Dunántúli Napló, 1979. március (36. évfolyam, 59-89. szám)

1979-03-21 / 79. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Dunántúlt napló Az MSZMP Baranya megyei Bizottságának lapja A hatvanadik évforduló Irta: dr. ül agy József, az IliiSZIMF1 Baranya megyei Bizottságának első titkára XXXVI. évfolyam, 79. szám 1979. március 21., szerda Ara: 1,20 Ft 1919. március 21-én a ma­gyar munkásosztály kezébe vette a hatalmat és az egész dolgozó néppel szövetségben hozzákezdett egy új típusú — szocialista —állam megterem­téséhez, a világon elsőként követve ezzel a Nagy Októbe­ri Szocialista Forradalom pél­dáját. Ha fennállásának 133 nap­ja történelmi mértékkel mérve túlságosan rövid idő is, a mű, amelyet alkotott, nemzeti fej­lődésünk és a nemzetközi ha­ladás szempontjából is igen nagy jelentőségű. A Tanácsköztársaságot a dol­gozók százezreinek megmoz­dulása vitte diadalra. Ebben a tömegmozgalomban a társa­dalmi haladásért folytatott év­százados küzdelem történelmi folytonossága testesült meg, az osztályharc objektív törvé­nyei jutottak érvényre. A polgári forradalomban erejük tudatára ébredt dolgo­zók október 31-ével még ko­rántsem érezték befejezettnek a forradalmat. Az általános elégedetlenség hatására a tö­megek körében rohamosan ter­jedtek a kommunista eszmék. Az objektív történelmi helyzet­ben a sokat szenvedett, elnyomott osztályokat viharos gyorsasággal ragadták magúk­kal a forradalmi gondolatok és a sorozatos tüntetések megmu­tatták, hogy a kommunisták mögött hatalmas munkástöme­gek állnak, négy hónap alatt képzett és tapasztalt forradal­márok kis csoportja meghódí­totta a szocialista forradalom és proletárdiktatúra lenini esz­méjének a munkásosztály túl­nyomó többségét, a hadsere­get és jelentős bázisra tett szert a szegényparasztság so­raiban. Amikor az antant ultimátu­ma a koalíciós kormánytól jelentős területek kiürí­tését követelte, ezzel csak olyan kormány szállhatott szem­be, amely széles tömegbázist tudhatott maga mögött. A Szociáldemokrata Párt erre egyedül nem vállalkozhatott, napirendre került a kommunis­tákkal való egyezkedés, a pol­gári kormány lemondott. 1919. március 21-én bekö­vetkezett a .történelmi sorsfor­duló. A szociáldemokrata párt­vezetőség ugyan kényszerhely­zetében, de felkereste a kom­munistákat a gyűjtöfogházban, hogy a pártegyesülésről és a hatalom átvételéről az egyez­ményt megkössék, elfogadva a KMP platformját. Az egyesült párt ideiglenesen a Magyaror­szági Szocialista Párt nevet vet­te fel. Kun Béla és Pogány József még aznap éjszaka megfogal­mazta az MSZP-kiáltványt. Másnap már százezrek olvas­ták lelkesen az újságokban és a plakátokon: „Mindenkihez! Magyarország proletársága a mai nappal a maga kezébe vesz minden hatalmat." A kiált­vány rámutatott, hogy a kapita­lista rendszer összeomlása, a koalíciós kormány teljes politikai csődje olyan helyzetet terem­tett, amelyben az országot „az összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg”. Hangsúlyozta, hogy a proleta­riátus diktatúrájának „döntő alapfeltétele a proletárság teljes egysége", és ezért a két munkáspárt elhatározta az egyesülést a Magyarországi Szocialista Pártban, amelynek megbízásából a kormányhatal­mat a Forradalmi Kormányzó­tanács veszi át. „Magyarország tanácsköztár­sasággá alakul" — közölte a kiáltvány. Ismertette a tőkés kizsákmányolás felszámolására és a szocialista gazdasági ala­pok lerakására irányuló prog­ramot. Budapesten és az ország több városában nagygyűlé­seken ünnepelték a fordulatot. A forradalmi hangulat a tár­sadalom minden dolgozó osz­tályát, rétegét magával ra­gadta. A Magyar Tanácsköztársaság fontos tanulságokkal szolgált a magyar, de bizonyos tekintet­ben az egész nemzetközi mun­kásmozgalom számára. Mindenekelőtt a szocialista forradalomra, a proletariátus diktatúrájára vonatkozó tapasz­talatok jelentősek. Bebizonyo­sodott, hogy a hatalomra jutó munkásosztály képes hozzákez­deni a szocializmus építéséhez, visszaszorítani az ellenforrada­lom erőit, megvédeni a mun­kásosztály érdekeit. Bebizonyosodott az is, hogy a proletárdiktatúra egyúttal a legszélesebb körű demokráciát biztosítja a dolgozó nép részé­re. Soha korábban nem vettek részt ilyen aktivitással a töme­gek a mindennapi politikai gyakorlatban. Az eredmények igazolták an­nak a lenini tételnek a helyessé­gét, amely szerint a proletárdik­tatúra legfőbb lényege, a mun­kásosztály vezetésével megvaló­suló osztályszövetség. Nélkülöz­hetetlen a forradalom tömeg­bázisának a megteremtése, az osztályerőviszonyok megfelelő mérlegelése, az egyes rétegek sajátos érdekeinek, politikai érettségének figyelembevétele. A párt szerepére vonatkozóan fontos tanulság, hogy a szo­cialista forradalmat csak az egységes munkásosztály viheti sikerre. Az adott történelmi fel­tételek között a két munkáspárt egyesülése nélkül nem jutha­tott volna hatalomra a munkás- osztály. Az is kitűnt azonban, hogy nem elég a forradalmi elvek elismerésének puszta ki­nyilatkoztatása, hogy ha nem biztosított c párt valóságos cse­lekvési egysége a marxizmus— leninizmus alapján. Nemzetközi jelentőségű az a tény, hogy a proletárforrada­lom Magyarországon viszony­lag békés úton győzött. A győ­zelemnek ez a formája a for­radalom általános érvényű szükségességére és végbeme­netelének sokféleségére vonat­kozó lenini gondolat helyessé­géről tanúskodott. A Magyar Tanácsköztársasá­got megszületésétől kezdve a nemzeti és nemzetközi érdek szerves egysége jellemezte. Kül­politikai tevékenységével igye­kezett előmozdítani a világfor­radalmi folyamat kibontakozta­tását, ugyanakkor élvezte a nemzetközi proletariátus segí­tőkész szolidaritását. A magyar—szovjet barátság ezekben a közös küzdelmekben gyökerezik. A két tanácshata­lom között mindvégig szoros politikai szövetség volt. Nem a szándékon múlott, hogy ez nem tudott közvetlen katonai együtt­működéssé szélesedni. A Magyar Tanácsköztársa­ságban a forradalmi munkás­ság becsülettel teljesítette kö­telességét, történelmi hivatását. Méltó volt ahhoz a megtisztelő feladathoz, amelyet az a tény juttatott neki, hogy elsőként kö­vethette a Nagy Október pél­dáját, létrehozva a világtörté­nelem második proletár állam- hatalmát. A hatvanadik évfordulón tisz­telettel emlékezünk meg azok­ról, akik diadalra juttatták a proletárforradalmat. A sásdi direktórium egykori székháza--------------------------------------------------------------------------------------------­Ü nnepi megemlékezés a Nemzeti Színházban fiz ünnepség mai programja A Magyar Tanácsköztársa­ság kikiáltásának 60. évfor­dulója tiszteletére rendezett ünnepségsorozat mai nap­ján 10 órai kezdettel Pécsett, az Ifjúsági Házban az MSZMP Pécs városi Bizottsá­ga és a Szakszervezetek Ba­ranya megyei Tanácsa foga­dást ad a veteránok tisztele­tére és köszöntik őket. Ma, 16 órakor a Pécsi Nemzeti Színházban az MSZMP Baranya megyei Bi­zottsága ünnepi megemléke­zést tart. Beszédet mond dr. Nagy József, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának tagja, a megyei pártbizottság első tit­kára. Az ünnepségen hang­zanak el Baranya testvérme­gyei képviselőinek köszöntői is. A megemlékezés záróak­kordjaként a Pécsi Nemzeti Színház művészei ünnepi mű­sort adnak. A Tanácsköztársaság 60. évfordulója alkalmából ma, 14 órakor Sásdon koszorút helyeznek el a direktóriumi emléktáblánál. Koszorúznak az MSZMP Komló járási és Sásd nagyközségi bizottsága, a komlói járási hivatal és a Sásd nagyközségi Közös Ta­nács képviselői. Komlón, Szigetváron, Sik­lóson és Mohácson szintén ma köszöntik a Tanácsköztár­saság veteránjait. \ A pécsi, Köztársaság téri munkásmozgalmi emlékmű (Fotó: Erb János)

Next

/
Oldalképek
Tartalom