Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-22 / 80. szám

2 Dunántúli napló 1979. március 22., csütörtök Díszünnepség a Pécsi Nemzeti Színházban (Folytatás az 1. oldalról) ünnepelték a fordulatot. A for­radalmi hangulat a társadalom minden dolgozó osztályát, réte­gét magával ragadta. Moszkvában az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt Vili. kongresszusa ülésezett, amikor március 22-én szikratávírón megérkezett a Magyar Tanács- köztársaság kikiáltásának hire. A kongresszus lelkesen üdvözöl­te az eseményt. Megkezdődött a szocializmus építése Az új hatalmi rendszerre való áttérés gyorsan és zökkenők nélkül zajlott le. A belügyi nép­biztos intézkedésére felmentet­ték a kormánybiztos főispáno­kat, és a tanácsok direktóriumai vették át a végrehajtó hatal­mat. Az első szabad, általános és titkos választásokra április folyamán került sor. Baranya megye élére 34 ta­gú megyei munkástanács ke­rült. Az öt tagú direktórium tag­jai lettek: Köndl János sásdi adóhivatalnok, Havas Kornél vasúti tisztviselő, Pintér György pályamunkás, Noé János pécsi asztalos és Zidarics József pé­csi vasmunkás, A direktórium elnöke Török József lett. A ta­nácsok országos gyűlésébe 7 tagot választottak, köztük Haj­dú Gyulát. A Forradalmi Kormányzóta­nács azonnal megkezdte azok­nak az intézkedéseknek, rende­leteknek a kiadását, amelyek a proletárok szociális helyzetének javítását szolgálták. Gondos­kodtak a városi szegénység la­káskörülményeinek javításáról. A gazdagok lefoglalt üres laká­saiban több mint 32 ezer pro­letárcsalád kapott otthont. Le­szállították a lakbéreket. A pro- letárgyermékek számára lehető­vé tették a köz- és magánfür­dők ingyenes használatát, gon­doskodtak üdültetésükről, egészségvédelmükről, megnyi­tották számukra a magánparko­kat. Védelemben részesítették a tanoncokat, megtiltották a gyer­mekmunkát. Bevezették az általános mun­kakényszert, biztosították a munkához való jogot. A mun­kások, napszámosok, cselédek jelentős béremelést kaptak. In­gyenessé tették a betegellátást, általános lett a betegségi és balesetbiztosítás. A tanácskormány hozzáfo­gott a gazdaságszervezéshez. Legelső intézkedésként ellenőr­zés alá vették a bankokat, pénzintézeteket, államosították a 20 főnél több munkást fog­lalkoztató nagykereskedéseket. Gyári munkástanácsok, kijelölt biztosok irányították a terme­lést. Bevezették a nyolcórás munkát és az egységes idő­bért. Az árucserét, a termékek elosztását szigorú állami fel­ügyelet alá vonták. A szűkös készletek elosztására jegyrend­szert vezettek be. A földreform kezdeményezé­se már a koalíciós kormány idején megindult. A földkérdés megoldása súlyos politikai kér­dés volt, hiszen a parasztság képezte a lakosság legna­gyobb arányát. A polgári föld­reform-rendelet örökbérletet, vagy megváltást helyezett ki­látásba, a szegényparasztság azonban kisajátítást akart. Az uradalmi cselédség körében a termelőszövetkezeti gondolat is terjedt. A KMP ezt támogatta. A reform körüli késedelem azonban sok bizonytalanságot okozott a parasztságban. A nagybirtok rendelet április 4-én jelent meg. A termelőszö­vetkezetek létesítését részesí­tették előnyben. Az egész pa­rasztpolitikát elsősorban az el­látás szempontjából és nem a politikai szövetségesek meg­nyerésének kérdéseként kezel­ték. Az országban 11 ezer ter­melőszövetkezet jött létre. Ba­ranya megyében a hegyháti területen mintegy 16 nagybir­tokot szocializáltok kb. 35 ezer kataszteri hold összterületen. A Tanácsköztársaság a mű­velődésügy. területén is hatal­mas arányú építő munkába kezdett. A közoktatásban az óvodáktól az egyetemekig min­den intézményre kiterjedő re­formot kezdeményeztek. Lehe­tővé tették a legszegényebbek számára is a kultúra addig el­zárt kincseinek birtokbavételét. A Tanácsköztársaság kikiál­tását nagy örömmel fogadta a nemzetközi proletariátus. Lenin a világforradalom terjedéseként méltatta, nagy erkölcsi és esz­mei jelentőséget tulajdonított neki, mert bebizonyította, hogy a szovjet típusú hatalom nem orosz sajátosság, valamint azt, hogy békés úton is győzhet a proletariátus. 133 napos hősi küzdelem A proletárdiktatúra megszü­letése politikailag és katonai­lag egyaránt érzékenyen érin­tette az imperialista hatalma­kat, megzavarta a Szovjet- Oroszország elszigetelésére irá­nyuló katonai terveiket. A vá­ratlansággal magyarázható, hogy az első napokban még semmiféle szankciót nem ren­deltek el. Néhány nap múlva azonban szigorú blokáddal vet­ték körül. Az antant egyetér­tett abban, hogy a proletár- diktatúra nem maradhat fenn, de a megdöntés módszerében már eltértek a vélemények, elsősorban a franciák és ango­lok között. Az Egyesült Álla­mok és Anglia a belső ellen­zékre támaszkodva remélte a forradalom megdöntését, míg Franciaország a szomszédos burzsoá kormányokkal együtt intervencióra törekedett. Két héttel a Tanácsköztársa­ság kikiáltása után megkezdő­dött a szünet nélküli küzdelem az antant intervenciója ellen. Megindult a burzsoázia táma­dása és május elejéig a ro­mán csapatok a Tisza, a cse­hek pedig Miskolc, Eger, Sal­gótarján vonaláig jutottak. A veszélyhelyzetben a forra­dalmárok a proletár tömegek­hez fordultak. A felszólításra a fővárosi üzemek dolgozói mel­lett csatasorba álltak a vidék munkása) is. Egymás után ala­kultak meg az önkéntes műn­ké szá szí óaljak és a nemzetközi ezredek. Ezek váltak a prole­tárdiktatúra legöntudatosabb, legelszántabb védelmezőivé. A Vörös Hadsereg megerősödé­se fordulatot teremtett a ka­tonai események menetében. Május végén az északi harc­vonal egész szélességében meg­indult a Vörös Hadsereg el­lentámadása. A sikeres tava­szi hadjárat nemcsak a meg­szállt területeket szabadította fel, hanem eredményeként jú­nius 16-án Eperjesen kikiáltot­ták a Szlovák Tanácsköztársa­ságot is. Az ünnepség szónoka ezután ismertette azt a hősies küzdel­met, amelyet a Tanácsköztár­saság az intervenciósok és a 'belső ellenforradalom ellen ví­vott. A túlerő nyomása alatt azonban végül is augusztusi­én a tanácskormány lemondott. 133 napos hősi küzdelem után lehanyatlott a proletár­forradalom vörös lobogója Ma­gyarországon. A Tanácsköztár­saságot fegyveres harc közben katonai túlerő győzte le. A fehérterror kegyetlen bosz- szúja következett. Forradalmá­rok ezreit gyilkolták le, börtö- nözték be, kényszerítették emig­rációba. Az ellenforradalmi rendszer negyedszázada alatt a proletárforradalomnak még az emlékét is ki akarták irta­ni. A munkásság legjobbjai- ban, a hazai illegalitásban és az emigrációban tevékenykedő kommunisták körében azonban élt az a meggyőződés, hogy a levert első munkáshatalmat szükségszereűn követi majd a győzelmes második. A magyar proletariátusnak sok könnyet és vért kellett ál­doznia, míg 1945-ben újra el­jött a szabadság. Ezt a szabad­ságot az a hadsereg hozta, amelyet a magyar forradalmá­rok 1919-ben annyira vártak. A felszabaduláskor a tanácsha­talom egykori harcosai az elsők között léptek fel, hogy éljenek az új történelmi lehetőségekkel, hogy végleg diadalra juttassák a szocializmus ügyét Magyar- országon. Az egész nemzet programja Kedves Elvtársak! Népünk és pártunk mai mun­kájával továbbfejleszti és meg­valósítja azokat az eszméket, amelyeket 1918-ban a proletár- forradalmárok írtak zászlajuk­ra. A XI. pártkongresszus hatá­rozatainak végrehajtása ered­ményesen folyik. A kongresszu­son megfogalmazott Program- nyilatkozat az egész nemzet programjává lett. Népünk a fej­lett szocializmus építésén mun­kálkodik. Pártunk politikája kifejezi minden osztály és réteg érde­keit. Ezen az alapon bontako­zik ki és mélyül el a szocialista nemzeti egység. Az a forradalmi eszme, amely a Tanácsköztársaságot létrehoz­ta, az eltelt hat évtized alatt vi­lágformáló erővé vált. Korunk­ban a nemzetközi helyzet fő jel­lemzője, hogy a szocializmus erői az egész világon tovább gyarapodtak, a kapitalizmus általános válsága elmélyült A nemzetközi kapcsolatokban a hidegháborús erők meg-meg- újuló támadásai ellenére is a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése a meghatározó. A Szov­jetunió és a szocialista orszá­gok következetesen síkraszáll- nak a nemzetközi légkör eny­hüléséért, a leszerelésért. Saj­nálatosnak tartjuk, hogy az im­perializmus legreakciősabb, háborús kalandor erői egyre inkább szövetségesre találnak a nagyhatalmi, nacionalista, so­viniszta agresszív politikát foly­tató kínai vezetőkben. Ezen a fórumon is elítéljük Kína Viet­nam elleni agresszióját. Viktor Fjodorovics Dobrik, az Ukrán Kommunista Párt Lvov területi Bizottságának első titkára Testvéri együttműködés Kedves Elvtársak! Az Ukrán Kommunista Párt Lvov területi Bizottsága Végre­hajtó Bizottságának megbízá­sából, a Lenin-renddel kitünte­tett Lvov terület kommunistái és összes dolgozója nevében kö­szöntőm önöket, s az önök személyében a Magyar Népköz- társaság minden dolgozóját tör­ténelmünk jelentős dátuma, a Magyar Tanácsköztársaság ki­kiáltásának 60. évfordulója al­kalmából. A munkás­mozgalom élvonalában 1919. március 21-én örömteli hír járta be a világot és örven­deztette meg a haladó embe­riséget: a magyar munkásosz­tály a Kommunisták Magyar- országi Pártjának vezetésével kezébe vette a hatalmat és ki­kiáltotta a Tanácsköztársaságot A Nagy Októberi Szocialista Forradalom Oroszországban aratott győzelme után ez az esemény újabb jelentős lapot írt a nemzetközi munkásmozga­lom történetébe. Ahogy Vla­gyimir lljics Lenin is kiemelte, a Magyar Tanácsköztársaság Október igazi gyermeke volt. A magyar nép nagy fia, Kun Béla pedig azt húzta alá, hogy „a proletárdiktatúra létrehozása a magyar munkásosztályt a nemzetközi munkásmozgalom élvonalába, az orosz munkás- osztály mellé emelte”. Vlagyimir lljics Lenin hatal­mas jelentőséget tulajdonított a szovjethatalom magyarorszá­gi megteremtésének. 1919. áp­rilis 3-án, a Munkás- és Katona­küldöttek Moszkvai Tanácsának plénumán erről a következőket mondta: „Egy országot nehéz időkben nem irányíthat más, csakis a szovjethatalom". Pártunk és kormányunk nem­zetközi politikája egyértelmű és következetes. Népünk akaratá­nak megfelelően alapvető tö­rekvésünk, hogy az enyhülés folytatódjék, konkrét lépések következzenek a leszerelésben, szilárduljon meg a béke a vi­lág minden táján. Tovább kívánjuk mélyíteni az együttműködést és barátságot a Szovjetunióval és a szocialista országokkal. Ez felel meg né­peink érdekeinek és következe­tesen szolgálja nemzeti törek­véseinket. A nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének hívei vagyunk. Meggyőződésünk, hogy a közös osztályellenség elleni harcban erőinket meg­sokszorozza soraink egysége. Kedves Elvtársak! Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunióval, a testvéri szo­cialista országokkal, a világ haladó erőivel összefogva, a jö­vőben újabb sikereket érünk el a szocializmus építésében, a béke megszilárdításában. A fiatal Szovjet-Oroszország a Magyar Tanácsköztársaság létének első napjaitól kezdve testvéri segítséget és támoga­tást nyújtott a magyar dol­gozóknak. Azonban a Magyar Tanácsköztársaság megalakí­tása, s az általa kifejtett hatal­mas méretű alkotó tevékenység kihívta a belső és külső ellen­ség ádáz haragját. 1919. ápri­lis 6-án, az antant-hatalmak agressziót indítottak a fiatal köztársaság ellen. Lenin, aki állandó figyelemmel kísérte a Magyar Tanácsköztársaság sorsát, utasitást adott a katonai segítségnyújtásra. Sajnos, a nemzetközi ellenforradalom szovjet-oroszországbeli tényke­dése megakadályozta a lenini direktíva végrehajtását. A ma­gyar burzsoá-földesúri ellen- forradalommal és a kormány áruló szociáldemokrata tagjai­val szövetséges antant-hatalmak támadása következtében a Ma­gyar Tanácsköztársaságot 133 napi hősies küzdelem után meg­döntötte. Meghajtjuk fejünket a ma­gyar dolgozó osztályok legjobb képviselői, a sok -tízezernyi kom- munista előtt, valamint azok előtt az orosz, ukrán, szlovák és más nemzetiségű interna­cionalisták előtt, akik életüket áldozták a magyar forradalom ügyéért. Vérük nem ömlött hiá­ba. Szent ügyük a munkaszere­tő magyar nép jelenében győ­zedelmeskedik. A szovjet emberek szívében, akárcsak az önök szívében, drága magyar barátaink, örök­kön élni fog a magyar nép ki­emelkedő fiainak, a világfor­radalom lánglelkű harcosainak: Kun Bélának. Szamuely Tibor­nak, Zalka Máténak és a többi hősnek a neve; mindazoké, akik az emberiség boldog jövőjéért küzdöttek. A barátság szálai Hatvan évvel ezelőtt raktuk le á szovjet és magyar dolgo­zók testvéri szövetségének alap. jait. Magyarországnak 1945-ben a Szovjet Hadsereg által tör­tént felszabadítása és a népi demokratikus államrend meg­teremtése után, a népeink kö­zötti barátság szálai mérhe­tetlenül megsokszorozódtak és megerősödtek. A szovjet embereket nagy örömmel és büszkeséggel tölti el, hogy cselekvő részesei le­hetnek a szovjet—magyar kap­csolatok alakulásának. Mint Kádár János és Leonyid Brezsnyev elvtársak március 5-i találkozóján aláhúzták, a szov­jet-magyar gazdasági együtt­működés, a termelés speciali- zálásánakés a termelési koope­rációnak kölcsönösségi alapo­kon történő elmélyítése, akár­csak az együttműködés hosszú­távú célprogramjainak a KGST keretei között történő megvaló­sítása szilárd alapot teremtenek a Szovjetunió és Magyarország további gazdasági felemelkedé­séhez, az egész szocialista kö­zösség gazdasági potenciáljá­nak erősítéséhez. Lvov területet és Baranya megyét már hosszú évek óta a barátság erős szálai fűzik ösz- sze. Hagyományossá váltak me­gyéink párt-, állami, szakszer­vezeti és ifjúsági aktíváinak ta­lálkozói, melyek kölcsönös ta­pasztalatokkal gazdagítanak bennünket a gazdasági és párt­munka területén. Nagy népsze­rűségnek örvendett a Baranya megyét reprezentáló kiállítás Lvovban és Lvov terület bemu­tatkozása Pécsett. Állandósult a rádióműsorok és újságcikkek cseréje. Gyümölcsözővé vált a Znányije Társaság Lvov területi szervezete és a TIT Baranya me­gyei szervezete közötti kapcso­lat. A Ivoviak széleskörűen megünneplik a magyar nép tör­ténetének jelentős eseményeit és dátumait, érdeklődéssel te­kintik meg a magyar játék- és dokumentumfilmeket, ismerked­nek a magyar irodalom, képző­művészet és zene klasszikus és modern képviselőinek alkotá­saival. Testvérmegyéink között rendszeressé váltak a tudomá­nyos munkatársak, egyetemi és főiskolai hallgatók, gyakorló szakemberek, művészeti csopor­tok és sportküldöttségek csere­látogatásai. A megyéink dolgo­zói közötti együttműködés szé­lesítésében gyümölcsöző tevé­kenységet feit ki a Szovjet—Ma­gyar Baráti Társaság Lvov terü­leti, valamint Lvov, Drogobics és a Sztrij városi szervezete. Különösen jelentős a me­gyéink ipari üzemei, tsz-ei és állami gazdaságai között ki­alakult sokoldalú termelési együttműködés, a rokonszakmák munkáskollektívái közötti szo­cialista munkaverseny tovább­fejlődése, hiszen ezek a kap­csolatok már konkrét gazdasági eredménnyel járnak és szélesí­tik lehetőségeinket a népgaz­dasági tervek és a szocialista kötelezettségvállalások teljesí­tése terén. Gyorsan fejlődik gazdaságunk Élve a lehetőséggel, szeret­nék arról is beszámolni önök­nek, hogy Lvov terület dolgozói megfelelő eredményeket értek el a X. ötéves terv első 3 évé­nek teljesítése terén. Gyakorla­tilag a terv minden egyes muta­tóját realizáltuk. Az ipari üze­mek határidő előtt, december 15-én teljesítették éves tervüket, s az év végéig még mintegy 230 millió rubel értékű ipari terméket állítottak elő terven felül. Gyors ütemben fejlődik a mezőgazdaság is. A terület min­den egyes mezőgazdasági ter­mékkel kapcsolatosan sikerrel teljesítette a X. ötéves terv el­ső 3 évének termelési és fel - vásárlási tervmutatóit. A mező- gazdasági termelés összességé­ben mintegy 14 százalékkal nö­vekedett az előző tervidőszak hasonló periódusához viszonyít­va. Elégedettek lehetünk a me­zőgazdasági egységek közötti alkotó együttműködés egyes kérdéseinek megoldásával kap­csolatosan is. Jó együttműkö­dést alakítottunk ki a Bábolnai Mezőgazdasági Kombináttal a magas tojáshozamú hibridek tenyésztésében és az Iparszerű Kukoricatermelési Rendszerrel a kukoricatermesztés területén. Lvovscsina dolgozói jogosan büszkék arra, hogy a terület már egymásután negyedik alka­lommal nyerte el az SZKP Köz­ponti Bizottságának és a Szov­jetunió Minisztertanácsának, a Szakszervezetek össz-szövetségi Központi Tanácsának és a Le­nini Komszomol Központi Bizott­ságának vörös vándorzászlaját. Munkasikereikben, a szovjet emberek életszínvonalának je­lentős emelésében dolgozóink a Kommunista Párt lenini nem­zetiségi politika iának győzel­mét ünnepük. Érezzük azt a gondoskodást, melyet pártunk a nép anyagi és szellemi jólé­tének megsokszorozása terén kifejt, tanúi vagyunk annak a meqalkuvás nélküli harcnak, melyet a béke és a haladás ügyének szolgálatában folytat. Eredményeinkben a szovjet emberek viszontlátják annak a testvéri eqyüttműködésnek gyü­mölcseit is, amely a szocialista közösség országai, s ezen belül a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság között kiala­kult. Enqedjék meg, kedves elv­társak, hogy még egyszer kö­szöntsem önöket e jelentős na­pon, a Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. évforduló­ján. Tiszta szívből kívánok Ba­ranya megye dogozóinak jó egészséget, sok boldogságot, új sikereket a fejlett szocialista társadalom építésében. Ezután Talimka Jordanova emelkedett szólásra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom