Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-21 / 79. szám

IO Dunántúli napló 1979. március 21., szerda Hatvanéves a kommunista ifjúsági mozgalom A baranyai kommunista ifjúsági mozgalom 1918-1921 között „4 szocialista társadalom alapfát a jövő generációfa képezi" A baranyai-pécsi szakszervezeti mozgalom történetéből A baranyai-pécsi szocialista szakszervezeti mozgalom törté­netében az 1918—1921 közötti időszak, ugyanúgy különleges jelentőségű, mint a terület egész történetében. 1918 no­vemberétől 1921 augusztusáig az országos fejlődéstől eltérő gazdasági, politikai és kulturá­lis események történtek. Ebben az időszakban a forradalom, majd a győztes Tanácsköztár­saság közvetlen hatása szabták meg a munkásmozgalom irá­nyát. A szociáldemokrata szak- szervezeti mozgalom, amely je­lentős munkástömegeket fogott össze ebben az időszakban, nagy minőségi változáson ment keresztül. A szakszervezeti moz­galom egy-két jelenségének be­mutatásával emlékeztetnénk a 60 évvel ezelőtti eseményekre. 1918 tavaszán indult az új­jászervező munka a Pécsi Mun­kásképző Egylet égisze alatt. A világháború előtti szakszer­vezeti mozgalomban Baranyá­ban és Pécsett csak a munkás­ságnak és ennél jóval gyen­gébben szervezett földmunkás­ságnak voltak szakszervezeti helyi csoportjai. 1918-ban is el­sősorban a munkásszakszerve­zetek helyi csoportjai álltak talpra. Áprilisban valamennyi bányavidéken létrejöttek a Ma­gyarországi Bánya- és Kohó Munkások Országos Szövetsé­gének szervezetei. Ezt követően a város nagyüzemeinek csoport­jai. A munkássza'kszervezeti csoportok szervezésével párhu­zamosan megindult a különbö­ző értelmiségi csoportok szer­vezeteinek kiépítése. A közal­kalmazottak helyi szakszerve­zete koranyáron már több száz tagot számlált. Az év őszén ala­kult meg Doktor Sándor veze­tésével az Alkalmazott Orvosok Szakszervezeti Szövetsége, no­vember 20-án a pécsi színészek, hamarosan a pécsi újságírók helyi csoportja. 1918 decembe­rében a szakszervezeti bizott­ságot felváltotta a Pécsi Szak- szervezeti Tanács, amelybe a munkásság kiemelkedő helyi vezetői jutottak be. 1918. november 14-én a meg­szálló hatóságok felléptek ugyan a Szakszervezeti Tanács ellen, azonban a mögöttük fel­sorakozott jelentékeny tömegek meggondolásra késztették a ka­tonai vezetést. 1919. február kö­zepéig azután, az új politikai helyzetben, a városban a leg­számottevőbb erőként kellett a szakszervezetekre tekinteni. A megszállt területeket szigorú határzór (demarkációs vonal) választotta el a polgári demok­ratikus Magyarországtól. A szakszervezeti munkában is új módszereket kellett kialakíta­ni. Az országos vezetőségtől el­szakadt helyi szervezetek, majd a szaktanács önálló útra indult. Új lapot kívánt kiadni és ami a magyarországi mozgalomban nem tekinthető általánosnak, a területen mind határozottabban külön vált a pártmunka és a szakszervezeti munka. A szak­tanács 1919 februárjában ki­zárólag gazdasági é; szociál­politikai ügyek intézésére töre­kedett. így a munkaközvetítést, kollektív szerződések megköté­sét, segélyezést, a most először, kiépülő jogvédelmet, szakmai tanfolyamokat, továbbá műve­lődésügyi kurzusokat irányította, szervezte. A pécsi szaktanács hatásköre hamarosan az egész megszállt területre kiterjedt. (Délkelet Somogyra, Bács me­gyére is.) A megszállt területen a munkásmozgalom általában önálló útra kezdett rátérni. Ez a szakszervezeteknél is megfigyel­hető volt. Rendkívül gyorsan ak­tivizálódtak a tömegei. 1919 februárjában kirobbant általá­nos politikai sztrájk idején, a korábbi években mutatkozó és pont a szakszervezeti bizottság­ból kiinduló ingadozásnak nyo­mát sem találjuk. A vasúti, bá­nyász, vasmunkás helyi csopor­tok szervezték és támogatták, sőt több esetben kezdeményez­ték a harcot A februári általá­nos sztrájk, amely a politikai szabadságok megsértői ellen, továbbá az annexio veszélye el­len emelte fel a szavát és tö­mörítetté a munkásságot e cé­lokért folyó harchoz, csak beve­zetője volt a következő évek mozgalmainak. A Tanácsköztársaság új len­dületet adott a megszállás alat­ti munkásmozgalomnak. A poli­tikai és eszmei hatásnak a de­markációs vonal sem jelentett akadályt. A szervezetekben fo­lyó munka új tartalommal töl­tődött meg. A Tanácsköztársa­ság kikiáltását követő egy hó­nap alatt tízezer fölé ugrott a szervezett munkások száma. Mindenek előtt a bónyamunkás- ság (3500 tag), a vas- és fém­munkások (2160 tag) és a föld­munkások (1154 tag) helyi cso­portjai erősödtek meg. A munkásság Tanácsmagyar, országra tekintett. Érdekes meg­figyelni milyen nagy benyomást tettek a szocialista Magyaror­szágtól elzárt területek munkás­ságára az államosítást, a mű­velődést és a szociális helyzetet átalakító rendelkezések A pé­csi szaktanács hozzájárulásával szövetkezetek jöttek létre. Ezek között több ipari termelőszövet­kezet. Pécsi építő, cipész, fai­pari és festőmunkások szakszer­vezete ugyancsak termelőszövet­kezetet hozott létre, amely a megszállás egész tartama alatt működött. A bányaipari mun­kások helyi csoportja mindvégig harcot folytatott a pécsi bányák államosítása érdekében, ame­lyek természetesen eredményte­lenek voltak, a megszállók ugyanis a pécsi liószkőszénbó- nyák megkaparintásában re­ménykedtek. A Tanácsköztársa­ság tanítóságának példájára a megyében és a városban élő haladó pedagógusok májusban szocialista szervezeteket hoztak létre. Kimondták, hogy a „taní­tóságnak a világbékéért, a fe­lekezeti hovatartozásra való te­kintet nélküli művelődésért kell küzdeni és az internacionálé je­gyében kell működni..." A Tanácsköztársaság idején és azt követő másfél évben a megszállt területek szakszerve­zetei internacionalista kapcso­latokat építettek ki. Mindenek előtt a jugoszláviai szakszerve­zetekkel kerültek kapcsolatba. 1921-ben a tömeges emigráció idején a jugoszláviai szakszer­vezet nyújtott segítséget a me­nekülőknek. A megszállás alatt is élt a munkásszolidaritás. Több száz építőmunkás részére belg­rádi és boszniai szakszervezetek szereztek ideiglenes munkaalkal­mat A cseh bányamunkás szak- szervezetekkel is ekkor épültek ki kapcsolatok. A kladnói bá­nyászszakszervezet levélben ar­ra utalt, hogy ha a pécsi bá­nyászokat üldöznék, akkor 300 munkásnak otthont és munkát adnak. A Tanácsköztársaság meg. döntése utón a megszállt Pécs és Baranya átmenetileg a sza­badság földje lett az ellenfor­radalmi bosszú elől menekülő baloldaliak számára. Jelentős számú kommunista képviselő, munkás, katona menekült a te­rületre. A szakszervezetek továb­bi megerősödése figyelhető meg. Ugyanakkor mind élese- dóbb küzdelem indult meg a különböző politikai irányzatok érvényesítéséért a szakszerveze­teken belül is. A szakszervezetek „politika- mentességét" ugyanúgy nem fogadta rokonszenv, mint a fegyveres harc meghirdetésének gondolatát. Baranya munkástö­megei realisztikusabban ítélték meg a súlyos válsághelyzetet 1920—21-ben, mint akár az erősen jobbra sodródott vagy ultrabalodali követelésekkel fel­lépő vezetőik. A munkásmoz­galom fölé növekedő, Pécs vá­rosában politikai és igazgatási pozíciókhoz jutott vezetők, akik közül nem egy az annexioniz- mus vizeire evezett, a szakszer­vezeteket akarta felhasználni politikai törekvéseihez. Az egy­mást kíméletlenül támadó frak­ciók tüzében a több kommunis­tát és régi pécsi szociáldemok­rata vezetőt magába foglaló szaktanács, végül is helyes ál­láspontot alakított ki, mind a napi küzdelmekben, mind a magasabb szintű politikai főkér­désekben. 1919-ben megerősödött helyi szakszervezeti mozgalom nem helyezkedett sem az annexioniz- mus álláspontjára, hanem az­zal szemben keményen harcolt, nem engedett a forradalmi ro­mantikus törekvéseknek sem, amelyek fegyveres kalandba ránthatták volna a helyi mun­kásságot. Az 1918-ban újjászervezett és a Tanácsköztársaság idején szellemében is új vohásokkal gazdagodott helyi szakszervezeti mozgalom, a megszállás sajá­tos viszonyai ellenére, a helyi munkásságnak és progresszív értelmiségnek vezetője tudott maradni. Szita László A baranyai szocialista-kom­munista ifjúsági mozgalom tör­ténetét vizsgálva kitűnik, hogy az 1918—1921 közötti időszak az egyik legjelentősebb mér­földköve a fiatalok harcának. Az ezt megelőző korszak az erőgyűjtésé volt, mintegy elő­készítője az elkövetkezendő nagy megmozdulásoknak. A XIX. század utolsó negye­dében sorra alakultak Bara­nyában, elsősorban Pécsett az iparossegédek önképzőegyletei, segélyegyletei, a tanulóifjúság önképzőkörei és egyéb szerve­zetei. E „körök” jelentőségét bizonyítja egy dokumentum hal­vány utalása, mely szerint „a szakegyletek nem a szakmai képzéssel foglalkoznak, hanem a szocialista eszméket terjesz­tik." A Pécsi Munkásképzőegy- let, majd utódja -a Pécsi Szo­ciáldemokrata Párt fontos fel­adatának tekintette az ifjúság körében kifejtett agitációt. A múlt század végén megindult a harc a tanoncok megnyeré­séért is, amit a város akkori illetékesei nagyon veszedelmes módszernek ítéltek. A század- forduló után, különösen az első évtized elteltével, a Szociálde­mokrata Párt helyi szervezete már igyekezett az ifjúságot távol tartani a politikai és gaz­dasági harc forradalmi elemei­től. A polgári demokratikus forradalom győzelme és a KMP megalakulása hatalmas lökést adott országos és helyi viszony­latban egyaránt az ifjúság moz­galmainak. Tömegesen léptek be a nemzetőrségbe, a munkás nemzetőr századba, a felsőok­tatás fiataljait irányító Forra­dalmi Diáktanácsba. Az antant­szerb megszállás sajátos vonást adott a baranyai ifjúmunkás mozgalomnak. Későbbi helyi vezetői közül sokan a Tanács- köztársaság Vörös Hadseregé­ben védték a proletárdiktatú­rát, annak leverése után mene­kültek át a demarkációs vona­lon Baranya és Bács megyébe. Az itt kialakult helyzet védel­met és legalitást adott a moz­galomba bekapcsolódottaknak. Az ifjúmunkás mozgalom fej­lődését a szociáldemokrata ve­zetők azon általánosan ismert magatartása akadályozta, amellyel gátolták egy önálló szervezet létrehozását amit az ifjúság magáénak tekint. Tehették ezt azért is, mert a szocialista-kommunista érzelmű fiatalok tárgyalt korszakunk elején, a Szociáldemokrata Párt kebelén belül találták meg a legalitás lehetőségét. Az elsza­kadásra irányuló látható meg­nyilvánulásokat 1919. november 16-án fedezhetjük fel, az akkor rendezett ifjúsági értekezleten. Az ülés határozata értelmében hozták létre a Baranyai-pécsi Szocialista Ifjúmunkás Szerve­zőbizottságot. Vezetősége 1918 közepétől 1920 februárjáig 12 csoportot tartott nyilván, ame­lyek közül 6 nem pécsi, vidéki szervezet volt. Később rajtuk keresztül találták meg az utat a „föld ifjúmunkásaihoz". Kü­lönösen 1920 elején megérett a helyzet egy önálló, független ifjúsági szervezet létrehozására. Az előkészítésben több kiváló személyiség vett részt: Doktor Sándor, Kellner Sarolta, Koz­ma József, Matusán Béla, majd Komor Imre. Kellner Sarolta, Havas Kózmér és Radó János ifjúmunkások javaslatára egy „20-as bizottságot” alakítottak, amely a mór előbb említett szervező bizottsággal karöltve, közvetlenül részt vett a „Szo­cialista Ifjúmunkások Baranyai Szövetsége" nevű foTodaimi szervezet megalapításában. Programjukat a „felnőtt” párt részéről Doktor Sándor, az ifjú­ság részéről pedig Komor Imre dolgozta ki. Mellettük kiváló munkatársak vállaltak munkát: Haas László, Horváth József, Kovács Ferdnc, Péter Gyula, Ruzsits Endre, Sárdi János, Sze­gedi József, Tarr Imre és Töm­böl Imre. Szociális titkárságot alakítottak, amelynek ügyeit Kellner Sarolta látta el, aki Doktor Sándorral a gyermek- csoport szervezését is vállalta. Céljuk: „A proletárgyerekek iskolai, antiszociális nevelését ellensúlyozzák és azokat a kle­rikális és soviniszta nevelés mételyező hatása alól kivon­ják." A rendszeres összejöve­telek és viták mellett feladatuk­nak tekintették az ifjúmunkások forradalmasítását. E célok el­érése érdekében 1920 áprilisá­ban Komor Imre szerkesztésé­ben lapot indítottak „Ifjúmun­kás" címmel. Az 1920 októbe­réig élő újság utóda szintén Komor irányításával, 1921. má­jus és július között az „Ifjú Har­cos" lett. A szövetség egyik legjelentő­sebb tömegbázisának a bá­nyász fiatalokat tartotta. A kez­deti nehézségek ellenére, első­sorban Komor Imre felvilágosító tevékenysége következtében ezek a fiatalok is tömegével csatlakoztak a szervezethez. 1920 végén kiéleződött az el­lentét a PSZP reformista és bal­oldali ellenzéki frakciója között. Az ifjúsági szövetség az utóbbi mellet foglalt állást. Ezért a párt helyi csoportjait beolvasz­totta a szakmai szervezetekbe, lapjait betiltotta. Decemberben azonban újjáalakult a „20-as bizottság", melynek nyomán 1921. január 31-re a „Szocialis­ta Ifjúmunkások Baranyai Szö­vetsége" kongresszust hívott össze. A 70 küldött 24 helység­ből 3000 tagot képviselt. Az ér­tekezlet állásfoglalásait kiad­ták, innen tudjuk, mi volt ösz- szehívásának elsőrendű oka: „A szocialista társadalom alapját a jövő generációja képezi. A munkásság létérdeke követeli tehát, hogy az ifjúságot alapo­san megneveljük és előkészít­sük, mert a proletáriátus csak akkor lesz képes hivatásának megfelelni, ha egy szocialista nemzedék felett rendelkezik." Megállapították, hogy a neve­lőmunkát ezentúl az ifjúmun­kásoknak kell átvenni, az ifjú­ságot be kell vonni a forradal­mi cselekedetekbe, egyöntetű nevelési koncepciót kell kialakí­tani, meg kell magyarázni az ifjúmunkásnak nyomorúságos helyzetét, ezután be kell vonni a pártba. Követelték a tanonc- kérdés végleges és emberséges rendezését, így a 8 órás mun­kaidő bevezetését, a vasárnapi pihenőnapot, az éjszakai mun­ka eltörlését, a tanoncok egész­ségi állapotának rendszeres el­lenőrzését, a testi fenyítés betil­tását, a túlórázás külön díjazá­sát, ingyenes jogvédelmet, a vasárnapi iskola eltörlését, ki­zárólag szakmunka végezteté­sét. Hangsúlyozták önállóságu­kat, de érdekeik azonossága miatt együttműködnek a párt­tal, támogatják egymás akcióit. Forradalmi cselekedetekkel kí­vánták meggyőzni a pártot élet- képességükről. Két tagot dele­gáltak a párt központi bizalmi testületébe szavazati joggal. A vázlatosan ismertetett prog­ram és a PSZP 1921. évi rend­kívüli kongresszusa bizonyítja, hogy az ifjúság baloldalibb, radikálisabb politikát folytatott, mint a „felnőtt” párt. Tevékeny­ségükben 1921 nyarán, egyre inkább a KMP irányítása mu­tatható ki. A megszállás után az ifjúsági szövetség baranyai vezetői is illegalitásba kénysze­rültek. Néhányon Jugoszláviá­ba kerültek, de többségük Bécs- be emigrált, ahol bekapcsolód­tak a kommunista párt munká­jába. 1922 végén sokan Pécsett, de az országban más helyütt is mozgalmi munkát végeztek és nevük felbukkant a 20-as évek végén kibontakozó és egyre erősödő kommunista ifjúsági mozgalomban. ifj. Erdődi Gyula ^ A Szocialista Ifjúmunkások k Baranyai Szövetségének ső kongresszusán hozott i I s y /* HATÁROZATOK ÉS IRÁNYELVEK & N i I * I k '1 »roaattri t* ix-*> Az ifjúmunkás-kongresszus határozatainak 1921-es kiadása A Pécsi Keramiken Munkások Szakegylete bélyegzője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom