VvCwwC ■í-T-e, aLejtS, I IAxtT A‘-q. t*» VouixA-o'^a-­v A*** 0Ao-o-aÁ O-. ■ A Baranya vármegyei Munkástanács 1919. március 25-i ülésének jegyzőkönyve A Sásd és Vidéke című poli­tikai hetilap 15. száma tette közzé, hogy 1919. március 23- án Bakán Márkus, Csiszár Fe­renc, Farkas Tihamér, Fábián István, id. Fuchs Ádám, Kandi János, Krausz Dezső, Stubna József, Spitzer Miksa, Szilágyi Béla, Vecsera Mátyás és Vicze Márton személyi összetételben Sásdon is megalakult a Bara­nya vármegyei Munkástanács, valamint annak végrehajtó ha­talma, az öttagú direktórium. Ez utóbbi testület megválasztott tagjai lettek dr, Kerese György kormánybiztos, sásdi ügyvéd, dr. Fonyó Vilmos ügyvéd, Ignátz Jó­zsef villanyszerelő, Kéméndy Jó­zsef lakatosmester és Csizmadia Pál MÁV-pályamunkás sásdi lakosok. Történt mindez a Nép­biztosok Tanácsának táviratilag közölt határozathozatala előtt egy nappal, amely a kormány- biztosnak állásából való felmen­tését rendelte el és egyben in­tézkedett arról, hogy a munkás- tanács 3 tagú direktóriuma ve­gye át a hatalmat. r Újonnan előkerült dokumentumok A közelmúltban került elő a Baranya megyei Levéltár limbus anyagából a megyei munkás- tanács ülésének 25 darabból álló jegyzőkönyvkötete. Az ed­dig ismeretlen forrásanyag le­hetőséget nyújt bizonyos törté­neti tények pontosítására, vala­mint még feltáratlannak minő­sített események bemutatására is. Az első jegyzőkönyv március 25-én az utolsó július 26-án ké­szült. Közülük csak a harmadik van megcsonkítva, melyből 1 lap hiányzik. Az első hét jegy­zőkönyvből világosan megálla­pítható, hogy a sásdi illetékes­ségű személyekből álló munkás- tanács és direktórium megyei hatáskörrel adott ki utasításo­kat és intézkedéseket. Döntöt­tek élelmiszerek rekvirálásáról, férőhelyek összeírásáról, a „hit­oktatásnak az iskolából való ki­küszöböléséről” (III. 31.), belső szervezeti kérdésekről egyaránt. A hatalmat ténylegesen március végéig bírta ez a 12 főből álló munkástanács, üléseiken elfo­gadott határozatokat a jelenlé­vő direktóriumi tagság minden­kor kötelező erejűnek és végre- hajtandónak tekintett. Egy-egy utasítás teljesítését rendszerint az elkövetkező ülésen tárgyal­ták meg ismételten, ahol a di­rektórium a kapott feladatról je­lentést tett. A nagyobb hord­erejű bizalmas ügyeket — mint például a forradalmi törvény­szék összeállítása, vagy a kom­lói szénbánya és Pécs lakos­ságának élelmezési kérdése — futárszolgálat útján intézték, közvetlenül az illetékes buda­pesti népbiztosságokon. Futár- szolgálatot mindenkor a direk­tórium tagjai végeztek. A nagybirtokok lefoglalását a termésbiztosítás kérdésével pár­huzamosan kezelték. A meg nem szállt baranyai megyeré­szen minden 75 kát. h.-on felüli birtokot kisajátítottak és szo­cializálták. A földek köztulaj­donba vételét azonban csak je­lentéktelen termelőszövetkezeti szervezőmunka követte. A munkástanács-ülési jegy­zőkönyvek tartalmi elemzése te­szi számunkra lehetővé, hogy a testület szervezeti felépítéséről időhöz kötött megállapításokat mondiunk ki. Az első lejegyzett jegyzőkönyv tudósít bennünket arról, hogy a megyei munkás- tanács elnöki funkcióját már­cius 25-i választással Farkas Ti­hamér, titkári teendőit pedig Spitzer Miksa töltötte be. Je­lentős személyi változásokra csak március 29-től kezdve mu­tatnak rá az írott források. A jegyzőkönyvekből szemléletesen lemérhető, hogy a munkásmoz­galom forradalmi változása mi­lyen mértékben mozgatta meg a mindenáron társadalmi és gazdasági felszínen maradni akaró kispolgári és értelmiségi radikális réteget, amely a libe­rális légkörben fokozatosan hát­térbe szorult vagy távozni kényszerült a politikai életből. Ez a mozgó tendencia mondha­tó el a munkástanács és a di­rektórium közötti kapcsolat- rendszerről is, ahol a személyi változások ugyancsak erre a kezdő időszakra tehetők. Las­san a kispolgári és jobboldali szociáldemokrata erők kerültek túlsúlyba az egységgé kovócso- lódni nem tudó baloldallal szemben. A megyei munkásta­nács ülésekről elmaradtak a di­rektórium tagjai is. Március 29- én a megyei testület saját lét­számát 20 tagúvá emelte, s vele egyidőben egy végrehajtó bi­zottságot is választott, mely­nek feladata a sürgős ügyek in­tézése és a községi pénztárból 40 koronáig terjedő pénzkiuta­lás jogának gyakorlása volt. Ez a cselekedet tekinthető az első olyan lépésnek, mely a felelős­ségvállalás és a politikai leter­helés megyei súlyát községivel kívánta felcserélni. A hónap vé­gére nagymérvű elfoglaltságára hivatkozva felmentését kérte a munkástanács addigi titkára, Spitzer Miksa, aki helyett Kandi János kapott megbízatást. Spi­tzer Miksát kérelmének teljesíté­se után a Sásdi Gőzmalom és Villamossági Rt. üzemi Mun­kástanácsa tagjai közé válasz­totta a szocializálás április 5-én kimondott határozathozatala­kor, de ennek ellenére sem vál­lalt többé már progresszív sze­repet a politikai életben. Az öttagú direktórium április 1-én ugyancsak bejelentette le­mondását, kérve a belügyi nép­biztost, hogy küldjön le részle­tes utasítással egy megbízottat. Annak megérkezéséig hajlan­dók az ügyeket tovább vezetni, ígéretük ellenére mégis szüksé­gessé vált két nappal később ifj. Fuchs Adómnak direktóriumi taggá történő megválasztása. Az áprilisi választások A Baranya vármegyei Mun­kástanács az áprilisi választá­sok kérdését 3-án tárgyalta először, amikor is a községi mun­kástanács jelölőlistájának ki­nyomtatását rendelték meg a helyi nyomdánál. A választás bizottsági teendőire Török Jó­zsef, Vicze Márton, Fuchs Ádám, Krausz Dezső és Szórády Ist­ván kapott megbízatást, a vá­lasztás ellenőrzésére pedig ifj. Fuchs Ádám politikai megbízott lett kijelölve, A szavazólapo­kon az alábbi nevek szerepel­tek: Kordé József munkás, Csiz­madia Pál vasúti munkás, Fuchs Antal ácsmester, Varga Lajos földmunkás, Takács József vas­utas, Vicze Márton földmunkás, Kéméndy József lakatosmester, Kandi János közalkalmazott, Szórády István közalkalmazott, ifj. Fuchs Ádám segédmunkás, Pécsi Mihály vasutas és Hein- schink János asztalos. A jelöl­tek között két-két volt munkás­tanácsi, illetve direktóriumi ta­got ismerhetünk fel. A márciusi választás tanácstaqjaival ösz- szehasonlítva megállapíthatjuk, hogy az aktív politikai életnek a testület több mint 66%-a vég­legesen búcsút mondott. A most már Sásdi Községi Munkástanácsként tevékenyke­dő testület a tervezettől eltérő­en nem április 7-én, hanem előtte való nap délutánján tar­totta meg 141 fő részvételével a tanácsválasztást. A titkos sza­vazás során a beterjesztett je­lölőlista 2 személy kivételével megerősítést kapott; Fusch An­tal és ifj. Fuchs Ádám helyett a szavazók inkább Szládkay Fe­renc asztalosra és Tanner János szabóra adták le voksaikat. Az úi munkástanács elnöke Vicze Márton, titkára Tanner János (április 7-től Pécsy Mihály), pénztárosa pedig Varga Lajos lett. Az általuk végrehajtó bi­zottságnak nevezett, de valójá­ban intéző bizottságként műkö­dő testület taqjai: Szládkay Fe­renc, Csizmadia Pál, Kordé Jó­zsef, Heinschink János és Tan­ner János volt. Tevékenységük során figyelmüket főleg Sásá­ra összpontosították, de egyes intézkedéseikben a megyeszék­hellyé előlépett község státu­sából adódóan kikényszerültek e hatáskörük szükségéből. Ilyenkor szélesebb körű és na­gyobb regionális egységre ki­terjedő rendelkezéseik születtek, mint például a hús felvásárlási (7 korona) és kiárusítási (15 ko­rona) árának, a zsír fejadagjá­nak megállapításai vagy az 1 hold föld szántására és elboro- nólására fizetendő iránymutató 150 koronás munkadíj kimon­dása, de ide sorolható a sür­gős természetű peres ügyek el­intézésére alakított tanácshoz történő ülnökök kirendelése is. A járási tanácsválasztás Sás­don és Hidason április 10-én volt. A hegyháti járás 50 ezer lélekszámát alapul véve 50 ta­nácstagot és 15 intéző bizottsá- i tagot, a pécsváradi járás Hi- as központtal 10 tanácstagot és 3 intéző bizottsági tagot vá­laszthatott. Ez utóbbi járási ta­nács létszámát mindössze 6 község szavazótagsága alakí­totta ki, ahol a hidasiak és a püspöknádasdiak (ma Mecsek- nádasd) 3—3, Ófalu, Zsibrik, Óbánya és Kisújbánya lakói 1 — 1 tanácstagot delegálhattak. A Hegyháti járási Tanács megvá­lasztására ugyanakkor 75 iga­zolt községi munkástanácstag érkezett Sásdra, hogy lakóhelyét szavazásának leadásával kép­viselje. A járási tanácsok inté­ző bizottságait Hidason április 11-én, Sásdon pedig 12-én vá­lasztották meg. 1919. április 12-én volt a me­gyei tanácsválasztás is, ahol a 70 fős baranyai testületet a két járás választott tanácstagjai szavazták meg. A beterjesztett jelölőlistán az antant-szerb csapatok által megszállt terü­letekről 47 küldött szerepelt, míg a csonka pécsváradi és a teljes hegyháti járásból 23 ta­nácstagjelölt neve volt olvasha­tó. A javasolt listán a volt munkástanácstagok közül csak Köndl János, a direktóriumi ta­gok közül pedig csak Ignátz Jó­zsef neve került fel ismételten a szavazócédulákra. A jelölőlista névjegyzékeinek tanulmányozá­sából megállapíthatjuk, hogy 35 pécsi, 3—3 szabolcsi és pécs- bányai, 5 komlói, 4 sásdi, 2—2 mohácsi és püspöknádasdi (Mecseknádasd), valamint 1 siklósi, szentlőrinci, villányi, vörösmarti, magyarszéki, kapos- szekcsői, baranyaszentgyörgyi, bikali, mánfai, móqocsi, bakó- cai, kisbodolyai, szászvári, aba- ligeti, magyarhertelendi és hi­dasi tanácstagjelölt volt. A sza­vazásra bocsátott javaslat mind­össze 1 helyen változott, még­pedig a 4 sásdi küldött egyike helyett a listán nem szereplő dr. Kerese György, volt kor­mánybiztos és direktóriumi tag lett beválasztva. A Baranya megyei Tanács In­téző Bizottsáq és az országos tanácstagjelölést április 14-én bonyolították le. Az intéző bi­zottság 5 fős tagsága Köndl Já­nosból, dr. Havas Kornélból, Pintér Györgyből, Noé Jánosból és Zidarics Józsefből állt. Az or­szágos tanácsba Pécsről dr. Hajdú Gyulát, dr. Havas Kor­nélt, Noé Jánost és Eibeck Já­nost, Szabolcstelepről Vogt Adolfot, Komlóról Weisz Jánost, Kaposszekcsőről Mladencsics Sándort választották meg tag­jelöltül. Az áprilisi választások különböző szintjeinek fentebb tárgyalt részletes megvilágítása az eddig megjelent történeti munkák helytelen adatait kí­vánta korrigálni és pontosítani. A politikai, katonai és állam- igazgatási kapcsolatok rendjé­ben igen jelentős szerepet fog­laltak el a testületeket össze­kötő bizottságok vagy olykor csak egy személyhez kötődő megbízotti funkciók. A testületi szervek közül érthető módon a birtokrendező és termelést biz­tosító bizottságok kaptak igen nagy hangsúlyt, de nem kevés­bé fontos szerepet tulajdonítot­tak az egészségügyi vagy a közművelődési bizottságok tevé­kenységének is. Ez utóbbi tevé­kenységének sikeres működésé­hez a tanítók igen nagyarányú elkötelezettsége adott lendüle­tet Baranya meg nem szállott területein. A községekben meg­alakult közművelődési bizottsá­gokat megyei szinten a 6 tagú (Albert István, Pintér György, Török József, Forray István, Hu­ber János és dr. Balogh József) Közművelődési Tanács Intéző Bizottsága fogta össze. A megyei munkástanács és direktórium vagy ahogy az áp­rilisi választások után magukat nevezték, a proletár megyegyű­lés és intéző bizottság jelentős erőket mozgósított az írástu­datlanság felszámolására. A Sásd és Vidéke c. hetilap hasábjain a politikai tájékoz­tatás mellett mindenkor teret kapott a kulturális és agitatív irodalom is. Sándor László Bizottságok és megbízottak /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom