Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-21 / 79. szám

1979. március 21., szerda Dunántúli napló 11 Internacionalisták és a Tanácsköztársaság Megemlékezések a Szovjetunióban Nyina Bakanova, a Szovjet—. Magyar Baráti Társaság elnök­ségének helyettes elnöke nem­régen védte meg kandidátusi értekezését, amelynek témája az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt külföldi csoport­jainak munkássága 1918 és 1920 között. A disszertációban igen nagy figyelmet szentelt a magyar csoportnak, amely a Magyar Tanácsköztársaság sok részvevőjének és vezetőjének iskolája lett. Beszélgetésünk természetesen most, a Tanács- köztársaság 60. évfordulója előtt az akkori időkre terelődik. — A témaválasztás után a levéltárakba ástam be magam és igen gazdag anyagot talál­tam. Ennek jelentős része a ma­gyar internacionalisták tevé­kenységéről szólt. Igyekeztem feltárni az OK(b)P magyar cso­portjának történetét, azt, milyen szerepe volt a magyar munkás- mozgalomban, gépeink barát­ságának szilárdításában. Lenin többször találkozott a magyar internacionalistákkal, köztük Kun Bélával, Szamuely Tiborral és másokkal. Kun Bélát kiváló kommunistának tartotta. A szovjet és a magyar törté­nészek ma gondosan kutatják azokat a dokumentumokat, amelyek képet adnak a magyar internacionalisták részvételéről az októberi forradalomban és a polgárháborúban. Az utóbbi években országaink levéltárai­ban óriási mennyiségű doku­mentumanyagot tanulmányoz­tak ót, s az új adatokat köny­vekben, gyűjteményekben pub­likálták. — Ez a téma mégis az egyik legfontosabb kutatási terület marad. . . — Nem vitás, mert a kutató­munka, a kutatás és az ered­mények újabb ösztönzést adnak a tanulmányozásra. A magyar internacionalisták tevékenysé­géről képet adó dokumentumo­kat megismerve, akaratlanul azokra az orosz hadifoglyokra is gondol az ember, akik 1919- ben Magyarországon harcoltak az orosz zászlóaljban, s azokra a hősökre, akik 1945-ben fel­szabadították Magyarországot a fasiszta megszállás alól, s egé­szen a jelenig jut el. — ön néhány év óta tagja az SZMBT elnökségének. A tár­saság sokat tesz azért, hogy népeink október napjaiban szü­letett barátságának hagyomá­nyai fejlődjenek, erősödjenek. Hogyan készült az SZMBT a Tanácsköztársaság 60. évfordu­lójára? — Mintegy húsz megemléke­zést, nagygyűlést tartottunk, el­sősorban vállalatoknál, a tár­saság kollektív tagjainál, mint a Vlagyimir lljics elektrotechni­kai és az „1905-ös Forradalom Emlékezete" nevű villamosgép­gyárban. Ezekre magyar kül­döttségek is érkeztek, s mi is küldünk delegációt a magyar- országi ünnepségekre. A Ta­nácsköztársaság évfordulójáról a Szovjetunió minden részén megemlékezünk, s több tízezer ember részvételére számítunk. Jelen leszpek azokon a KGST építkezéseken dolgozó magyar szakemberek és a nálunk tanu­ló magyar diákok is. Végül arra kértem Nyina Ba- kanovát, mint a ZNANYIJE szovjet ismeretterjesztő társaság elnökhelyettesét, hogy beszél­jen a két ismeretterjesztő társa­ság — a magyar és a szovjet együttműködéséről is. — Nagyon érdekes munkát végez a magyar Tudományos Ismeretterjesztő Társulat és kapcsolataink nagyon előnyö­sek. Szemináriumokat szerve­zünk közösen, a gazdasági, tu­dományos és a kulturális té­mákkal foglalkozó előadóink felkeresik Magyarországot is. Az onnan érkező tudósokat, szakembereket nemcsak Moszk­va fogadja, nagy az érdeklődés más városokban is. A két tár­saság kiadóvállalata is sikere­sen együttműködik — nálunk a ZNANYIJE, Magyarországon pe­dig a Gondolat, s van kapcso­lat folyóirataink szerkesztősé­gei között. Kiállítási anyagokat cserélünk. Kapcsolataink egyik megnyilvánulása a tudomány és technika napjainak megren­dezése, amely módot ad széles körű tapasztalatcserére. Az idén ugyancsak több magyar elő­adót várunk, akik megismerte­tik majd az érdeklődőket a Ta­nácsköztársaság 133 napjának eseményeivel. A ZNANYIJE is­meretterjesztő társaság szoro­san együttműködik a Szovjet— Magyar Baráti Társasággal és tevékenyen bekapcsolódik ren­dezvényeibe. G. Geraszimova APN—K'S Á moszkvai olimpiai falu Ilyen lesz az olimpiai falu az építkezések befejezése után Csehszlovákia - ma A Kreml rubinfénye A Kreml tornyai fölött fénylő rubinszínű csillagokat belülről ritkaságszámba menő lámpák világítják meg. E lámpák konst­rukcióját a Lenin nevét viselő elektrotechnikai egyetem világí­tástechnikai laboratóriumában dolgozták ki, több mint negy­ven éve, és a gyártást a Moszk­vai Lámpagyárra bízták. A Szpaszkaja, a Nyikolszkaja és a Troickaja nevű tornyokon fény­lő csillagot 5 ezer wattos, a Borovickaja és a Vodovoznaja csillagait "pedig 3700 wattos lámpák világítják meg. * „Gumírozott” út A folyamatos gumiszőnyegre emlékeztető újfajta útburkolaton a gépkocsik jobban tapadnak, ami növeli a vezető biztonság­érzetét és a kocsi stabilitását. Télen az ilyen burkolatot nem kell homokkal leszórni, mivel a jéghártya a rugalmas útfelüle­ten az autók súlya alatt szét­repedezik. A „gumírozott” útfelület vol- gográdi szakemberek találmá­nya: a hagyományos aszfalt- betonba apróra darabolt hasz­nált gumicikkekből — elsősor­ban gumiabroncsokból — ké­szült komponenst adnak. A Szovjetunióban már több útszakasz készült el az új bur­kolattal — eddig jól állják a próbát. * A plzeni sörmúzeum A Plzenbe látogató turisták egyik első útja rendszerint a városi sörmúzeumba vezet. A cseh sörgyártás fellegvárá- •ban létesített múzeum gyűjte­ményét 1972-ben átrendezték, felújították. Azóta 200 ezer, többségében külföldi látogató fordult meg termeiben. A múzeum különleges tárgyai közül is kiemelkedik az az 1500-ból származó vasnyakörv, amelybe a sörhamísítókat zár­ták. Érdeklődésre tarthatnak számot a sörgyártás kezdeteiből származó eszközök, berendezé­sek is. A múzeum most egy olyan gőzgéppel gyarapodott, amelyet a Plzen meletti Bletná Sörgyár berendezéséből kaptak. A gép az 1800-as évekből szár­mazik. Az olimpiai viadalok részt­vevőinek lakóhelyét a hagyo­mányok alapján nevezik olim­piai falunak. A moszkvai olimpiai falut bátran nevezhetnénk városnak a városban: az épületek 107 hektár területen fekszenek és az olimpiai játékok idején 12 ezren élnek majd itt. A moszkvai olimpiai falu a főváros délnyugati részén. a Micsurinszkij és Vernadszkij su­gárutak közötti területen fek­szik. A hely kiválasztása nem véletlen. Innen körülbelül 20 perc alatt lehet megközelíteni az olimpiai játékok két fontos színhelyét. A XXII- olimpiai játékok résztvevői 16—17 emeletes há­zakban laknak majd. Mindegyik háznak három bejárata lesz. A lakások 2 vagy 3 ágyas szo­bákból, konyhából, tágas elő­szobából állnak. A szobákat korszerű bútorokkal rendezik be. A különösen magas növésű sportolók számára 2 méter 30 centiméter hosszúságú ágyak állnak rendelkezésre. Csehszlovákiai tartózkodásom alatt beszélgettem dr. Katerina Grofovával, a Csehszlovák Szo­cialista Akadémia tagjával. — Ipari és mezőgazdasági szempontból milyen helyet fog­lal el jelenleg Csehszlovákia? — 1948-ban befejeződött az ipar államosítása. Azóta az ipa­ri termelés ötszörösére és a kor­szerű növényvédőszerek alkal­mazásával mezőgazdasági ter­melésünk a tízszeresére emelke­dett. — Az ipari termelés felfutásá­val egyidőben hogyan sikerült a háttéripar megteremtése? — Az ipari felfutás eredmé­nyeképpen műszaki és konstruk­tőrgárdánk is kellőképpen felfej­lődött. Természetesen az új au­tomata gépek munkába állítása, illetve azok kiszolgálása a hát­térpia r nagyarányú fejlesztését kívánta volna meg, amelyre személyi feltételeink nem voltak meg. Azt az utat választottuk, hogy meghagytuk a kevésbé körszerű gépparkunkat és teljes mértékben megoldottuk ezek legteljesebb kihasználását, két, sőt a három műszak bevezetésé­vel, és a modern technikák li­cenced eladtuk a nálunk fejlet­tebb háttériparral rendelkező országoknak. Termelésünk így kiegyenlítetté vált, gépeink ki- használtsági foka maximális. Egyetlen üzemünk sincs, ahol értékes gépek állnának, vagy nem teljes kapacitással dolgoz­nának alapanyag-, illetve mun. kaerőhiány miatt. — Milyen a szolgáltatóipar helyzete? — Mivel nálunk magánkisipar nincs, az egész országban javí­tógyárakat hoztunk létre, váro­sainkban és nagyobb lélekszá­mú településeinken. E korsze­rűen felszerelt gyárak biztosítják a lakosság igényeinek széles körű ellátását. — Mit nyújtanak szociálpoli­tikai területen? — fia alapszabadság két nap­tári hét, de aki ugyanazon a munkahelyen öt évet ledolgo­zott, annak az alapszabadsága három hétre emelkedik. Termé­szetesen megjár kétévenként az egy nap pótszabadság. Az ösz- szes szabadság azonban nem lépheti túl az egy naptári hó­napot. Bevezettük a gyermekgondo­zási segélyt. Egy gyermek után 27 hét szülési szabadságot biz­tosítunk, az egyedülálló nő ese­tében e szabadság 35 hét. Szü­léskor gyermekenként 2000 ko­rona segélyt is adunk. Az első gyermek után gyermekgondozá­si szabadság nem jár, mivel a bölcsődei ellátás teljes mérték­ben biztosított. Mivel ezt még nem mondhatjuk el az óvodai ellátásról, így a második gyer­mek után két év gyermekgondo­zási szabadság illeti meg a dol­gozó nőt a szülési szabadság letelte után. Ez időszakra kor­mányunk 500 korona fizetést biztosít. Három évvel ezelőtt bevezet­tük a 40 órás munkahetet, te­hát minden szombat szabad. Jelenleg az iparban az egy főre eső kereset 2500 korona. — Kérem, szíveskedjék a la­káshelyzetről is áttekintést nyújtani. — Nálunk háromféle lakás­építés folyik a tanácsi, a szö­vetkezeti és az önerőből törté­nő építkezés. Lakásépítkezése­ink hatékonyak, azonban ná­lunk is probléma a kivitelező hiánya. A tanácsi lakásokra beköltözéskor fizetni nem kell. Akinek szövetkezeti lakásra van igénye, jelentkezéskor 30 ezer koronát kell befizetnie, en­gedmény nincs, de kölcsön, fel­vehető. A tanácsi lakásoknál a lakbér három kategóriába van sorolva és az ország bármely helyén azonos lakbért fizetnek. Az első kategóriában 26, a má­sodikban 24, a harmadikban 22 korona a lakbér négyzetméte­renként. Elég hosszú a várako­zási idő. Tanácsi lakások eseté­ben négy-öt év, szövetkezeti la- kások esetében még ennél is több. — Hány gépkocsiigénylést tartanak nyilván? — Skoda gépkocsit azonnal lehet kapni, sőt kevesebb az igény, mint ahány gépkocsit el tudnának adni. Az ára 52—58 ezer korona, a nagyságától füg­gően. A külföldi kocsikra a sor­szám szerint várni kell, de be­fizetni nem. Részlet egyik eset­ben sincs, azonnal készpénzben kell a vételárat kifizetni. — Ma a nemzetközi integrá­ciók korszakát éljük ... — Mindennemű problémánk megoldásában eddig is nagyon sokat köszönhetünk a KGST or­szágainak, köztük Magyaror­szágnak is. Reméljük, hogy kapcsolataink tovább szélesed­nek, országaink, népeink javá­ra. Gelencsér Mihály Wilson vagy Lenin? A békeeszme terjedése a világháborúban és a forradalmak idején Jól ismertek a képek: újjon- gó tömegek köszöntik az I. világháború kitörését, lelke­sen búcsúztatják a hadba in­duló katonákat, szidalmazzák az ellenfeleket. A nemzet föl- virágzását, nagyságát mások kárára ígérő nacionalizmus rövid időre a háború mellé állította a hadviselő országok lakosságának a többségét. A II. Internacionálé szociálde­mokrata pártjai közül csak az oroszországi bolsevik frakció tagadta meg a hadihitelek megszavazását és néhány nyugat-európai szocialista fordult szembe a soviniszta közhangulattal. A háború vé­res realitásai, a fronton átélt megpróbáltatások és a hátor­szágokra szakadó nélkülözés ugyan hamarosan lelonasz- totta a kezdeti lelkesedést, de tartotta magát a felülről nagy erővel sulykolt illúzió, hogy a szenvedéseket az el­lenség okozza, az áldozato­kért a kárpótlást csak a győ­zelem hozhatja meg. Majdnem három háborús évnek kellett eltelnie, amíg a szélesebb tömegek is elju­tottak arra a fölismerésre, hogy tartós békét imperialista alapon, hódításokkal nem le­het létrehozni, hogy az adott társadalmi és politikai sziszté­ma fönnmaradása esetén aligha valósul meg a kormá­nyoknak az az ígérete, hogy ez lesz a történelem utolsó háborúja. Az oroszországi februári forradalom győzelme után az Ideiglenes Kormány 1917, márciusi nyilatkozatá­ban állást foglalt az „anne- xió és hadisarc nélküli béke" mellett, s ez a program világ­szerte fölgyújtotta az embe­rek képzeletét. Lehetséges, hogy a vérözönből tartós bé­ke, jogon és igazságon ala­puló új világrend születik? Mindkét táborban mind több irányzat és mozgalom vette át a „ne legyen annexió” jelszót, a német parlament többsége határozatot foga­dott el ennek szellemében. A tömegek növekvő békevágyá­ra válaszul a kormányok fo­kozták háborús eltökéltségü­ket, a Lenint követő balolda­li szocialisták pedig az im­perialista háború polgárhá­borúvá változtatásának, a szocialista forradalomnak a programját dolgozták ki. Az Októberi Forradalom óhajból reális lehetőséggé tette a békét. A szovjet kor­mány már a forradalom más­napján békefölhívással for­dult „Anglia, Franciaország és Németország öntudatos munkásaihoz”, valamint a hadviselő kormányokhoz, ja­vasolva a béketárgyalások azonnali megkezdését, az igazságos, annexiók és hadi­sarc nélküli békét. A központi hatalmak el is fogadták a javaslatot, nem mintha le­mondtak volna hódító cél­jaikról, de azt remélték, hogy az Oroszországgal kötött kü­lönbéke meghozza számukra a győzelmet a nyugati fron­ton. Az antant elzárkózott mindenfajta béketárgyalástól, de közvéleményét nem tudta elzárni a keletről érkező hí­rektől, a szovjet kormány ál­tal nyilvánosságra hozott tit­kos szerződések szemeket föl­nyitó hatásától. Már nemcsak a háborút kellett igazolni a néptömegek előtt, de a hadi­célokat • is az igazságosság köntösébe kellett burkolni. Wilson, az Egyesült Államok elnöke ugyan tisztában volt szövetségesei valódi céljaival, saját magában azonban is­tentől eredő elhivatottságot érzett, hogy a világot jobbá tegye és magasztos elvek alapján rendezze újjá. az ál­tala igazságosnak vélt bé­két rákényszerítve a harcoló felekre. Hiúságát erősen ag­gasztotta, hogy Lenin szemé­lyében más is jelentkezett, akire esetleg jobban fognak hallgatni az emberek. 1918. január 8-án 14 pontban meg­hirdetett külpolitikai prog­ramjával tehát a bolsevik bé- kejavaslatakkal szemben pró­bált vonzó és versenyképes alternatívát nyújtani, ezzel szövetségeseit is nyílt anne­xiós céljaik mérséklésére re­mélte szorítani, egyben pedig meg akarta győzni a szem­benálló hatalmi csoportosu­lást, hogy az Egyesült Álla­moktól továbbra is méltányos békét várhat. A 14 pont álta­lánosan megfogalmazott de­mokratikus törekvések mellett (mint a tiikos diplomácia megszüntetése, a tengerek szabadságának biztosítása stb.) a nemzetek önrendelke­zését tette meg a háború utáni területi változások alap- elvének és ezen az alapon fogalmazta meg a háború be­fejezésének konkrét politikai előföltételeit. A fiatal szovjet államnak még nem volt meq az ereje ahhoz, hogy annexiómentes programját a Breszt-Litovszk- ban folytatott béketárgyalá­sokon elfogadtassa, sőt lété­nek biztosítása érdekében kénytelen volt elfogadni a németek által diktált súlyos, megalázó, területi kérdések­ben is rendkívül kedvezőtlen breszti békét. Ez azonban csak növelte a tömegek köré­ben az orosz forradalom iránt érzett szimpátiát. Mindenütt erősödött a háborúval szem­beni tiltakozás, a forradalmi erjedés a hátországról átter­jedt a hadseregekre is. Az ellenfeleikkel szemben gaz­daságilag és katonailag mind inkább hátrányba ke­rülő központi hatalmaknál 1918 őszén qyakorlatilag egy­szerre következett be a kato­nai összeomlás és a forradal­mi jelleget öltő belpolitikai krízis, így a játszma föladá­sára kényszerültek. Elfogad­ható békére az egyetlen re­ményük Wilson maradt, ezért hozzá fordultak a fegyverszü­neti kérelemmel és a 14 pon­tot fogadták el a jövendő béke alapjának. Népeik vi­szont a demokratikus belső változások támogatását vár­ták az amerikai demoikrácia vezetőjétől. Az antan- orszáqok kormá­nyai is kénytelenek voltak al­kalmazkodni az Egyesült Ál­lamok hatalmi túlsúlyához és szintén elfogadták a 14 pon­tot, különösen miután Wilson bizalmas tanácsadója, House megnyugtatta őket, hogy a wilsoni általánosságokba be­lefér hódító céljaik java ré­sze. Az 1918 végén Európába érkező amerikai elnököt a tö­megek tomboló lelkesedéssel, mint a béke megteremtőjét és a neki tulajdonított nemes el­vek és célok bajnokát fogad­ták, az 1919-es párizsi béke- konferencia azonban nem Wilson, hanem szövetségesei programjának győzelmét eredményezte. Az elnök nép­szerűsége néhány hónap alatt elenyészett. A központi ha­talmak népei a kapott béke- szerződésektől becsapva érez­ték magukat, hiszen a fölté­telek messze estek a 14 pont­tól. Az antant progresszív közvéleménye az imperialista céloknak tett engedménye­kért, az imperialisták viszont céljaik bizonyos korlátozá­sáért haragudtak meg Wil- sonra. Mindennek betetőzé­seként saját orszáqa megta­gadta a Wilson által nagy fáradságqal kidolgozott Nemzetek Szövetségéhez va­ló csatlakozást és a Párizs környéki békeszerződések ra­tifikálását. A Lenin által megfogalma­zott alapelvek jóval időtállób- baknak bizonyultak. A külön­böző társadalmi rendszerű ál­lamok békés együttélése, a hódító háború nemzetközi büntető nyilvánítása, a* nem­zetek (beleértve a gyarmati népek) önrendelkezése ma az ENSZ és általában a nem­zetközi élet általánosan el­fogadott normái közé tarto­zik. Jeszenszky Géza

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom