Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)
1979-03-04 / 62. szám
1979. MÁRCIUS 4. KÉPRIPORT DN HÉTVÉGE 7. ál M SLWí/l Anyaság Hány és hány esztendőnek kell eltelnie addig, amíg leülhetnek végre és ölükbe ejthetik összekulcsolt kezüket. A fájó kínnal megszültek, a lekváros kenyértől fülig masza- tosak, a féltve-aggódva-szeret- ve neveltek — felnőttek. Elmentek. Anyaság? Munka. Pelenkamosás és éjjeli teáztatás. Kötelező séta a friss levegőn a békésen szunyókáló babával és hosszú várakozások a gyermekorvosi rendelőben. A tanítás kötelezettsége: szavakat, érzelmeket, tárgyakat, viszonyokat, lehetséges és elképzelhető dolgokat. önfegyelem. Lemondás a moziról, a színházról, egy-egy jó könyvről, s vasalás közben tájékozódni a világ dolgairól. Vekkerre ébredni hajnali háromkor és szuggerálni a hőmérő makacs higanyszálát: állj már meg! ösztön. A megérzések terhe. Szívdobbanások és rezdülések szülte, a mi világunkban létező kapcsok között a legerősebb. Tudta ezt Gogol! Popriscsin utolsó mondata: Nézd, cnyóm, bántják a fiadat ... Kihez is fordulhatnánk? Hiszen bennünk nyugosznak — leülepedve, eltakarva — a meleg vacsorák emlékei, a lerúgott takarók megigazítása után újból beburkoló meleg érzése, egy pohár víz frissítő ereje, a naponta háromszor türelmesen kipucolt cipők fényes orrának, látványa. Egy-egy eligazító szó tanító ereje, s annak a biz.- tonságnak az érzése, ami az: értünk való aggódásból eredt, s amely felnőtt korunkban is: biztonságérzetünknek része. Néha leülünk, elgondolkodunk, és olyankor gyorsan, megszületik az elhatározás: megnézem, mit csinál az. Anyám. Igen, persze fiam, meglátogatjuk a nagymamát Akkor már ott is maradhatsz pár napig. Majd olvas neked meséket, szépeket. Az ölbe ejtett kezek ismét kenik a lekváros kenyeret. M. A. ERB JANOS KÉPRIPORTJA
